The ​Nightmare Charade – A Rémálom-rejtvény (Akkordél Akadémia 3.) 86% 157 csillagozás

Az biztos, hogy az első rész mindent vitt. A második már nem volt annyira izgalmas, most pedig erről annyit, hogy jobb mint a második, de nem jobb, mint az első.
Végre több szerep jutott Porka és Eli közös álmainak. Szerettem ezeket a részeket olvasni, a szimbólumokon gondolkodni, hogy vajon mi mit jelent. Küzdöttek a szerelmükért egész végig, bár én ezt kissé erőltetettnek éreztem egy bizonyos ponton túl. Porka nagyon kiismerhető személyiség, tulajdonképpen csak annyi, hogy ha valamit nem kéne megtennie, tutira megteszi. Tipikus tinilányként, tinifiúként viselkedtek Elivel, abszolút nem logikusan.
Míg az első rész után azt mondogattam, hogy mennyire eredeti a sorozat, így a végére nem érzem ezt. Miközben olvastam a befejező kötetet,végig az járt a fejemben, hogy ez egy rossz Harry Potter koppintás.
Kedvencet nem avattam ugyan, de nem bántam meg a sorozat elolvasását.

Közel egy év elteltével a legtöbb sorozat esetében, eléggé nehéz újra felvenni a fonalat, újra belerázódni a történetbe, ráismerni s szereplőkre.
Most úgy éreztem, mintha csak tegnap olvastam volna az előző részeket; majdnem mindenre tisztán emlékeztem. A sztori nem éppen eredeti, mert gyakran úgy éreztem, hogy ilyennel, mintha már találkoztam volna. Fel volt töltve mindennel, ami egy fantasyhoz szükséges. Mágiával, varázsvilággal, alakváltókkal és gyanútlan gonosztevőkkel.
Porka (anyám ez a név!) humora továbbra is sziporkázó. A kapcsolata továbbra is nagyon aranyos Eli-jal. Tetszett, hogy minden követ megmozgattak a kapcsolatukért, annak ellenére, hogy egy világ esküdött össze ellenük. A korábbi részekhez képest a mellékszereplők most nagyobb szerephez jutottak. A hősnő anyját továbbra is nagyon bírtam. Az biztos, hogy nem egy hétköznapi anyuka. A nyomozós szálnál már csak a könyv második fele, és a könyv vége volt izgalmasabb. Szerintem nincs olyan olvasó, aki azt fogja mondani, hogy „kész, egész életemben ezt a könyvet kerestem vagy,hogy ez életem könyve”, de nagyon szerethető, kalandos olvasmány volt.

A sorozatzáró köteteknél óhatatlanul is számba veszem a korábban történteket, hogyan is jutottunk el a kezdetektől a történet végéig. Porka kezdetben kissé idétlen volt, most pedig egy másik oldalát volt kénytelen megmutatni. Keserédesre sikerült a befejezés, az előző kötetekhez képest sokkal több volt benne a sötétség, a nehéz pillanatok száma is jóval több volt. Nagyon sok volt benne a szomorúság, és ezt még Porka amúgy nagyon jó szarkasztikus humora sem tudta ellensúlyozni. A cselekmény kicsit darabosan indult, és nagyon sokáig nem is értettem, hogy hogyan fogunk végül a végkifejlet felé kanyarodni, mert kicsit csapongott a történet: Eli és Porka átka, a Halál-szíve és még a főgonosz Velő esete is megoldásra szorult. Persze Pault se felejtsük el, ő is mindig felbukkan, ha kell, ha nem. Jobban tetszett volna a történet, ha az írónő nem keseríti meg a saját dolgát az Akarat-őrökkel és hagyja, hogy az Álomcsapat újra együtt nyomozzon, sokkal gördülékenyebb lett volna a cselekmény. A könyv vége viszont igazán izgalmasra sikerült, csak azt sajnáltam, hogy mindent az utolsó hatvan oldalba sűrített bele az írónő. Így lett egy ütős vég, viszont nem emlékszem a történet elejére. A csavarok viszont még mindig nagyon jók voltak, és okoztak némi meglepetést. Összességében szerettem ezt a sorozatot, még ha helyenként klisés is volt, jó szórakozást nyújtott.

Szerintem nagyon szerethető ez a sorozat, pedig eltér a szerkezete az általam megszokott trilógiáktól.
Az elején találkozunk a nagy gonosszal, a második a fő szálhoz közvetlenül nem kapcsolódik, aztán az utolsóban újra visszatérünk az első nagy csatához.
Így kicsit kevésbé volt meg számomra a részről részre felépített izgalom, de mégis fel tudta hozni magát az utolsó könyv.
Önállóan nézve a könyv, fantasztikus volt. Sokkal komolyabb tét volt, mint egy megtámadott diák, sokkal jobban szorított az idő, és Porkáék alig tudtak cselekedni valamit. Mert folyton szitterkedtek felettük. De megoldották.
Imádtam az álmaik leírását, az ijesztő jeleket.
Tény, hogy sok volt benne a várjunk a valamire rész, de engem az álmok és az utolsó 60 oldal brutálisan kárpótolt.
Imádtam, izgultam, és gyönyörű volt a vége. Ami nagyon nem tetszett, azok az ismételt „csavarok”. Aki elolvassa mindet, az érti. Ez valahogy nem illik ehhez a kreatív világhoz.
Tetszett a Paul rész, és gyönyörű volt az újjászületés leírása. És a vége is nagyon boldoggá tett.
Tudom, hogy nem pont egy ilyen horderejű klasszikussal kéne összevetnem, de nekem ez volt az igazi Rómeo és Júlia sztori.
Nagyon szép volt, tényleg ajánlom. :)

Még nagyon friss az élmény, de nem is igazán találom a megfelelő szavakat!
Röviden és tömören: IMÁDTAM.
Hosszabban kifejtve pedig: Egy újabb remek trilógia ért véget, ami keserédes, de ez már csak ilyen.
A karakterek és a világ egyedi, megismételhetetlen és habár sokan írták, hogy rengeteg klisé volt benne, amit én készségesen el is ismerek, de nem bánok, mert egy jól bevált receptet miért is kellene eldobni? Az írónő egy csomó újdonsággal fűszerezte ezt a kötetet és persze az előző kettőt is.
A karakterek a szívemhez nőttek, sosem feledem őket. Együtt sírtam, együtt nevettem velük és együtt gyászoltuk spoiler halálát is. Sajnáltam szegényt, mert szerintem ő volt a legizgalmasabb és a legbonyolultabb, legösszetettebb karakter ebben a sorozatban.
Csak jókat tudok írni erről a trilógiáról és ajánlom mindenkinek. :)

A záróepizódban is rengeteg dolog történt. Így olvasás után nehéz felelevenítenem, hogy mi is történt a könyv legelején, pedig végig nagyon szórakoztató volt. A felépített világot, a környezetet imádtam. A szereplők kedvelhetők voltak. Nekem a nagy kedvencem Paul volt végig spoiler, persze Porka mellett.
A problémám az a történettel, hogy úgy éreztem, az írónő a könyv legelején még nem tudta, hogy hogyan is fog zárulni a cselekmény. Pl. szerintem fogalma sem volt, ki lesz az a személy, aki az első részben kiszabadította a Vörös Nagyvarázslót, vagy hogyan fogja megoldani spoiler.
A trilógia egyébként a maga hibáival nagyon a szívemhez nőtt. Az olvasása egy igazi kaland volt számomra. Minden fejezet tartogatott valami csavart és a szarkasztikus humora is a fogamhoz való volt.

Ezt a sorozatot is sikeresen befejeztem, és meglepően jó volt a fél csillag levonása csak azért jár, mert hőseink néha olyan nyilvánvaló nyomokat nem vettek észre, hogy az már a bénaság határát súrolta. Viszont az Álomcsapat még mindig működőképes volt, szerettem, ahogy nyomoztak, és rakták össze a dolgokat. Porka és Eli álomfalásos részei voltak a kedvenceim. Jó volt újra elmerülni ebben a világban, és örültem, hogy a végét is izgalmasan sikerült megoldani.

Minden kétséget kizáróan ez a trilógia legjobb része!!!
Ez lett:
– a legjobban megírt
– a leggonoszabb és legkegyetlenebb
– a legtöbb érzelmet kiváltó
– a legizgalmasabb
– a legjobban magához láncoló
– a legrejtélyesebb
Pedig mindezek már az előző részekben is jócskán megvoltak, de ez most mindet überelte!! :))

Nagyon megtetszett az írónő stílusa, jó lenne még olvasni tőle. Igényesen és szépen fejezi ki magát, amihez a fordítás is jócskán hozzáad természetesen – ezért külön köszönet! :)
Mindhárom könyv borítója egyedi, szép és színes, jó érzés volt nézegetni és olvasni őket.

A történet nagyon szépen építkezett már az első rész óta, és már akkor sejthető volt, hogy ki lesz a legutolsó ellenfél, akivel szembe kell nézniük főhőseinknek, de menet közben azért így is jó párszor átvert a sorozat, mikor azt gondoltam valamiről, hogy tudom. :D A befejezésnél többször is bennem rekedt a levegő és egyszerre éreztem dühöt, fájdalmat, árulást és örömöt. Keserédes lezárást kapott, de úgy gondolom, hogy ennek így kellett lennie. :)

Vége. Befejeztem. Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem Eli izmos mellkasa nélkül…. Ahogy az izomtól dagadó karjait az izmos mellkasa előtt összefonta, csak még izmosabb lett… És azok az intelligens kék szemek! Mindig lebuktunk előtte.. khm, szóval Porka mindig lebukott, hogy nézzük… nézi! Ő! Nézi! Nagyon!
De tegyük félre a viccet. Ez a rész jobban tetszett, mint a második, de bőven volt átfedés a kettő között. Cselekményesebb és rejtélyesebb volt, mint a második rész, csak a tini off epekedés kicsit túl lett tolva, és a tiltás sem segített rajta off. Szelénát és Lance-t sokkal jobban kedveltem, mint a főszereplőket, éretteben viselkedtek. És Paul is szimpatikusabb lett mint Eli. Ő legalább tett is valamit, nem csak izmos volt….
Természetesen a végén a teljes Happy end várta a szereplőket, pedig reménykedtem valami katarzisban, de… nem.

Érdekesen alakult a történet vége. Sajnáltam Porkát és Elit az új szabályok miatt, amit hoztak rájuk. Érdekes ez az átok. Nem mindig értettem, hogy miért kell ekkora terhet egy fiatalra, Porkára tenni. Szelénát kedveltem, összeillő párost alkotnak Lance-szel. Lance apját nem mindősítem. Nem semmi, amibe Porka anyukáját keverték. Pault sajnáltam, de az első rész utáni szimpátiámat nem tudtam visszaadni neki. A végét imádtam.