Lassúság 201 csillagozás

Milan Kundera: Lassúság Milan Kundera: Lassúság Milan Kundera: Lassúság

Miért ​tűnt el életünkből a „lassan járj” öröme, és miért nem fogadjuk meg a „tovább érsz” jó tanácsát? Hová lettek a népdalok sehová sem siető vándor-legényei, akik a szabad ég alatt háltak, s egy cseh közmondás szerint „a Jóisten ablakait nézegették”? – teszi fel a kérdést legújabb regénye elején a cseh származású, de immár franciául író Milan Kundera, és két vidéki utazás – egy XX. századi rohanó és egy XVIII. századi ráérős – valamint két szerelmi kaland elbeszélésével adja meg a választ. Az író és felesége egy szállodává alakított Párizs környéki kastélyban tölti a hétvégét. A kastély, ahol a környékbeliek szerint a hajdani lakók kísértenek, a XVIII. században különös, libertinus szerelmi románc színhelye volt. E kaland nem mindennapi tapasztalatokat szerzett hőse találkozik össze a kastély parkjában XX. századi hasonmásával, egy, a kastélyban zajló nemzetközi konferencia résztvevőjével, aki éppoly különös szerelmes éjszakát élt át. A két hős próbálná megosztani egymással… (tovább)

Eredeti cím: La Lenteur

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Európa, Budapest, 2016
132 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634055709 · Fordította: Vargyas Zoltán
>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2008
ISBN: 9789630957823 · Felolvasta: Rátóti Zoltán
>!
Európa, Budapest, 2008
120 oldal · ISBN: 9789630784627

4 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 64

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Milan Kundera: Lassúság

Na most lehet igazán tetten érni. Vagyis megérezni. Amit EP mondott (https://moly.hu/karcok/796530) „Hogy mit csinál a szöveg” és hogy „…avval nem lehet megúszni, hogy halál pontos vagy, hogy baromira ismered a nyelvet, hogy művelt vagy … semmivel nem lehet megúszni”

Kundera szövegrendje látszólag rendetlen. Foszlányokban, az udvari bolond őszinteségével veti a lábam elé a (idestova) letűnt idők utáni sóvárgást, közben pedig nagyon is tudatos ritmusban vezet az orromnál fogva, és nagyon kell nevetni.

Hogyne tudnánk, mi ez az egész. Még mozgalom is van rá, úgy nevezik Slow. Hogyne tudnánk, mi kellene, hogy legyen, és mi lenne jó, ha nem volna egyáltalán.

És ja. Az a novella is. https://moly.hu/karcok/799136
Meg az a vers. https://moly.hu/karcok/799691

>!
Európa, Budapest, 1996
116 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630760363 · Fordította: Vargyas Zoltán
Nikolett_Kapocsi P>!
Milan Kundera: Lassúság

Zseniális ez az öniróniával átszőtt elmélkedés! Kundera maga is kimondja valahol a mű közepén, hogy kedve támadt valami butaságot írni, csak úgy a saját örömére, amit még a felesége sem tart túl sokra és inkább kikapcsolódna ebben a csodás kastélyban, mintsem a férj hóbortjait hallgassa. Adott tehát egy ódon kastély, ahová pihenni indul az író és felesége, és ahol szabadjára engedheti a gondolatait. Mi olvasók pedig örömmel lubickolhatunk ebben a hatalmas gondolatfelhőben, ahol ötvöződik a múlt és a jelen, a képzelet és a valóság, az örömök lassú megélése és a modern kor feledés iránti vágyát megtestesítő gyorsaság. Emellett nem hiányozhatnak a kelet-európai és a nyugati embertípus különbségeit cinikusan bemutató bizar, szókimondó jelenetek, amelyek azonban még pont nem csapnak át közönségesbe. Öröm volt olvasni és kissé lelassulni erre a néhány órára.

DaTa>!
Milan Kundera: Lassúság

Tetszett. Annyira, hogy kedvem lett újraolvasni a könnyűséget. Azt 6 éve 3,5 csillagra értékeltem. A Halhatatlanságot rákövetkező évben már négyre. Aztán lett öt év kihagyás és most a 4,5 csillagnál tartok. Pedig azt hittem, Kundera nagyon nem az én világom. Tévedtem. Ebben is.

