Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb élmény annak, aki a Minecraft játékot is ismeri. Még biztosabb lettem ebben, amikor a kötet végén elolvastam az ajánlásokat is. Mivel én eddig csak a nevét hallottam, meg tudtam, hogy kockákból építkeznek benne, legfeljebb ízelítőt kaptam abból, mi az a Minecraft.
A történet különben könnyen követhető, és nagyon lineáris. Steve egy teljesen átlagos kisiskolás, aki azt hazudja, hogy nagyon jó Minecraft játékos. Így gyorstalpalón kell megtanulnia játszani, amit egy könyvtárban talált könyv alapján akar megtenni. De nem tippekre lel, hanem bekerül a játékba.
És innen jön az, amihez szerintem kellene az erőismeret. Steve mindenféle lénnyel és szörnnyel találkozik, és próbálja kitalálni, hogy maradjon életben. Ahogy a világ működik körötte, akikkel találkozik – ha tudnám, kik és mik ezek, biztosan mókás lenne a fiú reakciója. De mivel magam is kb. annyit tudtam róluk előzetesen, mint Steve, inkább rácsodálkoztam én is csak, hogy milyen lények vannak ott.
Vagyis, nekem simán kimaradt, ami vicces lehetne.
Pedig nagyon érzem a tematikában, hogy ez az, amin nevetni kellene. Hogy mikre bukkan, mit kellene csinálnia, és mihez kezd helyette. Biztosan az is játékszabály, hogy a nyersanyagok miképpen és mivé alakíthatók, illetve a különféle dolgok, amiket talál, azokhoz is biztosan van szabály. Még én is éreztem, hogy jó párszor a szabályok szerint mást kellene csinálnia, mint amivel próbálkozott. Aki meg ezeket tudja, annak a játéknak nagyon nem megfelelő viselkedés vicces.
Nagyon érezni benne az Egy ropi naplója sorozat hatását. Teljesen annak a logikája szerint építkezik, még az illusztrációk is megvannak benne, nagyon hasonló stílusban. Gyerekbarát az egész felépítése. A rövid, cselekményben gazdag fejezetek. Steve stílusa, amiben bőven akadnak képes kifejezések, szleng és olyan popkulturális utalások, mint a Harry Potter pókjai.
Jó ötlet az is, hogy Steve milyen gyerek. Vagy inkább úgy írom, hogy Steve nagyon gyerek. Megvannak az anyjával szembeni kis lázadásai, ahogy szórakozni szeret, az édességet és nem a zöldséget, meg hasonlók. Nem ő a környék rossz gyereke, de nem is a jófiú. El van találva, hogy kicsit szerencsétlen, de normális kölyök, akinek könnyen a helyébe lehet képzelni magunkat. Mondjuk, ha játékban kellene elveszni, én biztosan nem ezt választanám. De, ahogy írtam is, nekem eddig ez kimaradt az életemből.
Egynek elment, de azért nem tervezem folytatni. Túlságosan az a benyomásom, hogy ehhez ismerni kellene a játékot is, én meg nem tervezem ezt pótolni.
