Búcsúkeringő 240 csillagozás

Milan Kundera: Búcsúkeringő Milan Kundera: Búcsúkeringő Milan Kundera: Búcsúkeringő

A ​neves cseh író regényében öt fejezetbe sűríti egy meg nem nevezett – de nyilvánvalóan cseh – fürdővároskában összeverődött néhány ember életútjának metszéspontjait. Az öt fejezet – öt nap. Ezalatt szerelmek lángolnak fel és lobbannak ki, tragédiába torkollik a végzetet kihívó játszadozás a sorssal. Az action gratuite-re, a századelő francia regényhullámának indíték nélküli gyilkosságára emlékeztet az a mód, ahogy Jakub – a regény egyik főhőse – mérget csempész egy ismeretlen nő gyógyszeres fiolájába, majd „működni” hagyja a sorsot. Egyébként a regény nyolctagú, véletlenül összekerült társaságának mindegyike meghatározott típust képvisel. A kissé elnagyoltan, néhány vonással megrajzolt szereplők között van gazdag amerikai; helybéli szoknyabolond és nagy orrú nőgyógyász; az esztelen, oktalan és leküzdhetetlen féltékenységet megtestesítő szépasszony és fiatalember; a csinos, de üresfejű és nagyravágyó ápolónő; a kevésbé csinos, de nevelőapját mégis elcsábítani képes fiatal lány, és… (tovább)

Eredeti cím: Valčík na rozloučenou

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Európa, Budapest, 2015
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052203 · Fordította: Bába Iván
>!
Európa, Budapest, 2007
228 oldal · ISBN: 9789630782128 · Fordította: Bába Iván
>!
Európa, Budapest, 2005
228 oldal · ISBN: 9630777215 · Fordította: Bába Iván

4 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 38

Most olvassa 11

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 30


Kiemelt értékelések

>!
Frank_Spielmann I
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Micsoda pernahajder ez a Kundera! Úgy látszik, ez az egy hasonlóság van közte és Hrabal között (meg hogy mindketten csehek). Elterjedt, hogy Kundera lila író, annyira elvont, hogy még az emberi ürülékről is tud mélyrehatóan filozofálni (lásd: Az élet elviselhetetlen könnyűsége). De ez félreértés. Mert bár ezek a bárgyú filozofálások ebben a könyvben is megvannak, de hogy ne legyen félreérthető: a szereplők szájába adva, így már teljesen egyértelmű, hogy humorral állunk szembe, és nevetni kell. Én annyit nevettem, hogy görcsbe állt tőle a rekeszizmom.

Akad ugyebár egy kis cseh fürdőváros, ahol a különc Skréta doktor a meddő nőket gyógyítja, sokszor sikeresen. (Nem mondom el, hogyan, de nagyon nevetek, ha rágondolok.) Itt aztán minden fontos szereplő összejön, van populáris jazz-koncert, világoskék tabletták, trombitás, féltékenység, szerető, szerelő, dúsgazdag amerikai, aki minden nőt megkap (különben nekem ő volt a kedvencem, majd megértitek, ha elolvassátok), egy disszidálni készülő volt kommunista forradalmár, abortusz-bizottság, pisilő kisfiús plakátok, meztelen nők, kékes fényű glória, detektív, jó borok és sajtok, szóval minden-minden.

Véletlenek, tragédia, komédia, mesteri (elkoptatott szó) jelenetézés, avagy dramaturgia, és az általam jól ismert Kundera-humor. Ezt tényleg olvassátok el, jó?

>!
Flajmer
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk? Ha Kundera, magyar lenne (amit nem nehéz elképzelni, mert sajátosan közép-európai) akkor valahol Kosztolányival és Karinthyval tudnám elképzelni, ahogy kávézgatnak a Nyújorkban. Miért csináljuk ezt? Úgy értem futjuk az állandó köröket, nem merjük kimutatni azt, amit érzünk. Igazából érezni sem merünk. Pedig, legmélyen mindenki tudja, hogy felesleges ilyeneken görcsölni, hiszen már hányan voltak előttünk, akik ugyan ezeken akadtak fenn. Aztán mégis ezt csináljuk. Kundera pedig nagyon mélyen belelát ebbe, és hogyan ábrázolja! Mondhatom, mindannyian Kundera köpönyegéből bújtunk ki. Íme az ember!

Ja és, hogy posztmodern-e Kundera ezen könyve?
Nem

>!
ppeva P
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Nem is keringő volt ez, hanem körtánc egy kicsit őrült, kicsit együgyű maszkabálban. A szereplők csetlenek-botlanak, összekapaszkodnak, szomorkodnak, vidámnak tettetik magukat, szó esik életről-halálról, nagy sorskérdésekről, valaki meghal, valaki elutazik, aztán elengedik egymást, és tovább csetlenek-botlanak, együtt vagy külön, ahogy éppen jön. Ennyi.
A jó benne az, hogy mégse ennyi.

3 hozzászólás
>!
Malbogian
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Ezért a nagyszerű regényért már megérte szeretni Kunderát!

