Minden ​kis nyamvadt bánatom 11 csillagozás

Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Elf és Yoli nővérek.
Elf világhírű zongorista, elbűvölő, gazdag, boldog házasságban él – és meg akar halni.
Yoli elvált, összetört, vicces, mindig más ágyában köt ki, miközben az igazi szerelmet keresi – és kétségbeesetten meg akarja menteni a nővérét.
Mikor Elf a legutóbbi öngyilkossági kísérlete miatt hetekre kórházba kerül az újabb turnéja előtt, sem húga, sem szerető férje, Nic nem tudják, mit is tegyenek, versenyt futnak az idővel. Visszahozhatják-e még időben az életbe? Számít-e egyáltalán bármit is a családi szeretet és a közös élmények?
Miriam Toews regénye egyszerre humoros és érzelmekkel teli, finom és felkavaró, szórakoztató és elgondolkodtató mű a szeretet határairól és az elképzelhetetlen kihívásokról, amikor a gyermekkor a felelősségek új, felnőtt országává válik.

Eredeti mű: Miriam Toews: All My Puny Sorrows

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Európa, Budapest, 2019
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040261 · Fordította: Varga Zsuzsanna

Most olvassa 3

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 79

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

”… folyton jönnek a napok, megállíthatatlanul, a nap felkel, a madarak énekelni kezdenek, egy pillanatra felcsillan a lehetőség, a kínzó remény, aztán vége, megint sötétté válik minden, és a nap megint egyszerűen csak egy újabb gyötrelemmé válik. A napok kínjaitól nincsen szabadulás.”

A Minden kis nyamvadt bánatom kétségtelenül nem könnyű olvasmány, témája ugyanis az öngyilkosság, azonban igyekszik a keserű hangulatot iróniával és humorral oldani, amire a legsötétebb napokon is szükség van a túléléshez. Az elbeszélő ezúttal rendhagyó módon nem a meghalni vágyó szereplő, hanem annak egy családtagja. Yoli ugyanis szeretett testvére életét szeretné megmenteni, miközben Elf egyetlen célja, hogy véget vessen annak. spoiler

Érdekesség, hogy a családnak ugyanavval a traumával kellett megküzdenie, mégis teljesen másként reagálnak rá. Elf ráadásul népszerű zongoraművész és boldog párkapcsolatban él, ennek ellenére gyötrelemként éli meg a napokat, míg Yoli életében jóval kevésbé jönnek össze a dolgok, mégis próbál mindezen felülemelkedni, és megadni az esélyt a holnapnak, miközben a sors által rendesen próbatételek elé állított édesanyjuk egy igazi túlélő. Mindez felveti a tudományt is régóta foglalkoztató kérdést, azaz, hogy a depresszióért és az öngyilkossági hajlamért mennyiben a genetika, az átélt trauma, az élethelyzet vagy az annak hatására aktiválódott gén a felelős. Tudományos válaszokra ezúttal természetesen ne számítsunk, azonban felvetődő kérdésekre annál inkább. A regényben sokkal kevesebb a cselekmény, mint a lelki vívódás, a töprengés és a feldolgozás. Valószínűleg ez az, amiért kevésbé éri el az olvasók többségét, pedig egy nagyon fontos témát, sajátos megközelítésben feldolgozó könyvről van szó.

>!
cseri P
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Nem nagyon tetszett. Egyrészt nyomasztó, jó, azt lehetett tudni, hogy az lesz, mert arról szól, milyen egy olyan helyzet, amikor valakinek a közeli családtagja már a többedik öngyilkossági kísérletet követi el, és nagyon elszánt. A fülszöveg ebben félrevivő, nem az számít ebben, ki milyen sikeres, hiába érvelsz a látszólag vagy tényleg csodás életével annak, akit elborít a depresszió. És persze tényleg nagy adomány, ha valaki képes örülni az életnek, akkor is, ha a körülmények nem ideálisak, de ebben sincs semmi titokzatosság, szerencse kérdése, én azt gondolom.
Itt annyit tudunk meg, hogy valamiféle családi mintázatról, öröklődésről van szó. És igazából nagyon sokáig nem mozdul el a könyv az alaphelyzettől. spoiler
Nekem az volt vele problémám, hogy a szerzőnek szerintem nem sikerült elég jól a jellemábrázolás, sematikus tulajdonságokból álltak össze szereplők, nem lettek igazán valódiak, élőek.
(És nagyon idétlen ötlet volt Elfnek a nevezni a depressziós nővért…)

