A ​kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig (Vallási hiedelmek és eszmék története 1.) 13 csillagozás

Mircea Eliade: A kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig

Mircea Eliade (1907. március 9-1986. április 22) századunk egyik legjelentősebb összehasonlító vallástörténésze. Romániában, majd Párizsban, élete utolsó évtizedeiben pedig Chicagóban tevékenykedett. Legjelentősebb vallástörténeti áttekintésének első kötetét veheti kezébe az olvasó.
Eliade már a harmincas évek végén Bukarestben egyetemi előadásokat tartott, főként a keleti vallások történetéről. 1945 novemberétől G. Dumézil meghívására a párizsi egyetemen tanított, 1956-ban utazott az Egyesült Államokba, ahol 1957 márciusától a chicagói egyetemen adott elő.
Eliade alapművének, a „Vallási hiedelmek és eszmék történeté”-nek három kötetével az olvasó teljes képet kap az összehasonlító vallástörténetről.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris könyvtár - Vallástörténet

>!
Osiris, Budapest, 1995
442 oldal · ISBN: 9633791219 · Fordította: Saly Noémi
>!
Osiris / Századvég, Budapest, 1994
442 oldal · ISBN: 9638384794 · Fordította: Saly Noémi

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Memphisz


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
kaporszakall
Mircea Eliade: A kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig

Már több mint húsz éve itt áll a polcomon az első magyar kiadás három kötete; hébe-hóba egy-egy fejezetbe bele is pislantottam, de most végre rászántam magam a szisztematikus olvasásra. Lássuk, mit tud a vén fasiszta…!

Nos – a szerzővel szembeni minden ellenszenvem dacára – el kell ismernem: még negyven évvel megírása után is alapmű. Meglehet, hogy az újabb kutatások tükrében e könyv némely megállapítása már nem száz százalékig helytálló, de már maga a teljességre törekvés, a vállalkozás roppant mérete, s az eredményül kapott szintézis áttekinthető volta is imponáló.

Egyetemi előadásainak anyagát rendezte el kötetekbe a prof, s az első kötet tizenöt fejezete kb. az időszámításunk előtti V. századig mutatja be a történteket, Zarathusztrát még sorra véve, Buddhát már nem. Az első két fejezet a vallásos eszmék felbukkanását tárgyalja az őskor, majd a neolit forradalom utáni idők régészeti leleteinek tükrében: ezek tömör, jól felépített, logikusan érvelő részek. Ugyancsak élvezetes a következő szakasz, ahol Mezopotámia isteneivel, a sumér és a későbbi akkád mitológiával foglalkozik: kellemesen ötvözi az elméleti töprengéseket a fennmaradt mitológiai történetek elbeszélésével. Az Egyiptomról szóló fejezet kevésbé tetszett: meglepően sótlan eszmei világ bontakozik ki belőle, egy évezredekig megkövesedett, fantáziaszegény miliő (a hétköznapi életet bemutató színes freskóik nyomán valami jobbat vártam…). Utána a Nyugat-Európától az Indus völgyéig terjedő megalit építmények kultuszait tárgyalja a könyv, kevesebb mítosszal, több elemzéssel, de változatlanul jól. A hettiták és a kánaáni népek után az Ótestamentum első könyveinek világát eleveníti fel, szintén tetszetősen.

A középső két fejezet (VIII-IX.) viszont kiábrándító. Az indoeurópai ősvallással, majd az indiai kultuszok kialakulásával, a Védákkal és Upanisádokkal foglalkozik, de olyan kuszán és szétesően, hogy alig hittem a szememnek. Pedig a szerző fiatal korában tanulmányúton volt Indiában, s egy csomó személyes tapasztalatot is szerzett*… Meglehet, épp ez a baj: a más szakkönyvekből átvett anyag szintetizálása talán jobban ment a profnak, mint a közvetlen élmények formába öntése. Mindenesetre ez az ötven oldal volt a kötet mélypontja – pékhasonlattal élve: ha a többi fejezet jól dagasztott, ropogósra sült zsemlére emlékeztet, akkor ez a két rész csupán morzsákra hulló, félig nyers tészta.

A folytatás ismét kellemes: a görög vallás kezdeteinek korrekt bemutatása után a számomra különösen érdekes Zarathusztra által fémjelzett iráni vallás következett, majd az ótestamentumi próféták korával és Dionüszosz kultuszával zárul a kötet.

Egészében véve jól felépített, logikusan érvelő, nem túl terjengős, de nem is zavaróan tömör könyv, elviselhető mennyiségű szakzsargonnal. Ügyesen vegyíti az elméleti konstrukciókat a mítoszok fennmaradt, és irodalmilag is élvezetes anyagával. Mivel térben és időben elég szerteágazó területeket érint, javaslatom a mitológiában kevésbé jártas molyoknak, hogy kis adagokban fogyasszák (mondjuk, napi egy fejezet).

Az indiai részekért egy pont levonás, de különben príma.

* … például egy ottani guru lányával…

6 hozzászólás
>!
Kovács_Heni
Mircea Eliade: A kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig

Alapmű azoknak, akiket érdekel a különböző vallások és mitológiák eredete, de a megértéshez nélkülözhetetlen némi előműveltség a témában, különben könnyű belezavarodni a rengeteg részletbe, népbe, istenképbe és hagyományba. Azért a hozzáértőknek sem könnyű könyv, bár vannak benne kifejezetten olvasmányos részek, és lapról lapra egyre több érdekességet fűz bele Eliade, nekem időnként szükségem volt némi szünetre, hogy rendszerezzem, tulajdonképpen mit olvastam, mert ahogy haladunk előre, úgy kapcsolódik egymáshoz egyre több kor és nép misztikuma.

Hihetetlen, hogy a világ milyen gazdag hiedelemrendszerrel rendelkezik, és hogy ezek mennyire részesei a mai kornak és gondolkodásnak.

>!
padamak
Mircea Eliade: A kőkorszaktól az eleusziszi misztériumokig

Alap! Az összehasonlító vallástörténet mint tudomány kimagasló és szinte egyedülálló monográfiája. De mivel sajnos tankönyv is, sokjegyzetes, nehéz tanulmány.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
[névtelen]

A vallástörténész számára a szent minden megnyilvánulása jelentőségteljes; minden rítus, minden mítosz, minden hit vagy istenalak a szentség élményét tükrözi, következésképpen a lét, jelentés és az igazság fogalmait hordozza. Mint másutt megjegyeztem, „nehéz elképzelni, hogyan működhetne az emberi szellem a nélkül a meggyőződés nélkül, hogy a világban van valami tagadhatatlanul valóságos; és lehetetlen elképzelnünk, hogyan jelenhetne meg a tudat anélkül, hogy jelentést tulajdonítana az emberi elhatározásoknak és tapasztalatoknak. A valóságos és jelentést hordozó világ szorosan kötődik a szentség felfedezéséhez, az emberi szellem megragadta a különbséget aközött, ami valóságosnak, hatékonynak, gazdagnak és jelentéssel bírónak mutatkozik, és aközött, ami e minőségekkel nem rendelkezik, vagyis a dolgok zűrzavaros és veszedelmes áradata, véletlenszerű és értelmetlen felbukkanása és eltűnése. (La nostalgie des origines, 1969, 7. skk.). Összefoglalva, a "szent” a tudat struktúrájának egyik eleme, nem pedig a tudat történetének állomása. A kultúra legarchaikusabb szintjein emberként élni vallásos cselekedet volt, hiszen a táplálkozásnak, a szexuális életnek és a munkának szentségi értéke van. Másként szólva, embernek lenni – vagy inkább azzá válni – azt jelenti: „vallásosnak” lenni (i. m. 9. p.).

23. oldal - Előszó

>!
kaporszakall

Nyugat-Európa első földműveseinek nagyszabású megalithikus emlékeit szemlélve egy indonéziai mítosz ötlik eszünkbe: Kezdetben, amikor az ég még nagyon közel volt a földhöz, Isten az első emberpárt sorra megajándékozta adományaival, amelyeket kötélen eresztett le hozzájuk. Egy napon küldött nekik egy követ, amit az ősök megrökönyödve és sértődötten visszautasítottak. Kis idő elteltével Isten újból leengedte a kötelet; ezúttal egy banán volt rajta, amit a lentiek tüstént elfogadtak. Ekkor az ősök meghallották a Teremtő hangját: Minthogy a banánt választottátok, az életetek is olyan lesz, mint ez a gyümölcs. Ha a követ választottátok volna, életetek olyan lett volna, mint a kőé, változhatatlan és halhatatlan.

