Misztikus ​születések 6 csillagozás

Mircea Eliade: Misztikus születések

A ​Bukarestben született, Kalkuttában diplomát szerzett, a második világháború alatt Londonban és Lisszabonban diplomáciai szolgálatot teljesítő, majd Párizsban és Chicagóban oktató világhírű vallástörténész és mítoszkutató munkái ma már kivétel nélkül a műfaj klasszikusainak számítanak.

A Misztikus születések azokat a „Haskell-előadásokat” tartalmazza, amelyeket Eliade 1956 őszén a Chicagói egyetemen tartott. A mű Eliade elképzelése szerint nemcsak a szakértő olvasóknak szól, hanem elsősorban a tanítványainak, az egyetemi hallgatóknak, sőt mindenkinek, akit érdekel az emberiség szellemtörténete. Ezért a szerző saját bevallása szerint arra szorítkozott, hogy a beavatás összetett jelenségét nagy vonalakban vázolja fel. Az előadások kötetbe gyűjtésekor a másik szempont az volt, hogy új módszertani megközelítést tárjon fel, a kultúrtörténet nyújtotta perspektíván túl azt derítse fel, hogy vajon egy-egy szimbólum, mítosz, szertartás milyen történelmen túli üzenetet revelál a ma… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filozófia útjai Európa

>!
Európa, Budapest, 1999
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630759640 · Fordította: Saly Noémi

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 2


Népszerű idézetek

ajikarei P>!

Gyakran állítják: a modern világ egyik jellegzetessége, hogy a beavatásnak nyoma veszett. Míg a hagyományos társadalmakban elsőrendű fontosságú, napjaink nyugati társadalmaiban gyakorlatilag megszűnt létezni. Igaz, a különféle keresztény hitvallások – változó mértékben – még őrzik egy beavatási misztérium jegyeit: a keresztelő alapvetően beavatási rítus; a papi hivatás beavatást is magában foglal. Ámde nem szabad elfelejtenünk, hogy a kereszténység pontosan azért győzedelmeskedett és vált egyetemes vallássá, mert elszakadt a görög és keleti misztériumok légkörétől, és a mindenki számára elérhető üdvözülés vallásának kiáltotta ki magát. Másfelől, kereszténynek nevezhetjük-e még a modern világot a maga teljességében? Ha létezik „modern ember”, hát épp annyiban létezik, amennyiben nem hajlandó a keresztény antropológiában magára ismerni. A „modern ember” eredetisége, újdonsága a hagyományos társadalmakhoz képest éppen az, hogy kizárólag történeti lénynek akarja tekinteni magát, és egy radikálisan deszakralizált világmindenségben kíván élni.

7. oldal, Bevezetés (Európa Könyvkiadó, 1999)

aled>!

…a wiradjuri avatandók elég későn fekhetnek csak le. Ez sajátosan beavatási próbatétel, amely még a meglehetősen fejlett vallásokban is egyetemesen jelen van. Nem aludni nem egyszerűen a fizikai fáradtság legyőzése, hanem főként az akarat és a szellemi erő bizonyítéka; ébren maradni annyit jelent, hogy az ember tudatos, jelen van a világban, felelősséget érez. A juri-uruknál az avatandókat állandóan fölrázzák, hogy ne tudjanak elaludni.

ajikarei P>!

A szellemi élet „kezdetéhez” elengedhetetlenül szükséges a beavatási halál. Funkcióját abból érthetjük meg, amit előkészít: ez pedig a magasabb rendű létmódra születés. […] a beavatási halált gyakran szimbolizálja a sötétség, a kozmikus Éjszaka, a föld méhe, a kunyhó, egy szörny gyomra stb. Mindezek a képek inkább egy formák előtti állapotot, lappangó létmódot fejeznek ki (a világteremtés előtti „káosz” kiegészítőjeként), nem pedig a teljes megsemmisülést (abban az értelemben, ahogyan például a modern társadalmak tagjai fogják föl a halált). A rituális halál e képei és szimbólumai szorosan összekapcsolódnak a csírázással, a magzatállapottal: már jelzik, hogy új élet van születőben.

14. oldal, Bevezetés (Európa Könyvkiadó, 1999)

kalypso>!

A beavatás az újoncot bevezeti az emberi közösségbe ás egyben a spirituális értékek világába. Elsajátítja a felnőttek viselkedését, technikáit és intézményeit, de a törzs mítoszait és szent hagyományait, az istenek nevét és alkotásaik történetét is; főként pedig megismeri a törzs és a természetfölötti lények közötti kapcsolatokat, úgy, ahogy azok az idők kezdetén létrejöttek.

8. oldal

ajikarei P>!

A második, beavatáskori születés nem az elsőt, a biológiait ismétli. Ahhoz, hogy az ember a beavatottak létmódjához eljusson, olyan realitásokkal kell megismerkednie, amelyek már nem a Természethez, hanem a természetfölötti lények életrajzához, tehát a mítoszokban megőrzött szent Történelemhez tartoznak.

15. oldal, Bevezetés (Európa Könyvkiadó, 1999)

ajikarei P>!

A mítoszok ismerete nem azt jelenti – mint a múlt században gondolták –, hogy az ember tudomást szerez egyes kozmikus jelenségek szabályszerű voltáról (a Nap járása, a holdciklus, a növényi élet ritmusa stb.), hanem mindenekelőtt azt, hogy megtudja, mi is történt valójában a világban, mit csináltak az istenek és a kultúrhéroszok: megismeri alkotásaikat, kalandjaikat, drámáikat. Ez tehát egy isteni történelem megismerése – ami ettől még nem kevésbé „történelem” –, vagyis előreláthatatlan, bár összefüggő és jelentéssel bíró események sorozata.

15. oldal, Bevezetés (Európa Könyvkiadó, 1999)

kalypso>!

A világnak „története” van: a természetfölötti lényeg megteremtik, ezt követi a kultúrhérosz vagy a mitikus hős érkezése, kulturális tevékenysége, demiurgoszi kalandjai, végül pedig eltűnése.

9. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bálint István János (szerk.): Kincses Kolozsvár I–II.
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős
Dimitrie Gusti: A szociológiai monográfia
Újvári Edit: „A mindenség hullámzó nászruhád”
E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról
Norman Manea: Bohócokról
Leszek Kołakowski: Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok?
Johann Jakob Bachofen: A mítosz és az ősi társadalom
Ráth-Végh István: A varázsvessző
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete