Angyali ​üdvözletek 19 csillagozás

Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Mi ​lenne, ha nem Jézust, hanem Keresztelő Jánost tekintenénk megváltónak?
Az Angyali üdvözletek ezt a bibliai eredetű kérdést járja körül háromféleképpen. Az első sík evangéliumi szövege Keresztelő János életét követi nyomon eddig sosem látott perspektívából kínálva betekintést egy apokrif megváltástörténetbe. A regény második szintje a történeti Júdeába vezeti el az olvasót. A Keresztelő születésekor játszódó események Zakariásnak, János apjának szerencsétlen kimenetelű templomi szolgálatával veszik kezdetüket. A könyv harmadik szólama részben folytatása a szerző első, nagy sikerű könyvéből (Szűz Mária jegyese) ismert falusi történeteknek – végre megtudhatjuk, hogyan lett eretnekké és miért átkozta ki az Egyház az Esperest. A három nyelvi, történeti és kulturális réteg szorosan összefonódik a könyvben, hol megvilágítják, hol cáfolják, hol relativizálják egymást.
Milbacher Róbert regénye Zakariás alakján keresztül a hit és a hitetlenség, az emberi és az isteni illékony… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Magvető, Budapest, 2020
230 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631440126
>!
Magvető, Budapest, 2020
230 oldal · ISBN: 9789631440522

Enciklopédia 2


Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Az, ahogy Milbacher a szép magyar nyelvvel bánik, ahogyan zsonglőrködik vele, miközben elvarázsol, rabul ejt a mese hangulatával, az bizony valóban zseniális. Hiszen úgy kerülünk Zecharja, az öreg zsidó pap puritán hálófülkéjéből sekrestyés Pista, meg retardált társai közé a falu kricsmijébe, hogy közben még valami különös emlékezetet (majdhogynem Keresztelő János apokrif evangyéliomát) is rittyent nekünk csuklóból. Módfelett nagy biztonsággal sasszézik a szerző a különböző korok és helyszínek, különböző – és valahol mégis passzentosan egymásra rétegződő – jelenetei, állomásai között. Ami azonban elveszik számomra, ami meghal ebben a nagy-nagy szépségben, az éppenséggel maga a történet, maga a Keresztelő misztériuma.

A lepontozásom oka pedig pontosan ebben a hiábavaló várakozásban, ebben a kielégítetlen hiányérzetben rejlik, no meg abban, hogy a nyelvezet csodája nem ezt a kurta-furcsa, leharapott nyuszifarkat érdemelné a könyv vége táján.

giggs85 >!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Annak idején, a szépírói debütálásának évében azzal a rövid, magamban tett megjegyzéssel csuktam be Milbacher Róbert Szűz Mária jegyese című kötetét, hogy a szerző iszonyatosan eltalálta a hangvételt, jól működik a nyelv és az anekdotázós történetvezetés, és bár nekem nem állt kellően össze a nagy egész (nem éreztem kellő koncepciót a történetvezetésben), de így is kimondottan erősen érződik rajta a potenciál.

Azóta eltelt négy év, túl vagyunk még egy Milbacher-művön (Léleknyavalyák), és az új kötete, az Angyali üdvözletek kapcsán már nemcsak azt tudom mondani, hogy megvan benne a potenciál, hanem azt is, hogy ezzel tényleg beérkezett, ugyanis véleményem szerint érezhetően szintet lépett a korábbiakhoz képest.

Az Angyali üdvözletek rövidsége ellenére is nagyszabású vállalkozás, amelyben három, egymástól merőben eltérő regiszterű, ám szorosan összetartozó szövegnek kell egymással szimbiózisba kerülni, és kiadni egy nagy egészet.

Ha már az előbb dicsértem Milbacher stílusát és nyelvteremtő erejét, valószínűleg nem lesz túl nagy meglepetés, hogy most is gondosan, hiba nélkül alkotta meg ennek a három szövegnek a maga nyelvezetét – egy már szokás szerint falusi anekdotázóst, egy végtelenül precíz és talán leginkább Mészöly Miklóséra emlékeztető ókorit, valamint egy bibliait –, amelyek egy némileg (a bigott hívőknek mindenképpen) botrányosnak mondható téma, Keresztelő Szent János és Jézus életének és tetteinek bizonyos fokú szembeállítása révén kapcsolódnak egymáshoz.

De hogy pontosan miről is szól maga az Angyali üdvözletek? A kiinduló szövegben a már az első műből megismert Kádár-kori falucskában járunk, ahol ismét főleg a kocsmában bonyolódnak az események. Már maga a felütés is hihetetlenül erős: a sekrestyés Pista valami rejtélyes okból levágta és eldugta az Esperes fejét (szerencsére csak annak halála után), és ennek okára akar rájönni az egész falu. Az időben ide-oda ugrálva – és a szokásos sztorizgatásnak hála, gyakran mellékvágányra tévedve – világosodik meg lassacskán előttünk az egyházból kitagadott Esperes és Pista kapcsolata, amely egyfajta Mester és Tanítványa viszony, az egykori pap ugyanis furcsa, bibliai történetekkel traktálja a nem sokat értő púpos férfit, amely történetek középpontjába főleg Keresztelő Szent János szülei, Zecharja / Zakariás és Elíséva / Erzsébet állnak.

A mű másik két szintjén is ők kerülnek a főszerepbe, ám míg az egyikben a legmesszebbmenőkig próbálják rekonstruálni az egykori tanítványok azt, hogy miként is volt lehetséges János születése, hogyan történhetett valójában az angyali látogatás, illetve a korosodó pár hogyan dolgozhatta fel ezt a jól ismert csodát, addig a másik szálon Teofilus evangéliumát olvashatjuk a maga hangvételében is tökéletesen Bibliára emlékeztető megformáltságában.

A három szint nemcsak nyelvileg jól konstruált, de tökéletes köztük az összhang is. Gyakran előre vagy éppen visszautalnak egymásra, megerősítik vagy éppen cáfolják a korábban olvasottakat, és közben megjelenik a hit és a szent könyvek kialakulásának módja, miközben hol szent, hol pedig ordítóan profán hangvétellel zajlanak előttünk az események.

Véleményem szerint az Angyali üdvözletek a 2020-as év egyik legjobban megkomponált kötete, és mint ilyen, Milbacher Róbert eddigi legjobbja is. Csoda, ha ajánlom?

n P>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Görföl Balázs a Jelenkorban megjelent cikkében (Eretnekek és messiások) kérdezi az írót, nem lesz-e botránykönyv az Angyali üdvözletek kötetből? A kérdés azért merült fel, mert egy vallástörténeti problémát feszeget, ami a mandeus vallási csoporthoz köthető, akik Keresztelő Jánost tekintik messiásnak. A regény három szálon fut, van egy Kádár-kori falu, ahol sekrestyés Pistát és a titokzatos Esperest meg a falu népét ismerjük meg. Aztán van egy álevangélium Keresztelő Jánosról és van egy zsidó közösség, akiktől szintén a Keresztelő történetét olvassuk. Mindez tényleg meseszerűen van megírva (ahogy olvasom róla) és ez adja meg a lendületét, hangulatát. De, ez a meseszerűség még véletlenül sem teszi komolytalanná a megváltáson-megváltódáson való gondolkodást. Akik mégis, már „ránézésre” felháborodnának a témán, mert esetleg a hitük, meggyőződésük más, azoknak azt mondanám, hogy induljanak ki abból, hogy ez nem mindig volt így. Azt szoktam mondani és így is gondolom, hogy akik hitben élnek, azok sem hittel születtek, tehát érdemes emlékezni arra az útra, amit bejártak. Azok miatt érdemes, akik még az út előtt vannak, vagy csak lassan, sok-sok kérdéssel terhelve haladnak a Megváltó felé. Legyen mindenkinek hite szerint, az én hitem szerint ez egy érdekes és nagyon jó könyv!

4 hozzászólás
balagesh I>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Milbacher Róbertet az esze miatt szeretem. Ezúttal is egy háromelemű szerkezetet illesztett össze rafináltan, de olyan letisztultan, hogy a koncentrált megfigyelő világosan átláthassa. Mintha azt mondaná, figyeld a kezem, mert nem csalok. Ezúttal is mindennél fontosabb, hogy a bravúros bemutató, ha nem is lemásolható, de a tanári igényesség révén kitartással követhető legyen.
Ehhez persze ezt-azt fel kell áldozni. Talán épp a varázslatot, a megbűvölést. És azért ez a beleszédülés hiányzik.
Úgy is érzem, hogy ennek a szerzőnek mindennél fontosabb a probléma bemutatása. Nagyon plasztikus modellt alkot, de egy pillanatra sem engedi, hogy a kérdésfeltevés, a gondolati tartalom másodlagossá váljon. A szöveg a maga igényes takarékosságával mindössze csomagolóanyag.
Olyan szöveg ez, ami az agyamat mozgatja meg off. Mindhárom síkon zajlik a játék. Az evangéliumnál beindul a találd meg a különbséget feladvány, és már olvasnám is össze a Teofilusnak dedikált Lukács evangéliumot ezzel a Teofilus-verzióval. A falusi részben zajlik a racionalizációs világmagyarázat (lásd vicces utalások az Élet és Tudományra): az erős stilizáltság révén még csak véletlenül sem merülhet fel a szociografikus olvasat, sőt még annak a mesébe burkolt mikszáthi realizmustól is csak a lemért távolsága lehet érdekes. A szocialista kisember földhözragadtsága a tökéletes ellenpontja az evangéliumnak, hiszen a kocsmában mindent megmagyaráznak, lerángatnak a földre. A két szint között található az egyszerre érteni vágyó és teljes hittel elfogadásra kész (talán Teofilusszal megegyező helyzetű) tanítvány szövege. Itt lehetne igazán sziporkázni, felverni az aranyport, és angyaltollakban hemperegni, de MR itt is igyekszik tárgyilagos maradni. off Indázó mondatszerkezetei kötőszóbravúrokkal vannak tele, és lazán viselik a „hogy”-ok halmozódását. Utóbbi másoknál bénázás lenne, nála meg sem akad a mondat. off De, ahogy sulykolom itt: mindig visszatart engem az ellazulástól, a belekényelmesedéstől. Mire kialakul valamilyen, a tartalomjegyzék által megsegített olvasói stratégia, jön a nagy csavar: a IX-es nem ott folytatódik, ahol a VIII-as elhagyja, az arab számos szövegek E/3-as elbeszélője meg a végére E/1-be vált. Akkor mi van?! Hogy van ez egész?! Na, ugorjak újra neki!
Aki szeret hideg fejjel játszani, sakklépéseket felfejteni, utánaolvasni, és közben az MS mester festette Vizitációban gyönyörködni, annak lába elé napsütötte sávot vetít a szöveg. Aki viszont megbűvölésre vágyik, annak talán másutt kell keresgélnie.

olvasóbarát>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

„És most mindenki láthatja, hogy felragyogott ama fényes csillag…”

Azt szeretem legjobban a műveiben, ahogyan minden témához jól megtalálja a megfelelő hangot. Ebben az esetben két módon, egy hétköznapi, kocsmai és és egy evangéliumi, emelkedett stílust. A történet három szálon fut, egy faluban, ahol különös dolgok esnek meg az Esperessel, és a sekrestyés Pistával, amihez asszisztál a többi lakó főleg a kocsmában, ahol összefutnak a szálak és elmesélődik a történet. Az Esperes egy bibliai történetet tanít a sekrestyésnek, amit az továbbad a többieknek. Ez a Szűz Mária jegyese című regényében megismert közeg továbbvitele.
A bibliai szál Keresztelő Szent János születésének körülményeit, és életét mutatja be.
A harmadik egy zsidó közösség életébe nyújt betekintést.
A hírhozóknak jelentős szerepük van.

abcug I>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Milbacher nagyon izgalmasan ír, úgy értem, izgalmas a nyelve, többnyire ragyogóak a mondatai. De ennek a könyvnek számomra van két problémája: 1. valahogy a történet soványka. Valahogy nekem elvarratlanak a szálak. 2. és ez a fő bajom: a falusi szál nagyon burleszkszerű. De nagyon-nagyon. Ez a fajta „faluábrázolás”, bár nyilván nem az akar lenni ez, hanem inkább falusi kocsma-ábárzolás, akkor jó, amikor pengeélen táncol, és nem esik át. Grecsónál pl. nem esik át. Csak majdnem. Itt nekem átesik. Nem is annyira éppenhogycsak, hanem eléggé.

1 hozzászólás
GTM>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Idestova másfél hónapja olvastam, és most nagyon nehezen tudtam csak emlékfoszlányokat összeszedni róla. Ezt tükrözi a pontszám is, amit még olvasás után adtam: nem gyakorolt rám jelentős hatást, mondhatnám: érdektelenné vált számomra.
Pedig jól indult. Emlékszem mennyire élveztem magát a stílust. Parádés bemutatót tartott Milbacher Róbert stílusbéli tudásából, ami cseppet sem lebecsülendő. Három különböző idősíkon, három hangon szólal meg, és a maga nemében mindegyik tökéletes. Egyformán hitelesen szól az evangéliumok, a valóságot kutató ókori tanítványok és a mai falusi kocsmák törzsközönségének nyelvén. Néha gyönyörködtet, máskor elgondolkodtat, később pedig felhőtlen kacagásra késztet. Jó volt ezt olvasni, de valami hiányzott. A három idősík több módon is kapcsolódik, mégsem áll össze kerekké az egész. Egyre jobban ellaposodott, szinte nem is értem, mi volt a szerző szándéka. Ha már olyan botrányszagú témához nyúlt, miszerint a valódi messiás Keresztelő János lett volna, akkor dördüljön már egy nagyot legalább a végén, és ne ilyen vérszegényen fejeződjék be.
Igazából már csak a csalódásra emlékszem, és nem is tudom, mi a vége. Sajnálom. :(

knutomix P>!
Milbacher Róbert: Angyali üdvözletek

Bár továbbra is kimelten várom, sőt ünnepként élem minden új megjelenését, azt hiszem, annyi csak, hogy most belefáradtam, hogy három tökéletesen (értsd: legyen szó bármilyen korról és közegről, hitelesen, mindenféle csináltság érzete nélkül) megszólaló, remek ötletekből felépített kötetből egyet sem sikerült (szerintem) befeje


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

Reggel történt mindez, nem sokkal pirkadat után, amikor még bizonytalanok a fények, imbolyognak az árnyak, amikor olyan a világ, mintha még nem dőlt volna el semmi.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: reggel
1 hozzászólás
olvasóbarát>!

Nem nézett hátra. Tudta, hogy nem marad utána semmi nyom.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyom
richardparker>!

Hát ki olyan bátor, hogy éppen akkor nevessen, amikor sír az Isten?

43.

Tamás_Szabó_5>!

Gondosan dolgozott a Pista, úgy leválasztotta a fejet a gerincről, de pont a csigolyák között, hogy nem lehetett abban semmi hibát találni, még a vágás is szépen le volt tisztázva a nyak csonkján, nem volt azon semmi cafrang, meg fölösleges csontszilánk, semmi. Gondosan eldolgozta az Esperes nyakát a Pista. Tiszta munkát végzett, azt meg kell hagyni. Még a falu legjobb böllére is azt mondta – ott mindenki füle hallatára –, hogy még ő se tudta volna szebben levágni az Esperes fejét, még ha akarta volna se sikerülhetett volna jobban neki. A Doktorúr is elismerte, és ezt dicséretnek szánta, hogy tényleg rendes munkát végzett a sekrestyés Pista, amikor kihívták, hogy állapítsa meg az Esperes halálának a beálltát, bár azt nem lehet tudni, hogy mit kellett ezen megállapítani, amikor az Esperesnek szabályosan hiányzott a feje. És így fej nélkül azért nem nagyon szoktak életben maradni az emberek, de még az Esperes sem.

Tamás_Szabó_5>!

Az udvart éjszaka hártyányi rétegben belepő só megcsikordult a léptei alatt, de nem őrizte meg sarujának körvonalát egy pillanatig sem.

Nem nézett hátra. Tudta, hogy nem marad utána semmi nyom.

Gyerekkorában Ber Amin rabbi, akit sokan csodatevőnek tartottak, úgy mondta: az elpusztult, bűnös városok könnye ez. De Zecharja nem hitte el egyetlen szavát sem, bár kétségeit nem merte megosztani senkivel, mert hogyan is vitatkozhatott volna tudós tanítójával. Biztos volt benne, hogy inkább az Úr kicsorduló könnye lehet, ahogyan gyászolja elpusztított teremtményeit. Hiszen a bölcs rabbi mondta azt is – mikor megkérdezték, miért nem nevet sosem, holott gyermekei egészségesek, jószága megszámlálhatatlan, maga pedig Jahve bölcsességében és szeretetében sütkérezik –, hogy az Úr a nap egy töredékében siratja választott és büntetett népét a múltért s a jövendőért. Annak a pillanatnak a pontos idejét azonban senki sem ismerheti. Hát ki olyan bátor, hogy éppen akkor nevessen, amikor sír az Isten?

42- 43. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Hász Róbert: Végvár / Júliával az út
Dés Mihály: Pesti barokk
Nagy Alex: Lelkek harca
Sándor Iván: Szakadékjátszma
Spiró György: Fogság
Zajácz D. Zoltán: Haragos Balaton
Ittzés Laura: Nyolc perc
Kiss Ottó: A másik ország
Márton László: A kárpótlás
Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem