Vereség ​nyugaton 6 csillagozás

Ez a könyv részben háborús munka, ami Normandiától a német vereségig követi végig a nyugati front eseményeit, részben pedig elmekórtani tanulmány: hogyan lehetséges, hogy szakképzett, profi tisztek hagyták magukat ide-oda ugráltatni egy látványosan beszámíthatatlan békagyík által, aki tulajdonképpen tizedesi rangnál magasabb rendfokozatot nem is tudott felmutatni. A maga korlátozott céljait Shulman tökéletesen teljesíti, bár néhol leegyszerűsítő, néhol sematikus, és ami azt illeti, lényegesen több térképmellékletet is el tudtam volna viselni. Legnagyobb erénye, hogy forrásként felhasználja a német hadvezetés krémjével készített személyes interjúkat, így mintegy belülről-közelről látjuk a Wermacht totális összeomlásának dübörgő crescendóját. (Ezt úúúúgy le akartam írni…) Sajnos az utolsó oldalon belefutottam egy shulman-i gondolatba, miszerint a tény, hogy a 2003-as iraki háború idején a németek szembehelyezkedtek az amerikai-brit koalícióval, arra engedtet következtetni, hogy birodalmi ambícióikat még nem adták fel. No, hát ez a marhaság akkora gyomrosként ért, lendületből le is csippentettem fél csillagot. Pedagógiailag. Amúgy fontos és érdekes könyv.

Nos, ez az a fajta könyv, amit minden-a téma iránt érdeklődőnek, el kellene olvasnia. Elsőrangú forrás a II. világháború, elsősorban nyugati hadszínteréről, szövetséges szemszögből. Az író, érthető okok miatt néha indulatosan ír a németekről, és hasonló okból büszke honfitársai és szövetségesei sikereire, a háború megnyerésére. Ám mindezek ellenére, törekszik a tények valós rögzítésére. Ez nem is lehetett annyira nehéz, hisz saját szemszögét megélte,számos ellenfelét pedig kihallgathatta, közvetlenül a háborút követő időszakban.
Rengeteg napló, levél, korabeli propagandaszöveg, telefonnapló jelenik meg, egy-egy téma „színezésére”. Előny, hogy folyamatosan tájékoztat statisztikai adatokkal a németek veszteségeiről.
Ami a legfontosabb, az idő vasfoga sem koptatta el a mű értékét. Több , még mindig nyitott(?) kérdésre, amikről ma olyan hevesen vitatkoznak, a valóságban sokkal egyszerűbb a lehetséges válasz, mint amilyen bonyolultan vezetik le. Gondolok itt a híres, Dunkerque-i esetre, melynek okait manapság szeretik eltúlozni.
Ez egy 6 csillagos könyv.
Javítok: egy fontosabb hiba szerepel a könyvben, ami „javított” kiadása ellenére is konzerválódott: a „Werwolf”, vagyis Himmler „farkasemberei”, megölték Aachen és Németország első, „szabad” polgármesterét, Franz Oppenhoffot. Erről nem tesz említést az író, pedig elég nagy port kavart. Az író eltusolja a Werwolf nevű gerilla szervezet jelentőségét, ami igaz, de Oppenhoff meggyilkolása egy fontos tény.

Valószínű a maga idejében ütött. Manapság már vannak frissebb, alaposabb és objektívebb írások a nyugati frontról.
Shulman sok vitathatatlan tényt közöl a Harmadik Birodalom katonai vereségéről és annak okairól, bár a szövetséges propagandistákra jellemző gőggel és magabiztossággal ítélkezik. Mind az amerikai, brit és szovjet szerzők szeretnek megfeledkezni arról, hogy Hitler Németországa gyakorlatilag egyszerre harcolt a szélrózsa minden irányában három nagyhatalommal, és ahhoz képest nagyon derekasan helyt állt. A szövetségesek külön-külön már nem biztos, hogy olyan flottul elbántak volna ellenségükkel.

Az utolsó fejezet botrányos. A germanofóbia és a primitív atlantista propaganda egyvelege. A szerző folyamatos felügyelet alatt tartaná Németországot még napjainkban is, mert szerinte a németek bármikor leporolhatják nagyhatalmi ambícióikat és indíthatják a panzereket. (Erre példának hozza fel, hogy Németország nem támogatta 2003-ban Irak invázióját az amerikaikkal és a britekkel szemben, ezért valószínűsíthetően megint az Európa feletti hegemóniára fáj a foga.) Misem természetesebb annál, hogy aki nem támogatja az USA geopolitikai és szuperhatalmi érdekeit, az rögtön „nácul” vagy a németek esetében „visszanácul”. Ugye, Mr. Schulman?

Bizonyosan meg vannak az értékes megállapításai is a műnek, de a teljesen nyilvánvalóan elfogult, nyíltan lekezelő és felsőbbrendű stílus zárójelbe teszi mindezeket, a háborús propaganda szintjére degradálva a könyvet.