A ​gésák gésája 116 csillagozás

Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

„Nehéz megmagyaráznom, kislányként miért határoztam el, hogy gésa legyek. Miért dönt úgy egy szüleit rajongásig szerető gyermek, hogy elhagyja őket? Erre próbálok magyarázatot adni.” Hosszú esztendők kellenek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amire egy gésának szüksége van. Megaláztatásokkal és büntetésekkel kell szembenéznie, de mindvégig az az erő és elszántság hajtja, hogy kiváló táncos és országának leghíresebb gésája legyen. Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Történetét abban a reményben írta meg, hogy az majd segít fellebbenteni a fátylat Japán kulturális történelmének misztikus és félreértelmezett világáról, mely a gésákat körüllengi.
Ez a könyv szolgált alapul Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című regényéhez, amelyből nemrég nagysikerű film is készült.

Eredeti mű: Mineko Iwasaki – Rande Brown: Geisha, A Life

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Trivium, Budapest, 2015
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155334368 · Fordította: Nagy Imre
>!
Trivium, Budapest, 2015
384 oldal · ISBN: 9786155334726
>!
Trivium, Szekszárd, 2006
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639367931 · Fordította: Nagy Imre

1 további kiadás


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 113

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Összességében talán ez a kötet a legszebben és legmélyebben feltáró történet a gésák világából.
Sokkal mélyebb rálátást enged az akkori világra, a történelmi gyökerekre.
Sokan félreértelmezik és ezáltal elítélik a szóban forgó hölgyeket, pedig műveltségük és szigorú szabályok szerinti életük, nagyon kiváltságossá teszik őket.
Engem főleg a kultúra és a memoár része érdekelt.
Mindig is szerettem a Nők társadalmi mibenlétét és az adott korban betöltött szerepüket tanulmányozni, megérteni, akár elfogadni.
Maga a kötet egy csodásan megírt mű, aminek méltó helye van a polcomon.

>!
Bélabá P
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Harmadik gésa témájú olvasásom volt, s talán az Arthur Golden könyvét is verte! Azért, mert ez kicsit „szakmaibb” volt, s sokkal barátságosabb szereplők voltak benne,mint a másik könyvben. az is tetszett, hogy már szakértőként tudtam olvasni s nem kellett nagyon lapozgatni a szójegyzékhez. Biztos fogok még gésákról olvasni hiszen készenlétben áll Kiharu Nakamura könyve is digi formában.

4 hozzászólás
>!
Anarchia_Könyvblog P
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Érzelmekkel fűszerezett, a gésák világát bemutató mű. Sok új információt ismerhetünk meg benne, élvezetes és könnyen olvasható, de mégis figyelmet igénylő mű.
Csak ajánlani tudom mindazoknak, akik kíváncsiak erre a világra. Mert remekül megfogalmazott, reális lábakon álló regény. Számomra csak még hitelesebb azáltal, hogy maga a szerző a főszereplő, aki a saját életét, saját küzdelmeit osztja meg velünk.

Az ajánló itt folytatódik: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/07/05/mineko-…

>!
Bur3sz
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Többet vártam ettől a regénytől. Hogy miért? Nem tudnám megmondani. A lényeg az, h csalódtam. Ha valaki még nem olvasta az Egy gésa emlékiratait, akkor jó lehet. De így, csak szerény másodhegedűs. Igaz, a kor nem azonos, mert az egyik a háború előtti Kiotót ábrázolja, a másik majdnem h napjainkban játszódik, de mégis klasszisokkal jobb a másik regény.
Mineko számomra nagyon rátarti és beképzelt nőnek tűnik. Már ezért is távol áll a karaktere tőlem. Igaz, abban a világban talán így volt a helyes, ám nekem visszataszító.
Érdekességnek jó, de közelről sem olyan informatív a mondanivalója, mint az Egy gésa emlékiratai-nak.

3 hozzászólás
>!
kedaiyun
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Nemrég olvastam az Egy gésa emlékiratait, és kíváncsi lettem, hogy milyen lehet egy valódi gésa valódi önéletrajza? Golden könyve mint regény, fikció, tetszett, viszont kulturális téren nem igazán. De ezt le is írtam az értékeléskor. Mineko könyve viszont nem fikció. Aki szeretne a gésák világával megismerkedni, akkor inkább ezt a könyvet ajánlom, mert itt a szándéknak megfelelően valóban eloszlatják a gésákkal kapcsolatos tévhiteket. Szó sem volt férfiak elcsábításáról, szüzesség árverésre bocsátásáról, ilyesmiről. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy ez a könyv főként a háború utáni korszakról, az 50-es, 60-as és 70-es évekről szól, lehet, hogy a 20. század eleje más lehetett.
Számomra az tűnt ki a könyvből, hogy a gésák világa főként a színház és a tánc világához áll közel. Mineko ezt is hangsúlyozta ki, hiszen többször is leírta, hogy számára a tánc volt a legfontosabb dolog. Érdekes volt, hogy Mineko már kisgyermekként is mennyire felnőttesen gondolkozott. Vagy ez csak a gyermeki őszinteség megnyilvánulása lett volna? Lehetséges. Az is érdekes volt, hogy a Gonosz Vénasszony sem maradt végig az, viszonylag gyorsan visszakapta az eredeti nevét.
Összességében tetszett ez a könyv, szép kiadású, és a képek is nagyon jók a végén. Kicsit segít elképzelni, hogyan is nézhetett ki mindaz, ami megjelenik a könyvben. És eme könyv elolvasása után még jobban megerősödött bennem az, hogy míg ebben a könyvben a gésákról van szó, a Gésa emlékiratai inkább az oiranokról szólhat.

>!
Qedrák P
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Mivel úgy tervezem, hogy egyszer majd kezembe veszem Az egy gésa emlékiratait is, előbb ezt a könyvet akartam elolvasni, mivel reflexióként született meg a másik állításait kiigazítandó.
Nem egy könnyen olvasható darab, nincs lendülete, és időben is többször ugrál a szerző, de vélhetően nem a szórakoztatás volt a legfontosabb szándéka. Bemutatja a geikók és a maikók világát, és azt a rendkívül hierarchikus környezetet, amiben felnőtt. Azonban Mineko saját magáról legalább annyit elárul, mint a munkájáról, és nem csoda, ha ennek nyomán az értékelésekben itt többen eléggé negatívan ítélték meg őt. Nem véletlenül, mert a könyvben megfogalmazott gondolatai alapján Mineko egy munkamániás, de nem túl eszes nő képét festi meg magáról. Persze ebben felelőssége van a környezetének is, vélhetően ezt a vonását ismerték fel, és ezért választották ki kisgyermek korában, hogy adoptálás révén örökössé neveljék. Ennek persze az lett a vége, hogy önmagáról eleinte nehezen gondoskodott, (az az eset a rizsfőzésről meg a porszívóról megmosolyogtató és egyben egy kicsit tragikus is volt), hiszen senki nem tanította meg neki, hogy hogyan kell.

Nehéz persze azt is átélni, hogy szinte alig tudott beszélni, már kiválasztották őt, és szép lassan elvitték a szüleitől. Rendkívül távol áll tőlem az a fajta közösségi gondolkodás, amely itt is megjelenik, az-az mindenkinek megvan a maga feladata már a születésétől kezdve, és a kiteljesedést abban lehet leginkább megtalálni, ha ezt a feladatot tökéletesen végrehajtják. Minekóról is egy egész kollektíva gondoskodott, ahogy a tanárait egy másik kollektíva nevelte föl, és így tovább.

A geikók és maikók világának nemcsak szép oldala van, bár a dolgok árnyas felét mintha egy kicsit homályosabb ecsetvonásokkal mutatná be. Szóba kerül többek között a szexuális zaklatás is, amelyet ő sem tudott megúszni, de a táncosnők közötti ellentétekre is többször utal. Ő maga egy kicsit úgy mutatja be ezt a világot, mintha mindig is része akart lenni, néhány apróságban azért átszűrődnek más részletek, így az, hogy szeretett kosarazni, vagy az, hogy a bíróságon rosszul lett, mikor meg kellett szóban erősítenie az adoptálást, nekem arra utal, hogy itt azért nem volt minden fenékig tejfel.

Pont ezért tudtam egy kicsit együtt érezni a fekete bárányként bemutatott idősebb nővérrel, Jaekóval, aki látványosan gyűlölte Minekót és szinte nem volt olyan pontja a történetnek, ahol ne játszott volna negatív szerepet. De a szülei őt is „eladták”, ahogy a húgát, csak benne megvolt a bátorság, hogy kilépjen ebből a világból, és csak a történelem alakulása okán került vissza bele. Nem csodálkoztam azon, hogy egy kudarcba fulladó élettel a háta mögött ennyire fúj a húgára.

A könyv egyébként elég egyszerű kivitelű, az átírás viszont nem következetes (hol a magyar, hol az angol neveket követi), és számos elgépelés és helyesírási hiba is maradt benne.

>!
K_Szandra
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Hosszú idő óta nem olvastam ilyen típusú könyvet pontosan A gésa emlékiratai óta. Azt kell mondjam nem tudnám egyiket se jobbnak mondani a másiknál mind a kettő nagyon tetszett a maga stílusában páratlanok voltak. Ennél a könyvnél sokszor gondolkodóba estem pl. Miért gondolja úgy egy pár éves gyermek azt hogy a szülei boldogabbak lennének ha ő elhagyná őket és gésának állna? Honnan van már ilyen érett gondolkodása oly fiatalon? Rengeteg kérdésem maradt válaszok nélkül. Érdekes volt olvasni és megismerni a japán világot egy gésa szemével. Tudni hogy ők is olyanok mint más ember követnek el hibákat. Ne egy könnyed regény volt, inkább egy leírás a gésa életről de mégis könnyed olvasmány szerintem.

>!
Szulila
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Kicsit furcsának tartom a fülszöveget, mert én úgy tudtam (javítson ki valaki ha tévedek) hogy ez a történet volt az alapja az Egy gésa emlékiratainak és NEM pedig ez a könyv. Mivel ez a könyv utána jelent csak meg, afféle korrigálásként, amiben Mineko Iwasaki ki szerette volna javítani az Arthur Golden féle könyv ferdítéseit.

Na de akkor a történetről. Nagyon tetszett, akárcsak az Egy gésa emlékiratai – ami logikus, ha már a történetalap és az elbeszélő valamilyen szinten azonos :) Ha már mindenképp hasonlítanom kellene a két könyvet, akkor azt mondanám hogy az egy icipicit jobban tetszik, de szerintem erről a film is tehet, meg az hogy ez inkább tényleg egy kicsit ismeretterjesztősebb, ahogy mások is megjegyezték már :) De imádom a gésákról szóló könyveket, nagyon tetszik a japán kultúra is, ezért ezt is lenyűgözőnek tartom.

>!
fukszia
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Nem igazi regény, inkább csak egy beszámoló a gésák életéről, mint egy útinapló. azért tetszett. Azoknak akiket érdekel a japán kultúra érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
>!
maneki_neko
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája

Számomra az volt benne a legértékesebb, hogy „elsőkézből” kaphattam információt. Ki írhatná le hitelesebben a gésák világát, életét, mint egy gésa maga? Így nemcsak az életükről, hanem a gondolkodásukról is pontos képet kaphatunk, amely nagyon eltérő a miénktől, éppen ezért szükséges minél jobban megismerni. És semmiképp sem szabad a saját mércénk szerint megítélni Minekót és a többieket, mert az nagy baklövés!
A fent leírtak miatt én készségesen elnéztem, hogy a stílusa nem szépirodalmi.


Népszerű idézetek

>!
Kimmuriel

Mindaddig nincsen semmi baj, amíg megérted, hogy hibáztál és legközelebb jobban csinálod.

1 hozzászólás
>!
Sisyll

A test sebei begyógyulnak, de ha a szív sérül, az egy életen át fáj.

242. oldal

>!
Folyóvíz

– Hogyan kell egy műalkotást szemlélnem? – kérdeztem.
– Csak azt kell látnod, amit látsz és azt kell érezned, amit érzel – volt a rövid és tömör válasz.

226. oldal

>!
Kimmuriel

A hagyományos japán diszciplinákban a tisztaság elsőrendű követelmény és azt mindenkitől egyaránt megkövetelik. A tisztaságnak spirituális jelentőséget tulajdonítanak és úgy vélik, hogy egy piszkos hely kitakarítása a szellemet is megtisztítja.

1 hozzászólás
>!
Kimmuriel

… ha valaki nem szép ugyan, de van stílusa, képes szépséget előállítani és kifejezni.

1 hozzászólás
>!
Kimmuriel

Hokori o mocu. – Ragaszkodj a büszkeségedhez. – Vagyis élj méltósággal, bármilyenek is a körülmények.

1 hozzászólás
>!
Kimmuriel

A szamurájnak például még akkor is úgy kell tennie, mintha bőven volna ennivalója, ha semmije sincsen. Ennek az az értelme, hogy egy szamurájnak semmilyen körülmények között nem szabad a büszkeségéből engednie.

2 hozzászólás
>!
Kimmuriel

Japánul szólalt meg! Ez nagy hatást tett rám. A kijelentése nemcsak azt bizonyította, hogy megértette a mélyebb értelmét annak, amit mondtam (ráadásul azon a nyelven, amelyről a japánok többsége azt hiszi, hogy külföldiek képtelenek megtanulni), hanem elég okos volt ahhoz, hogy humorosan reagáljon rá. Az volt az érzésem, hogy egy mesterrel gyakoroltam a pengeváltást.

>!
Kimmuriel

A súlyom alig volt negyven kilogramm, míg egy teljes kimonó-viselet a hajdísszel együtt megvan tizennyolc kilogramm is.

8 hozzászólás
>!
Kimmuriel

Tamiko nagymamának az egyik hobbija a vívás volt és mesterien tudta kezelni a japán alabárdot, a naginatát. Anyám csöndes viselkedése majd megőrjítette a nagyanyámat, aki gyakran az egész házon végigkergette az anyámat alabárdjával.


Hasonló könyvek címkék alapján

Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve
Paul Fischer: Kim Dzsongil bemutatja
Andrew Hodges: Kódjátszma
Alison Weir: A fogoly királyné
Rosemary Sullivan: Sztálin lánya
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
George R. R. Martin – Gardner Dozois (szerk.): Veszélyes amazonok
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Phyllis T. Smith: Én, Livia
Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony