Tréfa 238 csillagozás

Milan Kundera: Tréfa Milan Kundera: Tréfa Milan Kundera: Tréfa Milan Kundera: Tréfa Milan Kundera: Tréfa Milan Kundera: Tréfa

Az ötvenes évek Csehszlovákiájában játszódó történet főszereplője, Ludvik Jahn egyetemista képeslapot küld pártiskolára vezényelt menyasszonyának. A nyitott képeslapra írt, tréfásnak szánt mondataiért barátjának vélt évfolyamtársa feljelenti, s Ludvikot kizárják a pártból, eltávolítják az egyetemről. Ezzel nem csupán az érvényesülés lehetősége szűnik meg számára, hanem különböző megpróbáltatások is kezdetüket veszik. Végül Ludvik elhatározza, hogy bosszúból gonoszul megtréfálja álnok barátját, ám tréfája ismét visszájára fordul.

A regény – néhány drámai részlet és esszészerű betét kivételével – a személyi kultuszt a parodizáló eszközök kihasználásával megrajzolt karikatúrája. Regényének újszerűségét és jellegzetességét a minden szóképet kerülő, egyszerű és racionális stílus és a konstruált voltát leplezetlenül feltáró cselekményszövés adja meg. A mű, amely egy atrocitásokkal teli, kegyetlen korszak tükre, elsősorban a modern regény kedvelőinek olvasmánya.

Eredeti cím: Žert

Eredeti megjelenés éve: 1967

>!
Európa, Budapest, 2013
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796750 · Fordította: Rubin Péter
>!
Európa, Budapest, 2006
362 oldal · ISBN: 9630779528 · Fordította: Rubin Péter
>!
Európa, Budapest, 2003
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630773759 · Fordította: Rubin Péter

5 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 35

Most olvassa 13

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csillagka P>!
Milan Kundera: Tréfa

Nagy könyv-Nagy szerző második próbálkozás. Bevallom töredelmeseden nem sok marad meg a lét elviselhetetlenségéből, ahogyan az értékelésemet látom, tetszett, de maradandót nem alkotott. Tréfából biztosan sokáig fogok idézgetni, sokkal meghatározóbb darab, első könyvként elvárható is, hogy nagyobbat üssön.
„Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij! Ludvík.” Főhősünk 50-es évek elején Csehszlovákiában, nyitott levelező lapon küldi alábbi üzenetet barátnőjének egy szocialista táborba. (zseniális szöveg) Kidobják, elküldik, szakítanak vele, besorozzák, minden megtörténik, ami egy ilyen esetben megtörténhet. Sok-sok évbe kerül míg sikerül rendbe hoznia az életét, a sebek se gyógyulnak hegesedés nélkül (valószínűleg nem került bele elég só) A bosszú egyedei és érdekes, valójában teljesen felesleges. Szerencsétlen sorsok, megtört életek és a teljes üresség, amint rájönnek az „elvtársak”, hogy pont az a leginkább illékony folyadék, amit beton keménynek gondoltak.
Kudera tökéletesen fogta meg az ötvenes évek értelmetlen ideológiai képtelenségeit és a reménytelenséget ami a elcsapás utáni élet kezdetét jellemzi.
Egyszerűen nem tudok elszakadni attól az érzéstől, hogy igaz azért már messzire jutottunk, de azért lélekben sokan semmit nem változtak, semmit nem tanultak a történtekből, ha a XYZ-ról van szó (szabadon behelyesbíthető bármely eszmével, párttal, szervezettel) sajnos sokan elhiszik, hogy csak az a jó amit ők hangoztatnak, és nincs más út mint amelyen járnak, szemellenző sajnos nem szín és forma kérdése. Fogalmam sincs hogyan tudott ez a könyv átcsúszni a cenzúrán, és miképpen jelenhetett meg már 1968-ban magyarul is. (azért gyorsan betiltották)
Érdekes lélektani dráma, egy percig se untam, tökéletes bemutatása, milyenek is volt belülről a múltszázad legabszurdabb évtizedei, különösen izgalmas a Cseh- Morva nézőpont, ami azért a történelmi eseményekben kicsit (nagyon) eltér a mi tanításunktól.

2 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!
Milan Kundera: Tréfa

Keserű, szomorú ez a tréfa, amolyan közép-kelet-európai. A regény történései során a szereplők fricskát adnak egymásnak, a történelem pedig a szereplőknek. Ki kit is szeret valójában? Az összekuszálódott érzelmek tragikomikusak.

Lenyűgöző a szerző rálátása az 50-es évek visszásságaira, élhetőnek nem nevezhető csehszlovák társadalmára, pedig az eltelt idő rövidsége nem segíthette Kunderát (1965-ben írta meg ezt a művét!).

Az eddig olvasott három Kundera-mű alapján (Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége is nagyon tetszett) a szerző felkerült a kedvenceim listájára.

>!
Európa, Budapest, 2013
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796750 · Fordította: Rubin Péter
2 hozzászólás
Maya>!
Milan Kundera: Tréfa

(…) a tévedésből keletkezett dolgok ugyanolyan valóságosak, mint a joggal és szükségszerűen keletkezettek.
Kis tréfa, súlyos következményekkel. Egy korszak, egy korosztály bemutatása, mely valamiért életképtelen. Megvannak az elképzelései, az álmai, de nincs ereje a kivitelezéshez. Ellehetetlenített emberi kapcsolatok. Hibakeresés. Egy rendszer bemutatása, amely nem ismer tréfát, melyben csak az alkalmazkodás megengedett.
Pedig az ember szereti azt hinni, hogy minden, amiben szerepet játszik jelent valamit, hogy az élet egy rejtvény, melynek értelmét meg kell fejteni, egy titok, melynek meg kell találni a kulcsát. Különben miért is élünk?
Eleget próbálkozunk saját életünk megfejtésével? Vállaljuk a tetteinket és azok következményeit? Vagy mindig csak másokat hibáztatunk sikertelen próbálkozásainkért, elrontott kapcsolatainkért? Túl gyakran megfutamodunk. Túl gyakran feladjuk. Aztán visszatérnénk, de nem mindig lehet. Már nincs hová. Nem értik a tréfáinkat. Senki nem nevet rajtuk. Már mi sem. Nem tudjuk irányítani életünket, nem lehet megindokolni tetteinket. Csak utasok vagyunk a sors vonatán. Az ablakból nézzük saját életünket. Néha irigykedünk, mert úgy tűnik, mások elérték a megfelelő állomást. Mi miért nem? Miért nem értjük meg gyerekeinket? Miért akad mindig valaki más, aki viszont megérti?
Szóval a történeteknek, azon kívül, hogy megtörténtek, hogy vannak, lehet mondanivalójuk is?

Márta_Péterffy P>!
Milan Kundera: Tréfa

Komor regény, egy nehéz korszakból-első Kundera könyvem,sajnos annyira nem tetszett, mint vártam, az író hírneve alapján.
A kedvenc marad továbbra is: Páral.

tgorsy>!
Milan Kundera: Tréfa

A stílus már Kundera, a tartalom Kundera, a kor nálunk jelenidő.

2 hozzászólás
hencsa06>!
Milan Kundera: Tréfa

Szeretem Kundera regényeit olvasni. Ez is nagyon jó volt. Egy csillag levonás azért , mert kicsit néhol vontatottnak éreztem.
Kemény korszak , egy korosztály, rossz tréfa. Valós történelmi háttér ,50-es évek Csehszlovákiája.
Egy rosszkor kimondott szó, rossz döntés vagy rossz mozdulat és máris feljelentenek. Nagyon , nagyon nem szeretnék ilyen világban élni. Alkalmazkodsz és befogod a szád vagy véged- ilyen és hasonló gondolatok jártak a fejemben miközben olvastam.
Összességében egy nagyon jó regény , híven tükrözi az akkori kor eszméit és a társadalmat.

csend_zenésze>!
Milan Kundera: Tréfa

Kicsit zavarosak a gondolataim így hirtelen, de:
Ez még csak a második regényem Kunderától, de valami fura módon kezdem úgy érezni, hogy mindegy, miről ír, csak írjon, mert az nekem tetszik és valahogy benne tudok élni a regényben. Közben a csehek is egyre közelebb kerülnek hozzám, jó dolog könyveken keresztül betekintést nyerni más (és sok mindenben annyira hasonló) kultúrákba.
Erősen politikai hangzású, de nekem ez a kor már csak azért is nagyon érdekes, mert pont nem születtem már bele, de a szüleim, nagyszüleim igen, szóval akaratlanul is az életem részévé válik.
A szereplők és az idők váltogatása furcsa, de épp ettől jó érzés, amikor rádöbben az ember, hogy jé, erről olvastam az elején, és nini, itt kapcsolódik össze minden.
Na, szóval tetszett.

2 hozzászólás
marlowe>!
Milan Kundera: Tréfa

Kundera kávéházi filozófiagyára akkor üzemel igazán, ha egy tisztességes történet jelenti a regényalapot. Ritka példa erre a Tréfa, amelyben csavaros dramaturgiával szippanthatunk a szocializmus tragikomikus ópiumából.

Malbogian>!
Milan Kundera: Tréfa

Döbbenetesen jó regény az ötvenes évekről, Csehszlovákiáról, Kelet-Európából, a tömény abszurdról, aminek nincs nincs eleje-veleje, vagy épp ez a nincs az.

brácsa_lant>!
Milan Kundera: Tréfa

Végre megint egy regény, ami mindenről szól. Megvan a történelmi környezet, a romantikus szál, és az a réteg is, amit majd tovább kell gondolni, amikor másodjára olvasom.


Népszerű idézetek

Sli P>!

Mert a magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.

194. oldal (Európa, 1968)

Kapcsolódó szócikkek: barát · ellenség · magány
csillagka P>!

„Az optimizmus az emberiség ópiuma! Az egészséges lélek ostobaságtól bűzlik. Éljen Trockij! Ludvík.”

eme P>!

(…) a világ átalakítására törekvő nagy mozgalmak közül egy sem tűri el a gúnyt és a lekicsinylést, mert ez olyan, mint a rozsda, ami mindent szétmar.

281. oldal

1 hozzászólás
bürök>!

Igen, ez így van: az emberek többsége kettős téves hiedelemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) örökkévalóságában és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) jóvátehetőségében. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át. Senki sem teszi jóvá a megtörtént sérelmeket, de minden sérelem feledésbe merül.

335. oldal (Európa 2006)

Frank_Spielmann I>!

Olyan boldogtalan voltam, amilyen boldogtalan csak lehet egy húszéves fiú, ha nincs nője…

42. oldal

1 hozzászólás
Maya>!

Az embernek mindenekelőtt bátorságra van szüksége ahhoz, hogy önmaga legyen.

221. oldal

ska_tica>!

..az ember mindig arra vágyik a legjobban, ami távolodik tőle..

31. oldal (Európa Könyvkiadó, 1999)

eme P>!

Az élet minden alapvető helyzete visszavonhatatlan. Ha az ember ember akar lenni, tudatosan kell vállalnia a visszavonhatatlanságot. Fenékig ki kell innia. Nem szabad csalnia. Nem szabad úgy tennie, mintha nem látná. A modern ember csal. Igyekszik kikerülni minden határkövet, és ingyen megtenni az utat az élettől a halálig.

179. oldal

1 hozzászólás
Maya>!

Éppen azért szeretem őket, mert annyira másfélék. Szeretik a testüket. Mi elhanyagoltuk a magunkét. Szeretnek utazni. Mi egy helyben vesztegeltünk. Szeretik a kalandokat. Mi értekezleteken töltöttük egész életünket. Szeretik a dzsesszt. Mi ügyetlenül utánoztuk a népdalt. Önző módon magukkal törődnek. Mi meg akartuk váltani a világot. De messianizmusunkkal valójában majdnem megsemmisítettük. Ők talán megmentik az önzésükkel.

316-317. oldal

Maya>!

A népdalénekes állítólag énekével veszi tudomásul a virágok színét, az időjárást és a táj tágasságát.

158. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jan Novák: Betonszívű nagyapám
Irena Dousková: Weöres Csepel
Mario Vargas Llosa: A Kecske ünnepe
Josef Skvorecký: Oroszlánkölyök
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Robert Merle: Állati elmék
Pavel Vilikovský: Egy igazi ember története