h_orsi P>!
Milan Kundera: Lassúság

Kunderától ez volt a második könyv, amit olvastam. Ismét meglepett, hogy a bélsár és annak külvilágba történő távozása mennyire alapvető és visszatérő témája.
Imádom, ahogyan szépen lassan összeállnak a különböző történetek, és egy nagy egészt alkotnak. A történet hiába fut egyszerre 3 különböző szálon, melyek időben is eltérnek, mégis szereplőiknek ugyanazon létkérdéssel kell megvívniuk. Ugyanazt keresik az életben, ki sikeresebben, ki eredménytelenül. Mégis a legcsodálatosabb ebben a könyvben az, hogy rávilágít arra, hogy bár az idő vészesen rohan, mégis ugyanazokkal a problémákkal és gondolatokkal kell megküzdenünk magunknak is, mint eledeinknek.
Imádom, ahogyan mai napig semmit sem vesztett aktualitásából, csak mostmár egyre több dolgot, melyet leírt, néven tudunk nevezni.

csgabi P>!
Milan Kundera: Lassúság

Ez egy kifejezetten nehéz olvasmány volt. Nem elég egyszer elolvasni: többször kell elolvasni, értelmezni. Utánaolvasást igényel, azt gondolom. Epikurosz, de Sade, történelem, különböző filozófiai irányzatok, művelődéstörténet, stb… Az ember csak kapkodja a fejét, és nem győz jegyzetelni. Megpróbálom majd megszerezni a könyvet, és remélem, e-könyvben is megtalálom valahol.
Remek könyv, első Kunderám. Nem tudom, ezzel volt-e érdemes kezdenem, de már mindegy. :-) Letaglózott – pozitív értelemben. :-))

n P>!
Milan Kundera: Lassúság

Asszem' én még Kunderánál is lassúbb vagyok…hm, mivoltez?

10 hozzászólás
clarisssa P>!
Milan Kundera: Lassúság

Ez volt a negyedik könyvem Kunderától. Befejezése után úgy éreztem, hogy az eddigiek közül ez tetszett a legjobban, mégis nehéz most megfogalmazni, hogy pontosan milyen… Sokat filozofáló, több szálat egyszerre futtató, embereket és cselekedeteket kegyetlenül őszintén és kritikusan elemezgető, sok rétegű, a testiséget mindig szókimondóan kezelő, szemlélődő, ironizáló, rengeteg utalást tartalmazó – röviden: olyan kunderás. Kell hozzá egy megfelelő hangulat, meg egy kis lassítás, hogy legyen időnk elgondolkodni sorain. Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy mindezzel együtt engem most még megnevettetnie is sikerült!
Már várom a következő találkozásunkat.

>!
Európa, Budapest, 2008
120 oldal · ISBN: 9789630784627
tgorsy>!
Milan Kundera: Lassúság

Kíváncsi vagyok, vajon hogyan oszlik meg a tetszik-nem tetszik arány életkor szerint.
Az az érzésem, h. a1990 előtt születettek egész mást olvasnak/éreznek, mint az utána születettek.
A Közép-európai én korosztályom gondolkodása, szemlélete, „lassúsága” ironikus szeretettel megrajzolva.

Lunemorte P>!
Milan Kundera: Lassúság

Még nem olvastam Kunderától, de már régóta terveztem.
Éppen ilyen elvont, filozofikus regényre volt szükségem éjszaka! Imádok ebben az időtájban merengeni, így ez a könyv most jól jött.
Tetszett a sok-sok nyíltan kimondott szó, a kusza, kavargó gondolatok, melyek időnként találkoznak egymással és egyesülnek, a mély filozófia és maga az üzenet.
Néha lassítsunk le egy kicsit, minek sietni és kapkodni? Hiszen előttünk áll még az egész élet! Ne siessünk elfelejteni a boldogságot!

Könyvözön>!
Milan Kundera: Lassúság

„Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik; az boldog.”

Lassúság – egy olyan elérhetetlen fogalom, mely után a XXI. század embere sóvárogva áhítozik.

Elöljáróban annyit, hogy ezt az életérzést nem Kundera műve fogja nekünk megadni, viszont tanulhatunk belőle.

Kundera a végtelenül lassú és a rohanó embereknek állít humoros emléket könyvében, sorait iróniával, gúnnyal és paródiával telítve. Nem csupán elmélkedések váltakozó síkjain él ez a történet, cselekménye is van, mégpedig egy szerelmi háromszöggel a középpontban.

Tudom, hogy az irónia kivétel nélkül jelen van Kundera összes művében, ugyanakkor valahogy távolinak éreztem magam ettől az írástól. Váltakozó kedélyállapottal görnyedtem a lapok fölé, olykor bánkódva, hogy nem én mondtam ki az író tökéletesen igaz szavait, olykor pedig bosszankodva, mert a mű valósága teljesen kicsorbult és az erkölcs egy másik síkra lépett.

Általában én vagyok az utolsó egy beszélgetés során, aki mellőzi az iróniát, sőt, előszeretettel szövök ilyesfajta humort a mondandómba. Ellenben most ezt éreztem, hogy kicsit sok ez a regény… maró gúny itatja át és szurkálja az olvasót, még akkor is, ha úgy nem vagyunk a probléma közvetlen megszólítottjai.

Bővebben a blogomon írtam erről a könyvről: https://konyvozonblog.com/2021/01/03/milan-kundera-lassusag/


Népszerű idézetek

Sweety>!

Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei , a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak? Eltűntek volna a mezei ösvényekkel, a rétekkel, a tisztásokkal, a természettel együtt? Egy cseh mondás szép hasonlattal határozza meg édes semmittevésünket: nézegetik a Jóisten ablakait. Aki a Jóisten ablakait nézegeti, az nem unatkozik, az boldog. Világunkban a semmittevés tétlenséggé változott, ami egészen más: a tétlen ember frusztrálva van, unatkozik, s egyfolytában a hiányzó mozgást keresi.

6. oldal

Panni91>!

Az egzisztencialista matematikában ez a jelenség két elemi képlettel írható le: a lassúság foka egyenesen arányos az emlékezés intenzitásával; a gyorsaság foka egyenesen arányos a felejtés intenzitásával.

32. oldal - 11. fejezet (Európa Könyvkiadó, 1996)

Kapcsolódó szócikkek: matematika
pali>!

A kiválasztottság érzése jelen van például minden szerelmi kapcsolatban. Mert a szerelem már meghatározásánál fogva is nem megérdemelt ajándék; az az igazi szerelem jele, ha érdem nélkül szeretnek. Ha egy nő azt mondja nekem: szeretlek, mert okos vagy, mert becsületes vagy, mert ajándékokat vásárolsz nekem, mert nem nőzöl, mert mosogatsz, akkor csalódott vagyok; az effajta szerelemben van valami érdekeltség. Mennyivel szebb azt hallani; megőrülök érted, pedig nem vagy se okos, se becsületes, sőt hazug, egoista gazember vagy.

40. oldal

csillagka P>!

Olyan mértékben vagyunk boldogok, amilyen mértékben távol tudjuk tartani magunktól a szenvedést.

9. oldal (Európa, 2008)

2 hozzászólás
alma>!

a motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni; múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik; kiszakad az idő folytonosságából; kívül kerül az időn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségéről, a gyerekeiről, a gondjairól, következésképp nem is fél, mert a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: motorkerékpár
sophie P>!

Ahogy a jelenkori történelmet mesélik, az olyan, mintha egy hangversenyen előadnák Beethovennek mind a százharmincnyolc művét, de mindegyikből csak az első 8 taktust játszanák el. Ha 10 év múlva megismételnék a hangversenyt, akkor már csak a legeslegelső hangokat játszanák el, vagyis az egész koncerten összesen százharmincnyolcat egyetlen dallamként előadva. Húsz ev múlva pedig Beethoven egész zenéjét egyetlen hosszú, éles hangban foglalnák össze, s ez ahhoz a végtelen, nagyon magas hanghoz lenne hasonlatos, amit süketsége első napján hallott.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ludwig van Beethoven
Cicu>!

(…) korunk átadja magát a sebesség démonának, s ezért felejti el olyan könnyen önmagát. Csakhogy én inkább megfordítanám ezt az állítást: korunk megszállottan feledésre vágyik, s azért adja át magát a sebesség démonának, hogy kielégítse ezt vágyát; léptei gyorsításával azt akarja tudtunkra adni, hogy nem akar emlékeket hagyni magáról; hogy belefáradt; megcsömörlött magától; el akarja fújni az emlékezet reszkető piciny lángját.

Demonshadow>!

Titkos kapcsolat van a lassúság és az emlékezet, illetve a sebesség és a felejtés között. Idézzünk föl egy lehető leghétköznapibb helyzetet: megy egy ember az utcán. Hirtelen vissza akar gondolni valamire, de cserbenhagyja az emlékezete. Ekkor ösztönösen lelassítja lépteit. Ha viszont valaki el akar felejteni valami nemrég történt, kínos esetet, akkor akaratlanul is meggyorsítja lépteit, mintha csak gyorsan el akarna távolodni attól, ami az időben túlságosan közel van hozzá.

32. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995.

1 hozzászólás
Aveline>!

Semmi sem olyan megalázó, mint amikor nem tud élesen visszavágni az ember egy éles támadásra.

Darkshine>!

Ha az ember olyan munkát végez, ami egyszersmind a szenvedélye, az kivételes kegy.

50. oldal (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: munka

Hasonló könyvek címkék alapján

Harry Mulisch: A menny felfedezése
Émile Ajar: Előttem az élet
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul
Umberto Eco: A rózsa neve
Umberto Eco: A Foucault-inga
Szabó Magda: Az ajtó
Paulo Coelho: Az alkimista
Romain Gary: A virradat ígérete
Robert Merle: Védett férfiak
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át