Halhatatlanság 228 csillagozás

Milan Kundera: Halhatatlanság Milan Kundera: Halhatatlanság Milan Kundera: Halhatatlanság

Milan ​Kunderának ez a regénye egyetlen mozdulatból születik, egy nő hanyag gesztusából az úszástanára felé – ez teremti meg az új mű főhősét a történetben tevékeny szerepet játszó, s történetesen Kundera nevet viselő író agyában. Miként Flaubert Emmája vagy Tolsztoj Annája, Kundera Agnese is olyan varázzsal bír, amely meghatározhatatlan vágyódást ébreszt. Ő az ihlető forrása a műnek, a képzelet gesztusának, amelyben megtestesül és kifejeződik Kundera eszménye a regényről (és a regény céljáról): a létezés nagy témáinak vizsgálata. A Halhatatlanság hét fejezete négy mai szereplő – Agnes; a férje, Paul; a húga, Laura és a szomorú hedonista, Rubens – kapcsolatait ábrázolja, s ezzel párhuzamosan meleg iróniával festi le az öregkorba hajló Goethe és a fiatal Bettina von Arnim különös viszonyát. Ezeken az alakokon keresztül Kundera a modern életről és a nyugati társadalomról mond erőteljes, mélyreható véleményt, ám a regény igazi témája – miként Kunderánál mindannyiszor – máshol van:… (tovább)

Eredeti cím: Nesmrtelnost

Eredeti megjelenés éve: 1990

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2016
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796095 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2009
462 oldal · ISBN: 9789630788137 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2007
462 oldal · ISBN: 9789630783637 · Fordította: KörtvélyessyKlára

4 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Johann Wolfgang Goethe · Ernest Hemingway


Kedvencelte 70

Most olvassa 12

Várólistára tette 126

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Kundera egy uszodában üldögélve észrevesz egy nőt, vagyis egy mozdulatot, amit éppen ez az ismeretlen nő „közvetít”, amelynek hatására egyre- másra törnek fel belőle a gondolatok, az ötletek, emlékek és elmélkedések, mígnem ebből a hatalmas kuszaságból végül megszületik egy 460 oldalas könyv. Több, időben és térben is eléggé szerteágazó és szándékoltan összekuszált szálon futnak az események, amelyek mindvégig csak díszletként szolgálnak a főbb elméleti, filozófiai kérdéseknek, mint a szeretet, szerelem, halál, becsvágy és persze a halhatatlanság. Mitől lesz valaki igazán halhatatlan? Tényleg minden ember valahol mélyen erre törekszik? Azok is, akik mindvégig harsányan előtérbe helyezik magukat és azok is, akik csak csendesen megbújnak a háttérben? Szükségszerű, hogy minden emberi kapcsolatban legyen egy domináns és egy alárendelt fél? Mitől függ, hogy ki válik azzá? És mitől függ, hogy végül ki lesz a halhatatlan? Ki lesz az, akit nem felejtenek el? Mi számít igazán, ha a tömegek számára is felejthetetlen maradsz, vagy elég-e ha csak néhány, legfontosabb személy számára maradsz halhatatlan? Természetesen egyik kérdésre sem kapunk választ. Helyette azonban részesei lehetünk egy sajátos humorú, iróniától cseppet sem mentes képzeletbeli utazásnak, ahol szembe jön velünk Goethe, Hemingway, Mahler és az író korábbi önmaga is. Ezek után pedig kit érdekel már a valóság? Kit érdekel, hogy ez egy regény-e egyáltalán?

