Okkultizmus, ​boszorkányság és kulturális divatok 15 csillagozás

Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

A jelen kötetbe került anyagokat a szerző az utóbbi tíz év alatt írt többtucatnyi előadás és cikk közül válogatta. A tanulmányok többsége amolyan bevezetés; leginkább azzal a céllal íródtak, hogy felidézzenek néhány régebbi, de mostanában elhanyagolt problémát, és új vagy kevésbé ismert szemszögből újra fölelevenítsenek jól ismert vitákat: A világ, a város, a ház; A halál mitológiái; Az okkult és a modern világ; stb. Nyilvánvaló, hogy az utolsó fejezet, a Lélek, fény és mag bizonyos mértékig ellenpontozza a többi tanulmányt. Ez egy tudós folyóirat számára készült, néhány kevésbé ismerős kultúrából származó dokumentumot vonultat fel, kiadós bibliográfiával.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris könyvtár - Vallástörténet

>!
Osiris, Budapest, 2005
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 963389705X · Fordította: Benedek Mihály
>!
Osiris, Budapest, 2002
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633892228

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

Egy átlagos kultúrtörténeti összefoglalónak tartom ezt a könyvet – sok újdonságot nem igazán mondott nekem a szerző, aki elkalandozgat, egyes témákról oldalakon keresztül ír, másokra fél oldalt szán (pont azokra, amik kevésbé ismertek Magyarországon).
A tárgyilagosságot azt hiszem sikerült megőriznie, de én túlértékelt könyvként tekintek rá, vannak sokkal hasznosabbak is ennél. Akik most ismerkednek ezekkel a témákkal, azoknak lehetséges, hogy elég unalmas lesz. (Kivételek mindig vannak, talán pont te leszel az?)

>!
johnjsherwood I
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

Tartalmas, érthető, követhető – de a tudományos frazeológiát persze nem nélkülöző – értekezések vallástörténeti kérdésekről, de ahogy maga Eliade is írja az előszóban, csak a felszínt kapargatják, lévén előadások leiratai – ám épp ezért pont arra jók, hogy meghozzák az ember kedvét a szerző további műveihez.

>!
kkata76 P
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

Érdekes, sokszínű tanulmánykötet, mely – az adott kereteken belül: vallástörténet – többféle témát is feldolgoz. Boszorkányok, halálfelfogás, a szent tér, világképek és a város-, házszerkezet kapcsolata, a misztikus fény jelentései. Rengeteg érdekesség, anekdota várja az olvasót befogadható formában tálalva.

>!
rebel
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

Érdekes előadásokat válogattak össze ebbe a kötetbe történelmi, vallástörténeti, művelődéstörténeti kérdésekről, de csak a felszínét érintik a témának.
Szerintem rossz időben olvastam, mert nagyon fáradt voltam, és ezért a figyelmem is elterelődött, így sokszor vissza kellett olvasnom, ráadásul elég sok az „idegen szakszó”, és nagyon tömény, száraz a tartalom. Ettől függetlenül természetesen érdekes, de lassabban kellett volna haladnom vele, és mást is olvasni a fejezetek között.

>!
Pacsirta_Szilvia
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

Érdekes, tanulságos dolgokról ír, de néha olyan dolgokra hivatkozik, ami a boszorkányság történetének mélyebb ismeretét feltételezi.

>!
Turbo1988
Mircea Eliade: Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok

Gyenge könyv.
Az okkultistákkal kapcsolatban semmi olyat nem mondott, ami eddig ne lett volna köztudott.
Az istennőről szóló részben túl sokat időzik a román boszorkány és a román nép mágia elemzésében. Meg sem vizsgálja a hasonló témájú lengyel Matka Ziemát vagy a magyar Boldogasszony kultuszokat.
Vagy ha már megemlíti a mai Romániát, akkor kitérhetett volna székely Babbára
Bár azt el kell ismernem, hogy a Renovatioról szóló fejezet még előttem is eloszlatott néhány ködfelhőt.
A boszorkányságnál csalódnom kellett, mert azt hittem, hogy a modern boszorkányokról lesz benne szó. Viszont nem kezeli 100%-ig mesének a boszorkányszombat orgiáit, hanem a pszichológia és az antropológia oldaláról közelíti meg az orgiákról szóló beszámolókat, vegyítve a a középkorban lévő eretnekkultuszokkal.
Az utolsó fejezetért nagy kár. Kapkod, mindenbe bele akar vágni, majd a végén az orgiákról értekezik. Az író elvész a saját perverziójában, és sokkal inkább azért sajnáltatja magát, hogy neki nincs kivel kipróbálnia, mint hogy antropológiailag elemezzen
Nagyon gyenge könyv.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lunemorte MP

Amiről az ember nem tud beszélni, jobb arról hallgatni.

10. oldal, Előszó

>!
Lunemorte MP

Platón szerint a tanulás valójában visszaemlékezés.

12. oldal, Kulturális divatok és a vallástörténet, A művész gyanú felett álló mitológiái

Kapcsolódó szócikkek: Platón
>!
Lunemorte MP

Az eksztázist, amely a test pillanatnyi eltávozását jelenti a lélektől, mindig is halálvárásnak tekintették, és tekintik ma is.

50. oldal, A halál mitológiái: Bevezetés


Hasonló könyvek címkék alapján

Kurt Seligmann: Mágia és okkultizmus az európai gondolkodásban
Hoppál Mihály: Sámánok Eurázsiában
Jacques Attali: A nomád ember
Gulya János (szerk.): A vízimadarak népe
Szendrey Ákos: A magyar néphit boszorkánya
Yliaster Daleth – Rhiannon Gwyddbwyll: A tündérek hagyatéka
Csepregi Márta (szerk.): Finnugor kalauz
Pusztay János (szerk.): A Volga-Káma-vidék finnugor népei
Susan Peach – Anne Millard: A görögök
Száraz Miklós György: Székelyek