Kazár ​szótár 45 csillagozás

Milorad Pavić: Kazár szótár Milorad Pavić: Kazár szótár

„A ​kazár uralkodó (a kagán) – így áll a régi krónikákban – álmot látott, és három bölcset hívatott magához különböző országokból, hogy álmát megfejtsék. Az ügy annyiban volt jelentős a kazár államra nézve, hogy a kagán elhatározta: népével együtt annak a bölcsnek a vallását veszi fel, amelyik a legtalálóbban fejti meg az álmát. Bizonyos források azt állítják, hogy a kagán haja e döntése napjától nem nőtt tovább. S noha tudta ezt, valami mégis arra ösztökélte, hogy ne álljon el szándékától. Így aztán a kagán nyári szálláshelyére egy iszlám, egy zsidó és egy keresztény igehirdető érkezett: egy dervis, egy rabbi s egy szerzetes. Mindegyikük egy-egy, sókristályból készített kést kapott ajándékba a kagántól, és vitába bocsátkoztak. A három bölcs álláspontját, a három különböző vallás alapelveinek kölcsönös megmérettetését, személyiségüket és a kazár hitvita kimenetelét nagy érdeklődés övezte, éles megoszlást idézett elő az esemény kimenetele és következményei körül, és az évszázadok… (tovább)

Eredeti cím: Хазарски речник / Hazarski rečnik

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Cartaphilus, Budapest, 2006
258 oldal · ISBN: 9637448306 · Fordította: Brasnyó István
>!
Forum, Újvidék, 1987
214 oldal · keménytáblás · ISBN: 8632301071 · Fordította: Brasnyó István

Enciklopédia 11


Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Milorad Pavić: Kazár szótár

Megyen a kedvencek közé.
És hát nem biztos, hogy ha az ember egy nyolcvanas évekbeli szerb posztmodern szótárregényt elkezd olvasni, akkor eleve erre számít.*
Ez egy mágikus hatású álomlabirintus a délkelet-európai történelemben, amelyben minden összefügg mindennel. Állandóan jelen van a többnyelvűség, a fordíthatóság kérdése, a történelem különböző síkjai (a középkor dereka, a XVII. század és a XX. század), a különböző nemzetiségek képviselői folyamatosan keresik egymást, és rendszeresen a halálban találkoznak.
Amely ebben a regényben korántsem olyan biztos. Némelyik „kisportolt tetem” egész rendszeresen visszajár. Néha nemet is vált.

Mégsem nevezném egyszerűen szürrealista látomásnak a regényt. Jobban illik rá a „mágikus realista” megjelölés. Mert ez a világ, amelyet a regénybeli látomások felidéznek, nagyon is a mai szerb világ (több közös vonással a mienkkel, mint amennyit szeretnék), és teljesen meg tudom érteni, hogy a regénybeli kazárokat a szerb néppel azonosítják. Akiknek történelmét az a három kultúra határozta meg, amely a regényben a kazárokért „verseng”: a görögkeleti kereszténység, a zsidó vallás és az iszlám. Ennek a három kultúrának a nézőpontjából van megírva a három „könyv”, amelyekre a regény oszlik – mindháromban akadnak szereplők, akik próbálják egymást felkutatni, békés vagy kevésbé békés célokkal, és látványosan nem fogadják el egymás álláspontját. Kezdve azzal, hogy mindhárom kultúra összes képviselője sziklaszilárd kezdőpontként fogadja el, hogy a kazár nép az ő vallásukat vette fel, és a többiek kudarcot vallottak. Még abban sem értenek egyet, hogy mikor zajlott a hitvita.
Így néz ki biza a történetírás – több benne az irracionális, mint amennyit (tisztelet a kivételnek) bevall. Innentől kezdve pedig miért lenne „betegebb” az álomvadászok foglalkozása**, a tejét mérgezővé tenni tudó asszony, vagy a tizenegy ujjal zenélő és kettő helyett egyetlen orrlikáról felismerhető sátán, mint úgy általában a vallásháborúk története?

A tét: a szavak fölötti hatalom. Aki a kultúrát adja, az adja a nyelvet. Aki elhagyja vallását, elfelejti anyanyelvét. Kazárul nincs is a regényben több egyetlen árva szónál. (Nem is lehet.) A szó és a hatalom szorosan összekapcsolódik, ahogy az lenni szokott. Ítéletek hangzanak el, vallomások, üzenetek, igazságok és hazugságok, és aki a történelmet hangosabban tudja magáénak vallani, megtalálja a Kazár szótárt, az nyer. (Kérdés, hogy mit…)
A könyv három fő részből épül fel: az első a „vörös könyv” (görög keresztény), a második a „zöld könyv” (arab), a harmadik a „sárga könyv” (héber). Ez természetesen három különböző nyelvet jelentene, de nem kell megijedni: mindhárom le van fordítva szerbre magyarra. ;) Viszont három különböző stílusban, tökéletesen utánozva a középkori-reneszánsz szövegek stílusát. Mindhárom szótár formájában van megírva, vagyis inkább, mint egy lexikon, de a szócikkek helyén történetek vannak, hosszabb-rövidebb elbeszélések. A mondatokat időnként elég nehéz követni, mert inkább asszociációk kötik őket össze, mint ok-okozati kapcsolatok. Ha valaki elveszíti a fonalat, ne aggódjon, csak hagyja magát sodortatni. :)
Az olvasásra sokféle stratégia létezhet, kezdve azzal, hogy elkezdjük az elején, és befejezzük a végén, egészen odáig, amit én műveltem vele. Elolvastam a vörös könyv első szócikkét, amely a regényben alkalmazott jelölésrendszer szerint mindhárom könyvben benne volt – aztán előrelapoztam, hogy ugyan mit mond ugyanerről a zöld könyv – aztán persze kíváncsi lettem a sárgára – és megvett magának a regény. :) :) :) Innentől így kanyarogtam összevissza: ha egy szócikk említett egy másikat, a szócikk végigolvasása után odalapoztam, akármelyik részbe irányított is. Aztán onnan ismét tovább. Néha elég nehéz volt követni, mert egy szócikk néha több másikra is hivatkozik. Bonyolult játék, de nem bonyolultabb, mint végigolvasni az egészet… Sőt, időnként így még könnyebb is volt, mert még emlékeztem, mit mond az illető szereplőről a regény másik végében található történet.***

Így érte el a regény azt, hogy én, az olvasó, nagyon is megtaláltam azokat a kapcsolatokat, amelyeket a regény különböző kultúrákhoz tartozó szereplői annyi oldalon keresztül hiába üldöztek. Amit ők töredékben látnak, csak az olvasónak van esélye összerakni. Ha van.
Talán valahogy így mondhatják szerbül azt, hogy „rendezni végre közös dolgainkat”…
Zseniális volt ez a Pavić. Posztumusz Nobelt neki!!!

* Még akkor se, ha egyébként gyakorlatilag kizárólag dicséreteket olvasott róla. Nekem @vargarockzsolt értékelése hívta fel rá a figyelmemet, köszönöm szépen. :)
** Be tudnak lépni az álmodó tudatába, körülnézhetnek benne, és álmodóról álmodóra követnek bizonyos figurákat, olyan embereket keresve, akik egymást álmodják. Akkor van gáz, ha a páros tagjai közül az egyik meghal, mert akkor a másik többé nem tud felébredni…
*** Ha jól vettem észre, egyetlen olyan szócikk van, amelyet ezzel a módszerrel el lehet veszíteni, de szerencsére időben észrevettem. A feneketlen „kazár csupor”, amelynek titkát nem szabad elárulni, mert azzal megszűnik a varázsa. Erre egyetlen más szócikk sem hivatkozik semmilyen módon. Főhet az olvasó feje, hogy mit is jelentsen ez. :) :) :)
(Lehet, hogy ő az a szoba, amelybe nem nyílik ajtó, à la A rózsa neve? :)))

9 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Milorad Pavić: Kazár szótár

Különleges könyv ez, kedves olvasó barátom. Ha hozzám hasonlóan szereted az irodalmi érdekességeket, akkor mindenképpen nézz bele ebbe a könyvbe. Talán nem bánod, ha mondok róla pár szót, kicsit eligazítva, mire is számíts. Bár arra, hogy mi vár rád, arra nem lehet felkészülni.

A kazárokról nem mondok semmit, ha elkezded olvasni a könyvet, úgyis előbb-utóbb utána akarsz nézni, kik is voltak ezek a népek több, mint ezer évvel ezelőtt. Legyen elég annyi, hogy a valóság és a fikció egészen érdekesen keveredik ebben a könyvben.

A könyv legérdekesebb része nyilvánvalóan a szerkezet. Ez egy szótárregény, szócikkekkel. Ráadásul rögtön három szótárt kapunk, amik között van ugyan átfedés a szócikkek neveiben, de a tartalmukban már kevesebb. Pavić gyönyörűen rájátszik arra, hogy mennyire keveset tudunk a középkorról, különösen a sztyeppei nomádokról, akiknek nem igazán maradtak fenn írásos emlékeik. Az egész könyv egyszerre kísérlet egy középkori legendárium konstruálására, egy egyedi szerkezetű regény létrehozására és egy furcsa történet megírására. Lehet, hogy ez a három együtt kicsit sok az embernek, de azért be kell látni, a Kazár szótár lenyűgöző munka.

