Nyakig ​a természetben 19 csillagozás

Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Hamisítatlan ​16. századi pikareszk regény azzal az apró csúsztatással, hogy a 21. században íródott Bulgáriában. Megnyugtatásul: a cselekmény nagyrészt Spanyolországban játszódik, és egy kicsit Angliában, meg valamelyest Közép- és Kelet-Európában, de ez csak érzéki csalódás, mivel akkoriban ezt a térséget még nem találták ki. A történetet a portugál Guimarães meséli el, aki vagy zseni, vagy egyszerűen csak flúgos; főhőse a spanyol botanikus Monardes doktor, akiről az utolsó oldalig sem derül ki, hogy a humanista racionalitás géniusza vagy egy velejéig romlott sarlatán. Hőseink sokat utaznak, számos kalandba keverednek, találkoznak Lope de Vegával, Jámbor Fülöppel, Ben Jonsonnal és magával a műfajt megteremtő Cervantesszel is. Eközben rengeteget okoskodnak természetről, orvoslásról, politikáról, nőkről és üzletről, míg a világon mindennel szemben szkeptikusak, egyvalami kivételével: váltig hisznek a dohány gyógyító, sőt megváltó erejében. Ez a véges-végig ironikus, néha kissé… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2016
338 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798868 · Fordította: Krasztev Péter
>!
Typotex, Budapest, 2016
338 oldal · ISBN: 9789632798868 · Fordította: Krasztev Péter

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

giggs85 P>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

A Typotex Kiadót azért szeretem különösen, mert náluk mindig olyan remek könyvek jelennek meg, melyek szerzőiről korábban még sosem hallottam. Ezúttal sem történt másképp, mert a bolgár származású Milen Ruszkovról azt sem tudtam, hogy a világon van, pedig ez az információ nem elhanyagolható egyetlen irodalombarát számára sem – a most megjelent és az Európai Unió Irodalmi-díját is elnyerő könyve, a Nyakig a természetben ugyanis egy rendkívül szórakoztató és igen kellemes olvasmány.

A történetünk valamikor a 16. század második felében játszódik, melynek keretét egy igazán ősi toposz, a Mester és (nem annyira) hű tanítványa közötti kapcsolat adja. Ezt a könyvet a fikció szerint az Európa-szerte híres Monardes doktor familiárisa, a portugál származású szerencselovag, Guimares da Silva jegyzi le, hogy megörökítse mestere ténykedését, aki szinte a világ összes baját és betegségét (többek között a halált is) meg tudja gyógyítani a nemrég felfedezett csodanövény, a dohány segítségével…

Már ennyi alapján is sejthető, hogy ezt a könyvet korántsem kell minden ízében komolyan vennünk; és ezt a hatást csak tovább erősíti a végig jelenlévő maró irónia (a „hű” tanítványról hamar kiderül, hogy nem annyira a gyógyítás képességét akarja megszerezni mesterétől, hanem annak vagyonát), az anakronisztikus leírások (Rodin, mint ókori görög), vagy a lépten-nyomon megjelenő irodalmi allúziók (Sevillában például maga a sevillai borbély nyírja a jónépet, és pár perc alatt elmeséli az operából már jól ismert történetét).

Bár az egész könyv jól működő gegek sorozata, amelyek néha bizony nevetésre késztethetik az olvasót (az egyik kedvencem az, mikor hőseink egy Shakespeare-előadás közben, hangosan óbégatva, pacalt falva röhögik ki a „Lenni, vagy nem lenni” monológot, majd elalélnak egy teljesen jelentéktelen szövegrészlettől, hogy végül az egész előadás egy össznépi utcabálba torkoljon – és persze a tanulság se maradjon el: dohányozz, mert a füst elnyomja az oszlófélben lévő, akasztott ember rothadásszagát), de ha lejjebb ásunk, jóval komolyabb témákra is lelhetünk. Hiszen ez az a kor, amelyben már megszűnt az addig betonbiztos istenhit, amelyben az emberek egyre inkább nyitottak az anyagi világ felé, és amelyben egyre újabb és újabb felfedezéseket tettek.

Az elbeszélőnk például elveti Istent, mint a világot irányító központi figurát, és a helyére a Természetet helyezi, amely, úgy tűnik, Istenhez hasonlóan a maga (torz) képére teremtette meg az embert. A hangsúly az emberi gyarlóságon van ebben a történetben; az elvesztett hit helyébe került merő anyagiasság ugyanis nem éppen a legjobb dolgokat hozza ki fajunkból. Egyre kevesebb a fék és a kontroll, és egyre kevésbé nyeri el a jó a jutalmát (Monardes doktor például nem orvosként, hanem rabszolga-kereskedőként gazdagodik meg), míg a dohányt gyógyszerként áruló kereskedők óriási vagyonra tesznek szert, hála a hiszékeny embereknek.

Ez a 21. századi pikareszk regény (szereplőink sokat utaznak, így van bőségesen idejük filozofálgatni is két gyógyítás között) egyszerre működik kellemes kikapcsolódást és könnyed szórakozást nyújtó irodalomként, illetve elgondolkodtató, komoly kérdéseket felvető (az Istenhit nélküli ember; vagy a tudományos eredmények viszonylagos voltának megkérdőjelezése, avagy meg nem kérdőjelezése) irodalmi műként is. Azt hiszem, Ruszkovra érdemes lesz odafigyelni a jövőben.

1 hozzászólás
pat P>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Posztmodern és mulatságos.

Mert a stílusát, azt igen, azt imádtam. Értem is, miért mondta @Bori_L, hogy rám emlékezteti a könyv humora – teljes mértékben bóknak nem veszem, de értem, és alapvetően örülök neki. Butáskodás főleg, de elmés butáskodás! :P
Az meg mindig egy nagy rejtély nekem, hogy Rodint megemlíteni mint klasszikus görög szobrászt, meg ezerötszáz-akárhányban Hamletet nézni, pláne egy XXI. századi bolgár író által kreált XVI.századi portugál atyafi spanyolhoni kalandjaiba ágyazva mindezt, hát nagyon cool és vélhetően posztmodern, de hogy értelme pontosan mi is van? Mennyiben is emeli vajon az alkotás fényét? Erejét? Művésziségét? Fel nem foghatom. De mondjuk viccesnek érdekes.
A „regény” története viszont… hát, az kicsinyt karcsú, viszont legalább módfelett kevéssé érdekes. Bár valamelyes orvostörténeti relevanciája bizonyára van (ahh, az a vitaest ott Angliában, nagyon izgalmas volt! Ja, nem), és vélhetően dohányzásról frissen leszokottakat is remekül lehet vele kínozni.
És nagyon csinos a zöld borítója, hiányozni is fog. :)

Bori_L P>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Ez egy érdekes könyv volt, mondhatni csodabogár: egyszerre nevettem rajta sokat (még fel is olvastam belőle néhányszor a barátomnak, ami a két év és x hónap alatt még nem fordult elő), és untam bizonyos részeit annyira, hogy nem tudtam belőle egyszerre sokat olvasni. Ilyen pedig nem nagyon szokott lenni, hogy egyszerre valami untasson és szórakoztasson is.

A fülszövegből minden kiderül, ami fontos: a történet elmesélője bizonyos Guimaraes da Silva, aki a 16. század második felében az emberiség jólétét szem előtt tartva a hírnév és meggazdagodás reményében csatlakozik a spanyol Monardes doktorhoz, aki a híres-neves és mindent gyógyító dohánynövény felkarolója. A történet is jórészt erről szól: Guimaraes és Monardes doktor mindenféle bajokat gyógyítanak a dohány segítségével (leginkább Sevilla környékén, illetve alkalomadtán Angliában, miközben olyan érdekességeket is megtudhatunk, hogy a portugálok mind hazudnak, a spanyolok nem léteznek, a franciák meg filozófusok. Már többen is említették itt, de nekem is határozottan a kedvenc jelenetem a kardra szúrt pacal és Hamlet találkozása. Ja, és persze az élet mozgatórugóiról is meg tudunk ezt-azt, szóval galamblelkű, minden ízében becsületes olvasónak nemigen ajánlanám ezt a könyvet, mert a végén még megbotránkozik benne mindenfélén. Egyébként szerintem @pat Guimaraes éppen aktuális reinkarnációja így stílus alapján, már ha létezik olyasmi, hogy lélekvándorlás, erről nem volt szó a regényben.