Frank_Waters I>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Állítólag ez a betetőzése Kundera hétrészes regényeinek. Hosszúságban mindenképpen, de amúgy szerintem nem. Sokkal zseniálisabb A nevetés és felejtés könyve, de az is igaz, hogy ez jobb, mint a A lét elviselhetetlen szörnyűsége. Például ezen is lehet jókat nevetni, a regényes eszmefuttatások is érdekesek, az öreguras „jajezamaivilág” is aranyos és elgondolkodtató, és hát a szereplők tényleg érdekesek, bár Agnes itt a főfigura, szerintem ő a legunalmasabb, a húga, Laura sokkal vonzóbb és érdekesebb, igaz, hogy ő meg Agnes nélkül nem is létezhetne. (Mondjuk, ha francia, és az, akkor inkább Agnès, de szerintem ez a fordító hibája.) Aprópopó, fordító: nem tökéletes a fordítás, a stílust sokszor átalakítja, próbálja költőiesíteni, pedig valószínűleg az eredeti sokkal szikárabb és egyszerűbb, mint a fabot. Kundera mondatai amúgy se szoktak pázmányi magasságokba emelkedni körmondatilag, ami inkább előny, mint hátrány, így az olyan hülyék is megértik, mint én.

Tovább a humorra: a leghumorosabb szereplő itten Avenarius professzor, aki a legvonzóbb is, persze az egyébként randira-hívni-való Laurán kívül (a nők vonzóságban halhatatlan hallatlan előnnyel indulnak). Igazi vén szürrealista, aki inkább gyújtana fel egy múzeumot, minthogy megnyisson egy könyvtárat, a konstruktív romboló. Emlékezetes öregúr. De összehasonlítva a sokkal színesebb nevetésésfelejtéssel nem az igazi, nem az a karneváli regény, mint az, sőt, sajnos még valószerű is sokszor. Szerencsére nem mindig. Ott minden résznek új szereplői vannak, itt nagyjából ugyanazok ismétlődnek, van az Agnes-szál, és van a Goethe-Bettina szál, amelyk nagyszerűen ellenpontozzák egymást (és van még a hatodik részben egy Rubens-szál is, az is nagyon erős), de túlságosan összetartanak.

A kis hibák ellenére nagyon jó könyv ez, de ne várjunk tőle olyan izgalmakat, mint egy Betörő-krimitől, és olyanokat se, mint az Anna Kareninától (bár úgyis tudjuk, mi lesz a vége), inkább szellemi izgalmat. Kérdés, hogy ez újraolvasásnál is működik-e, nem tudom. A túl sokat emlegetett nevetésésfelejtésnél működik, nagyon jól. (Azért itt is van érdeklődés-csigázás, csak teljesen máshogy, mint egy kalandregénynél.)

5 hozzászólás
Maya>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Majdnem kevenc könyv lett belőle. Az egész könyv egy eszmefuttatás egy mozdulatról. E köré épülnek rövid cselekménymozzanatok, amelyek aztán valahogy mégis összefüggenek. Az elmélkedéseket nagyon szerettem benne. Miért nem lett mégis kedvenc? Mert elég sok benne a pletyka más írókról, és úgy tűnik minden fontosabb az embernél:
„A leghalványabb kétség sem fér ahhoz, hogy a világon sokkal kevesebb a mozdulat, mint az egyed. Ez a megállapítás megdöbbentő következtetésre késztet bennünket: a mozdulat egyedibb, mint az egyed. Szólásmondásként fogalmazva: sok ember, kevés mozdulat.
„Emberből sok van, gondolatból kevés: mindnyájan hozzávetőleg ugyanazt gondoljuk, és a gondolatokat kölcsönösen átadjuk vagy kölcsönadjuk egymásnak, esetleg lopjuk egymástól. Ha azonban valaki a lábamra tapos, a fájdalmat csak én érzem. Az én alapja nem a gondolkozás, hanem a szenvedés, amely az összes érzelem közt a legalapvetőbb. Szenvedés közepette a macska se kételkedhet felcserélhetetlen énjében.”
(Olvasás közben elgondolkoztam azon is, hogy vagy nagyon befolyásolható vagyok, vagy nagyon megegyező az ízlésem valaki máséval. Könytári példányt olvastam, többen belefirkáltak a könyvbe. Valaki ceruzával aláhúztott egy-egy részt. Az aláhúzott részek tetszettek nekem is a legjobban. )

3 hozzászólás
Huntress>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Halhatatlanság nincs halál nélkül, úgy fonódik egyik a másikra, mint borostyán a fa törzsére, és ahogy a kúszó növény is végül összeroppantja a fát, úgy nehezül teherként egymásra a két fogalom.
Elképesztően filozófikus,mégis intenzív, és érzésekkel teli Kundera regénye.

Rea>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Ezt a könyvet olvastam vagy egy hónapig, (közbe persze két másikat is.) de nem azért, mert nem volt jó, ellenkezőleg ,hogy sokáig élvezhessem. Ám aki valamiféle izgalmas történetre vágyik, ne ezt olvassa.) Itt a több lazán összekapcsolódó történet csak ürügy, hogy az író az érdekes kis elméleteit kifejthesse. Én imádom a zseniális stílusát, csak egy bajom van vele, kicsit hideg ez a zsenialitás, és olyan kis szomorkás hangulatom lesz mindig tőle, de mégis annyira vonz, hogy továbbra is fogom gyűjteni és olvasni a regényeit.
Egyébként Kunderát olvasva valahogy mindig eszembe jut, hogy istenments egy ilyen pasival találkozni élőben mint ő.. A nők minden egyes tettét félelmetesen kielemezné, ami bár néha nagyon pontosnak tűnik..de mint tudjuk, úgyis reménytelen..)P

2 hozzászólás
Maryse>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Fontos beszélgetések, hangsúlyossá váló részcselekmények, filozófiai töprengések, leleményes, de „kellemetlen”, didaktikus? történetmesélés, határozott írói cél – kitalálni az élet értelmét, feltárni a halhatatlanság iránti vágyat – ez jut eszembe a regény mostani olvasásánál. Nyugtalanító és lélegzetelállító mű, de nem kedvenc, bár azt hiszem Kunderát olvasni mindig is élmény marad számomra, mert szellemes és provokatív. Érdekes és valamelyest még ismerősnek is mondható perspektívát tár elénk a szerző pl. az önbecsülésről, az önmagunkkal való azonosulásról, a bizonytalanságról, a magányról, a magánéletről vagy arról, hogy mások hogyan emlékeznek ránk, vagy mit gondolnak rólunk. A leginkább a cselekményvezetés frusztrált ebben a regényben, mert gyakran függőben maradt, aztán egyszer csak véletlenszerűen valami más kontextusban ismét előkerült ugyanaz a szál. A szereplők között Kundera saját karaktere is megjelenik, amit játéknak, iróniának és némileg paradoxonnak érzek. Ágnest pedig kezdem megérteni, megszeretni, mert a saját világa, önérzete egyre fontosabb számára, elfogadja önmaga létének lényegét.

délibáb>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Imádom Kunderát, kedvelem Agnest, szeretem a nefelejcset.

pokoanita >!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Huhh, ez nagy menet volt. Hegymenet ráadásul. El is fáradtam közben, hisz nem volt egyszerű, ennek megfelelően lassan is haladtam vele. Még annak ellenére is, hogy sok, rövid fejezetből áll, azt pedig általában szeretni szoktam.
A fülszöveget olvasva sejtettem, hogy ez nem egy lineáris cselekményt felvonultató könyv lesz – hisz hogyan is lehetne az egy uszodában észlelt mozdulat köré font történet – ilyen mértékű kuszaságra azonban nem számítottam. Keverednek az idősíkok, a helyszínek, a történelmi színterek; a történelem, a zene és az irodalom. Goethe, Rubens, Hemingway mind tökéletesen megférnek egymás mellett, a végén szerintem már a szemem sem rebbent volna, ha valamelyikőjük bepattan abba a medencébe is. Mondjuk Paul mellé, aki a végére a nagy felsóhajtásával abszolút kedvenc karakteremmé változott :)
Hogy mégsem utálom a könyvet, az Kundera zsenialitásának köszönhető! Olyan az egész mű, mintha leülne vele az ember borozni és beszélgetni. Csak épp nem állunk meg egy üvegnél, de lehet kettőnél sem. :) Mindenesetre hatalmas tudású szerző, ezt másképp nem is lehetett volna kivitelezni. Abszolút magamban érzem a hiányosságokat, amiért nem tudtam ezt kellően élvezni.
Nagyon örülök, hogy Kundera életművét nem ezzel a könyvvel kezdtem felfedezni. :)

Még egy idézet-gondolat a végére, mert ez közben nekem is többször is eszembe jutott:
„– És mi lesz az új regényed címe?
A lét elviselhetetlen könnyűsége.
– De hiszen, ha jól emlékszem, azt már valaki megírta.
– Én! De akkor rossz címet választottam. Ez a cím annak a regénynek jár, amit most írok.”

Rawalpindi>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Pszichológiai alapú filozofálgatások, ami hol megfogott, hol nem. Nem egy helyt túl parlagi, lényegtelen volt, más helyeken túl sok szexszel próbálta pótolni a műve hiányosságait. Korunk legtöbb írója ugyanezt szokta tenni hasonló esetben, és a túl sok még a jóból is megárt – ez még a szexre is vonatkozik.

oltidori I>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Nagyon jó. Egyedi, érdekes, tanulságos. Nehéz róla beszélni, ahogy ezt maga Kundera is mondta a regényében a regényéről. Csak ajánlani tudom. :)


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

A híreket úgy hallgatja az ember, ahogy elszív egy cigarettát, majd a hamutartóba nyomja.

Harmadik rész, Aki elmés szövetségese saját sírásóinak

7 hozzászólás
Psyche>!

A költészet értelme nem az, hogy elkápráztasson bennünket, hanem hogy feledhetetlenné, elviselhetetlen sóvárgásra méltóvá tegyen egy pillanatot.

fülcimpa>!

A szemérem védekezést jelent az ellen, amit akarunk, és szégyenkezést amiatt, hogy azt akarjuk, ami ellen védekezünk.

esőember>!

Lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk. Talán csak kivételes pillanatokban érzékeljük éveink számát, és az idő nagy részében kortalanok vagyunk.

10. oldal

Rawalpindi>!

Nincs előnyösebb, mint gyereknek mutatkozni: egy gyerek mindent megengedhet magának, mert ártatlan és tapasztalatlan; nem kell betartania a társadalmi illemtant, mert még nem lépett be a világba, ahol forma uralkodik; kinyilváníthatja érzelmeit, tekintet nélkül arra, hogy vét-e az illem ellen, vagy sem

82. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995

Frank_Waters I>!

…amikor azt mondjuk, hogy A.-t jobban szeretjük B.-nél, ez nem a szeretet kétféle fokozatának az összehasonlítása, hanem kinyilvánítása annak, hogy B.-t nem szeretjük.

311. oldal

5 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Mert a csodálat mindenkinek fontosabb a gyönyörnél. A látszat fontosabb a valóságnál. A valóság már senkit nem érdekel. Senkit.

460. oldal

Psyche>!

Az életben nem a lenni, hanem a saját énemnek lenni az elviselhetetlen.

fülcimpa>!

A szerelem mindannyiunkat a megismerés hamis illúziójával tölt el.

Rawalpindi>!

A zene nemcsak gazdagította az európai ember érzelmi világát, hanem megtanította arra is, hogy rajongjon az érzelmeiért és az érző énjéért.

278. oldal, Negyedik rész: Homo sentimentalis, 13., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Émile Ajar: Előttem az élet
Émile Zola: A Patkányfogó
Simone de Beauvoir: Elválaszthatatlanok
Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Romain Gary: A virradat ígérete
Rejtő Jenő (P. Howard): A szőke ciklon
Albert Camus: Az idegen
Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Honoré de Balzac: Vesztett illúziók I–II.
Balzac Honoré: Grandet Eugénia