A ​kaméleon árnyéka 75% 31 csillagozás

Csodálkozom, miért csak 74%-os ez a könyv, nekem nagyon tetszett. Érdekes személyiségeket alkotott meg az írónő, igaz mindenki egy kicsit fura, de pont ez teszi izgalmassá a karaktereket, habár a szívemhez egyikük sem nőtt. A pszichiátriai és rendőrségi jelentések színesítik a tartalmat, az ötletes fordulatok pedig a cselekmény szálát kuszálják, bogozzák. Én meglepődtem, hogy ki a gyilkos, hisz mindenki valamiért gyanús volt, mindenkinek volt takargatnivaló a múltjában és épp ezért mindenki vagy elhallgatott valamit vagy szimplán hazudott.
Szívesen olvasnék még az írónőtől a későbbiekben.

A többi értékeléssel ellentétben nekem kifejezetten tetszett a könyv, a főszereplőt pedig érdekesnek tartottam. Nem olvasok túl sok krimit vagy thrillert, így nem voltak igazán elvárásaim. Vagyis inkább többet kaptam, mint vártam volna. Az írónő az előítéletekre alapozva építi fel a történetet és be kell ismernem, hogy nálam ez bejött, mert nem jöttem rá a gyilkos kilétére. Bár lehet, hogy az az ok, hogy nem tudtam értelmes indokot kieszelni. A könyv végére megértettem, hogy eshettem ebbe a hibába; egyszerűen nem láttam a fától az erdőt. Az írónő stílusa olvasmányos volt és élvezhető, ráadásul a történetet feldobták a bevágott újságcikkek, orvosi jelentések és rendőri feljegyzések. Biztos, hogy fogok még tőle olvasni.

Elismerem, hogy nem volt rossz ez a könyv, és a lezárása szerintem nagyon aranyos volt, nem találtam ki az olvasása közben, hogy ki a tettes ami szintén jó pont (nem mintha olyan zseni lennék aki mindig kitalálja…). Viszont az nem tetszett, hogy a főszereplőnek milyen negatív viselkedése van az regény folyamán (még ha ez a végén meg is lesz magyarázva) és, hogy a címnek csak csekély köze van a műhöz, a borítónak pedig még annyi sem. Tovább a cselekmény is lehetett volna pörgősebb. Ezeket leszámítva viszont egyszer megérte elolvasni.

Kifejezetten jó könyv volt.A végéig tartogatta a gyilkos személyét,bár mindenki gyanús lett egy idő után.
A személyiségek megformálása is egyedi,végre nem a sablon.
Ajánlom.

Izgalmas könyv volt, bár kitalálható volt a gyilkos személye, de azért tartogatott néha meglepetéseket. Tetszik a szerző stílusa, vélhetően fogok még olvasni tőle.

Végre. No, nem a könyv miatt, hanem magam miatt;)
Az egy dolog, hogy olyan dolgok felett elsiklottam, hogy egy nő írta a könyvet:D Nem, nem számít, csak borító alapján döntök (mondjuk ezt az Athenaeumtól nyertem:D), és meglepett;)
A másik, ami egy picit bosszantott, hogy kb. az 50 oldalnál kitaláltam a gyilkost. Most ezt kenhetjük arra, hogy okos vagyok(!sic), vagy épp az írónőre, hogy nem épp jól kavarta a szálakat. Amúgy olvasmányos egy darab, néhol jól megkeverve, de a gyilkos kilétét így sem tudta elkendőzni. Igazság szerint maradt 30 oldalam a fürdés után, és mivel nem hagyott nyugodni, átrágtam magam rajta. Láz rulez!:D

Egy izgalmas karakter vitte a vállán a cselekményt, kikapcsolódásra egész jó, nyomokban pici Jungot és a mérgező szülőket tartalmaz :)

unszimpatikus a főszereplő – sajnálatot valahogy nem tudott kiváltani belőlem az agresszív viselkedése – az igazi izgalmat csak a dialógusokból, újságcikkekből és rendőri jelentésekből tudjuk meg, a regény egésze a krimik (vagy thrillerek? tök mindegy, a könyv igazából a közelben sincs a meghatározásukhoz képest) töltelékszövegéből áll – azaz, kit gyanúsítanak, miért gyanúsítják (szegény csávót szinte semmi miatt zargatják állandóan), kivel áll kapcsolatban, vajon mi lehet a bizonyítékokkal, satöbbi.
egyedül a nagypofájú, izomagyú pasasnak kinéző jackson lehelt valami életet a regénybe, de a vége felé ő is elpicsásodott.
bővebben lent, a linkeknél.

Nem volt rossz, de például a Zavart elmék című könyv, jobban tetszett az írónőtől. Néhol már kifejezetten frusztrált Acland konoksága, viszon…. Jackonst kifejezetten kedveltem. És valóban, a szerző eléggé erőltette, hogy azt gondoljuk a hadnagy a tettes, de egyértelmű már az első laptól kezdve, hogy nem ő az.