105. oldal (V. fejezet / 34.§ - A kő és a banán)

>!
[névtelen]

Minden hagyományos intézmény összeroppanása agnoszticizmusba és pesszimizmusba, egyszersmind pedig az élvezet felmagasztalásába fordul, mely azonban nem képes elrejteni a mély reményvesztettséget. Az istenkirályságban bekövetkezett „üzemzavar” sorsszerűen vezet a halál vallási elértéktelenedéséhez. Ha a fáraó sem viselkedik többé megtestesült istenként, minden újból kérdésessé válik: elsősorban az élet jelentése, tehát a túlvilági továbbélés valósága is. A Hársfadal a reménytelenség másutt – Izraelben, Görögországban, az ókori Indiában – bekövetkezett, és a hagyományos értékek pusztulásából eredő válságokra emlékezteti olvasóját.

94. oldal - Vallási eszmék és politikai válságok az ókori Egyiptomban

Kapcsolódó szócikkek: agnoszticizmus · pesszimizmus
>!
[névtelen]

Mohamed veje, Alí, az első imám szerint „nincs a Koránnak egyetlen olyan sora sem, aminek ne volna négyféle értelme: az exoterikus (záhir), az ezoterikus (bátin), az elhatárolás (hadd) és az isteni terv (muttala). Az exoterikus a szóbeli recitálásra való; az ezoterikus a belső megértésre; az elhatárolás a megengedhetőt és a megengedhetetlent megszabó kijelentések; az isteni terv pedig az, hogy Allah minden egyes verssorral meg akar valósulni az emberben”.* Ez az elgondolás a sí'a jellemzője, de sok muszlim misztikus és theozófus egyetért vele. Mint Nászir-i Khuszrau, a nagy iráni filozófus (V/XI. század) mondja: „a tételes vallás (a sarí'a) az Eszme (a haqíqa) exoterikus aspektusa, az Eszme pedig a tételes vallás ezoterikus aspektusa … A tételes vallás a szimbólum (mithál); az Eszme a szimbolizált (mamthúl)”.**

* Henri Corbin fordítása alapján, Histoire de la philosophie islamique, 30. p. Vö. a középkori keresztény theológia négy értelmének (a szó szerinti, az allegorikus, az erkölcsi és az analógiás értelem) elméletével.

** Corbin fordítása alapján, uo. 17 p. Egy hadíth szerint, ami állítólag magától a Prófétától származik, „a Koránnak van egy külső megjelenése és egy rejtett mélysége, egy exoterikus és egy ezoterikus jelentése; ez az ezoterikus jelentés is rejt egy ezoterikus jelentést” és így tovább, hét ezoterikus jelentésig; vö. Corbin, 21. p.

644-645. oldal - Muszlim theológiák és misztikák

>!
[névtelen]

A legrendszeresebb theológia azonban Memphiszben, az I. dinasztia fáraóinak fővárosában fogalmazódott meg, Ptah isten alakja körül. Az úgynevezett “memphiszi theológia” legfontosabb szövegét Sabaka fáraó idejében (kb. i. e. 700) vésték kőbe, ám eredetijét mintegy kétezer évvel korábban szerkesztették. Meglepő, hogy a máig ismert legősibb egyiptomi kozmogónia egyben a legfilozofikusabb is. Ptah ugyanis a szellemével (“szívével”) és szavával (“nyelvével”) teremt. “Az, aki Atum képében szívként nyilvánult meg (= szellem), az, aki nyelvként nyilvánult meg (= ige), Ptah volt, az igen ősi…” Ptahot nevezik meg a legnagyobb istenként, Atumot pedig csupán az első istenpár teremtőjének tekintik. Ptah az, aki “létrehívta az isteneket”. Ennek következtében az istenek felöltötték látható testüket, beköltözvén “mindenfajta növénybe, mindenfajta kőbe, mindenfajta agyagba, mindenféle dologba, ami csak a domborzatán (ti. a Földön) nő és amelyek által megnyilvánulhatnak”.