Na, azt már jól elmondtam, hogy nem kell mindent komolyan venni ebben a könyvben, de azért vannak dolgok, amiket nem árt. Vagy legalábbis illik elgondolkozni rajtuk. Vagy valami hasonló. Persze nem a dohány gyógyító erejére gondolok (vagy ha valaki úgy gondolja, hogy tényleg a dohány a hosszú élet titka, akkor egészségére), meg nem is a könyvben felvázolt nőképre, de voltak elszórva itt-ott gondolatok a pénz és a hatalom kapcsolatáról, meg persze a természet mibenlétéről, meg hasonlókról. Szóval tulajdonképpen a filozofálós részek is egészen rendben voltak, csak hát ennek a Guimaraesnek elég jó a beszélőkéje, és általában bő lére eresztve osztja meg a gondolatait az olvasóval, és a sok frappáns megfogalmazás néha kicsit túltelített. De sebaj, ilyen januári lassulós olvasmánynak nem volt rossz.

7 hozzászólás
anesz P>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Én nagyon szerettem ezt a bolgár pikareszk regényt. Persze paródiaként olvastam, és jókat szórakoztam rajta. Mindjárt az alapsztori is: a dohány gyógyító erejének a bizonyítékait sorolja fel narrátorunk. spoiler
Szórakoztató a stílus, az, hogy kikkel találkoznak hőseink a kalandok során. Legjobban az állatorvosos rész tetszett. Közelebbről megismerkedhettünk Sevillával is. Nem sok mindent olvastam eddig a bolgároktól. Ez jó indítás volt.

pulse>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Ahogy elkezdtem, arra gondoltam: megvan a kedvenc bolgár íróm. Aztán lassítottam s a lelkesedésem is lanyhult.

TREX I>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Öt csillag, némi makulával. De mert mocorog bennem, megadom. Azért voltak gyenge pillanatai, a mélypont – szerintem –, rögtön a könyv első negyedében a spoiler jelenet, de az összhatás kárpótol. Az E/1-es előadásmód, az elbeszélői önkép, hogy úgy ad át sok mindent az olvasónak, hogy közben pont az ellenkezőjét állítja és/vagy hiszi: pazar.

Melodi13>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Az elején nagyon erősen indított a könyv, úgy éreztem simán hozza az öt csillagos szintet, tetszett az orvos és tanonc viszonya. (A nevekkel bajban vagyok így tanoncunk marad G ) Szóval G minden esetben felnézett Monardes doktorra, még ha néha úgy is gondolta, hogy kissé maradi a doktor, vagy G-nek úgy is jó lesz nem kell azt túlkomplikálni alapon, de minden esetben kiderül, hogy mégiscsak sokat számít a tapasztalat. Alapvetően szórakoztató, hogy hogyan milyen esetekben gondolják úgy, hogy a dohány gyógyító erejű, és hogy mi alapján jutottak erre a következtetésre. Mégis egy idő után kissé elfáradt számomra a történet, szinte ugyan azzal a felvezetéssel és móddal oldotta meg számomra az író az eseteket, ezért jár csak a négy csillag. Összességében érdekes, szórakoztató olvasmány volt számomra.

