Két ​ördög között 7 csillagozás

Miodrag Bulatović: Két ördög között

Miodrag ​Bulatovic a jugoszláv irodalom egyik legnagyobb tehetsége, és világszerte a leghíresebb jugoszláv író. Eddig harminc nyelvre fordították le műveit.
Mint valamennyi írásában, ezekben a történetekben is, melyek az író szülőföldjén, Crna Gorában játszódnak a második világháború idején. Bultavic az emberi szenvedés mélységeiben száll alá. Mintha azt sugallná, hogy az emberek csak tengődnek egymás mellett, és nem tudják sem magukról, sem egymásról, milyen is valójában, amíg nem jön egy mindent felperzselő tűz, egy pusztító háború. A testvérek fegyvert ragadnak, kést szegeznek egymásra, gyilkolnak és meggyilkolják őket. De örökké rejtve marad előttük, mikor szenved az ember jobban, ha rosszat cselekszik, vagy ha jót, ha ő gyilkol, vagy ha őt ölik meg. Csak az ember élő jó és rossz látszik elpusztíthatatlannak, és a belőlük fakadó szenvedés öröknek és végtelennek. A jónak és rossznak ezt az örökös harcát, a véghetetlen szenvedés bugyrait ábrázolja Bulatovic tobzódó… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1982
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630730669 · Fordította: Poór Zsigmond

Enciklopédia 3


Kedvencelte 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Miodrag Bulatović: Két ördög között

Ha egy nép talán legismertebb írója egyben zászlaja is szülőföldjének, akkor Bulatović nem sok jót sugall Crna Goráról. Árnyéka sincs itt a Balkán-romantikának, lobogva lángoló templomok és dzsámik vannak, üszkös romok közt vánszorgó félőrültek, banditává aljasult vesztes katonák, és a kerítés résein az éhség és a szenvedés leskel kifelé – senki sincs biztonságban. A metaforák és a valódi létezés tárgyai és élőlényei között a határvonal elmosódik, ez hozza létre a Bulatović védjegyének számító lázálomszerű balladai teret, amiből, hiába csipkedi magát az ember, nem tud felébredni.

Olvasni – nos, olvasni nem volt igazából jó. De hogy elképesztő ereje van, az biztos.

7 hozzászólás
SteelCurtain >!
Miodrag Bulatović: Két ördög között

Le vagyok nyűgözve. Sok kiváló háborús könyvet olvastam már, de Bulatović írásának feltétlenül közöttük van a helye. Sok borzalmas dolgot leírtak már, de ez a regény szinte már elviselhetetlen. Az olvasónak minden szónál megszakad a szíve, az iszonyatnak egészen új dimenziói nyílnak meg ahogyan az író kíméletlenül, rétegről rétegre fejt le minden mázt, félreértést , hazugságot és gyűlölködő tradíciót a háborúról, az elállatiasodás különböző fokairól. Nincsenek hősök, csak túlélők, áldozatok és gyilkosok. Olyan túlélők, akik a holnap háborúinak hordozói. Aki a dicsőségben fürdik az holnap is meg akar merítkezni benne, aki meg mindenét elveszítette, annak gyilkos vágyak nélkül is bosszúért kiált a puszta léte. Ha ő néma marad, majd megteszi más. Mert mindig előlép valaki aki bosszút követel. Igazságért és a szomszéd véréért könyörög. És gyenge a hang, mely arra figyelmeztet, hogy a kettő között semmiféle logikai kapcsolat nincs. Bosszút kell állni, mert ha nem teszik, akkor a jövőben ellenfelüknek nem lesz hivatkozási alapja az újabb bosszúra. Nincsenek jók és rosszak, csak különféle megkülönböztető jeleket viselő fegyveresek. Meg önállósodott fegyveresek, akik a saját szakállukra tevékenykednek. Meg vannak a fegyvertelen civilek. A fegyveresek olykor egymásra vadásznak, de többnyire a fegyvertelenekre. Nincs ebben semmi új, ősidők óta tudja az ember, hogy így működik a háború. De kevesen tudják ezt oly hatékonyan elmondani, mint Bulatović. Nem különleges, horrorba illő az a borzalom amit ő lefest. Sajnos egészen hétköznapi. De úgy ír, hogy minden betű egy-egy késforgatás a sebben. Fáj olvasni. Éppen ezért csak az vegye kézbe, aki nem fél a fájdalomtól.

1 hozzászólás
eme>!
Miodrag Bulatović: Két ördög között

Mellbevágó, erőteljes, szuggesztív próza. Úgy beszél a háborúról, hogy maga a szó talán egyszer sem hangzik el az egész kötetben (mondjuk, erre nem esküdnék meg), az olvasó inkább csak sejti, hogy hol és mikor játszódik a nem túl látványos, alig-alig létező külső cselekmény. Bulatovicnál a lényeges, döntő harcok inkább a belsőbe, a harcvonaltól távol levők elméjébe-lelkébe transzponálódnak. A meggyötört, békére vágyó, de a háborúskodás, az öldöklés és gyilkolás világától, a bűntől szabadulni nem tudó egyszerű ember nézőpontjából, sőt az ugyanúgy, néha az embernél jobban szenvedő állatok szemével nézünk szét a tűzbe borult világban és bent, az ösztönök, szenvedések és érzelmek kaotikus szövevényében.
Egy reményét és hitét vesztett világ perzselődik, emésztődik el az egyre tovább terjedő tűzben – a tűzben, amely minden elbeszélésben központi, életet-halált meghatározó, fenyegető elem, metafora, maga a Rossz, mely beborítja nemcsak a földet, hanem az eget is. Nincs menekvés egyik irányba sem, bár még szólnak itt-ott a harangok, az imára szólító énekek – magányos, bűnös, vétkeikért vezekelni vágyó emberek utolsó, kétségbeesett próbálkozásaként.

Az alig hét írást tartalmazó kötet fokozatosan vezeti be az olvasót a borzalomba: az első elbeszélések nyomasztó hangulata, kiábrándult nihilizmusa lépésről lépésre vált át a kegyetlen erőszakba, véres gyilkolásba. Közben meg a balladás, látomásszerű történetekből kirajzolódik maga az ember – a retteneteket átélő, elkövető, ideig-óráig túlélő ember, minden nyomorával, fájdalmával, őszinteségével, hazugságaival, csalásaival, életekkel való zsonglőrködésével. Csavargók, árvák, banditák – földönfutó, sehová sem tartozó emberek a történetek főszereplői, akik jó és rossz között vergődnek, néha önmaguk aljasságát ostorozva, önvizsgálatot tartva. Senki nem menekülhet a pusztulás elől, amely mintegy tisztítóztűzként zúdul a világra. Néha biblikus időkben járunk, néha görög sorstragédiák kórusait véljük hallani a tűzropogásban, dzsámik és templomok magaslatából nézünk szét ezen a kegyetlen és kilátástalan tájon.

Bulatovic nem retten vissza a borzalmak kimondásától, szövege expresszív, néha nyers és naturalisztikusan könyörtelen, máskor tele metaforákkal, költői képekkel. Az elbeszélő különösen jól játszik a nézőpont- és perspektívaváltással, főleg A kis hodzsában, de más elbeszélésekben is mesterien érzékelteti a fent és lent, a közel és távol, a kint és bent síkjait, ezek összemosódását. Ég és pokol egyszerre sistereg a tűzben, jó és rossz kaotikus kavargásban, szétválaszthatatlanul égeti a lelekeket. Megkérdőjeleződik minden eddig szilárdnak gondolt hit és tudás, maga a cselekvés értelmetlensége is itt, ahol nem lehet a békét választani, nem lehet ártatlannak maradni – valaki úgyis elköveti a mindenkit érintő, tragikus vétket.
Rendelkezhe-e önmagával az ember? Kinőhet-e az eltemetett gidafarkból az elpusztított kis áldozat? Mi lesz az emberrel, ha magára marad, annyira, hogy már ellenségei sem lesznek? Meglehetünk-e, élhetünk-e a másik nélkül, akire épp fegyvert fogunk, és aki épp fegyvert fog ránk? Túl lehet-e ezt egyáltalán élni?