>!
Bubuckaja P
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Búcsúkeringő nagyon szép címe van. De nekem mégis az a kép jutott eszembe, mikor kavargatom a zöldséglevest. Van benne répa, fehérrépa, borsó, krumpli, tészta. A közös, hogy egy levesben vannak. Kavarod, kavarod, kavarodnak, nem is látod őket, akkora a kavarodás. Aztán abbahagyod a kavarást és minden leülepszik a fazék aljára, te meg nem látsz semmit. Ezt éreztem a regény olvasása közben. Olyan cselekményt épített fel az író, hogy egy jó drámának is beillene, már-már izgatottan vártam, hogy ebből a katyvaszból milyen végkifejlet kerekedik. Vártam a nagy jelenetet, ahol az összes szereplő találkozik és mindenről lehull a fátyol. Persze ilyen nincs. És talán jobb is, hogy nincs, nem illett volna hozzá, ez nem dráma, a szó szoros értelmében persze.
Amellett, hogy az összekuszált életeket szeretné az olvasó kibogozni, a történet még olyan erkölcsi kérdések elé sodor, hogy egyenként komoly konferenciákat lehetne megvitatásukra tartani. Azonban a könyv ezt nem engedi, feldob egy erkölcsi problémát, nem rághatod meg, mint a marha, hanem rögtön dobja a másikat. És ettől a sok átgondolni való átgondolhatatlanságtól az ember feje is kavarogni kezd. Aztán a könyvet becsukva el lehet rajta rágódni, nyugodtan.

>!
Lanore P
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Kundera írásmódja mindig különleges számomra, mert a regényeiben magamat is megtalálom egy picit, és néha választ kapok a saját kérdéseimre… ha még a hangulatom is passzol ezekhez a keserédes, szomorkás történetekhez, akkor teljes az élmény, és hatalmába kerít ez a gondolatvilág. Most is ez történt :) Újraolvasás volt, de most többet adott, másképp érintett meg. A szereplők defektesek furák, esendők, egészen különös reakciókkal és döntésekkel a maguk élethelyzetében… elkerülhetetlen, hogy összefonódjon a sorsuk, és végül egy darab tablettán múlik minden… ha elgondolkoznának az érzéseiken, és esetleg még fel is vállalnák azokat, igencsak más lenne a végeredmény… ez azonban így jó, így kerek, és így valódi… nekem… jólesett ez a kis lélekboncolgatás.
Nem tudom, miért, de egyfolytában ez a zene járt a fejemben, amíg olvastam: http://www.youtube.com/watch…

>!
Kerol
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Bár megfogadtam, hogy A lét elviselhetetlen könnyűsége után Kunderától soha, semmit, mégis megszegtem a szabályt, hátha… Nem volt olyan szörnyű, mint az első könyvélményem, de még mindig nem győződtem meg arról, hogy van bennünk valami közös az íróval. A karakterábrázolásokat szerettem, de a sok fölösleges filozofálás fárasztott, és nem véltem felfedezni benne a humort. Erősen próbálkoztam, de továbbra sem sikerült megszeretni Kunderát, némi keserű szájíz mellett nem hagyott mély nyomot bennem.

>!
hencsa06
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Nem igazán rajongtam eddig Kundera írásaiért, ez a könyve viszont megfogott. Van benne szerelem ,halál , politika, abortusz, félelem ,gyávaság egy kicsit összemixelve.
Nagyon életszerű,talán ezért is tetszik annyira.

>!
Anibell P
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Férfiak és nők összekuszálják a saját életüket és persze egymásét. Ó mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha mernénk vállalni érzéseinket, nehéz helyzetünket, nem akarnánk becsapni a másikat vagy magunkat, akkor viszont nem születnének ilyen remek könyvek…
Egyaránt ajánlom azoknak akinek tetszett, és akinek nem tetszett A lét elviselhetetlen könnyűsége, ebben a műben sokkal több az esemény, és sokkal kevesebb az elemzés.

>!
nuskod
Milan Kundera: Búcsúkeringő

Nem olvastam sok könyvet Kunderától, mert valamiért engem nem fog meg annyira, de úgy döntöttem, hogy kísérletezek még vele, hátha lesz olyan könyve, ami számomra is tartogat mondanivalót.
A Búcsúkeringő szerencsére jó választás volt, a mély gondolatok és a szereplők érzései mellett az események is hangsúlyosak. Ha valakinek azért nem tetszett Kundera, mert eddig csak olyan könyvét olvasta, amit két hét után elfelejtett (mint én), annak ajánlom, hogy ne adja fel, olvasgasson még kicsit tőle. Azt kell mondanom, Kundera tényleg nem rossz. A Búcsúkeringő felejthetetlen.


Népszerű idézetek

>!
Epilógus

Elcsábítani egy nőt (…) ehhez nem kell nagy tudomány. De szépen elhagyni, erre már csak az érett férfi képes.

26. oldal (Európa Könykiadó, 2007)

>!
Cicu

Az emberek nem tudják értékelni a reggeleket. A vekker erőszakos hangjára ébrednek, amely úgy vágja ketté az álmukat, mint a fejszecsapás, és azon nyomban belevetik magukat az örömtelen lótás-futásba. Hát mondja, miféle nap lesz az, amelyik ilyen erőszakos módon kezdődik! Mi vár azokra az emberekre, akiket az ébresztőóra minden áldott reggel kisebbfajta elektrosokkal térít magukhoz! Napról napra egyre jobban elszoknak az örömtől. Higgye el nekem, hogy az emberek magatartását a reggeleik szabják meg.