Hogyan érdemes a könyvet olvasni? Erre igazából sehol nem találni receptet. Én amondó vagyok, hogy olvasás közben fog rájönni az ember. Lehet olvasni lineárisan és csapongva is (a szövegek konklúziója, biztos ami biztos, a könyv vége felé kapott helyet, hogy aki odaér, az biztosan birtokában legyen a szükséges információknak). Frusztráló lehet, ha olvasás közben nem látjuk a kapcsolatot a szócikkek között, ezért a szerzővel együtt én is azt tudom tanácsolni: olvasd, ahogy jól esik. Kísérletezz! Ez a legnagyobb szépsége ennek a könyvnek, annyira szabadon engedi az olvasót, amennyire csak lehet egy történet elmesélése közben. Irodalmi játék ez, Pavić az utószóban is ezt hangsúlyozza.
Hogy mi is ez a történet egyébként? A kazár hitvita fiktív története, pontosabban a hitvitához kapcsolódó információkból kirajzolódó legendák és a legendák átszivárgása a valóságba – vagy a valóság átszivárgása a legendákba? Ismét csak neked kell döntened, olvasó, hogy mit is kapsz a könyvtől. Én csupán apró segítséget tudok nyújtani neked: ne riasszon vissza a nehéz nyelvezet (ami teljesen jól megidézi a középkori legendáriumokat), ne kössenek gúzsba az elvárásaid vagy a „hagyományos” olvasási szokásaid. Engedd szabadon az elmédet, csapongj, próbáld meg összerakni a kirakóst! Nem garantálhatom, hogy minden elemét élvezni fogod, sőt, érteni, de lassan össze fog állni, merre is tart a szótár.

Vagy imádni fogod a könyvet, vagy gyűlölni. Olvasás közben ezek az érzések akár oldalanként is váltakozhatnak. Ha nem vagy fogékony a középkori legendákra, a mágikus realizmus összefolyó valóságára, a klasszikus irodalmi rendszerek félretolására, akkor csak óvatosan! Nem mondom, hogy mindenkinek való ez a könyv, és ebben semmi fennhéjázás nincs részemről. Egyszerűen beállítottság kérdése. Én is többször éreztem, hogy kifog rajtam a szöveg, bosszant, borsot tör az orrom alá, szórakozik velem a szerző. De aztán csak sikerült megtalálnom a kulcsot (te is meg fogod, szó szerint és képletesen is).

Végül egy utolsó megjegyzés: ez a női változat. Mert van ám egy férfi változat is.

7 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Milorad Pavić: Kazár szótár

Gimnazista koromban olvastam, hogy az ősmagyarok egy időben, valahol Levédián túl, a Kazár Birodalom fennhatósága alatt éltek, és ezek a kazárok zsidó vallásúak voltak. Ez szöget ütött a fejemben, ezért elhatároztam, hogy régész leszek, megtanulok kazárul, és elutazok a Volga parti Itil városába, hogy a helyszínen folytatva kutatásokat, fényt derítsek a rejtélyes ügyre. Sajnos, utóbb a tudomásomra jutott, hogy a Kazár Birodalom rövid tündöklés után felbomlott, népe beolvadt környező népességbe, a kazár nyelv sem maradt fenn, és írott forrásai, ha voltak is, már mind elvesztek.
Aztán, évekkel később, talán Temesi Ferenc: Por című nagyszerű szótárregénye kapcsán, vagy a vajdasági Új Symposion folyóiratban olvastam, hogy megjelent Milorad Pavic: Kazár szótára, amely egyrészt „kazár-hitvita” érdekes feldolgozása, másrészt a kelet-európai posztmodern irodalom alapműve.
Az ifjúkori álmok valamilyen formában teljesülnek, Pavic könyvét végre elolvastam.
Mi is ez a könyv? Egy regény, amelynek három szálon fut a cselekménye.
Az első szál, a legrégebbi, valamikor a IX. században játszódik, amikor a kazár uralkodó, a kagán, nyári szálláshelyére hívatott egy keresztény szerzetest, egy zsidó rabbit és egy mohamedán dervist, hogy fejtsék meg egy álmát. Felajánlotta, hogy a legmeggyőzőbb magyarázatot adó vallását uralkodóvá teszi a birodalmában.
A második történet ideje a XVII. század, mikor is egy-egy keresztény, zsidó és mohamedán férfiú az egykori történet nyomába ered, és igyekszik annak homályos pontjait tisztázni. Ezek hárman álomvadászok is, akik képesek mások álmaiba belelátni, és egymás álmaiban is megjelenni.
A harmadik szál a könyv megjelenésének idején, azaz az 1980-as években játszódik, és a kazár szótár mai formájának – azaz magának Pavic könyvének – a kialakítása kapcsán játszódó krimi.
A könyv formája szerint bevezető részekre, záró függelékekre, és a kettő között három külön álló könyvre-szótárra tagolódik. E három könyv (sorrendben: vörös, zöld és sárga) a cselekmény keresztény, mohamedán és zsidó forrásaiból gyűjti össze a címszavakat. Egy-egy címszó valamelyik szereplő életét meséli el, vagy a cselekmény szempontjából jelentős eseményt ismertet. Például a keresztény, azaz a vörös szótárban szerepel Cirill neve, aki a IX. századi hitvita keresztény résztvevője volt. A mohamedán és a zsidó szótárban az ő neve nem szerepel. Viszont mindhárom szótárban található kazár hitvita címszó, melyben mindhárom vallás forrásai a saját felfogásuk szerint írják le a történteket.
Ez így kicsit bonyolultnak látszik, de valójában könnyen átlátható. A könyv ráadásul azt is lehetővé teszi, hogy ne lineárisan, azaz az elejétől a vége felé haladva olvassuk, hanem a hasonló időszakra vonatkozó címszavakat kiválogassuk a három vallás szótárából, és így időrendbe állítsuk a történteket.
Ez eddig így egy érdekes játék, amely alkalmas arra, hogy bemutassa: ugyanazokat az eseményeket az eltérő kultúrák másképp és másképp látják és értelmezik, saját hagyományaiknak és érdekeiknek megfelelően.
Ezen túlmenően Pavic sajátos mitológiát teremt, amely a három vallás közös gyökereiből táplálkozik, de egyetlen vallás tanaiban sem szerepel. Hatalmas fantáziával, a népi vallásosság, a mesék, mítoszok, mondák elemeit is felhasználva hol költőien szép, hol profánul mulatságos történeteket, anekdotákat, fabulákat alkot, amelyek egymással hol összekapcsolódva, hol egymást kiegészítve, egy alternatív ezoterikus valóságot teremtenek.
Ebben a világban az ördögök köztünk járnak, de épp oly halandók, mint az emberek; és az álmok és az éber lét valósága között létezik folyamatos átjárás.
A Kazár szótár tehát egy szótár formájába öntött mese, amely a valós történelmi események, az ezoterikus tanok, és Európa kulturális hagyományainak határvidékén kóborol. Különös formája posztmodern játék, amely egyszerre reflektál a narratívák problematikusságára, azaz arra, hogy a mai világban minden széttöredezett, és nincsen egy, és kizárólagos igazság-történet; és ugyanakkor a barokk kor művészetét példának tekintve, a „lehetetlen minden irányú megvalósítására” törekedve, a részeket egy egységes szellemvilág tükörcserepeiként illeszti össze. Mese és játék, szórakoztató és filozofikus szépirodalmi mű, amely az igényes olvasónak sok örömet okozhat.

18 hozzászólás
>!
ppeva P
Milorad Pavić: Kazár szótár

2011. óta várakozott a várólistámon, azóta, hogy olvastam róla itt a Molyon egy figyelemreméltó és figyelemfelkeltő értékelést. Az elmúlt 6 évben aztán rendszeresen le-leemelgettem a könyvtár polcáról, belekukkantottam, és mindig ijedten visszatettem a polcra. Biztos, hogy akarom én ezt?! Talán majd valamikor máskor…
Most végre vettem egy mély levegőt, és belevágtam. Bár az is igaz, hogy az óvatos hazahurcolás után még otthon is aszaltam egy hónapot a könyvet, már meg kellett hosszabbítanom a kölcsönzést, mire végre elszántam magam, leemeltem a polcról, és kinyitottam. Rögtön a belső oldal első mondatánál hangosan felnevettem, és váratlanul elmúlt minden tartózkodásom és „félelmem”. :) Ja, hát ennek itt humora is van!
Nem vagyok nagy barátja az ide-oda ugráló olvasásnak. El se tudtam képzelni, hogyan tudnék elolvasni egy könyvet nem faltól falig, borítótól borítóig. Így ezt a könyvet is ilyen módon olvastam el – először. Már a közepe táján aztán azon kaptam rajta magam, hogy ide-oda lapozgatok, hol vissza – hogy is volt ez? –, hol előre, ha kellett az összefüggésekhez. Mikor a végére értem, rájöttem, hogy ennek az olvasásnak koránt sincs még vége, nem szeretném még kiengedni a kezemből, hiszen szeretném most összerakosgatni a puzzle összerakosgatható paneleit, szétszálazni kicsit a mesebeli részeket a talán valóságos részektől, és kimazsolázni a kedvenc részeimet. Valamint elolvastam egy csomó interneten elérhető mindenfélét a kazárokról is.
Szóval kellett nekem ehhez a könyvhöz elhatározás, sőt, bátorság! :) Minden vonzása ellenére le kellett küzdenem némi idegenkedést, át kellett lépnem a faltól falig olvasás berögződött szokásán, és többszörösen át kellett ugranom a saját árnyékomat is, hogy végül kapjak egy igazán rendkívüli olvasásélményt.

13 hozzászólás
>!
eme P
Milorad Pavić: Kazár szótár

A kevésbé szerencsés utat választottam: az elejétől a végéig olvastam, szépen sorban a fejezeteket. Tényleg nem a legjobb stratégia, jobb lett volna @Timár_Krisztina-ra hallgatni. El-elveszítettem a fonalat, helyenként összekuszálódott bennem minden, és úgy eltévedtem a százezer szó közt, mint a pinty. Elsősorban emiatt maradt el az az Élmény is, amelyet annyira vártam a könyvtől, és amelyről annyi moly írt nagy lelkesedéssel. Na majd legközelebb, ha tengernyi időm lesz – mert idő, türelem és figyelem kell hozzá elsősorban.
Addig is maradok egy remekül megírt regény emlékével, melyben a közös igazság utáni nyomozásban sejlenek fel az egymástól távol eső idősíkok (9. sz, 17. sz. és 20. sz.) egymástól látszólag távol eső alakjait összekapcsoló, nyelveket, kultúrákat, vallásokat, mítoszokat és álmokat egymáshoz közelítő mozzanatok.
Szerelmek, gyilkosságok, átkok, bosszúállások, összeesküvések, mesebeli alakok, hasonmások, szörnyek, varázstükrök kuszának tűnő, misztikummal tele világában járunk, ahol álom és valóság közt ajtók nyílnak, ahol a „lazán” összefüggő elemek, történetek, pár soros életrajzok, tanítómesék, anekdoták, visszatérések és megfelelések egy saját mitológia teremtésének eszközei. Egy olyan mitológiáé azonban, amely ezer szállal kötődik az európai történelemhez és kultúrához, és amelyben az egymást kereső, egymás álmában létező alakok az átjárhatóság, a különbözőség és hasonlóság kérdéskörére irányítják a figyelmet. Arra, hogy mi történik, ha valaki a kibogozhatatlanul összefüggő sokszínűségből egy bizonyos színt próbál kiválasztani (megfeledkezve a sajátjáról) – vöröset, zöldet, sárgát. Egy bizonyos vallást, kultúrát – és elsősorban nyelvet. Nem más ez, mint maga a halál, a pusztulás, a homályba veszés, az emlékezetből való szinte teljes kihullás. Oda a kazár birodalom, és oda az igazság. Innentől kezdve már csak igazságok vannak, a mások által kimondott igazságok. Enyém, tiéd, övé. És mindnyájan biztosak vagyunk benne, hogy a sajátunk az igazi. Kultúránk, nyelvünk betűjével töltött puskával vadászunk, földi ábécénk töltényeivel, és leterítjük azokat, akik fegyver nélkül maradtak, netán önként adták fel azt. Az áldozatokról pedig csak megbízhatatlan, töredékes források szólnak, történetük bonyolult és fáradalmas rekonstrukció eredményeként rajzolódhat ki, ha ugyan. A kulcs: az álomvadászok törekvése: megtalálni a közös gyökereket, Ádám testét, annak részévé válni, átélni a megvilágosodás pillanatait, azokat az apró részeit az időnek, melyek kulcsokként nyitják az ajtókat, melyek egybenyitják a tereket, melyek összekötnek múltat jelennel, embert emberrel.
Nem kétséges, a regénybeli kazár birodalom tere és ideje sem csak az akkorra és az ottra korlátozódik – rejtett és kevésbé rejtett kapcsolódási pontjai vannak más birodalmakkal, soknemzetiségű és sokvallású terekkel, melyek hitvitái, rekonstruálandó történetei, lexikonjai és szótárai alig különböznek a kazárokétól. Az elbeszélő Szerbiája csak egyike ezeknek a térségeknek, persze egyik legfontosabbika, amennyiben a regény e térség nemzetiségi, vallási, nyelvi konfliktusaira (is) reflektál.
Meg közben annyi minden másra.
Most, miközben írom az értékelést, egyre inkább érzem, mennyire halványan, csak nagyvonalakban rajzolódott ki bennem az egész, a könyv rejtett értelme, konkordanciáinak hálózata. Másként, máskor kellett volna olvasni. Persze ez sem lett volna feltétlenül garancia a sikerhez, de mindenképp más lett volna az a bizonyos élmény.

