A ​francia nők nem híznak 67 csillagozás

Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Tényleg ​le lehet fogyni a pezsgőtől? Kenyér, bor és csokoládé – lehet bűntudat nélkül vétkezni? Ez az étvágygerjesztő, szemléletmód-alakító könyv, amely humoros és bölcs tanácsokkal, követhető és meggyőző érvekkel hat a női szívekre, nem hétköznapi diétásrecept-gyűjtemény, nincsenek benne táblázatok, kalóriaszámítások, hiszen nem azt feszegeti, hogy mit tilos ennünk, hanem, hogy mit kell feltétlenül – bár mértékkel – kipróbálnunk. A mű olyan női titkokba avat be bennünket, hogy miként legyünk boldogok és soványak úgy, hogy még az élvezeteket is halmozzuk. Mireille szerint a szigorú diéták nem tarthatnak örökké, hiszen az állandó kalóriaszámolgatás előbb-utóbb az agyunkra megy, és még a súlyfelesleg is visszatér. Aki nem szeret órákat tekerni a szobabiciklin, az vegye fel a legdrágább körömcipőjét, ne használja a liftet, menjen gyalog a munkahelyére, és táplálkozzék változatosan, kis adagokkal, legfőképpen pedig élvezze az életet. Mireille Guiliano, ez az elegáns, vékony (!)… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
290 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639471979 · Fordította: Csáki Judit
>!
Athenaeum, Budapest, 2013
290 oldal · ISBN: 9789639471979 · Fordította: Csáki Judit
>!
Athenaeum, Budapest, 2011
290 oldal · ISBN: 9789639471979 · Fordította: Csáki Judit

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 7

Most olvassa 22

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
B_Tünde P
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Nem fogyókúrás könyv, legalábbis nem a klasszikus értelemben. Nagyon szimpatikus a szerző életszemlélete, és a stílusa is jó.
Nem konkrét tanácsokat ad, inkább mesél a saját tapasztalatairól, de hangsúlyozza, hogy egyedüli üdvözítő megoldás nem létezik: mindenkinek magának kell megtalálnia a saját útját ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Ehhez az útkereséshez viszont nagyon jó ötletekkel szolgál. A legfőbb irányelve az, hogy mindent lehet, de mindent csak mértékkel, és egy szelet sütemény, vagy egy pohár bor a vacsorához nem ördögtől való: egy csipetnyi hedonizmus nem árt meg senkinek. :)
Ami még nagyon tetszett, az a kézműves termékek, a helyi piac, és a saját konyhában, saját kézzel előállított ételek varázsának kiemelése.

>!
Lady_L P
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Még nem olvastam végig, a receptek még hátravannak, de nem hiszem, hogy túl sok meglepetés fog még érni, mert én ezt már mind ismerem (hála annak, hogy volt szerencsém figyelni az anyósomat:))
Nem tudok nem rajongani és feltétlenül meg akarom osztani mindenkivel, hogy IGEN!!! EZ AZ!!! Kukába az összes idióta, önsanyargató diétával, amiknek köszönhetően ha le is adsz pár kilót látványos gyorsasággal, vissza is jön sógorostúl, amint abbahagyod. Igen, le lehet fogyni anélkül, hogy az egész életed arról szóljon, hogy a pékség kirakatát nyalogatod vágyakozva, miközben egy íztelen, cukormentes ápdétcukorból készült vackon nyammogsz két fitnessztermi óra között. Nem a cukrot kell száműzni, nem a lisztet, nem az összes természetes anyagot, hogy helyette kalóriamentes vegyszerből készült műkaját egyél! A természetes anyagokban lévő tápanyagra szüksége van a szervezetnek. Egyszerűen mértékletesen kell fogyasztani. Abban segít a könyv, hogyan álljunk át a rendes ételekre, a rendes adagokra, hogyan tanuljuk meg élvezni és értékelni az ételeket anélkül, hogy túl sokat ennénk belőlük (mert tényleg nem kell megenni egy egész bödön fagyit ahhoz, hogy élvezzük a fagyit), észrevenni, hol rontjuk el. Aki látta a Váratlan utazást, talán emlékszik arra a nagyon jellemző francia jelenetre, ahol Pierre Lapierre megterít magának vacsorára, rózsával, csipkés abrosszal és Mr. Tremayne meg értetlenkedik, hogy ha egyedül eszik, minek ez az egész? Pierre csak azt mondja, hogy meg kell adni a módját az evésnek. A könyvből megtanulod, hogyan segíthet a fogyáshoz az a csipkés abrosz.
Viszont nagyon fontos, hogy intelligenciára épít a könyvben leírt életmód (igen, életmód, nem diéta!), mert ismerek olyan embert, aki simán azt mondaná, de jó, azt írja, hogy azt ehetek, amit akarok! És azt is fog, képzelhetitek, milyen eredménnyel. Ráadásul mivel abból indul ki, hogy mindenkinek más az ízlése, más a teste, más a ritmusa, más az életkora, más országban lakik más alapanyagválasztékkal (amire mondjuk hülyeség panaszkodni, mert a zöldségek és gyümölcsök azért mindenütt nagyjából ugyanazok) ezért nincs egységes recept, magadnak kell megtanulni, megtalálni az utat, végképp reménytelen sokak számára a módszer. Ha amerikai stílusban lenne megírva, háromszor hosszabb, szájbarágósabb és konkrétabb lenne, így viszont magadnak kell kikaparni a gesztenyét, hűűűűű, az bonyolult és sokáig tart!
Érződik, hogy régebben íródott a könyv, és még anyáink generációjába tartozik Madame Guiliano. Ma már sok francia nő teljesen elszakadt ezektől a francia hagyományoktól, a főzéstől, a piactól, legfeljebb hétvégén jut idő a főzésre, a szupermarketben mennyi félkész mirelit van, minden sarkon találni valami elviteles kaját is – ezt mondjuk megemlítik a könyvben. A francia lányok aztán végképp folynak ki a nadrágjukból, a probléma, hogy a mai világban két megoldás van csak, beletörődnek, „én így is szép vagyok”, vagy evészavarokkal kűzdenek. Egyik jobb, mint a másik a probléma orvoslására. Elképesztő mennyiségben látom a boltok polcain a félkész, dobozos ételeket, és ugyan, ne mondd már, hogy nem tudnál egy tejszínes spagettit otthon megcsinálni, friss tejszínből és sajttal és finomabb is lesz, mint ami már 4-5 napja be van dobozolva, ki tudja, miből, mikor és hol csinálta! És ha mondjuk spagetti helyett brokkoli lenne az alatt a sajt alatt! Ja, meg ma már ciki a saját kis dobozodat hozni a munkahelyre, mennyivel menőbb rendelni, vagy kimenni együtt a kollégákkal és bekapni valamit. Elhízottnak lenni meg nem ciki, toleráns világban élünk. Természetesen a különböző megbetegedések miatti súlyproblémákról itt nincs szó, azok az orvosokra tartoznak.
Jó könyv, nagyon jó könyv, aranyba kéne foglalni és mindenkinek osztogatni, iskolában kéne tanítani és a kezére csapni mindenkinek, aki nem tartja be. Annak is, akinek nincsenek súlyproblémái.
(Zárójelben üzenem, hogy azokat a látszólag vékony lányokat, akik néha nyavajognak, hogy meghíztak, nem kell feltétlenül kinevetniük a testesebb lányoknak, hogy ugyan, hol vagy te még a hízástól, nem is látszik rajtad semmi, mert nem csak esztétikai problémáról beszélünk, hanem egy teljes ruhatárnyi problémáról :P De bevallom, múlt héten megettem egy kiló Lindort. Többet úgyse megyek Svájcba, hogy svájci csokit vegyek töménytelen mennyiségben, hát én se tartom be 100%-ban a mértékletességet;)

16 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Kicsit régi már a könyv, de figyelemreméltó. Nem mond sok újat-legalábbis nekem nem-azonban nagy erénye a könnyedség. Próbál meggyőzni arról, hogy nem muszáj görcsösen fogyózni, sem őrülten tornázni, hanem szépen, vidáman ámde komolyan hajtsuk végre az életmód váltásunkat. Ami lehet nyugodtan személyre szabott, csak szívleljünk meg néhány jó tanácsot.
Kedélyes és könnyed a stílus, néhány egészen jó receptet is tartalmaz.
Azoknak ajánlom, akik még nem kötelezték el magukat valamilyen szigorú diéta mellett, de érzik, hogy változtatni kéne.

1 hozzászólás
>!
Lulma
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Ez az én életem leírva. Na jó majdnem – de tényleg, én szinte így élek. Időnként fel szoktam írni, hogy mit eszek, csak hogy változatos legyen az étkezésem és egészséges, illetve beépítem a sétát, lépcsőzést a napirendembe. Piacra egyre szívesebben járok, már alig veszek zöldséget, gyümölcsöt, sőt tojást sem szupermarketben, szívesebben beszélgetek a kedvenc zöldségesemmel, aki a legszebb darabokat kínálja nekem.
Igaz, az „ellenségeimet” még nem sikerült teljesen száműzni a lakásból – itt-ott megtalálható némi sós mogyoró és csoki, de igyekszem limitálni a fogyasztásukat. A napi egy pohár bor vagy pezsgő fogyasztását teljes mértékben támogatom, igazából heti 3x már így is beiktattam a könnyű vacsora után egy fél vagy egész pohár száraz fehérbort – egyszerűen jól esik egy fárasztó nap után.
Mireille Guiliano tanácsai talán általánosnak és semmitmondónak tűnhetnek, de olyan bájosan és megértően adja őket elő, hogy teljesen „must have” könyvnek érzem ezt a példányt. Így kell élni, nem szabad sanyargatni magunkat, élvezni kell az evést és az élet apró örömeit. A recepteket is érdemes átfutni.
Bővebben: http://lulmakonyv.blog.hu/2017/03/26/mireille_guiliano_…

>!
sssajt
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Remek! Semmi extra – és pont ez az extrája. :) Ezt a könyvet kéne minden leányzó kezébe adni, igazából nem is akkor, mikor először fogyókúrába akar kezdeni. Inkább az anyák kezébe vele. Bár sosem késő. :)

(A fordítónak meg, aki még egyszer leírja köhöm… magyarul, hogy DNA szerintem azonnal legyen göcsörtös az összes ujja sokízületi gyulladástól! Grrrr!)

3 hozzászólás
>!
geszti
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

„A boldog táplálkozás titkai”, szól az alcím, de a könyv sokkal több ennél. Nyugodtan mondhatjuk így is: „A boldog élet titkai”. Lassítani, megállni egy pillanatra, élvezni az élet apró örömeit, élvezni magát az életet, erre próbál megtanítani Mireille Guiliano.
Olvasás közben eszembe jutott egy idős francia házaspár, akiket Normandiában láttam, délelőtt 11 körül pezsgőt kortyolgattak egy kávézó teraszán. Itthon mit szólnánk a látványhoz? Pedig boldog pillanatokhoz ennyi pont elég…

>!
Joditti
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Ez nem egy fogyókúrás könyv, hiszen az írónő (és elvileg a franciák is) ellenez minden fogyókúrát. Az ő receptje nagyon egyszerű, az a lényeg, hogy ne zabáljunk és kínozzuk magunkat (persze ennél sokkal több dolgot említ). Ez a lazaság nagyon tetszett. Így leírva olyan olyan egyszerűnek tűnik az egész.
Nagyon szuper és hangulatos könyv szerintem. Tele van nagyon egyszerű receptekkel is, úgyhogy bárki kipróbálhatja a francia ételeket, amikről az írónő mesél.
A franciákkal való kapcsolatom eddig semleges volt, de most nagyon megtetszett az életfelfogásuk.

>!
Szivecskedo P
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Hát nekem ez nagyon tetszett! Nagyon inspirálóan, élvezetesen ír, és alapvetően a legtöbb dologgal teljesen egyet is tudok érteni, az olvasása pedig lendületet ad – meg néhány klassz receptet és ötletet!
Írtam magamnak saját listát, mire kell figyeljek, szóval elindult az életmódváltás, a „franciásodás”.
A mozgással kapcsolatos írással teljesen egyet tudtam érteni. Mindig hamar beleuntam az otthoni tornagyakorlatokba, amik nem okoznak különösebb örömöt. Nekem inkább a (valahova-)biciklizés és az úszás való, vagy mondjuk a közös torna, aminek jó a hangulata (kanga). És alapvetően tényleg csak az tartható hosszú távon, amiben örömünket leljük.
Az ajánlása is teljesen rendben van, megírja ő, hogy olyan nőknek való ez, akik egészségesek, nincs szükségük speciális diétára, és maximum 15 kg súlyfelesleg van rajtuk.
Megy a kívánságlistámra, és mielőtt visszakerülne a könyvtárba, még kimásolok pár receptet! :)

>!
Mileva
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Tartalmilag végül is nem sok az újdonság: mértékletesség, tudatosság, könnyebbmegtartaniasúlyodmintfogyókúrázni; ámbátor ha engem két liter vaníliafagyi bekebelezése boldogít, akkor nemigen fogom beérni két kanállal. Nem beszélve arról a csöppnyi ellentmondásról, ha az egyik bekezdésben még végigeszi a vacsoramenüt (igen! mindent megettem, és még meg is ittam hozzá 1 pohár valamit), a másikban meg két falat után küldd vissza, oszd meg a melletted ülővel, kínáld körbe; mondjuk ez utóbbiak kissé furán hatnak egy üzleti vacsorán…
A receptektől nem estem hanyatt, sajnos nem okvetlenül adaptálhatók a mi konyhatechnikáinkhoz, nyersanyagainkhoz.
Pedig pont ez a fő erénye, amit oly kevesen hangsúlyoznak: a nyersanyagon áll vagy bukik a a kaja minősége és tápértéke, és igényesnek kellene lennünk; és igen, ez bizony pénzbe kerül…
A stílusa egészen elragadó, tényleg olyan, mintha egy bölcs, megértő, nagyon tapasztalt és intelligens barátnőd beszélne hozzád, „nem kell görcsölni, nyugi, nyugi, minden rendben lesz”. A mai, sokszor kb. gépi fordítás szintű szövegek közepette nagyon kellemes élmény. Ja és csodaszép a tipográfia: a kedvencem az ilyen meleg halványsárga, jól áll neki a ciklámen grafika.

