Még ​egy nap 83% 29 csillagozás

Végig azon gondolkoztam szeretnék e „még egy napot” azokkal akiket elveszítettem.
Most arra jutottam nem, mert ismét felszakadnak a hegek, varratok.
Szeretlek Titeket, nagyon hiányoztok!

Már az első mondatok után az volt a benyomásom, hogy amit olvasok, az túlságosan is filmszerű. Később rájöttem, hogy ez többek között az elcsépelt, már sokszor „látott” jelenteknek és a közhelyes szövegezésnek köszönhető. Az Idő Ura elolvasása után csalódás volt, annak ellenére, hogy a téma és a túlvilággal való kapcsolat ábrázolása érdekes, az édesanya, Posey Benetto figurája pedig kimondottan szerethető. További „fekete pont” jár azért, mert úgy érzem megvezettek azzal, hogy valósnak állították be a történetet, pedig Chick Benetto és Pepperville Beach sem létezik (bár lehet, hogy ezt senki sem mondta, csak én voltam meggyőződve az ellenkezőjéről).

Lehet, hogy én nagyon elfogult vagyok Albommal, de nekem ez a könyve is tetszett és adott némi gondolkodnivalót.

A könyv arról a sokak által megélt érzésről szól, hogy bárcsak még egy pillanat, perc, nap adódna, amit egy már elvesztett szerettünkkel eltölthetünk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az a nap más, jobb lenne, mint az addigiak, hiszen lehetőség adódna arra, hogy bocsánatot kérjünk a megbántottól, vagy bocsánatot nyerjenek tőlünk a sérelmeinkért. Ez a könyv nem ilyen napról szól. Egy teljesen átlagos napról, ami mégis lehetőséget ad a szereplőnek arra, hogy jobban megértse az édesanyját és ezáltal a saját érzését is.

Bárcsak lenne még egy ilyen napja mindenkinek….

Különösebben nem fogott meg, biztos nem fogom újra olvasni.
Hát igen, még egy napot eltölteni valakivel, akivel már nem lehet. Ez talán mindenkinek vonzó. Mikor már nem lehet elmesélni vagy megkérdezni dolgokat, akkor érezzük, hogy mennyi minden kimaradt ebből a kapcsolatból, mennyi mindent másképp lehetett volna csinálni. Vagy épp milyen önző módon viselkedjünk, pedig ha tudtuk volna…

Elkezdődött, és én tudtam, hogy ez a történet az én kis szentimentális lelkemnek éppen megfelelő lesz! Nem így lett. A túlzott anyakomplexus áradt belőle, felöltöztetve egy kis amerikai pátosszal! Nagyon érzelgősre akarta fogni a figurát Mitch Albom, én úgy érzem sokat markolt, keveset fogott!

Egy délután elolvastam a könyvet, teljesen magával sodort.
Igazából egy kis semmiség, amire épít, az tán az olvasó érzelmei, saját életéből merített emlékek, tapasztalatok és persze egy olyan téma, ami nagyon sok embert érdekel: milyen lenne, ha kapnál még 1 napot egy elhunyt szeretteddel? Mit mondanál neki? Mit tennél?
Végig az olvasása során azt éreztem, hogy gyerekként olyan hűtlenek tudunk lenni. … Aztán mikor felnövünk és a helyére kerülnek a kockák, akkor meg már lehet, hogy túl késő. :o(

Elmulasztott dolgok, megfelelni akarás, szeretet, bűntudat. Mi volna, ha…

Fél éjszakás kaland volt, tetszett. Nekem nem különösebben amerikai.
És igen, arról szól, amit mindnyájan tudunk, de sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Ja, a humorérzékemmel baj lehet. Nekem nem csalt mosolyt.

Könyvtári könyv,amit olvastam,de beszerzem a saját könyvtáramba is.