Cărtărescu prózája egyedülálló a jelenkori román irodalomban, számára a köznapi világ éppen olyan talányos, mint saját belső tájainak vagy vízióinak valósága. Élvezetes és gazdag nyelvi világú családtörténetének első része egyaránt megidézi, és a posztmodern különös képi burjánzásával szövi át Eliade miszticizmusát, Cioran vigasztalanságát, a volt és a mai Bukarest realizmusát. Regényében román történelmi panorámába helyezve néhány jelképszerű motívum mentén az emlékezés–írás–olvasás aktusa válik izgalmas rejtéllyé.
Vakvilág – A bal szárny (Káprázat 1.) 3 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1996
Enciklopédia 3
Helyszínek népszerűség szerint
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 29
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Ez a könyv viszonylag vékony, de ahogy olvastam folyamatosan úgy éreztem, hogy ha néhány oldalt elolvasok, akkor íródik még ugyanannyi amennyit elolvastam, miután egy időre letettem. Azért valahogy csak a végére értem, de nem volt könnyű menet. Miközben olvastam, az jutott eszembe, hogy Boris Vian a furcsaságaival ehhez képest kutyafüle, másrészt mintha Lovecraft Sárga Királyának egyik sötét rítusán vennénk részt, ahol megkérdőjelezzük a világunk valódiságát, és egy másikra vágynánk, amelyet azonban elérni ép ésszel biztosan nem lehet. Pelevin könyvei is eszembe jutottak, kifejezetten a T, amelyben az író önmagát is valóságossá írja. Folytatni fogom a sorozatot.
Cărtărescu a román Esterházy – azonban sajnos az Orbitor első kötetéből ezt összerakni nehéz. Rendkívül izgalmas szövegrészek olvashatók itt: horror a Bulgáriából menekülő faluról. Mississippi-menti vudu-orgia. Szekus-dráma – és még mennyi más, pl. egy Bukarest-eposz töredéke… Mind összekötve valami olyasmivel, amit legszívesebben balkáni mágikus realizmusnak mondanék. De nem teljesen az, inkább csak nyomokban tartalmazza. Ugyanakkor a szöveg nagyját cipelő nyelvben nem érzem az Esterházyhoz mérhető nyelvzsenit – holott nyilván megvan: románul. Csiki László kiváló prózaíró volt, a nyelv nagy művésze mind a próza, mind a líra területén. Lehet, hogy – meg merném kockáztatni, talán nem venné sértésnek senki – nem volt valami nagyon posztmodern, de kellett ide egy nyelvet találni, hogy átültesse a szöveget. Ez sikerült, nem lehetett kis feladat: nyelvet talált, élvezeteset, izgalmasat – de nem „annyira”, amennyit egy román Esterházytól várnék. Ugyanakkor nem hiszem, nagyon gyorsan ideírnám, hogy Csiki László hibázott volna. Hanem talán mert a pm nyelve – minden aljas vád ellenére lám mégiscsak – sokkal jobban kötődik a nyelvhez, amelyen írták, mint pl. a realizmusé. Szerény véleményem szerint – és természetesen a legjobbakra gondolva. Érdekes, hogy a trilógia második részét most készítik elő magyar kiadásra – az ezt a kötetet 15 éve szerkesztő Koszta Gabriella a fordító – s a második kötet főcímét „Káprázat”-ként magyarítja. No, lássuk már!