23. oldal

5 hozzászólás
>!
volna

Az utolsó ok olyan súlyos, hogy öttel felér. Ha gyermekem van, ez azt jelenti, hogy az emberre szavazok. Ha gyerekem van, ezzel mintha azt mondanám a világnak: megszülettem, kipróbáltam az életet, és olyan jónak találtam, hogy úgy döntöttem: érdemes megismételni.

2 hozzászólás
>!
ppeva P

Melyiket gyűlöli jobban? Azt a férfit, akinek nem kell, vagy azt, amelyik megőrül érte?

86. oldal

>!
Cicu

Mintha azt akarnák állítani, hogy az ember fiziognómiája a lelkének valamiféle lenyomata. Ez pedig teljes képtelenség. Én a lelkemet nagy állal és vastag, érzéki szájjal képzelem el, pedig a valóságban az állam is, a szám is kicsi. Ha még sohasem láttam volna magamat a tükörben, és külsőmet annak alapján kellene leírnom, amilyennek én belül érzem magam, a leírásom egyáltalán nem hasonlítana arra, ahogy kinézek. Egészen másmilyen vagyok, mint amilyennek látszom!

71. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Helytelenítem, ha valaki erőnek erejével akarja boldoggá tenni az embereket. Mindenkinek joga van a saját pocsék borához, az ostobaságához és a koszos körméhez.

A negyedik nap - 18.

12 hozzászólás
>!
daniagi

Az intelligens ember tökéletes száműzetésbe születik bele. (…) az emberiség hihetetlen mennyiségű hülyét produkál. Minél ostobább valaki, annál nagyobb kedvet érez a szaporodásra. A tökéletes egyedek legföljebb egy utódot nemzenek, és a legokosabbak eljutnak odáig, hogy elhatározzák, egyáltalán nem fognak szaporodni.

>!
Cicu

– Elvben – válaszolt Jakub igen lassan –, elvben persze elképzelhető, hogy ő is elkövette mindazt másokkal, amit vele elkövettek. Nincs a világon olyan ember, aki ne lenne képes egy embertársát különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül a halálba küldeni. Én legalábbis soha nem találkoztam ilyennel. Ha az emberiség valaha is megváltozna e tekintetben, akkor elveszítené egyik legjellegzetesebb tulajdonságát.

73. oldal

3 hozzászólás
>!
csartak MP

Az intelligens ember tökéletes száműzetésbe születik bele. Éjjel-nappal ezen töprengek, mert hiszen ez a szakmám: az emberiség hihetetlen mennyiségű hülyét produkál. Minél ostobább valaki, annál nagyobb kedvet érez a szaporodásra. A tökéletes egyedek legföljebb egy utódot nemzenek, és a legokosabbak, mint te is, eljutnak odáig, hogy elhatározzák, egyáltalán nem fognak szaporodni. Ez katasztrófa.

>!
Flajmer

– Maga tényleg azt hiszi, hogy a szőkék mások, mint a barnák? – kérdezte Bertleff.
– Hát persze – felelte Skréta doktor. – A világos, illetve a sötét haj az emberi jellem két pólusa. A sötét haj férfiasságot, elszántságot, nyíltságot és tetterőt jelent, míg a világos a nőiesség, a gyengédség, a tehetetlenség és a passzivitás jelképe. A szőke nő lényegében kétszeresen nő. Ezért kell a királykisasszonynak mindig szőkének lennie. Ezért festik a nők a hajukat – hogy a lehető legnőiesebbek legyenek – mindig sárgára, és sohasem feketére.
– Igen érdekelne, hogy a pigmentek milyen úton-módon érvényesítik hatásukat az emberi lélekre – mondta kétkedve Bertleff.
– Nem a pigmentekről van szó. A szőke nő, főleg a festett, szükségképpen hasonul a haja színéhez, és megjátssza a törékeny kis teremtést, a játék babát vagy kis hercegnőt. Gyengédséget és szolgálatokat követel, megköveteli, hogy udvaroljanak neki és gyámolítsák, egyedül semmivel sem boldogul, kívül maga a megtestesült finomság, belül viszont hárpia. Ha a sötét haj lenne a divat, sokkal jobban élnénk a földön. A leghasznosabb társadalmi reform lenne, melyet valaha is végrehajtottak.

35-36. oldal (Európa, 2015)


Hasonló könyvek címkék alapján

Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Kvĕta Legátová: Szégyenlős szerelem
Bohumil Hrabal: Díszgyász
Bohumil Hrabal: Házimurik
Bohumil Hrabal: Egy osztályismétlő emlékezései
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947
Bohumil Hrabal: Gyöngyök a mélyben
Joanna Bator: Homokhegy
Pavel Vilikovský: Az élet örökzöld hátaslova
Tereza Bouckova: Ha szeretsz egy férfit