Jó 9 hónapig tartott az elolvasása, 100 oldal ide vagy oda, de én szó szerint elolvastam, ez is volt a cél, hiszen legyen akármilyen könyvről szó, csak úgy lehet róla tárgyilagosan véleményt alkotni, ha tényleg elolvasok benne minden betűt. Egy receptkönyv esetében pedig az elolvasás egyúttal az elkészítésével együtt is járt, mert az eredmény meg csak így vonható le belőle. Szóval, elolvastam egészen, de az előzetes elvárásaimnak megfelelően mégsem csináltam meg belőle minden sütit.
Először is: a bögresütikkel már 2-3 évvel ezelőtt találkoztam, akkor csak a nagyon alap recepttel próbálkoztam, mindenféle díszítés nélkül,és többféle receptet is láttam, amik nem azonos eredménnyel jártak, így örültem, hogy találtam egy ilyen egyértelműsítő könyvet.
Nagyon jó ötletnek tartom, ha nincs sok ideje az embernek, akkor tényleg hasznos, mert – bár egyáltalán nem 5 perces sütikről van szó, a sütése eleve 2,5 perc valamennyinek, a leggyengébb teljesítményű mikrót használva – mindent összevetve egyszerűek (bár vannak benne bonyolultabbak is, pl.: több rétegből állók, és kifordítandó, a külsején díszítendők), és remek ízek kombinálhatók, amire nem is gondolna az ember. Mindenből csak néhány kanál kell, és csak össze kell őket keverni a hozzávalók sorrendje szerint. Nem csak sima piskótákról, tésztákról van szó, hanem krémekről, kényeztető falatokról, ünnepi alkalmakra szántakról és koktélvariációkról is.
Van benne glutén- és tojásmentes süti is, amit én nem csináltam meg, mert szerencsére nincs problémám ezekkel, de mégis jó, hogy ilyen is helyet kapott benne, bár vajmi keveset ér az egészhez viszonyítva.
Az elején van egy pár oldalas összefoglaló az alapanyagokról, és pl. számomra újdonság volt, hogy a tojás hőmérséklete változtat a végeredményen. Talán korábban kellett volna leszögeznem, hogy csak nagyjából 1 éve kezdtem sütögetni, én mindig is a főzés híve voltam, így pl. lapokat még mindig nem próbáltam, a kelt tésztáim is sokáig tartanak egy kicsit, bár azokkal, ahogy a piskótámmal is, elégedett vagyok. Szóval ez tanulópénznek, kísérletezésnek is jó volt nekem. Visszatérve a tojásra: erre én soha nem figyelek, de tényleg van benne valami.
Aztán ennyit a pozitívumokról.
Amerikai szerzőről van szó, így az alapanyagok is ennek függvényében térnek el a tőlünk használatosaktól.
A bögre mértékegysége 350 ml, míg nálunk egy átlagos 250 ml.
Minden receptnél sütőporos lisztet használ, amit boltban készen lehet venni. Én még ilyenről nem hallottam, de szerencsére az elején megadja az arányokat: 15 dkg liszthez 2 teáskanál sütőpor, a receptekben azonban végig 3-4 evőkanálnyi lisztmennyiségek szerepeltek, úgyhogy kellett pár számítás, míg ezt kiszámoltam.
A mikrót egy kicsit megviseli, nagyon sok pára kicsapódik belül (ez szerintem nem tesz jót neki), és olykor bizony egy kis sütimaradék is ott landol a tetején, ami már csak akkor lehet észrevenni, amikor késő, úgyhogy ha mosogatnivalóból sokat nem is, mikrótakarításból már annál inkább eredményez.
Ami szintén egy nagy hátránya, hogy nagyon sok olyan alapanyagot használ, amit kis mennyiségben nehéz előteremteni. Ha megbontok egy 2 dl-es habtejszínt, amiből 4 evőkanalat elhasználok, akkor utána hova rakom a többit? Hosszú ideig nem tart ki, csak egy újabb bögresütit tudok belőle csinálni… Illetve néhány kanálért nem fogok/tudok megvenni egy drága szirupot, hogy aztán utána az is csak álljon. A teljesség igényével együtt ezekről van szó:
Habtejszín (gyakori), alkoholok, öntetek (eper, karamell, csoki, cukor és gyömbér szirup), karamellkrém, csokilencse, tengeri sópehely, nagy szemű nádcukor (demerara), fondant, fagyi, popcorn, pillecukor.
Éppen ezért a legtöbbnél módosítottam egy kicsit a hozzávalókon és az arányokon. A habtejszín leginkább a krémekhez kellett, ezek rendszerint elmaradtak, vagy simán flakonos tejszínhabot nyomtam rá, esetleg lekvárral tálaltam, illetve néhányat (pl. a fagyit és a csokilencsét) egész egyszerűen elhagytam.
Először egyébként tényleg bögreméretű sütiket csináltam. egyszerre kettőt. Szerencsére vannak nagyjából 150 ml-es bögréim, amik az egész adag felének felelnek meg. Ez tojásnál nehéz, de szerencsére mindig van fürjtojásom, így egész egyszerűen 3 db-ot tettem belőlük a sütibe, így jó lett az arány. Ebből következett az még az elején, hogy minden héten kétfélét, két adagot megcsinálok majd.
Aztán később rájöttem, hogy két adagot kevergetni nagyon nem kifizetődő sem időben, sem mosogatnivalóban (hiába írta azt a fülszöveg, hogy nincs vagy kevés utána, ez egyáltalán nem igaz, már csak a kanalakat meg a villákat nézem), úgyhogy tálban kezdtem csinálni, és mindjárt dupla adagot. Kettőnknek olykor ez 3 evésre is elég volt, így a héten már nem ettünk más sütit, vagy rendes sütőset, mert sok hozzávaló nem volt meg, boltba menni meg vagy lusta voltam, vagy egyszerűen nem találtam, ezért lett lassú, mire az egész végére értem.
Azonban még így is sok volt, amit ilyen-olyan okból nem csináltam meg, többek között: nem tetszett valamelyik hozzávalója, helyettesíteni meg nem lehetett: datolyás süti, írós-fehérborecetes süti (nem találtam írót), fondantos, színes süti (az alaprecept egyezett, csak a külsejét borító fondant-ban, illetve az ételfestékben tért el. Az alkoholos, sörös, likőrős sütik is ilyenek voltak, ez az egy volt benne plusz, azonkívül pedig nem volt különleges. Másrészt, nem tartok otthon alkoholt, főleg nem ennyi félét, úgyhogy ha meg is csináltam volna, utána nem tudtam volna mit kezdeni velük, ahhoz meglehetősen drágák. Voltak rumos receptek, ahhoz vettem sütőrumot kis kiszerelésben, így rendben voltak. Aztán a karamelles, riszpelyhes, vegyes, aszalt gyümölcsös sütik is kimaradtak, egész egyszerűen nem nekem való az ízviláguk. Ez így meglehetősen soknak tűnik…
Voltak viszont kedvenceim, sorrend nélkül (lásd az idézetek között, ezeket kiírtam, hogy nyomuk maradjon; néhányukhoz hozzászólásban megjegyzést is írtam az elkészítésére vonatkozóan): citromkrémes sajttorta, rocky road (kekszes), mojito, pina colada, tripla csokis süti, répatorta. A többi is is finom volt: mézesek, mákosak, diósak, kávésak, citromosak, de ezek kiemelkedtek a hozzávalóik különlegessége miatt.
Összegezve az eddigieket (nem is tudom, van-e olyan receptkönyv, amiről valaki ilyen hosszan értekezett volna…): hasznos és hiánypótló, érdekesek a kombinációk, de nem vagyok vele teljesen kibékülve, hozzávalóiban vannak bizony bonyolult, nehezen kivitelezhető sütik, illetve apróbb problémákból is akad bőven.
Azért mindenképpen kell belőle egy saját példány, mert néha bizony jó lesz egyet-egyet megsütni belőle.