7 hozzászólás
>!
Ferenc_Molnár_3
Milorad Pavić: Kazár szótár

Hogy maga a szótár mikor született, azt nem tudni, hiszen ősi címszavakat ugyanúgy tartalmaz, mint 20. századiakat. Mintha folyamatosan bővülne, Pavić misztikus világa téren és időn át mégis állandó. Mindegy mikor játszódik a történet, mese, legenda, abban a dimenzióban vagyunk, ahol minden megtörténhet, szereplői álmokban élnek, valóságot álmodnak. A kazár kagán vallást választ az akkori legfontosabbakból, és természetes módon mindenki úgy emlékszik, hogy az ő vallását. Mi mást is választhatna, hiszen saját hittudósaik olyannyira meggyőzőek, hogy vita már nem is lehet, csak éppen a szemüveg más, amin keresztül a körülményeket látják. Talán ennyi is a valóság (?). A címszavakat olvasva az olvasó meg ámul, na és ezt hogy…? Persze, ha nem tudjuk a kazárok sorsát a történelemben, hát találjunk ki nekik egyet, de azt se meséljük egészen el. Pavić Kazár szótára feladta a leckét misztikából. Noha Jorge Luis Borges ( a Mester) árnyképe tűnik fel néha a háttérben, a hipertext után kiáltó szöveglabirintus akkor is lenyűgöző, furmányosan átgondolt, amennyire lehet, még konzekvens is. Kötelező darab, de nem egyszerre olvasni és nem lineárisan, hiszen mégiscsak százezer szócikkről van szó! (Na persze ez nem egészen igaz, minthogy szótárnak sem szótár, inkább enciklopédia) .

1 hozzászólás
>!
jethro
Milorad Pavić: Kazár szótár

Ez a könyv talán azokat érinti meg, akik Grimm meséken cseperedtek, Márquez magányán fiatalodtak, Darvasi vaskönnyein emberesedtek, és Antunes posztmodernségén öregedtek. Engem megérintett ez a könyv……
Aztán megfogott…..
És mikor ereszt?…..

>!
mandris
Milorad Pavić: Kazár szótár

Minden bizonnyal, ha a moly nem lenne, erre a könyre se találtam volna rá. Mindenképpen érdekes élmény volt olvasni, és ennek a könyvnek az esetében abszolút nem túlzás, sőt, még talán nem is írja le eléggé, hogy nem sok hasonló könyv kerül az ember kezébe.
A regény (?) középpontjában az ún. kazár hitvita áll, amelyben a három ábrahámi vallás, a görögkeleti kereszténység, a zsidóság és az iszlám képviselői próbálják saját vallásuknak megnyerni a kazár kagánt, és vele az egész kazár népet. A könyv három időszakban veszi fel a történelem fonalát, a kazár hitvita kora mellett a török háborúk korában és a XX. század végén. A szereplők keresnek: keresik a teljesebb igazságot a kazárokról és a hitvitáról, spoiler, keresik egymást, spoiler Érdekes, ahogy a lexikonregény szócikkeiben szétválaszthatatlanul egybefonódik az ismert történelem a legendákkal és mítoszokkal, ördögökkel, újjászületett spoiler emberekkel, akik ráadásul néha egymást álmodják, álomvadászokkal, hal formájú gyümölcsökkel, és még sok mással. A sajátos, különleges, egyedi mind kevés, hogy leírja ezt a könyvet.
Így a 4 csillag most nem is a könyvnek szól, hanem az én olvasásomnak. Mivel mostanában leginkább akkor és ott olvasok, ahol tudok, úgy döntöttem, hogy az elejétől a végéig olvasom a könyvet, hogy ki ne maradjon semmi, de így pont a párbeszéd veszett el a könyv különböző részeiben lévő szócikkek között. Legközelebb biztos nem így fogom elolvasni.

1 hozzászólás
>!
morin5
Milorad Pavić: Kazár szótár

A könyv nálam tág érdeklődési amplitúdón mozgott a szótárszárazságú bejegyzés-ömlesztés egyhangúsága és a történelmi tényekkel elegyített, de javarészt álomba mártott misztikus legendák izgalma között. A feltorlódott idő zavarában nem mindig világlott ki azonnal a keresztény, iszlám és zsidó vallásfilozófiai megközelítésben feltárt cselekményelemek összefüggése, amit akkor nem bán az ember, ha mérgezett könyvlapok, testbe fúródva számolt nyilak vagy kenyérrel etetett lábujjak elképzelt vizualitásával (is) találkozik.
Úgyhogy a három kulcsszó a befogadáshoz: türelem, figyelem, fantázia.

>!
dtk8 P
Milorad Pavić: Kazár szótár

Izgatta a fantáziámat, hogy szótárregényt olvassak, el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet úgy olvasni, hogy nem az elejétől a végéig haladok a könyvben, hanem össze-vissza. Merthogy a végére úgyis összeáll a történet.
Három szótárból áll a könyv (keresztény, iszlám, héber), és három idősíkot érint: a kazár hitvita korát, amikor minden elkezdődik, a XVII. századot, amikor az álomvadászok elkezdenek foglalkozni a kazár szótárral, és a XX. századot, amikor kutatók próbálnak ismét a szótár nyomába eredni. A legutolsó idősík végül krimibe fordul, és mivel ez egy kicsit kézzelfogható, ezért ez volt az, amit leginkább be tudtam fogadni. De sokszor eltávolítottak a szövegtől a számomra öncélúnak tűnő, túlírt képek. Ahogy ez a forma az olvasónak szabadságot ad, hogy csapongjon, úgy nyilván az írónak is.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
eme P

Gondold most el – folytatta –, hogy létezik valaki, aki ugyanannyival többet tud mirólunk, mint mi a molynál a molyról.

>!
vargarockzsolt P

Ami titeket, írókat illet, mindig tartsátok észben a következőt: az olvasó mutatványos ló, és hozzá kell szoktatnotok, hogy valamennyi sikeresen véghez vitt feladat után kockacukor legyen a jutalma. Ha a cukor elmarad, semmi sem lesz a mutatványból. Ami pedig a könyvek értékelőit és kritikusait illeti, ők olyanok, mint a felszarvazott férjek: mindig utolsónak értesülnek az újdonságról…

Elöljáró megjegyzések XVIII.

>!
vargarockzsolt P

KAZÁR CSUPOR. Egy kazár álomfejtő, a kolostor növendéke, csuprot kapott ajándékba, s a cellájába tette. Este belepottyantotta a gyűrűjét, ám amikor reggel belenyúlt, nem találta. Hiába kotorászott a csuporban, nagy ámulatára sehogyan sem érte el az alját, holott a csupor karhossznyinál sekélyebb volt. Arrább tette, de a csupor alatt csak a sima padló, sehol semmilyen nyílás, és a csupornak ugyanolyan feneke van, mint a többinek. Fogta a botját, és azt nyújtotta bele, de most is kudarcot vallott: a csupor feneke mintha menekült volna tőle. Ezt gondolta: „Ahol én vagyok, ott a házam küszöbe is"; és tanítómesteréhez, Mukaddaszihozet (asz-Szaffárhoz) fordult tanácsért. Arra kérte, magyarázza meg, miként vélekedjen egy ilyen csupor felől. A tanítómester fogott egy kavicsot, beleejtette a csuporba, és számlálni kezdett. Amikor hetvenig jutott, a csuporból csobbanás hallatszott, mintha valahol alant vizet ért volna. A tanítómester így szólt: Megmagyarázhatnám, hogy mi a csuprod titka, de gondolkozz csak el rajta, megéri-e ez neked? Mihelyt elárulom, a csupor a te szemedben is, másokéban is óhatatlanul elértéktelenedik. Mert akármennyit is érjen. nem érhet többet a mindenségnél, ám amint megmondom, micsoda, többe nem lesz – mint most – mindaz, ami nem. A növendék egyetértett a tanítómester véleményével. A tanító hát fogta a botot, és összetörte vele a csuprot. A fiú elképedve kérdezte tőle, miért tesz kárt benne, a tanító pedig így válaszolt: Kár akkor keletkezett volna, ha megmondom, mire szolgál, és akkor töröm össze. Így, mivel talányos előtted a rendeltetése, kár nem keletkezett, mert továbbra is akként veszed hasznát, mintha ép lenne. És valóban, a kazár csupor mind a mai napig használatban van, noha rég nem létezik.

135. oldal (Forum, 1987)

>!
metahari

E könyv jelenlegi írója kezeskedik olvasója előtt, hogy nem hoz rá halált a könyv elolvasása, miként elődjére, a Kazár Szótár 1691. évi kiadásának olvasójára hozott, amikor e könyvnek még élt az előző szerzője. A jelzett őskiadás ugyan némi magyarázatra szorul, ám a terjengősséget kerülendő, a lexikográfus készséggel megalkudna az olvasóval: e megjegyzések írásának vacsora előtt lát neki, az olvasó pedig olvassa őket ebéd után. Így az éhség tömörségre kényszeríti majd az írót, a jóllakott olvasónak pedig nem tűnhet hosszúnak a bevezető.