Összefoglalva, a theogóniát és a kozmogóniát egyetlen isten gondolkodásának és szavának teremtő ereje hajtotta végre. Bizonyos, hogy az egyiptomi metafizikai töprengés legmagasabb szintű kifejeződésével állunk itt szemben. Amint John Wilson megjegyzi (ANET, 4. p.), a keresztény theológia Logoszához közelítő doktrína az egyiptomi történelem kezdetén található.

86-87. oldal - Vallási eszmék és politikai válságok az ókori Egyiptomban

Kapcsolódó szócikkek: Memphisz
>!
[névtelen]

A fáraó a maat megtestesülése, ezt a fogalmat „igazságnak” szokták fordítani, de általános jelentése a „jó rend”, és következésképpen a „jog”, az „igazságosság”. A maat az eredeti Teremtéshez tartozik: az Aranykor tökéletességét tükrözi tehát. Mivel magát a kozmosz és az élet alapját képezi, külön-külön minden egyén ismerheti. A legősibb és a különféle korokból származó szövegekben is találunk ilyesféle kijelentéseket: „serkentsd szívedet a maat ismeretére”; „Úgy teszek, hogy ismerd meg a maat dolgát a te szívedben; légy képes azt tenni, ami számodra tisztességes!”. Vagy: „Olyan ember voltam, aki szerette a maatot és gyűlölte a bűnt. Mert tudtam, hogy (a bűn) utálatos dolog Isten előtt.” Valójában Isten az, aki megjutalmazza a kellő ismeretet. Egy herceget úgy írnak le, mint aki „ismerte az igazságot (maat), és akit Isten oktatott.” Egy Réhez szóló imádság írója így kiált fel: „tedd, hogy maat legyen az én szívemben!”.

88. oldal - Vallási eszmék és politikai válságok az ókori Egyiptomban

>!
[névtelen]

A templom és a város modelljei tehát, azt mondhatnánk, „transzcendentálisak”, mert az Égben már előre megvannak. A babilóniai városok ősképei megvoltak a csillagképekben: Szipparé a Rákban, Ninivéé a Göncölszekérben, Assuré az Ökörhajcsárban stb. Ez a felfogás általános az ókori Keleten.

A királyság intézménye ugyancsak „az Égből szállt le”, ugyanakkor, amikor jelvényei, a tiara és a trónus. A vízözön után a királyságot másodszor is elhozták a földre. A „művek” és intézmények előzetes égi meglétének hiedelme jelentősen befolyásolta az archaikus ontológiát, amely leghíresebb kifejeződését Platón ideatanában nyerte el. Legelőször a sumer dokumentumok tanúsítják e felfogást, ám kezdetei láthatóan az őstörténetbe nyúlnak. Az égi minták elmélete továbbviszi és továbbfejleszti azt az általánosan elterjedt ősi elgondolást, mely szerint az emberi cselekedetek csak az isteni Lények által kinyilvánított tettek ismétlései (utánzásai).

67. oldal - A mezopotámiai vallások

>!
cassiesdream

… egy félisteni leány, Hainuwele feldarabolt és eltemetett testéből eladdig ismeretlen növények… nőnek. Ez az őseredeti gyilkosság gyökeresen megváltoztatta az emberi létet, mert bevezette a szexualitást és a halált… Hainuwele erőszakos halála nem csupán „teremtő” halál, hanem azt is lehetővé teszi az istennő számára, hogy folyamatosan jelen legyen az emberek életében, sőt halálában is.

50. oldal

>!
cassiesdream

…csupán a sámán képes természetfeletti látomása jóvoltából „meglátni a saját csontvázát”.

37. oldal

>!
cassiesdream

A kimondott szó olyan erőt szabadított fel, amelyet nehéz, ha nem egyenest lehetetlen volt megsemmisíteni.

42. oldal


A sorozat következő kötete

Vallási hiedelmek és eszmék története sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Bugár M. István: Szabadság, szeretet, személy
Giacomo Filoramo: A gnoszticizmus története
Philippe Descola – Gérard Lencloud: A kulturális antropológia eszméi
René Guénon: Általános bevezetés a hindu doktrinák tanulmányozásához
Benkes Mihály (szerk.): Civilizációk és vallások
Christoph Markschies: A gnózis
Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás
Luc Benoist: Az ezoterizmus
Kónyi Sándor: A Biblia a keleti írások tükrében
René Girard: Mi rejtve volt a világ teremtésétől fogva