Felmagasztosulás 9 csillagozás

Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

„A ​tett halála a vekengés” – forradalmi korok híres felforgatóinak jelmondata lehetne ez, s ennek a regénynek a hősei sem sokat tanakodnak: ölnek, rabolnak, harácsolnak a nép szolgálata ürügyén. A regény szereplői részben kitalált hegyi rablók, részben pedig a bolgár nemzeti felvilágosodás valós történelmi alakjai, illetve maga a nép, melyet ezek a romantikus hajlandóságú nagyokosok épp kitalálni igyekeznek. A bolgár nemzeti újjászületés belső történetét Gicso, egy törekvő helyi mihaszna meséli el, az elbeszélés címzettje „ecsém”, aki alighanem nem más, mint maga az úristen, s ez a Gicso a normatív, vagyis a nyelv előtti nyelven fogalmazza meg minimum ironikus, de néha cinizmussal kísértő nézeteit a világról.
Mérvadó álláspontok szerint az Európai irodalmi díjas Felmagasztosulás minden idők legjobb bolgár regénye. Mégis ez az első külföldi megjelenése. Ennek egyfelől nyelvi okai vannak: máshol aligha kínálja magát ennyire markánsan a fordítás nyelveként a műszékely; másfelől… (tovább)

Eredeti cím: Възвишение

Eredeti megjelenés éve: 2011

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valahol Európában

>!
L'Harmattan, Budapest, 2017
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634143307 · Fordította: Krasztev Péter
>!
L'Harmattan, Budapest, 2017
396 oldal · ISBN: 9789634143666 · Fordította: Krasztev Péter

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Michelangelo


Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

Ejsze, ecsém, ez biza a gyöngyélet! Levorver az övemben, mordály a vállamon, osztán uccu neki az erdűnek. Ha meg öszvekeverednék holmi böszörménnyel vagy egyéb népnyúzóval, hát megegrecíroztatom kicsinyég a pisztolcsővel, mire úgy elibém hullajtja a garaskáit, mint madár a tullát. Ha meg eccer lúra vóna szükségem, hát elkonfiskálom valamék bolgár zsírosparasztét, oszt halihó, világ! Hogy mit mondasz, ecsém? Mi vónék én? Haramia? Hát pofán ne csürdítselek, mint vak baglyot a partfal! Haramia az ídsanyád ficeréje! Az én böcsületes nevem Forradalmár – ha el is vék valamit a paraszttul, azt csak az Ügy érdekibe! Mer' a Bolgár Nemzet (mindközönségesen: bolgár) Szabadságra vágyik, és Szabadság nincsen pízmag nélkül. Ha meg ez a Bolgár Nemzet nem adja a pízt, mert nem sejdíté, hogy amire vágyik, az a Szabadság, akkor majd megbirizgálom a levorverrel, oszt fénybe borul benne rögvest az igaz eszme.

Ruszkov regénye a bolgár nemzeti ébredés gúnyos rajza – mindaz, amiről a kiérdemesült országféltők kizárólag párás tekintettel tudnak értekezni, nála jobbára abból áll, hogy legények, akiknek nem volt kedvük posztókereskedőnek vagy birkapásztornak állni, le-föl kószafaszálnak a bolgár hegyvidéken, és időnként kirabolnak valakit. Ha szerencséjük van, akkor egy gonosz, megszálló törökkel akadnak össze – ha nem, akkor egy bolgárral. Persze kirabolják őt is, de legalább adnak neki nyugtát. Ám azon túl, hogy ez a könyv egy történelmi görbe tükör, és gúnyos (de felettébb hiteles) skicc a forradalmárkodásról (a férfias férfiak eme nemes sportjáról), mindemellett még egy szemkápráztatóan konzekvens nyelvi bravúr is (amit Krasztev Péter pazarul magyarított, a tájnyelvi bolgár dialektust a székely hangzással helyettesítve). Ha van hibája, az épp konzekvenssége – ez a végtelen téblábolás a havasokban, a repetitív lamentálás bolgárságról, forradalmárságról, földi igazságtalanságokról és mindarról, ami ezzel jár – kombinálva a csűrcsavaros szövegvilággal –, helyenként nagyon vontatottá tette a szöveget. Fejet hajtok hát az írói bravúr előtt, és ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, DE! Azér' száz oldalt a közepibűl lehetett vón húzni.

12 hozzászólás
>!
balagesh IP
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

Gyere velem játszani – nyelvvel, történelemmel! Jól mondja @Kuszma, ilyesmiről „a kiérdemesült országféltők kizárólag párás tekintettel tudnak értekezni”. Bulgária s a nyelve viszont nem a miénk, sosem (suvase) is volt, így még éppen játszani is lehetne. Ami a nyelvet illeti, eleinte fordultam (sirültem) volna kifelé belőle, de aztán beleszoktam. A gondolkodásomban olyan szavak jelentek meg, mint a szokotálódni, a dímos vagy éppen az eregélés. A sirülni szót meg már mások előtt is ki-kimondom. Ilyen ez, ecsém, hat rád, bevon.
Ami meg a történelmet illeti, na arról semmit nem tudtam. Most se sokkal többet, de azért már dereng. Szóval be nem sértődhettem, hisz nem nemzeti eszményeimet vonták vissza a földre, de éppenséggel játszani se tudtam annyira, hiszen ha nincs a fejemben semmi, ami játékba vihető volna, akkor nehezebb. Azért mégiscsak más, ha Petőfi táncol a gatyába.
Gicsó bezzeg a szívemhez nőtt. Az ebugatta bolgár betyárját. Elgyakintottam ugyan egy-egy eszefuttatása közben, de fenemód babbának tartottam, ahogy se magát, se a társait nem fényesíti csak azért, mert az Ügyért betyárkodnak.

>!
ppeva P
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

Minden elismerésem a fordítóé. Mert ez a könyv nem csak egyszer lett megírva, hanem másodszor is meg kellett alkotni, legalább akkora, ha nem nagyobb gondossággal és művészettel, mint előszörre. Fogalmam sincs, milyen a műbolgár, de a műszékely nyelvezet fenomenálisan sikerült. Nagyon tetszettek a nyelvi csűrcsavarok is, a (mű)bolgár góbéságokon meg könnyesre röhögtem magam. Már rögtön a negyedik mondat megadta az alaphangot, és ez biztos bekerül a családi szókincsbe is: „Olyan hideg van idekünn, hogy a macska törik a sirülőben.”
Rettentő keveset tudok a bolgár történelemről, most egy kicsit ismerkedhettem vele. Nem éppen vidító sors jutott nekik (se).
Kicsit lehetett volna rövidebb, ha nem ilyen szenzációs a fordítás, még helyenként el is untam volna magam. Kicsidég.

>!
Ezüst P
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

Gicso, Gicso, hát gondoltad-e, hogy egy szép napon majd a magamfajta fehércselédek is olvasni fogják a világról és az Ügyről megfogalmazott értekezéseidet? Lám, a pillanat most elérkezett. A pillanat elérkezte, tegyük hozzá, erősen köszönhető Milen Ruszkovnak, illetve Gicso magyar hangjának, Krasztev Péternek – nevezett páros közös brillírozása ugyanis az első oldaltól az utolsóig garantálja, hogy erre a kalandra még nagyon sokáig emlékezzünk.

Gicso cimborájával, az édesen bumfordi Aszenkével épp Bulgáriát igyekszik felszabadítani a török uralom alól, és annak ellenére, hogy mintha sem vezetőik, se ők nem tudnák túlzottan, miként is kéne a dologhoz fogni, lelkesedésben, ötletben, no meg elsüthető fegyverben nincs hiány. Ráadásul időről időre néhány mit sem sejtő török is rosszkor poroszkál rossz helyen, így pénz is kerül a jómadarakhoz, akik munkálkodjanak bár a rabiga lerázásán, azért nem felejtik el kicsit a maguk zsebét is megtömni, közben pedig, kár lenne tagadni, élvezik a szabad életet, a kóborlást meg azt, hogy végre benne lehetnek valami nagyban és izgalmasban. Vagy legalábbis valami nagynak és izgalmasnak látszóban… De hagyjuk a kétségeket az utolsó pillanatokra, addig is bátran csapódjunk Gicsóhoz, akinek a létező összes élethelyzetet illetően akad néhány felettébb magvas gondolata. Vigyázat, az őrült sebességgel szállóigévé válás szinte mindegyik esetében garantált!

A regényből egyébként már létezik egy friss, ropogós filmadaptáció is. Más nevében nem merek szólni, de a magam részéről igen szívesen látnám a hazai mozikban. (https://www.youtube.com/watch…)

2 hozzászólás
>!
abcug IP
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

Ha bolgár lennék, azt hiszem, nem nagyon tudnék mit kezdeni ezzel a regénnyel. Mivel azonban nem vagyok bolgár, így megvan az a jóleső érzésem, hogy rengeteg dolgot megtudtam a bolgárok történelméről, a nemzeti ébredésről, a forradalmai mozgalmakról, ami szégyenszemre kimaradt. Magyar szerzőtől mindez leckefelmondás lenne. Így azonban nem az. Ám ha bolgár lennék, valószínűleg érezném a regény nyelvének zsenialitását, és mégis csak tudnék mit kezdeni vele. Mivel azonban magyar vagyok, így Krasztev Péter bámulatos fordításának örülhetek. Na szóval kétszeres az öröm…

1 hozzászólás
>!
Kooczka
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

Egy kihívásnak köszönhetem, hogy belekezdtem ebbe a könyvbe – bár húztam halasztottam, mert se a helyszín, se a téma nem vonzott igazán. Bulgária a 19. században, felszabadító forradalom…?
De mekkora kár lett volna kihagyni! Azon túl, hogy megelevenedik Bulgária történelme, miközben a szereplőkkel bebarangoljuk a Balkán-hegység középső részét (győztem lépést tartani velük a térképen), legalább annyira szól általában az emberekről, a lét értelméről vagy értelmetlenségéről is, és olyan általános érvényű gondolatokat fogalmaz meg a főszereplő tolmácsolásában, ami nemzetiségtől függetlenül minden embert megérint(het). A szöveg fordítása pedig – mondhatnám újraalkotása(?) – szerintem egyszerűen zseniális!