TEszter I>!
Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Az elején tetszett a narrátor stílusa és le a kalappal az író előtt, nem egyszerű egy ilyen erős hangot megütni és végig vinni a teljes könyvön.
Viszont a szövegből sütő lenézés és a többi nemzet iránti rosszindulat nagyon nem tetszett, fárasztó volt és a végén alig bírtam végig rágni magam a könyvön.


Népszerű idézetek

Bori_L P>!

A portugál az a fajta ember, aki egy dukátért hajlandó embert ölni, kettőért még önmagát is. Ez utóbbit csak azért nem teszi, mert attól fél, hogy utána visszaveszik tőle a pénzt.

9. oldal

1 hozzászólás
giggs85 P>!

Ha az ember belegondol abba, hogy ami egy év leforgása alatt történt vele, azt később öt perc, végső esetben fél óra alatt el tudja mesélni, akkor egy kicsit akár meg is riadhat. Akarom mondani, amint az ember mesélni kezd, rögtön arra a következtetésre juthat, hogy eltékozolta az életét és idejét.

Bori_L P>!

Ekkor láttam életemben először az Escorial palotát. Egyesek azt mondják róla, hogy a világ legocsmányabb óriásépítménye, mások pont a fordítottját, miszerint a világ legnagyobb ocsmány épülete.

25. oldal

Typotex_Kiadó KU>!

– Fúj, de szörnyű szaga van! – húzta el az orrát a grófnő.
Van valami az emberi nőstényekben, ami ösztönösen a dohány ellen hangolja őket.
Mintha a természet, mely bennük markánsabban jelen van, érezné a veszélyt, és ellenségesen reagálna.
– Rossz a szaga, de csodákra képes – felelte a doktor.

Wunjo>!

A világ nagyon, de nagyon egyszerű, szokta mondogatni Monardes doktor. Ezek viszont nem tudják elviselni az egyszerűséget, és folyamatosan kitalálnak mindenfélét, hogy vakítsák vele az embereket. És, persze, vannak a svihákok, akik hasznot húznak belőle. Kitalálják a hülyeségeiket, amiket, jelzem, az esetek túlnyomó többségében már ezerszer kitaláltak előttük, majd úgy hirdetik jobbra-balra, mintha az lenne maga a meztelen igazság. Pedig dehogy az, […] Nincs semmi. Csak te, a természet és a pénz. Ez az igazi tudományos világszemlélet. Az orvosi szemlélet.

282. oldal

anesz P>!

Monardes doktor tanácsaiból, hogyan éljük az életünket:

5. Visszafogott munkatevékenység. Ha megoldható – semmilyen. Kerülni kell a délutáni, de leginkább az esti munkavégzést.

14. oldal

anesz P>!

– Nézd, mit olvastam egy északi filozófus könyvében – mondta Monardes doktor: – „Aki nem kész meghalni valamiért, az élni sem képes!” El tudod képzelni?
– Nem hiszem el! – feleltem.
– Tessék, nézd meg magad – válaszolta a doktor és felém fordította a könyvet.
Tényleg ez volt odaírva.
– Ezt a bárgyúságot! – csattantam fel. – Aki kész meghalni valamiért, az sültbolond!
– Igen, az orvostudomány kivételével, de ott rendszerint valaki más hal meg – jegyezte meg némiképp kétértelműen Monardes doktor.

69. oldal

Sylanna>!

A cinikusok azt mondják, hogy a világ gonosz, az emberek álszentek, hiúk és hazugok, továbbá mindenki csakis saját boldogulását tartja szem előtt. Amikor mind ebben hisznek, a világ megmarad éppoly rossznak, amilyen volt, de az sem zárható ki, hogy még rosszabb lesz. Ily módon sosem változna meg.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Kerékgyártó István: Trüffel Milán
Csabai Márk: A magányos farkas
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Dušan Šimko: Japán díván
Halász Margit: Vidróczki-kódex
Gángoly Attila – Novák Valentin: Zsír Balázs olajra lép
Milosevits Péter: London, Pomáz
Alek Popov: Londoni küldetés
Georgi Markovszki: Huncut Petar