Halhatatlanság 199 csillagozás

Milan Kundera: Halhatatlanság Milan Kundera: Halhatatlanság Milan Kundera: Halhatatlanság

Milan ​Kunderának ez a regénye egyetlen mozdulatból születik, egy nő hanyag gesztusából az úszástanára felé – ez teremti meg az új mű főhősét a történetben tevékeny szerepet játszó, s történetesen Kundera nevet viselő író agyában. Miként Flaubert Emmája vagy Tolsztoj Annája, Kundera Agnese is olyan varázzsal bír, amely meghatározhatatlan vágyódást ébreszt. Ő az ihlető forrása a műnek, a képzelet gesztusának, amelyben megtestesül és kifejeződik Kundera eszménye a regényről (és a regény céljáról): a létezés nagy témáinak vizsgálata. A Halhatatlanság hét fejezete négy mai szereplő – Agnes; a férje, Paul; a húga, Laura és a szomorú hedonista, Rubens – kapcsolatait ábrázolja, s ezzel párhuzamosan meleg iróniával festi le az öregkorba hajló Goethe és a fiatal Bettina von Arnim különös viszonyát. Ezeken az alakokon keresztül Kundera a modern életről és a nyugati társadalomról mond erőteljes, mélyreható véleményt, ám a regény igazi témája – miként Kunderánál mindannyiszor – máshol van:… (tovább)

Eredeti cím: Nesmrtelnost

Eredeti megjelenés éve: 1990

>!
Európa, Budapest, 2016
464 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796095 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2009
462 oldal · ISBN: 9789630788137 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2007
462 oldal · ISBN: 9789630783637 · Fordította: KörtvélyessyKlára

4 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Ernest Hemingway · Johann Wolfgang Goethe


Kedvencelte 66

Most olvassa 14

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Nikolett_Kapocsi P>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Kundera egy uszodában üldögélve észrevesz egy nőt, vagyis egy mozdulatot, amit éppen ez az ismeretlen nő „közvetít”, amelynek hatására egyre- másra törnek fel belőle a gondolatok, az ötletek, emlékek és elmélkedések, mígnem ebből a hatalmas kuszaságból végül megszületik egy 460 oldalas könyv. Több, időben és térben is eléggé szerteágazó és szándékoltan összekuszált szálon futnak az események, amelyek mindvégig csak díszletként szolgálnak a főbb elméleti, filozófiai kérdéseknek, mint a szeretet, szerelem, halál, becsvágy és persze a halhatatlanság. Mitől lesz valaki igazán halhatatlan? Tényleg minden ember valahol mélyen erre törekszik? Azok is, akik mindvégig harsányan előtérbe helyezik magukat és azok is, akik csak csendesen megbújnak a háttérben? Szükségszerű, hogy minden emberi kapcsolatban legyen egy domináns és egy alárendelt fél? Mitől függ, hogy ki válik azzá? És mitől függ, hogy végül ki lesz a halhatatlan? Ki lesz az, akit nem felejtenek el? Mi számít igazán, ha a tömegek számára is felejthetetlen maradsz, vagy elég-e ha csak néhány, legfontosabb személy számára maradsz halhatatlan? Természetesen egyik kérdésre sem kapunk választ. Helyette azonban részesei lehetünk egy sajátos humorú, iróniától cseppet sem mentes képzeletbeli utazásnak, ahol szembe jön velünk Goethe, Hemingway, Mahler és az író korábbi önmaga is. Ezek után pedig kit érdekel már a valóság? Kit érdekel, hogy ez egy regény-e egyáltalán?

Frank_Spielmann I>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Állítólag ez a betetőzése Kundera hétrészes regényeinek. Hosszúságban mindenképpen, de amúgy szerintem nem. Sokkal zseniálisabb A nevetés és felejtés könyve, de az is igaz, hogy ez jobb, mint a A lét elviselhetetlen szörnyűsége. Például ezen is lehet jókat nevetni, a regényes eszmefuttatások is érdekesek, az öreguras „jajezamaivilág” is aranyos és elgondolkodtató, és hát a szereplők tényleg érdekesek, bár Agnes itt a főfigura, szerintem ő a legunalmasabb, a húga, Laura sokkal vonzóbb és érdekesebb, igaz, hogy ő meg Agnes nélkül nem is létezhetne. (Mondjuk, ha francia, és az, akkor inkább Agnès, de szerintem ez a fordító hibája.) Aprópopó, fordító: nem tökéletes a fordítás, a stílust sokszor átalakítja, próbálja költőiesíteni, pedig valószínűleg az eredeti sokkal szikárabb és egyszerűbb, mint a fabot. Kundera mondatai amúgy se szoktak pázmányi magasságokba emelkedni körmondatilag, ami inkább előny, mint hátrány, így az olyan hülyék is megértik, mint én.

Tovább a humorra: a leghumorosabb szereplő itten Avenarius professzor, aki a legvonzóbb is, persze az egyébként randira-hívni-való Laurán kívül (a nők vonzóságban halhatatlan hallatlan előnnyel indulnak). Igazi vén szürrealista, aki inkább gyújtana fel egy múzeumot, minthogy megnyisson egy könyvtárat, a konstruktív romboló. Emlékezetes öregúr. De összehasonlítva a sokkal színesebb nevetésésfelejtéssel nem az igazi, nem az a karneváli regény, mint az, sőt, sajnos még valószerű is sokszor. Szerencsére nem mindig. Ott minden résznek új szereplői vannak, itt nagyjából ugyanazok ismétlődnek, van az Agnes-szál, és van a Goethe-Bettina szál, amelyk nagyszerűen ellenpontozzák egymást (és van még a hatodik részben egy Rubens-szál is, az is nagyon erős), de túlságosan összetartanak.

A kis hibák ellenére nagyon jó könyv ez, de ne várjunk tőle olyan izgalmakat, mint egy Betörő-krimitől, és olyanokat se, mint az Anna Kareninától (bár úgyis tudjuk, mi lesz a vége), inkább szellemi izgalmat. Kérdés, hogy ez újraolvasásnál is működik-e, nem tudom. A túl sokat emlegetett nevetésésfelejtésnél működik, nagyon jól. (Azért itt is van érdeklődés-csigázás, csak teljesen máshogy, mint egy kalandregénynél.)

5 hozzászólás
Maya>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Majdnem kevenc könyv lett belőle. Az egész könyv egy eszmefuttatás egy mozdulatról. E köré épülnek rövid cselekménymozzanatok, amelyek aztán valahogy mégis összefüggenek. Az elmélkedéseket nagyon szerettem benne. Miért nem lett mégis kedvenc? Mert elég sok benne a pletyka más írókról, és úgy tűnik minden fontosabb az embernél:
„A leghalványabb kétség sem fér ahhoz, hogy a világon sokkal kevesebb a mozdulat, mint az egyed. Ez a megállapítás megdöbbentő következtetésre késztet bennünket: a mozdulat egyedibb, mint az egyed. Szólásmondásként fogalmazva: sok ember, kevés mozdulat.
„Emberből sok van, gondolatból kevés: mindnyájan hozzávetőleg ugyanazt gondoljuk, és a gondolatokat kölcsönösen átadjuk vagy kölcsönadjuk egymásnak, esetleg lopjuk egymástól. Ha azonban valaki a lábamra tapos, a fájdalmat csak én érzem. Az én alapja nem a gondolkozás, hanem a szenvedés, amely az összes érzelem közt a legalapvetőbb. Szenvedés közepette a macska se kételkedhet felcserélhetetlen énjében.”
(Olvasás közben elgondolkoztam azon is, hogy vagy nagyon befolyásolható vagyok, vagy nagyon megegyező az ízlésem valaki máséval. Könytári példányt olvastam, többen belefirkáltak a könyvbe. Valaki ceruzával aláhúztott egy-egy részt. Az aláhúzott részek tetszettek nekem is a legjobban. )

3 hozzászólás
Rea P>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Ezt a könyvet olvastam vagy egy hónapig, (közbe persze két másikat is.) de nem azért, mert nem volt jó, ellenkezőleg ,hogy sokáig élvezhessem. Ám aki valamiféle izgalmas történetre vágyik, ne ezt olvassa.) Itt a több lazán összekapcsolódó történet csak ürügy, hogy az író az érdekes kis elméleteit kifejthesse. Én imádom a zseniális stílusát, csak egy bajom van vele, kicsit hideg ez a zsenialitás, és olyan kis szomorkás hangulatom lesz mindig tőle, de mégis annyira vonz, hogy továbbra is fogom gyűjteni és olvasni a regényeit.
Egyébként Kunderát olvasva valahogy mindig eszembe jut, hogy istenments egy ilyen pasival találkozni élőben mint ő.. A nők minden egyes tettét félelmetesen kielemezné, ami bár néha nagyon pontosnak tűnik..de mint tudjuk, úgyis reménytelen..)P

2 hozzászólás
Rawalpindi>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Pszichológiai alapú filozofálgatások, ami hol megfogott, hol nem. Nem egy helyt túl parlagi, lényegtelen volt, más helyeken túl sok szexszel próbálta pótolni a műve hiányosságait. Korunk legtöbb írója ugyanezt szokta tenni hasonló esetben, és a túl sok még a jóból is megárt – ez még a szexre is vonatkozik.

zuzm>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Kedvenc Kunderám (talán mert ezt olvastam először); ezután a többi, inkább csak „utánérzés” volt, ebben minden benne van, ami Kundera.

1 hozzászólás
esőember>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Kundera nem az én nyelvemen ír, nem nekem ír, nem szólított meg. Érdekes könyv volt a szaggatott, csapongó szöveggel, de nekem hiányzott a folyamatos szövegvezetés. A filozofikus elkalandozásokban találtam ugyan ínyemre valót, ám mégis keserű szájízt hagy maga után e könyv.

délibáb>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Imádom Kunderát, kedvelem Agnest, szeretem a nefelejcset.

lollippi I>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Nagyon jó. Egyedi, érdekes, tanulságos. Nehéz róla beszélni, ahogy ezt maga Kundera is mondta a regényében a regényéről. Csak ajánlani tudom. :)

Che P>!
Milan Kundera: Halhatatlanság

Óriási kedvencem, a Harmadik és a Hatodik rész pedig a csúcs. Mindenkinek ajánlom.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

A híreket úgy hallgatja az ember, ahogy elszív egy cigarettát, majd a hamutartóba nyomja.

Harmadik rész, Aki elmés szövetségese saját sírásóinak

7 hozzászólás
Psyche>!

A költészet értelme nem az, hogy elkápráztasson bennünket, hanem hogy feledhetetlenné, elviselhetetlen sóvárgásra méltóvá tegyen egy pillanatot.

fülcimpa>!

A szemérem védekezést jelent az ellen, amit akarunk, és szégyenkezést amiatt, hogy azt akarjuk, ami ellen védekezünk.

Rawalpindi>!

Nincs előnyösebb, mint gyereknek mutatkozni: egy gyerek mindent megengedhet magának, mert ártatlan és tapasztalatlan; nem kell betartania a társadalmi illemtant, mert még nem lépett be a világba, ahol forma uralkodik; kinyilváníthatja érzelmeit, tekintet nélkül arra, hogy vét-e az illem ellen, vagy sem

82. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995

Frank_Spielmann I>!

…amikor azt mondjuk, hogy A.-t jobban szeretjük B.-nél, ez nem a szeretet kétféle fokozatának az összehasonlítása, hanem kinyilvánítása annak, hogy B.-t nem szeretjük.

311. oldal

5 hozzászólás
esőember>!

Lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk. Talán csak kivételes pillanatokban érzékeljük éveink számát, és az idő nagy részében kortalanok vagyunk.

10. oldal

Psyche>!

Az életben nem a lenni, hanem a saját énemnek lenni az elviselhetetlen.

Nikolett_Kapocsi P>!

Mert a csodálat mindenkinek fontosabb a gyönyörnél. A látszat fontosabb a valóságnál. A valóság már senkit nem érdekel. Senkit.

460. oldal

Rawalpindi>!

Hogy viselkedjen az ember az olyan nővel, aki hívatlanul állít be hozzá? Hol az az egyetem, ahol ezt tanítják?

205. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995

Rawalpindi>!

A zene nemcsak gazdagította az európai ember érzelmi világát, hanem megtanította arra is, hogy rajongjon az érzelmeiért és az érző énjéért.

278. oldal, Negyedik rész: Homo sentimentalis, 13., Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995


Hasonló könyvek címkék alapján

Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Albert Camus: Közöny / A bukás
Robert Merle: Védett férfiak
Jean-Michel Guenassia: Javíthatatlan Optimisták Klubja
Michel Houellebecq: Elemi részecskék
Émile Ajar: Előttem az élet
Alex Miller: Lovesong
Simone de Beauvoir: Mások vére
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Eugène Ionesco: A magányos