>!
Arpad_Horvath
Milen Ruszkov: Felmagasztosulás

ha másért nem, hát a nagyszerű bolgár aranyköpésekért érdemes bíbelődni ezzel a könyvvel, ami egy zsiványokat és csavargókat dicséről történet a nemzeti ébredés korából, de minden romantikán túl:

zegernyés időben, zákonyos úton, lerifrancolt lóval bajos utazni…
… a lószart is eladja szilvabefőtt gyanánt, az ember meg édesded cuppogás közepette behabzsolja, és még a magokat is kiköpdösi. Ilyen formák ezek!
Az ember akkor engedhet meg magának jellemet, ha kinevezik főnöknek, amúgy meg nem. Abbul viszont kevés van. Na, ezért megy ritkaságszámba a jellem.
Az ész nem virul a világban. A ravaszság inkább, de az ész nem.
magabiztos, mint a róka a tyúkólban,


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

És hogy te is baszuta vónál – annyi baj legyen! Egy vagy a sokmillióbul, az egyetemes emberi ostobaság része. Nagy erő rejlik ebben! Meg ne rőkönyödj tűle!

115. oldal

3 hozzászólás
>!
Ezüst P

Ő afféle… hogy is nevezik az ilyent… Ábrándos. Ábrándozó. Suttyó legényke, még húsz sincs. Csak birka legyen neki elég, meg szerelem… Remélem, a kettő azér' különválik.

119. oldal

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Lennél cédrus ezen a világon! Élnél négyezer esztendeig. Csakhogy embernek teremtettél. Kaptál észt és tudatot, meg hatvan év életet. Tudod mit, vegyék vissza az észt meg a tudatot, oszt kérem azt a négyezer évet!

233-234. oldal

>!
Ezüst P

Az ész nem virul a világban. A ravaszság inkább, de az ész, az nem. Nem tudom, az ész mire termett, de nem életre, az eccer szent. Ami penig nem az életre termett, annak, ugye, magad is tudod a sorsát…

46. oldal

>!
Kuszma P

Egy levorver nem bújik ki a bűribül, levorver marad örökké, testvéreim! Minden píznél többet ér! Ebben rejlik a szabadság titka. Ha van nálad levorver, egy lépésnyire kerültél a szabadságtul. Mert élet és halál ura vagy.

290. oldal

9 hozzászólás
>!
Ezüst P

Baszuta embert bőségben teremtett az Úr! Lapáttal szaporítanám mind, ahogy mondani szokás. Ámbár egy lapát kevés vóna…

115. oldal

>!
Kuszma P

Ezek – aszongya – nem a mi fajtánkbul valók. Az ereikben, aszongya, zsedó vér kereng, mások, mint mi. Ideless, mondja, az apjuk rest, naphosszat a lócán henyél, egyik gatyaszárábul a másikba hempergeti a golóit, folyvást a butykosbul gluttyolgat, kiveri a veríték, míg egyet az eggyel esszeadja, ezeknek meg – aszongya – villog a szemük, vág az agyuk, mint a megfent kasza, úgy kiszimatolják, hol az ingó-bingó, mint véreb a vaddisznónyomot. Hááát, ez nem a mi dinka retyerutyánk, ez csak a szaloniki biboldóktul jöhet.

17. oldal

>!
Ezüst P

De az életünk elmúlik, ennyi bizonyos. Oszt meglehet, csak ez az egy van belőle.

385. oldal

>!
Ezüst P

Ez így nem járja! Olyan hideg van idekünn, hogy a macska törik a sirülőben.

7. oldal

>!
Ezüst P

Körös-körül minden fehér, élő ember nincs se közel, se távol, csak egy jóasszony, nézzük, ver egy kifüggesztett szőnyeget egy porolóval. Na, ecsém, nőnek lenni se lehet eccerű ezen földön.

14. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Vera Mutafcsieva: Pagane jóslata
Pavel Szpaszov: Zaharij ikonfestő bűnös szerelme
Zahari Sztojanov: Egy nemzet mámora
Afonso Cruz: Kokoschka babája
Horváth Viktor: Török tükör
Tiit Aleksejev: A zarándokút
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Lidija Dimkovszka: Tartalék élet
Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal