Képek ​és jelképek 2 csillagozás

Mircea Eliade: Képek és jelképek

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1997
230 oldal · ISBN: 9630762447 · Fordította: Kamocsay Ildikó

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

apple_pie>!

A szimbolikus gondolkodás nem csak a gyermekek, a költők vagy az elmebetegek kizárólagos felségterülete: az ember legalapvetőbb sajátja, korábbi, mint a nyelv és a következtető gondolkodás. A szimbólum a valóság legmélyebb rétegeit tárja fel, amelyek a megismerés bármely más eszközének ellenállnak. A képek, a szimbólumok, a mítoszok a pszichének nem holmi fölösleges teremtményei; szükségletet elégítenek ki és funkciót töltenek be: a létezés legtitkosabb módozatait fedik fel.

14. oldal

apple_pie>!

A „nosztalgiákat” a legtöbb ember gyanakvással kezeli, s nem hajlandó mást látni bennük, mint jelentés nélküli érzelemfoszlányokat, amelyek legfeljebb a menekülés pszichológiai formáinak tanulmányozása szempontjából lehetnek érdekesek. Holott a nosztalgiák néha olyan nagy jelentőségűek, hogy befolyásolhatják egy ember egész életét;…

21. oldal

apple_pie>!

Képzelőerővel rendelkezni annyit jelent, mint a világot a maga teljességében látni. Mert a Képek hatalma és küldetése éppen abban áll, hogy megmutassa mindazt, ami a fogalmi gondolkodásnak ellenáll. Ezért nyomorúságos annak az embernek az élete, aki „híján van a képzeletnek”: fal választja az élet mélyebb valóságáról és a saját lelkétől.

24. oldal

ciemat P>!

Mircea Eliadénak e kötet elkészítéséhez csupán válogatnia kellett kiadott és kiadatlan tanulmányai közt: a szimbólumok mindenütt jelen vannak a vallásos gondolkodásban, mint ahogy a gondolkodás minden területén. A század elején, amikor az összehasonlító tanulmányok élharcosai bölcsebbnek vélték a vitorlákat javítgatni, mintsem új kalandokba bocsátkozni, még maga a szimbólum szó is rosszul csengett a fülekben. A régi krétaiak kétkaréjos pajzsot rajzoltak falaikra, kétélű bárdot, amely mintha a levegőben lebegett volna? A rómaiaknak olyan lándzsájuk lett volna, amely magától rezgett a királyi palotában? Egyszerű harci szerszámokról van szó, pajzsról, bárdról, lándzsáról, melyeknek nincs semmiféle mögöttes jelentése. A spártaiak két párhuzamos gerendát dioszkuroszoknak neveztek. Akkor hát az „igazi” kultusz eredetileg a gerendáknak szólt, s csak „később”, a „szent” antropomorf felfogása révén alakult át, változott meg a formája. Mindezen nézetek ma már elavultak, s a túlzásra hajlamosak inkább az ellenkező végletbe esnek: ha a vallásokról van szó, semmilyen racionális magyarázatot nem tartanak elfogadhatónak, minden motívumot és jelenséget szimbólumnak tekintenek. Eliadát azonban szigorú filológiai munkája megóvja a végletektől. Esszéi nem elméleteken, hanem megfigyeléseken alapulnak.

Előszó

apple_pie>!

Az álmokban, az álmodozásokban rejlő nosztalgia, vágy, lelkesedés stb. képei olyan erők, amelyek a történelmileg meghatározott emberi lényt saját „történelmi pillanatába” zárt világánál százszorta gazdagabb szellemi világba röpítik át.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom

Hasonló könyvek címkék alapján

Cherry Gilchrist: Az alkímia
Graham Hancock – Robert Bauval: Titkos jelek
Priya Hemenway: A titkos kód
Diethard Stelzl: Gyógyítás kozmikus szimbólumokkal
Horváth Sándor: A középkori magyar címertan jelképezése
Joseph Piercy: Szimbólumok
Umberto Eco: La Mancha és Bábel között
Vígh Éva: Állatszimbólumtár
Géczi János: Allah rózsái
Jankovics Marcell: A fa mitológiája