>!
petra_b
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Nagy lelkesedéssel és kíváncsisággal kezdtem bele ebbe a könyvbe – ígéretes fülszöveg, Atwood-ajánlás a borítón –, de a végére érve már inkább csak csalódás és hiányérzet volt bennem. Nehezemre esik ugyanis elfogadni azt az álláspontot, hogy az öngyilkosság kizárólagos oka lehet csak az arra való hajlam öröklődése a családon belül – elég erőteljesen ezt közvetíti a regény.
Adott egy szakmájában sikeres és elismert felnőtt nő, szerető férjjel és családtagokkal, aki mindezek ellenére meg akar halni. Erre indokként semmi többet nem kapunk annál, mint hogy az apja a vonat elé ugrott, illetve hogy az egyik unokatestvére is öngyilkos lett. A hajlam öröklődését hangsúlyozza a szerző azáltal is, hogy a fent említett karaktert, Elfet, szembeállítja egy olyan testvérrel, aki élethelyzetét tekintve szinte ellentétben áll nővérével – kissé megrekedt a munkájában, a magánélete romokban –, tehát inkább lenne oka mély depresszióba esni, de az ő esetében ez fel sem merül (csak a testvéréért aggódik).
Kapunk ugyan betekintést a gyermekkorukba, ám Elf kislányként és kamaszként is egy rátermett, céltudatos karakter, tehát nem kapunk utalást a későbbi szuiciditására. A felnőtt életéről már szinte semmit nem tudunk meg, pedig nagyon érdekelt volna, hogy érte el a sikereit zongoristaként, illetve hogyan építette, alakította a kapcsolatait.
Összességében tehát nem tetszett a könyv, de legalább nem untam – olvastatja magát (ezért nem hagytam félbe). Az eutanáziára vágyó Elf egy mondata pedig még több nap után is eszembe jut és elgondolkodtat: „Úgy érzem magam, mintha az életemért könyörögnék.” Talán ez egy pontos megfogalmazása annak, hogyan is érezhet egy meghalni vágyó ember. Ezért vegülis megérte elolvasni.

>!
_frannyglass_
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Csodálatos, csodálatos, csodálatos könyv! Pontosan olyan keserédes és vicces és szomorú, mint az élet. <3

>!
ValerinLanz P
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Ez a könyv valószínűleg nagyon megosztó lesz. Van, aki utálni fogja, elítélni a benne foglaltakat, lesz viszont olyan, aki egyetért vele. Pont, mint a valóságban.
Mindig vannak olyan érzékeny kérdések, amiket egy beszélgetés során nem szívesen hozunk fel. Nálam ilyen például a melegek témája; én minden erőmmel támogatom, de egy beszélgetésben valószínűleg nem fogom felhozni, kivéve, ha tudom, a másik fél is úgy viszonyul hozzá, mint én. A másik ilyen az öngyilkosság, meg a depresszió. Idős emberek szokták mondani viccesen, hogy a depresszió az az unalom betegsége, náluk régen nem volt ilyen, kimentek dolgozni a földekre, és nem volt idejük ezzel foglalkozni. Persze más világ volt, más dolgokkal kell megküzdenünk most, mint nekik kellett. Én mégis elítélem az öngyilkosságot. Bátorság az élethez kell. Tehát azok mellett álltam, akik azt mondták, Elfnek magához kellene térnie. Tényleg mindene megvolt, amire csak vágyhatott. Nem tudom, mi történt vele, jó lett volna a történetet az ő szemszögéből is megismerni, hogy jobban megérthessük a szenvedését. Nekem nagyon tetszett, mikor azt magyarázta a húgának, úgy érzi, egy üvegzongora van benne, és mindig fél, hogy összetöri.
Mégis haragudtam rá. Rettenetesen. Hát nem volt elég az eddigi tragédia? spoiler Nem volt elég, hogy az anyád és a húgod élete is körülötted forgott? Hogy volt egy fantasztikus férfi az életedben, de neki melletted annyira kevés boldog pillanat adatott, mert állandóan a kórházba járkált hozzád? spoiler
Minden elismerésem Yolié és az anyjáé. Ennyi mindent elviselni! Ide-oda utazgatni, háttérbe szorítani saját magunkat is Elf kedvéért!
Nekem is van egy nővérem, egy sikeres, okos, szép nővérem, aki sok mindent megkapott. Meg kellett dolgoznia érte, de most ott van, ahol lenni szeretne. Mi nem állunk olyan közel egymáshoz, mint a könyvbeli testvérek. Én nem tenném azt meg, amit Yoli. Persze bántana a testvérem helyzete. De basszus, a te életed. Volt egy jelenet, amikor Yoli és Elf összeveszett, mert Yoli továbbra sem értette, a nővére miért akar meghalni, amikor mindene megvan. spoiler
Elf hiába lett eladva egy tehetséges, kedves nőnek, számomra egyszerűen csak önző volt.
Voltak benne komoly, elgondolkodtató mondatok. Tényleg nem tudom, hogy voltak képesek mindezt túlélni…

>!
BBetti86 
Miriam Toews: Minden kis nyamvadt bánatom

Tartalmában, mondanivalójában egész jó a könyv. Életről, halálól, testvérekről szól. Arról, hogy a legtöbb ember úgy van beállítva, hogy küzdjön akkor is, ha valami nagyon rossz jön. De ennek a regénynek az egyik szereplője, Elf már nem akar semmi mást, csak meghalni. Igazából az okát se látni: karrierje van, egy jó férje és egy családja, akik nagyon szeretik. De neki elege van, menni akar.
Már ezt nehéz így elfogadni, de a regény nem könnyíti meg a téma feldolgozását.
A fő elbeszélő Elf testvére, aki viszont olyan ember, aki minden rossz ellenére küzd tovább. Ő az, akivel könnyebb azonosulni. Aki meg akarja menteni a testvérét.
A tényleges cselekmény szinte semmi. Elf végezni akar magával, a család igyekszik megmenteni, és ígéreteket kicsikarni, hogy nem lesz több ilyen. Amivel dúsul, hogy Yoli agya folyamatosan jár. Az egész élete felidéződik benne, a testvérével kapcsolatos emlékei egy élet útját rajzolják ki. (A szerkezetet meg is bolondítja, hogy az emlékekkel folyamatosan ugrálunk az idősíkok között.)
De nekem nem tetszett, mert nincs benne semmi izgalmas vagy érdekes. Tönkrement házasságok, unalomba fúló viszonyok, különösebb esemény nélküli gyereknevelés. Untam, csak kibököm végre.
Helyenként vannak benne szép gondolatok, vagy olyasmi, amin el lehet gondolkodni. De ez nem az én regényem volt. Ehhez érettebb fej kell, ez nem egy szórakoztató regény, hanem elmélkedős az életen.


Népszerű idézetek

>!
Málnika P

Ő a küzdelemben hisz, a sziporkázásban és a viaskodásban, nem a béketűrő behódolásban.

115. oldal

>!
Málnika P

Az vagyok, amit más emberek akarnak. Az vagyok, aminek a gyerekeim akarnak. Az vagyok, aminek anyám akar. Az vagyok, aminek te akarsz. Mit szeretnél, mi legyek? Nem kellene ahhoz életben lennünk, hogy kitaláljuk, mik vagyunk?

87. oldal

>!
Málnika P

Ha nem láttad a saját szemeddel a szenvedést, akkor nem igazán ítélkezhetsz.

293. oldal

>!
Málnika P

Hát nem vicces, mondja, hogy minden másodpercet, minden percet, minden napot, hónapot, évet számontartunk, néven tudunk nevezni, miközben az idő, vagy az élet, annyira formátlan, megfoghatatlan, bizonytalan?

41. oldal

>!
Málnika P

De akkor mi a civilizált társadalom alapja? A könyvtárak, válaszolta Elf.

87. oldal

>!
Málnika P

(…) folyton jönnek a napok, megállíthatatlanul, a nap felkel, a madarak énekelni kezdenek, egy pillanatra felcsillan a lehetőség, a kínzó remény, aztán vége, megint sötétté válik minden, és a nap megint egyszerűen csak egy újabb gyötrelemmé válik. A napok kínjaitól nincsen szabadulás.

106. oldal

>!
Málnika P

(…) zsigereiben van a magányosság, egy zsák kő, amit cipel magával szobáról szobára, városról városra.

50. oldal

>!
ValerinLanz P

Mert ahhoz, hogy túléljünk valamit, először tudnunk kell, mi az, amit túlélünk.

>!
ValerinLanz P

Persze, írok, mondtam, de nagyon unalmas levelek lesznek. Az én életemben soha nem történik semmi. Nem kell ahhoz valaminek történnie, mondta, hogy az élet élet legyen.

>!
ValerinLanz P

Az egész világon mindenki azon küzdött valakivel, hogy az illető maradjon. Amikor Richard Bach megírta, hogy „Ha igazán szeretsz valakit, engedd szabadon”, biztosan nem emberi lényeknek akart tanácsot adni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vi Keeland: Csak szex
Kerstin Gier: Halálom után felbontandó
Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek
Margaret Atwood: A vak bérgyilkos
Mary Lawson: Varjak tava
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
Lucinda Riley: Viharnővér
Lisa Kleypas: Érzéketlen aranyifjú
Rosamund Lupton: Drága Tess!