1 hozzászólás
>!
Radena
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak

Élvezetes volt olvasni :)
Utálni fog sok ember ezért, de nem tartoztam soha a hízékony emberek közé. De ez még változhat. És nem árt felkészülni rá, avagy megelőzni :D gondolom én. Közelebb állna hozzám ez az életforma, mint az, hogy minden reggel és minden délután edzőterembe járjak :D de azért szerintem a semminél intenzívebb testmozgás nem ártana senkinek.
Nagyon kifinomult az egész módszer, tényleg olyan igazi franciának tűnik.
Báj és kellem :D


Népszerű idézetek

>!
B_Tünde P

A nevetés olyan, akár a vadon termett gomba: nem „szállítja házhoz” magát, neked kell utánajárnod; akár a váratlanság keresése, akár a veled született „bolondság” révén, hogy fölleld a „kalandos élet” kalandját.

252. oldal (Atheneum, 2011)

>!
Márta_Péterffy

Végül krémes-zabáló lett belőlem. Mint egy drogos, függővé váltam attól, amiből valaha kevés is elég volt.

27. oldal

3 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy

Kivált azoknak a nőknek írtam, akiknek legföljebb tizenöt kilót kellene fogyniuk-és ez szerintem a populáció túlnyomó hányada.

Nyitány 10. oldal

7 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy

Az ideális testsúly, mint már említettük, nagyon személyes, és számos tényezőtől függ:a kortól, testtípustól, néhány ember esetében még az évszaktól is. Ezért aztán az eredmény is relatív, nem abszolút.

52. oldal

>!
B_Tünde P

A szezont kell szem előtt tartanod, amikor azt vásárolsz a piacon, ami az évnek abban a rövid szakában éppen kapható. A szezon ritmusa kulcskérdés szervezetünk egyensúlyának megtalálásában.

80. oldal (Atheneum,2006)

>!
ScarlettBlair P

A francia mondás szerint „élj kenyéren, szerelmen, és friss vízen”. Más nem is kell.

178. oldal, Folyékony kincsein

>!
Márta_Péterffy

Semmi rossz nincs abban, ha süteményt eszem, mondta, csak a fogyasztásom egyensúlyát vesztette. Az elkövetkező három hónapban ezt kell visszafognom, kevésbé hizlaló alternatívákat találnom, s a süteményt meghagyni az igazi nagy alkalmakra-amire való.

28. oldal

>!
Papírtigris

Ha a házimunkát nem végeérhetetlen rabszolga-tevékenységnek, hanem az enyhe testmozgás meditatív formájának tekinted, segíted a fogyást – és saját jóllétedet. Most is azt mondom: találj valamit, amit jutalomnak tudsz tekinteni. A lakás kitakarítása – akár hiszed, akár nem, javíthat a hangulatodon. Hiszen elvégeztél egy munkát, s ez egyszerű kielégülést okoz egy olyan világban, ahol a feladatok egyre összetettebbek, és minden munkafolyamat hetekig tart.

236. oldal, Mozgás - francia nő módra (Athenaeum, 2005)

>!
Papírtigris

Az az étel, amit becsomagolnak, lefagyasztanak, majd fölengednek, nem neked való – még kevésbé a gyerekednek.

257. oldal, Életszakaszok (Athenaeum, 2005)

>!
Márta_Péterffy

Mostanság minden a zsír és a protein, a szénhidrát maga az ördög….
És ugyanez a helyzet a borral, a korpával és a vörös hússal.

Nyitány 9.oldal

5 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vrábel Krisztina: Főzd magad!
Szalayné Kónya Ibolya: Napi 1200 kalória az ideális testsúlyért
Bogos Zsuzsanna: Fejedelmi lakomák
Szendi Gábor: Boldogtalanság és evolúció
Kollár Anita: Gluténmentes és finom!
Gyulai Irén – Demeter Rózsa – Pelle Józsefné: Karcsú leszek
L. Kovács Eszter: Török basa, hol a hasa?
Murányi Marcell: Mindenevő fogyózás
Edita Sipeky: A fogyás magasiskolája
Schobert Norbert: Norbi update – Minden, amit a fogyásról tudok