Cioran ​hosszú kamaszkora 2 csillagozás

avagy mi legyen a fasiszta múlttal?
Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora

A ​könyv sok eddigi félreértést tisztáz. Cioran gyermekkori írásai alapján minden eddiginél hitelesebben mutatja be azt a törést, amelyet húszéves korában elharapózó álmatlansága, egy olyan életesemény okozott, amelyből ő maga levezette egész filozófiáját.
Ciorannak a Vasgárdában játszott szerepét is igen alaposan világítja meg a szerző. Bemutatja azt is, hogy miközben magasztalta a hitlerizmust vagy a legionarizmust, azok kritikáját is nyújtotta: egyszerűen ostobának nevezett mindenkit, aki egy eszmével azonosul. Fanatizmus és szkepszis dialektikája a jelen könyv egyik fő témája. A ciorani megnyilvánulásokat amelyeket József Attila kifejezésével fasiszta kommunizmusnak nevezhetünk saját koruk hasonló szövegeinek világában helyezi el, s rendkívül alaposan elemzi azt, hogy a ciorani gnosztikus képzetek miként viszonyulnak az általa gyűlölt, ám becsült Rousseau és a legnagyobb írónak tartott Dosztojevszkij műveihez. Márpedig a vonatkozó szakirodalom állításaival szemben éppen… (tovább)

Róla szól: E. M. Cioran

>!
Gondolat, Budapest, 2015
210 oldal · ISBN: 9789636935672

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora

Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy mi legyen a fasiszta múlttal?

Már régóta izgatott Cioran ellentmondásos figurája, de eredeti munkát nem olvastam tőle. Gondoltam: bevezetőnek jó lesz ez a szellemi életrajz.

Szerencsés kézzel választottam. Miskolczy munkája nem csupán egy jól összefogott fejlődéslélektan a filozófusról, hanem a húszas-negyvenes évek romániai történelmének és belső mozgalmainak hiteles rajza is, s egyben – a sok idézet kapcsán – egy jól összeválogatott Cioran-breviárium.

A román nyelven, a harmincas években, s kisebb részben a második világháború idején fasiszta szellemiséggel, a Vasgárda apológiájaként írott művek idézeteinek barokkosan burjánzó baromságai nem ösztönöznek arra, hogy e köteteket eredeti formájukban is végigolvassam. Egy, a demokráciát lenéző, a diktatúrát a balkán tespedt viszonyai miatt szükségszerű előrelépésként aposztrofáló népszónok adja itt elő hülye halandzsáit.

Aztán Cioran – ügyesen – Franciaországba oldalog, mint kultúrattasé, s miközben otthon a király, majd Antonescu marsall filozófusunk vasgárdista elvbarátait gyomlálgatja (kivégzés, börtön…), ő ráébred arra, hogy ez az egész fasizmus nem is olyan kóser… Eddigi, zagyva, nacionalista és antiszemita, román nyelvű kirohanásait egy letisztultabb stílusú, világfájdalmas, kultúrpesszimista-nihilista hangnemmel váltja fel, és Európa pusztulásáról kezd el prófétálni – immár francia nyelven. Miután – saját bevallása szerint – mindig is őszintén hazudott, ha úgy látta jónak, így egykori fasiszta eszméinek megtagadása részéről vagy őszinte gesztus, vagy csupán önsorskönnyítő képmutatás – ez ki-ki döntse el saját maga. Mindenesetre intellektuális forgácsai, amiket az ötvenes évektől publikált francia műveiből idéz e kötet, egy letisztultabb, tömörebb, jóllehet, Spengler és Nietzsche eszmei nyomdokaiban kutyagoló gondolkodó képét mutatják. Mélységük nem akkora, ami ellenállhatatlan vágyat keltene bennem az eredeti kötetek után, de talán – mintavétel gyanánt – A létezés kísértésével egyszer majd próbát teszek…

Nézet-összefoglalónak s pályaképnek ez a könyv pont jó volt.

Andriska>!
Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora

Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy mi legyen a fasiszta múlttal?

Kíváncsi voltam egy áruló történetére és már a könyv címe is nagyon érdekes volt. De igazából Cioran nem tekinthető árulónak, mivel sohasem hitt igazán a légionárius eszmékben, csak kísérletezett velük magában, tagja nem volt, csak szimpatizált egy ideig velük. Találóan írja a könyv, a mesebeli légyhez volt hasonló, aki a kocsit a hegyre húzó lovak fülébe zümmög, hogy majd a tetőre érve elmondhassa, sikerült. De a vasgárdista kísérlet nem sikerült. A háború után, ha múltját nem is tagadta meg, de az eszméit igen, sőt olyannyira átesett a ló másik felére, hogy a zsidóság méltatása során eszmeileg már a Krisztust megfeszíttető főpapoknak adott igazat. Ennyire azért nem kellett volna. Aztán máshol meg, szerencsésebbnek tartotta volna, ha a zsidóság átveszi a kereszténységet. Ellentmondás.
Cioran, mint filozófus, többek között ateista teológusnak határozta meg önmagát. Sokat foglalkozott Istennel, kereste Istent, de, hogy végül megtalálta-e, nem valószínű. Akart, de nem tudott hinni Benne. Aztán időnként értelmetlen, zagyvalék és káromló dolgokat is írt Róla. Egy légionárius barátja meg is jegyezte, hogyha valaki nem hisz valamiben, az nem foglalkozik vele ennyit. Azaz így nem logikus, hogy ennyit foglalkozzon vele.
Cioran filozófiájában időnként írt érdekes dolgokat. Én csak az ebben a könyvben írt írásait olvastam, de azok nagy része önmaga körül keringő, sokszor borzasztó nehezen, vagy egyáltalán nem érthető, értelmetlen, haszontalan, sehová nem vezető tipródások. Mint sajnos a filozófusok többsége… Aztán talán igazolva, hogy érti az írót, Miskolczy még sokszor rá is licitál szintén bonyolult értelmezéssekkel, ezáltal sikerült a könyvet nehéz olvasmánnyá tenni. Egyébként viszont pozitívuma, hogy adatgazdag, szerintem kevesen tudnak a témáról többet, mint Miskolczy.
Cioran egy időszakában naponta olvasta a Bibliát, mégsem tudta a keresztény eszmerendszert megérteni, ezáltal elfogadni sem. Pedig a kereszténység, illetve az ortodoxia nélkül a Vasgárdát nem lehet igazán megérteni, így a könyv végére már értettem, miért nem tudott azonosulni Cioran sem vele, annak ellenére, hogy a mozgalom egyik alapművei között számon tartott könyvet ő írta. Ellentmondás. Mint, ahogy Cioran élete és eszméi is ellentmondásosak.


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

Ő maga viszont menekülni akart a román világból. Sikerült is szerezni egy párizsi ösztöndíjat, novemberben távozott. Utolsó könyvében felidézte azt, hogy 1937 tavaszán a nagyszebeni idegklinika udvarán találkozott egy beteggel, akivel elbeszélgetett, és aki közölte vele, hogy megéri bolondnak lenni, mert itt biztonságban van, nemsokára jön a háború, és internáltassa ő is magát. Később Ciorant biztosították arról, hogy beszélgetőtársa valóban elmebeteg, csakhogy „senki sem adott nekem okosabb tanácsot”.

139. oldal (A "vallásos válság" és a nacionalizmus ópiuma)

Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy mi legyen a fasiszta múlttal?

kaporszakall>!

Eliade 1942 szeptemberében arról értesült, hogy Cioran elhárítja magától azt, hogy német lapokba írjon, nem akarja magát francia barátai előtt kompromittálni. Annál is kevésbé, mert ő is előre látja Németország bukását és a kommunizmus győzelmét. 1944-ben Cioran úgy jár be a Café de Flore-ba, mint egy hivatalnok a munkába: reggel 8-tól 12-ig, majd 2-től 8-ig és 9-től 11-ig. Sartre és társasága mellett ült, de nem vette fel velük a kapcsolatot. Valamiféle kapcsolat azért csak kialalkult, legalábbis jelképesen. Mindketten írtak a Comoedia című lapba, a kollaboránsokéba. Sartre is gondosan hallgatott erről, miután utólag nagy ellenállónak adta ki magát. Valójában, a kísértésnek nem állt ellen, az érvényesülés kísértésének. Cioran sem, 1943-ban Eminescuról és a vágyról értekezett. Tehát már szerzőtársként üldögélhetett Sartre közelében a kávéházban. És alighanem irritálta egy kicsit, mert aztán néhány év múlva róla írta „az eszmék vállakozója” című gyilkos krokiját, hogy elhatárolja magát a baloldaltól. És egyben bosszút álljon azokon, akiknek minden sikerült.

152. oldal (A "vallásos válság" és a nacionalizmus ópiuma)

Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy mi legyen a fasiszta múlttal?

ajikarei P>!

[…] egy Raszkolnyikov vagyok, a bűn mentsége nélkül.

81. oldal, A Vasgárda és "Románia színeváltozása", (Gondolat, 2014)

Miskolczy Ambrus: Cioran hosszú kamaszkora avagy mi legyen a fasiszta múlttal?


Hasonló könyvek címkék alapján

Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve
Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány
Duncan Shelley: Amer tánca
Heller Ágnes – Kőbányai János: Bicikliző majom
Kiss Balázs Kunó: Semmit és azt könnyedén
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Hamvas Béla: A világválság
Laár András: Kiderülés
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.