Miloslav Stingl cseh néprajzkutató írásait ismeri már a magyar olvasóközönség, de „Világjárók” sorozatunkban ez az első kötete. Könyvében a Csendes-óceáni Szigetek Gyámsági Terület alá tartozó ismeretlen mikronéziai szigetvilágot mutatja be, a Csendes-óceánban elszórt 2141 szigetet Új-Guinea fölött, Melanézia és Polinézia között. Szigeteket, melyek „úgy lebegnek földünk legnagyobb óceánjának habjaiban, mint a vízbe vetett koszorúk.” Stingl szigetről szigetre utazik ebben a különös világban, és mesél rejtélyekről, melyeket még nem fejtett meg a tudomány (Nan Madol, a palaui üvegpénz), különös szertartásokról (a netti varázslónők), legendákról (a kígyó, amely elhozta a bölcsesség korát), a társadalmi hierarchiáról (a fésű nélküli emberek)… Bikini és Eniwetok – az amerikai atomkísérletek színtere – lakosainak sorsáról és a hidrogénbomba hamujába „belekóstolt” japán halászok kálváriájáról. A szerző nemcsak a múltat és a jelent, hanem a jelenben kirajzolódó jövőt is bemutatja… (tovább)
Keresztül-kasul Mikronézián 6 csillagozás
Eredeti cím: Neznámou Mikronésií
Eredeti megjelenés éve: 1976
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat
Enciklopédia 17
Helyszínek népszerűség szerint
Guam · Mikronézia · Nan Madol
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Méltatlanul olvasatlan könyv. Ha Stingl többi írása is ilyen, akkor sokkal többet kéne forgatni őket. Miközben ezt olvastam, egy másikat is beszereztem már.*
Minden alkalmat megragadok, hogy művelődjem a déli félgömb kultúráiból (na, ugyan miért), és mivel a térség irodalma sajnos jórészt hozzáférhetetlen a számomra (ezzel dobjon meg valaki, könyörgöm!), a második legjobb lehetőséget választottam: egy néprajzosnak a könyvét.
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/11/miloslav_s…
borító és képek: 5
tartalom: 5
stílus: 5*
új ismeret: 5
élmény: 5
mondanivaló: 5
Hatalmas élmény volt olvasni ezt az útikönyvet. Nagyon keveset tudok erről a térségről, így rengeteget tanultam belőle. Mindamellett a cseh szerző rettenetesen élvezetesen, szemléletesen ír, így szinte regény szintű ez a kötet. Egy-egy fejezet megfelelő rövidségű és kitölthetne 1-1 kalandregényt is a cselekményük. Hiába, az élet, bizonyos emberi sorsok izgalmasabbak, mint a fiktív történetek. Új úti célom is van a bakancslistámon: Nan Madol. :-))
Egy hátránya van a könyvnek: 1976-ban jelent meg, így azóta ott is sok minden megváltozott. Épp ezért a lépegetős kihívásomon 4 országot is lefed az akkor még nagy(obb) terület: Mikronéziát, a Marshall – szigeteket, Naurut és Palaut. Az atomtámadásoktól és kísérletektől a térség benépesítésének rejtélyén keresztül a kőpénzekig és a leghíresebb japán katonáig rengeteg érdekes és titokzatos téma merült fel.
A déltengeri szigetvilág népeit, kultúráit élvezhetően mutatja be. Föleleveníti azt, amiről már volt tudomásunk, pl. kísérleti atomrobbantások a Bikini-szigeteken (felidézi azt is, hogy mi történt a kitelepített bennszülött lakossággal), de sok olyan ténnyel is megismertet minket, amiről eddig semmit sem tudtunk. A mikronéziai lakosság jelentős része nem a klasszikus értelemben vett ősközösségi társadalmakban élt, hanem jól szervezett, erősen hierarchikus társadalmakban. Néhol kezdetleges pénzrendszer működött, üvegből vagy hatalmas kőből készült pénzeszközökkel. Maradtak fenn nagy kőfalak, megalitikus építmények és díszes faépítmények. A latte pedig arrafelé nem tejet jelent, hanem mészkőből faragott hatalmas oszlopot.
A 70-es években nagy kérdés volt, hogy merre tart Mikronézia. Azóta a függetlenségi törekvések nyertek, de a gazdasági előretörés nem történt meg. Az irigyelt Nauru akkor foszfátbányászatának köszönhetően gazdaságilag a világ élmezőnyébe került, de azóta visszaesett, mert a bányák 2007-re kimerültek. Ma a szigetnek abból van jelentős bevétele, hogy Ausztrália területet bérel, hogy ott helyezze el táborokban a nem kívánt bevándorlókat, akik egy része éppen Mikronéziából érkezik.
Népszerű idézetek
Egy irtózatos tengeri szörny ideúszott ehhez a bájos szigethez. A sziget szépsége azonban akkora irigységet váltott ki belőle, hogy elhatározta: megsemmisíti Guamot. A tenger színe alatt beleharapott a sziget partjába.
A sziget lakosai hamarosan felismerték, milyen halálos veszedelembe kerültek. Keresni kezdték a szörnyet. Soha, sehol nem találták meg. Sárkányfogainak szüntelen csikorgása azonban, ahogy belemart a sziget testébe, rémületben tartotta a chamorrókat. A chamorro harcosok ezért – az európai mesék hőseihez hasonlóan – napról napra kifutottak hosszú csónakjaikon a tengerre, hogy megkeressék a tengeri sárkányt, de minden alkalommal hasztalanul.
Míg egyszer… Az agafiai öbölben egy fiatal nő mosta, ahogy máskor is, a „szappan”-narancs héjával a haját. A narancs héja azonban bizonyos idő múlva a sziget ellenkező oldalán, a Pago-öbölben jött fel a víz színére. Hogyan került oda? A leánynak fény gyúlt az agyában: a szörny ezen a helyen föld alatti csatornát rágott a sziget alatt – gondolta –, s most majd átrágja azt egészen a föld felszínéig! A sziget akkor kettéválik. Aztán pedig…
A leány megbeszélte a dolgot leány társaival. „Ha a férfiak nem mentették meg Guamot, megmentjük mi, nők!” A következő napon az agafiai öbölhöz jöttek a sziget legszebb szűz lányai. Leültek az öböl partjára, mintha ők is a hajukat akarnák mosni, és édes chamorro dalokat énekeltek. A szörny nem tudott ellenállni. A part közelébe úszott, és hallgatta az agafiai szirének hangját. A leányok csak erre vártak. Hosszú fekete hajukat hatalmas hálóvá fonták és a sárkányt ezzel, a saját hajukkal fogták el. így mentette meg a leányok szépsége, okossága és éneke a szigetet.
278-279. oldal, Taumingban lakom
Mikronéziát feledésbe merült életre, az Emberek Földjének legtávolabbi zugában kuporgó Hamupipőke sorsára ítélték a természeti feltételek.
7. oldal, Az isten háta mögött, a Marshall-szigetek atolljain
Az angol várkastélyoktól a mikronéziai szigetekig mindenütt a világon a szellemekkel függenek össze a varázsszerek. Ponapén, Nett királyságában a varázsló valamelyik ősének szelleme jelzi az új winit. És mivel az ilyen szellemnek hűséggel kell követnie a ponapei hagyományokat, az éjszakai követ rendszerint a varázsló édesanyja fiútestvérének a szelleme.
130. oldal, A netti varázslónők
Amikor Mikronéziában megismerkedtem ennek a „lázadásnak”, a tizenhat karú csillagok abnormális elszaporodásának elképesztő történetével, szükségszerűen újra és újra eszembe jutottak Čapek szalamandrái. (A szerző Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal című utópista regényére utal – a fordító megjegyzése.) Lehetséges, hogy hamarosan valóban azt kérdezzük majd: felfalják vagy nem falják fel a támadó Acanthasterek a mikronéziai szigetek élő korallzátonyait? És ha az utolsó szálig elpusztítják a korallpolipokat, és amennyiben ez bekövetkezik, összeomlik a polipok halott vázából, a fehér csontvázakból keletkezett gát, ki és mi ellen irányul majd a tengeri csillagok támadása?
Milyen különös, mennyi változáson át érvényesülő szörnyűség! Az atomrobbanás melléktermékei a légkörből alászállva belemerülnek a tengerbe, ahol – talán – megváltoztatták a tengeri csillagok mohóságát és szaporaságát, majd ezen az újabb átalakuláson átesve, feljönnek a tenger mélyéről, és támadást intéznek a föld ellen. Az Emberek Földje ellen!
289-290. oldal, A tengeri csillagok támadása Guam ellen
| → |
|---|
A térképen azonban, amelyet Majurón kaptam, a szigetlakók nemcsak az egyes szigeteket szemléltették, hanem főleg a közöttük elterülő tengert. A térkép tehát a szigetek közötti tengeri viszonyokat ábrázolja. Elsősorban a hullámzás irányát. A tenger mozgásának iránya és módja, a hullámtörés, az atoll partjához közeledő hullám gyorsaságának viszonylagos lelassulása a sekély part menti vizekben, mindez leolvasható a Marshall-szigetek lakosainak térképeiről. Az egyes atollok alakjának, a köztük levő pontos távolságnak csak másodlagos jelentősége van.
[…]
Az egyik itteni térkép tehát nem olyan, mint a másik itteni térkép. Lényegében csak az anyag, amelyből a szigetlakók a térképeket készítik, azonos mindig.
Az egyes mikronéziai rebelibek ily módon egymással halálosan ellenséges viszonyban álló államok vezérkarainak térképeire emlékeztetnek. Tulajdonképpen szigorúan titkos térképek ezek. Csak azok számára érthetők, akik ismerik a „kódot”. A Marshall-szigeteki térképészek ugyanis valószínűleg mindig rendelésre készítették ezeket a térképeket, s így csak ők, és azok, akik a rebelibeket megrendelték, igazodtak el rajtuk.
25-26. oldal, Atollról atollra
Abból a felhők feletti magasságból az atoll első pillantásra tojásra vagy inkább üres tojáshéjra emlékeztet. A tojás sárgája már eltűnt, héja töredezik, de egyes darabjai, szilánkjai mindmáig őrzik a tojás körvonalait.
9. oldal, Az isten háta mögött, a Marshall-szigetek atolljain
A ponapei javasasszonyok számos bevált receptet ismernek ugyan, mégis a betegségek ellen mindig új winihez, új varázsszerhez kell folyamodniok. Az ilyen varázsszernek éjszaka jut birtokába a katiniwini. Álomlátás közben. A varázslónő azzal a szilárd elhatározással tér nyugovóra, hogy megálmodja a helyes receptet. De maga a beteg is kaphat jelet álmában a növényi gyógyszer elkészítésére.
129. oldal, A netti varázslónők
A barlangok falain sziklarajzok találhatók. Egyesek érthetőek a számomra. Főleg azok, amelyek a legáltalánosabb tárgyakat ábrázolják: négy chamorro kenut, chamorro férfit és nőt, kókuszdiót. Más, nyilván régebbi, fehér színűre festett rajzok inkább az ősi mikronéziaiak vallási képzeteit tükrözik, mint a chamorrók realista módon ábrázolt életét és anyagi kultúráját. […] de valami más is, talán emberi koponyák, ami a polinéziai Make-Make (sic!) isten képmásaira emlékeztet, amelyeket a híres polinéziai Húsvét-szigeten láttam.
291-292. oldal, A talafofói dzsungel Robinsonja
Az épület hátsó részében még kisebb cellákat találok. Ide helyezték el azokat, akiket a sziget igazgatósági hatóságai mindenki elől el akartak zárni. A politikai foglyokat, a mikronéziai „kémeket”, valamint mindazokat, akikről feltételezték ezt a tevékenységet. A garapani tömlöcben tartott „kémek” közül a legfurcsább Amalie Erhart (sic!), női repülő volt, aki kísérletet tett a Csendes-óceán átrepülésére, és Hawaiitól nem messze a tengerbe zuhant. Minthogy saipani „leszállása” felkeltette a japán kémelhárítás gyanakvását, rövid ideig, férfiruhában, a garapani börtön vendége volt.
306. oldal, Koponyaégetés Saipan szigetén
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kate Galbraith – Glenda Bendure – Ned Friary: Lonely Planet Micronesia ·
Összehasonlítás - David Stanley: Micronesia Handbook ·
Összehasonlítás - Evelyn Flores – Emelihter Kihleng (szerk.): Indigenous Literatures from Micronesia ·
Összehasonlítás - Bo Flood – Beret E. Strong – William Flood: Micronesian legends ·
Összehasonlítás - Vojnich Oszkár: A Csendes Óceán szigetvilága ·
Összehasonlítás - John Caldwell: Vakmerő utazás ·
Összehasonlítás - Yann Martel: Pi élete 87% ·
Összehasonlítás - Jacques Piccard: 11000 méter mélységben ·
Összehasonlítás - Hans Hellmut Kirst: Igazságra ítélve ·
Összehasonlítás - Ryszard Kapuściński: Golyózáporban Angola földjén ·
Összehasonlítás