>!
vicomte P

– Az álomvadászok célja az, hogy megértsék: minden ébredés csupán egy-egy lécsőfok az álomból való szabadulások sorában. Aki fölfogja, hogy nappala csupán másvalaki éjszakája, hogy a két szeme ugyanaz, mint valaki másnak a fél szeme, nyomozni fog az igazi nappal után, amely lehetővé teszi az igazi ébredést a tulajdon valóságából, ahogyan az álmából ébred az ember, ez pedig olyan állapotba juttatja, amelyben éberebb, mint a valóságban. Akkor végre belátja, hogy a többiekhez képest félszemű, és hogy az ébren lévőkhöz képest vak…

Zöld Könyv, Maszúdi, Juszuf

>!
eme P

néha egész nemzedékek vagy társadalmi rétegek ugyanazt az álmot álmodják, s benne ugyanazokat a személyeket

1 hozzászólás
>!
vicomte P

– Tán csak nem aranytojást tojik a maga tyúkja?
– Nem tojik aranytojást, de tojik valamit, amit maga meg én, kedves uram, nem tudunk tojni. Napokat tojik, heteket és éveket. Minden reggel tojik egy pénteket vagy keddet. Ez a mai tojás például a sárgája helyén egy csütörtököt tartalmaz. A holnapi szerdát fog tartalmazni. A tojásból csirke helyett a tulajdonosának egy napja fog kikelni.

Vörös Könyv, Suk, Isakaljo

>!
LuPuS_007 P

– Hogyan érted ezt? – kérdezte Maszúdi.
– Vadászatodnak célja, miként valamennyi álomfejtő tudja, aki veled együtt ebben a szemétben turkál, hogy két olyan embert találj, aki kölcsönösen egymást álmodja. Az alvó mindig az ébren levő valóságát. Így van?
– Így.
– Képzeld el most, hogy az ébren levő meghal; mert nincs kegyetlenebb valóság a halálnál. Aki a valóságot álmodja, tulajdonképpen a halálát álmodja, mert az illető valósága ebben a pillanatban a haldoklás. Tehát szinte az orra előtt suhan el a halál, de ő maga nem fog meghalni. De fölébredni sem ébredhet föl soha, mert a másik, aki meghal, nem lesz többé, nincs aki álmodhassa az ő eleven valóságát, nem lesz többé selyemfonó, aki valóságának fonalát szövi. Tehát az, aki ébren levő halálát álmodja, nem bír többé fölébredni, hogy elmondhatná, mit látott álmában, és milyen a halál a haldokló személyes tapasztalata alapján, habár közvetlen betekintése nyúlik ennek megtapasztalásába. Neked pedig mint álomfejtőnek megvan az a hatalmad, hogy értelmezd az álmait, hogy meglelj benne, megtudj belőle mindent a halálról, hogy ellenőrizd és kiegészítsd az én tapasztalatomat meg egész fajtám tapasztalatát. Bárki foglalkozhat zenével vagy szótár írásával. Bízd ezt másokra, mivel abban a két pillantás közötti hasadékba, ahol a halál uralkodik, csak ritka és kivételes ember leshet be, amilyen magad is vagy! Használd fel álomvadászi tehetségedet, hogy valami jelentős zsákmányt ejts! Ne a kérdező legyél, hanem az elrendelő! – fejezte be történetét Dzsábir ibm Aksámi a szent könyv szavait idézve.

107. oldal

>!
vicomte P

Álmunkban olyanok vagyunk, mint hal a vízben. Időnként felmerülünk az álomból, szemünkkel megkarcoljuk a világot a parton, de ismét lebukunk, sietve és sóváran, mert csak a mélységekben érezzük jól magunkat. E rövid felbukkanásaink során a szárazon egy különös, nálunknál is lomhább teremtményt veszünk észre, amely másként lélegzik, mint mi és teljes súlyával a röghöz tapad, miközben meg van fosztva attól a gyönyörűségtől, amelyben mi úgy élünk, akár a tulajdon testünkben.

Vörös Könyv; Álomvadászok szócikk

>!
uneco84

a léleknek is van csontváza, és ennek anyaga: az emlék

86. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Temesi Ferenc: Por I-II.
Andrus Kivirähk: Ördöngös idők
Umberto Eco: A tegnap szigete
Zilahy Péter: Az utolsó ablakzsiráf
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Milorad Jankovic: Omisi gályák
Ivo Andrić: Vihar a völgy felett
Ivo Andrić: Vezírek és konzulok
Márton László: Jacob Wunschwitz igaz története
Olga Tokarczuk: Az Őskönyv nyomában