Nem könnyű olvasni ezeket a történeteket, hangulatuk, képeik, problémafelvetésük sokáig elkísérik az embert.

Gólyanéni>!
Miodrag Bulatović: Két ördög között

Egyik kedvenc országom Montenegró. Szűkös az irodalma, de szerettem volna egy kis betekintést. Erre a műre esett a választásom, aztán hosszúra nyúlt az olvasása. Éppúgy jártam, mint az előttem értékelést író: képtelenség volt számomra is a rettenetet, a fájdalmas döbbenetet gyorsabban befogadni. Egy-egy történet olvasása után félre kellett tennem, hogy idővel „kiheverjem” a borzalmakat és újból képes legyek kézbe venni.
Nagyon jó válogatás, nagyon jó író, de megfelelő hangulat, megfelelő motiváció és nagyon figyelmes olvasás kell hozzá.

Bla IP>!
Miodrag Bulatović: Két ördög között

Ennek a kis könyvnek többször fogtam neki. Nehéz volt olvasni, mert annyi szenvedés és borzalom került bele sűrítve, hogy egy idő után elnehezült a szívem, s le kellett tennem, hogy fellélegezhessek. Nagyon erős, nagyon ütős, nagyon durva! Volt egyik alkalommal egy két órás intervallumom – orvosra vártam – de nem tudtam teljesen kitölteni, oly sűrű volt a szenvedés ábrázolása. Nagyon tehetséges író egyáltalán nem olvasmányos, nehéz történetei.
Nem mondhatom, hogy ajánlom. Csak nagyon erős idegzetűeknek!


Népszerű idézetek

eme>!

Mély meggyőződéssel mondta a hívőknek, hogy a földön jóval kevesebb lenne a szenvedés, ha az emberek kevesebbet várnának az élettől, valamint egymástól is.

16. oldal

Gólyanéni>!

Ha alámerülünk a békességben, nyugalomban, a saját lelki derűnkben, mondta, a pokol is eltűnik: vagy eltűnik, vagy pedig nem látjuk, nem érezzük többé.

12. oldal

Gólyanéni>!

Szobájának homályában bevallotta önmagának: semmi se létezik a világon, amiben hihetne az ember, kivéve a saját lelki derűjét és békességét.

12. oldal

Gólyanéni>!

De ezek a könyvek jók voltak és melegek, és az ember fel tudta rajtuk melegíteni üres szívét.

14. oldal

Gólyanéni>!

Az égre tágassága, végtelensége, ragyogása és kéksége miatt nézett. Mindig azt szerette volna, ha az élete olyan tiszta, olyan derűs és olyan végtelen lenne, mint az ég.

16. oldal

Gólyanéni>!

Sokszor gondolok rád meg a felebaráti szeretetre, az emberek közötti egyetértésre. Sehogy se tudok rájönni, mi az oka az emberi boldogtalanságnak: a szeretet vagy a gyűlölet. Sehogy se tudom megfejteni, megmagyarázni, de azt tudom, hogy az ördög bebújt az emberek inge alá, és onnan áskálódik, és tüzet küld ránk.

105. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyetértés · gyűlölet · szeretet

Hasonló könyvek címkék alapján

Bart István (szerk.): Pokolraszállás
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények I-II.
Daphne du Maurier: Madarak
Barát Endre: Hontalan
Jerzy Putrament: A szent golyó
Mihailo Lalić: Gonosz tavasz
Simon Róbert (szerk.): Mai perzsa elbeszélők
Mihailo Lalić: A sötétség sugara
Jack Canfield – Mark Victor Hansen: Erőleves a léleknek
Edith Eva Eger: A döntés