Népszerű idézetek
…az Argeș és Sabar patak közén alapították meg Tîntava falut, előbb kunyhókat ástak a fura-puha agyagba, tavaszodáskor aztán kétszobás, tornácos parasztházakat építettek a magasztos templom köré, mely a nyáj pásztoraként magaslott ki közülük. Körös-körül hosszú parcellákra osztva felásták a földet, és zöldséget ültettek belé, így aztán nyárára éppen olyan vidám lett a falu a zöldellő ágyások között, mint a régi volt Rodope katlanában. A Havaselvére átköltözött első Badislavok negyed század múltán ókirályságiakká váltak, szaporodtak, elhagyták a nyelvüket és megtanulták az idevalókét, gyarapították a földjeiket, elitták az eszüket a falu szívében rövidesen megnyílt csehóban, ahol az Ördögnek – a régi hit szerint Isten testvérének – áldoztak, paradicsomkarókkal verték agyon egymást kósza fehérnépek miatt, haldokló vének felett virrasztottak, nehogy gyertyavilág nélkül múljanak ki a világból, lesték az égen az esőfelleget, és meg nem fordult a fejükben egyetlen pillanatra sem, hogy valójában házukat nem egyébre építették, földjeiket nem máshol ásták fel, vetették be, hanem csak egy szépunokájuk agylebenyének picike szürke foltján, és hogy egész evilági létük, igyekezetük éppen olyan mulandó és illuzórikus, mint annak az elmének az anatómiai metszete, amely megálmodta őket.
55. oldal, (Jelenkor, 2000)
Az országot megszállták a németek, az az igazság, mindhiába álcázták szép szavakkal a valóságot. […] A faluban […] mindig ott lebzseltek a németek. Egyre jöttek a motorkerékpárjukon, megittak egy-egy korsó sört a kocsmában, a falu közepén, a híd mellett, amelyiken túl már a Băcanu tanya kezdődött… Az emberek se nem szerették, se nem gyűlölték, megszokták őket. Majd csak a következő években, amikor oroszok foglalták el a helyüket, kezdték visszasírni, dícsérni a német katonákat. A németek rendesen bántak a falusiakkal, az utolsó garasig megfizették az ételt, italt, játszottak a gyerekekkel, csokoládét adtak nekik. Varázslatos kék szemük sokáig elkísérte a tîntavaiakat, a muszkákkal ellentétben, akik úgy viselkedtek, mint a vadállatok. Az oroszok alatt egymást érte a nemi erőszak, a rablás, és még a filmek sem változtatták meg a véleméynüket, pedig azokban hülyének, gonosznak mutatták a németeket, nem hatott a szovjet hősöket dícsőítő propaganda, sem az olyan jelszavak, mint
Sztálinnal s az orosz hőssel
Hozzánk a szabadság jött el,
sem az új nemzeti hímnuszban az, hogy
Népünk örök testvériségbe lépett
A szabadító szovjet néppel –,
a falusiak csak azt mondogatták, még ha félszájjal is: „A német, uram, akárhogy is rendes volt. De isten mentsen az orosz csapástól…”
135-136. oldal, Második rész, (Jelenkor, 2000)
Gyerekkorában anyám semmitől nem félt jobban, mint a paptól, hiszen az összes falusi gyereket már akkor azzal riogatták, amikor még az anyjuk ölében vagy kis fateknőben ringatva bömböltek, hogy „kivágja a pap a nyelvedet”, de közrejátszhatott ebben egy másik emlék is, melyet nem annyira az elméjükben, mint meztelen csecsemőtestükben őriztek: a pópa durván összemarkolja két lábfejüket, befogja az orrukat, a szájukat, és háromszor megmeríti őket a fagyos keresztvízben. Szakállas, kegyetlen alakjával, misztikus öltözetével a falusi pópa kísértett a szalmapárnán alvó gyerekek álmaiban.
33. oldal (Jelenkor, 2000)
A sorozat következő kötete
Káprázat sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Esterházy Péter: Harmonia Cælestis 84% ·
Összehasonlítás - José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő 90% ·
Összehasonlítás - Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-III. 89% ·
Összehasonlítás - Claudiu M. Florian: Játszadozások kora ·
Összehasonlítás - Jonas Hassen Khemiri: Montecore 89% ·
Összehasonlítás - Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma 88% ·
Összehasonlítás - Mirko Kovač: Város a tükörben 88% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére 86% ·
Összehasonlítás - Kazuo Ishiguro: Vigasztalanok 87% ·
Összehasonlítás - Domnica Radulescu: A trieszti gyors 87% ·
Összehasonlítás