Legendahántás 10 csillagozás

50+1 tévhit a magyar irodalomban
Milbacher Róbert: Legendahántás

Vajon ​elszavalta-e Petőfi a Nemzeti dalt 1848. március 15-én? Honnan származik az Arany Jánosnak tulajdonított mondás, hogy „gondolta a fene”? Az elmúlt években szépíróként is jelentkező nagyszerű irodalomtörténész, Milbacher Róbert új könyvének célja népszerűsíteni az irodalomtörténeti szakma megállapításait, legújabb eredményeit egy-egy rejtélyen keresztül. A könyv célközönsége a középiskolai magyartanárok, a diákok és az irodalom iránt érdeklődő olvasók. A Legendahántás leginkább a 19. század első fele szerzőinek (Kölcseytől Petőfin át Aranyig) jól ismert és a nemzeti kánonban (közoktatásban) szereplő műveinek újszerű értelmezési lehetőségeit mutatja be. Szó van benne a Hymnusról, a Szózatról, a Nemzeti dalról, a Toldiról, a magyarok istene képzetről. Általánosságban olyan megcsontosodott állításokat jár körbe, amelyeket mára a tudomány megcáfolt. Az egyes írások tudományos kutatási eredményekre építenek, de közérthetően és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Magvető, Budapest, 2021
336 oldal · ISBN: 9789631441529
>!
Magvető, Budapest, 2021
290 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631441147

Kedvencelte 2

Most olvassa 11

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 90

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Milbacher Róbert: Legendahántás

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Sokkal érdekesebb ez a könyv, mint amit a kivonata vagy a tartalomjegyzéke sugall. Néhol az „újszülöttnek minden vicc új” érzéssel olvastam, bár nem most kezdtem én sem, de volt néhány olyan „tény”, amit mi kétségtelenként tanultunk anno – és aminek később sosem néztem utánna, mert nem volt releváns- aztán most kiderült, hogy köze sincs a valósághoz. Van néhány olyan összefüggés, amit bár külön-külön tényként tudtam de sohasem gondoltam át alaposabban a köztük lévő kapcsolatot. Izgalmas olvasmánynak bizonyult. Nekem kifejezetten tetszett, hogy a szerző néhány mai celebet is „belekevert” a nagyon komoly irodalomtudományba, sőt időnként kicsit bulvárosra vette a „figurát”, mert bármilyen furcsa is, ezzel a kor számára emészthetőbbé teszi a főként 19. századi irodalmat. Számomra a képaláírások, megjegyzések is izgalmasak voltak, a sok apró, de fontos információval. Néhány ponton rendkívül jól szórakoztam (Berzsenyi bunkóságán, vagy épp Petőfi anyja és Széchenyi István elképzelt légyottján.) Megjegyzem kissé becsapós a cím, mert bár az egész magyar irodalomtörténetre utal, azért eléggé egy korszakból merít, illetve viszonylag kevés szerzőt érint a mű. Szívesen vennék egy hasonló könyvet a 20. század magyar irodalmárairól is.

4 hozzászólás
Alvarando P>!
Milbacher Róbert: Legendahántás

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

A kötet alcíme alapján kicsit csalódást kelthet az emberben, hogy belelapozva az amúgy minőségi papírra nyomott könyvbe, csak a 19. század első felének irodalmi tévhiteiről olvashatunk. A kötetet olvasva azonban ez a kezdeti csalódás elfelejtődik, mert a nagyon jó stílusban megírt, olykor morbid humorral megspékelt kötet lebilincseli az olvasót. Az előszó után kezdésként Kármán József Fanni hagyományai körüli bonyodalmakról olvashatunk, majd a kötet lényegében négy nagy 19. századi költő, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi és Arany körüli tévhiteket mutatja be, zárásként pedig olvashatunk Tompa Mihályról is. Megtudhatjuk többek között hogyan viszonyult a Himnuszhoz a kor népe és hogyan lett nemzeti imádsággá, megismerhetjük, hogy feltehetőleg minek köszönhetően vesztette el fél szemét Kölcsey és mit váltott ki recenziója Berzsenyiből. Vörösmartynál megtudhatjuk, hogyan keletkezett az Előszó című vers és miért értelmeztek félre hosszú éveken át egy sort A vén cigányban. Megtudhatjuk, hogyan fordult ellene Petőfi és milyen viszony volt Petőfi, Jókai és Arany között, olvashatunk a Széchenyivel való rokoni kapcsolat feltételezéséről, de arról is, hogy lehet orosz kém volt a nagy költőnk. Megismerhetjük Arany János betegségét, lelkiállapotát, a Walesi bárdok igazi keletkezését és hogy belenyúlt-e Az ember tragédiájába. A tévhitek magyarázatát nagyon gazdag versmelléklet és képanyag egészíti ki, amely még érdekesebbé teszi az adott témát. Egyes témák végén nem hiányzik az ajánlott irodalom sem, így akár a továbbolvasásra is kaphatunk motivációt. A kötet bátran ajánlható mindazok számára, akik érdeklődnek az 19. századi irodalom érdekes kérdései iránt!

latinta P>!
Milbacher Róbert: Legendahántás

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Igényes kiállítású kötet sok képpel és szemelvényekkel illusztrálva.

    A szövegek stílusa közérthető, olvasmányos, mit ne mondjak: szórakoztató.

    Jó volt belemerülni a tizenkilencedik századi magyar irodalom nagyjainak mindennapjaiba.

    De jó lenne, ha lenne egy huszadik századi folytatása is!

odivne P>!
Milbacher Róbert: Legendahántás

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Érdekes volt olvasni a 19. századi /első fele/ magyar irodalmat és történelmet is meghatározó személyiségekről.
Irodalomórákon őket hozzák fel példának ha szabadságról, hazafiságról, barátságról, szeretetről és szerelemről van szó. A tankönyvi szemelvények között is találunk utalást nagy barátságok megszakítására, hűtlenségre stb.
Ez a kötet annyiban hoz újat, hogy az eszményített költőket, írókat emberi oldalukról is megmutatja. Bizony nem voltak hibátlan jellemek, s ezt nem óhajtották a nyilvánosság elé tárni. Akadt ott bőven szakmai féltékenység, irigység: nézhetjük őket az akkori világ celebjeinek.
Egy-egy alkotás hátterének ismertetése irodalmi csemege. Feltétlenül hasznos, ha valaki e könyv alapján kezd olvasni akár Petőfiről, Aranyról, Jókairól, hogy csak a legismertebb szerzőket említsem.
Jó volt olvasni a Czuczor-Fogarasi szótárról is /pártos szó magyarázata/.
Aki szeretne kicsit máshogyan is megismerkedni ezzel a korral, mint ahogy a tankönyvekben szerepel, olvassa el ezt a kötetet.

Diaval>!
Milbacher Róbert: Legendahántás

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Nagyon jó kis csemege volt!

Az „enyhe” Petőfi-ellenszenvem miatt az Aranytól kezdődő fejezeteket élveztem a legjobban, különösen azokat, amelyek részletesebben tárgyalják az alkotásokat (Szondi, Ágnes asszony, A walesi bárdok).
Az elmés zárójeles megjegyzéseken meg sokszor csak hangosan vinnyogtam…

Még ilyet! :)


Népszerű idézetek

Alvarando P>!

A magyar irodalom egyik legnagyszerűbb verse minden kétséget kizáróan A vén cigány, amelyet Gyulai Pál csak annyival intézett el, hogy az „öreg nagy borverse”, ami azért is érdekes, mert éppen Gyulai Pál lesz a Vörösmarty-hagyaték gondozója és az első életrajz megírója, miközben szemmel láthatólag semmit sem ért sem ebből a versből, sem általában Vörösmarty romantikájából. Így történt, hogy a mai napig óriási fehér foltok maradtak a Vörösmarty-értésünkben. Az irodalomtörténészeket régóta izgatja például a vers szerint a pokolban zokogó malom mibenléte. A kérdéses sor, amelyben szerepel, így hangzik

Mi zokog mint malom a pokolban

Annyit már nagyon régóta tudunk, hogy az ebben a formában nyomtatásban megjelenő sor (a Pesti Napló című napilapban jelent meg 1855. június 28-án) nem egészen Vörösmartytól származik. Egészen pontosan, egy sajtóhiba eredményét olvashatjuk. A fennmaradt kéziratból ugyanis tudjuk, hogy ott a „zokog” helyett „zuhog le” szerepel, ami – lássuk be – sokkal logikusabb, hiszen mi a fenéért is zokogna egy malom, még ha a pokolban is?

53. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

1 hozzászólás
Alvarando P>!

Nagykárolyból továbbutazva Petőfi eleget tett újdonsült barátja kérésének, és megszállt az azóta legendássá vált koltói kastélyban október 25-én, ahol kb. két hetet töltött lovaglás, politizálás stb. közepette. És Jókai szerint ekkor történhetett, hogy bizony meglátogatta a szobájában az ifjú és szerelmes költőt szép cigány lány, Pila Anikó, aki – úgy tűnik – a kastélyszálló extra wellness-szolgáltatását képezte. (Akármilyen csúnyán is hangzik ez.)

92. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

2 hozzászólás
Alvarando P>!

Az irodalomtörténész munkája elég magányos és időnként unalmas tevékenység, így, hogy szórakoztassa magát, néha olyasmiről gondolkodik, aminek látszólag se füle, se farka, aztán egyszer csak mégis kikerekedik valami a dologból.

43. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Alvarando P>!

Arany maga már harmincas éveiben is gyakorló hipochonder volt, aki főleg egy még nálánál is súlyosabb hipochonderrel, Tompa Mihállyal beszélte meg tüneteit, illetve egymást diagnosztizálták levélben. Ebben különösen Tompa volt a kezdeményező, mert ő akkor már Argenti Döméhez, a magyarországi homeopátia apostolához járt gyógykezelésre.

201. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Alvarando P>!

Azt is kevésbé tudatosítjuk, hogy a Himnusz, amely nem azonos a Hymnusszal, hiszen szent nemzeti énekként csak az első versszakot énekeljük, és mindig modernizált írásképpel (Himnusz) jelöljük, amivel el is szakítjuk Kölcseytől, és Erkel-Kölcsey-műként emlegetjük, csak az 1989. XXXI. tv. 36.§-ával lett törvényi értelemben is hivatalos szimbóluma Magyarországnak. Az újabb Alaptörvény pedig törvényileg védi is a dallamot és a szöveget együtt, a blaszfémia ellene többek között (Törv. véd. always.)
Ennek alapján aki meggyalázza a Himnuszt, büntethető, vagyis a törvény értelmében Király Linda, aki elfelejtette a szöveget egy kosárlabdameccs szünetében, bűncselekményt követett el, meg persze minden focista is, aki, nemzeti lelkesedés ide, nemzeti lelkesedés oda, mégiscsak fülsértő hamissággal énekli a dalt. Pityinger művész urat (alias Dopeman) be is perelték Himnusz-gyalázás vétségével örökbecsű Bazmeg! című opusa miatt, de tudtommal végül felmentették, mert talán az illetékes bírónak ötöse volt szövegértésből, és átlátta, hogy Dopeman éppen a Himnusz szakralitását helyezte szembe a politika mocskosságával. (Bármilyen furcsa ezt mondani a sláger ismeretében, eléggé nyálas-szentimentális módon teszi mindezt éppen a Himnusz kultuszának égisze alatt.)

13-14. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

2 hozzászólás
Alvarando P>!

Persze azért Szemere beszámol arról is, hogy mindezek ellenére szájon akarták csókolni Berzsenyit a találkozó végén, amúgy kollektíve. Először Vitkovics Mihály próbálkozott, akit azzal utasított vissza a niklai remete, hogy inkább pipázni szeretne, végül Szemerének magának sikerült tőle „csókot lopnia” az utcán.
Így ír Kazinczynak erről:

Nem! Csókot kell tőle kapnom, törik-szakad! 'S midőn társaim, Vitkovics és Horvát már az utszán voltak, megöleltem Berzsenyit, 's ajkaink összeforradtak. Csókkal ereszté el az utánam jött Kölcseyt is

Még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy az első magyarországi pride miatt ment föl Berzsenyi Pestre, ki kell ábrándítanom, ugyanis ennek a csóknak (ahogyan Kölcsey barátjához írt leveleiben sem) az égvilágon semmi köze a homoszexualitáshoz. Ez a korban a befogadás, a baráttá avatás gesztusa volt, amely persze innen nézve elég furcsának tűnik, de a 19. századi férfibarátság hagyományához ez is hozzátartozott.

42. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

2 hozzászólás
Alvarando P>!

A magyar nyelvben a sár, szenny, salak, piszok első körben és kézenfekvően nyilván az emberből származó sárral hozható összefüggésbe, amely bizony a bélsár közkeletű „szar” formájában kínálkozik etimológiai azonosításra. (A megalázás, lealacsonyítás, a semmibe vétel „népi-familiáris” szóhasználatban megjelenő nyelvi toposza a „le van szarva” kifejezés, amelyet nyilván a meglehetősen piszkos szájú Petőfi is jól ismert.

127. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Alvarando P>!

Jellemző Petőfi hevességére és elvhűségére, hogy még a megjelenés előtt személyesen kereste fel Vörösmartyt, hogy felolvassa előtte a szimbolikus meggyilkolását célzó verset. Hátha egyetért vele, rábólint, és önként a kardjába dől.

73. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Alvarando P>!

Nyilvánvalóan metaforikusan kell érteni Széchenyi szavait, már csak azért is, mert az 1823. január 1-én született Petőfi vélhető fogantatásának idején (1822. március és szeptember között) Széchenyi nem is volt az országban, többek között Angliában járt Wesselényivel. (Petőfi anyja 1849. május 17-én halt meg Pesten a kolerajárványban, amihez persze Széchenyinek semmi köze nem lehetett, hacsak nem ő szabadította rá a ragályt az országra az apokalipszis lovasaként, ahogyan a fenti levélben is céloz rá.) Persze attól még egyesek simán el tudják képzelni, hogy az Alföldön álruhában bolyongó, és amúgy is „nagy természetéről” hírhedt, kiéhezett Széchenyi a patakban mosó Hrúz Máriát nagy hajuldozása közben meglepte, amit részben Petőfi a János vitéz kezdő jelenetében meg is örökített.

86. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban

Alvarando P>!

Egyébként Berzsenyi téved, mert Kölcseyt nem a természet mostohasága kárhoztatta félszeműségre, vagyis nem így született. Az a köztudalomban lévő vélekedés sem egészen helyt álló, hogy közvetlenül egy gyerekkori himlőfertőzés miatt vesztette el jobb szemét. Sokkal inkább egy népi gyógymódnak köszönhető a Hymnus költőjének fogyatékossága. Az ellenőrizhetetlen történet szerint ugyanis amikor a kis Ferike himlős lett, az egész arcát is kelések borították el, mire az öregasszonyok azt tanácsolták az anyjának, hogy csak úgy száríthatja le róla a gennyes sebeket, ha forró kemencébe teszi a kisült kenyér helyébe. A kétségbeesett anya megfogadta a tanácsot, és ugyan három nap múlva tényleg eltűnt a himlő a fiú testéről (belegondolni sem szeretnék abba, hogy három napig a kemencében tartották: remélem nem.), de ezzel együtt a jobb szemére megvakult. (Nem tudni, hogy a forróságtól, vagy mint mások állítják, valami belepattanó szikrától.)

39-40. oldal

Milbacher Róbert: Legendahántás 50+1 tévhit a magyar irodalomban


Hasonló könyvek címkék alapján

Domokos Péter: A finn irodalom fogadtatása Magyarországon
Németh G. Béla: Türelmetlen és késlekedő félszázad
Falus Róbert: A római irodalom története
Ráth-Végh István: Fekete krónika
Ördög Nóra: Pozitív
Bartos Erika: Pest szíve
Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve