Az ​élet máshol van 135 csillagozás

Milan Kundera: Az élet máshol van Milan Kundera: Az élet máshol van Milan Kundera: Az élet máshol van

Az élet máshol van című könyvében, ebben a mozgalmas, hol barokkosan zsúfolt, hol szürrealisztikusan látomásos s mégis realisztikus, széles ívű társadalmi és emberi tablót felrajzoló nagyregényében, ebben a sajátságos töltetű és hangulatú negatív Bildungsromanban a kelet -közép-európai társadalmak genezisét és fejlődését elemzi. A főhős a belső és külső hazugságok, hamisságok, valótlan értékek és megcsúfolt ideálok szövevényében vergődő Jaromil, az önjelölt költő, akinek már a világra jöttét sem kívánta senki, és akinek tartalmatlan, hazug élete és szükségszerű halála egy boldogtalan generáció életútját példázza. Annak a nemzedéknek az életútját, amely a kisszerűség, a csúfság, az ostobaság győzelemrevitelével, az értékek sárba tiprásával, való világ feje tetejére állításával írta be magát szégyenszemre az emberiség történelmébe. A regényt a szerző még Csehszolvákiában vetette papírra, de csak emigrálása után jelent meg – először franciául.

Eredeti cím: Život je jinde

Eredeti megjelenés éve: 1970

>!
Európa, Budapest, 2015
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634051527 · Fordította: Varga György
>!
Európa, Budapest, 2009
322 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630787277 · Fordította: Varga György
>!
Európa, Budapest, 2005
322 oldal · ISBN: 9630778386 · Fordította: Varga György

3 további kiadás


Kedvencelte 18

Most olvassa 10

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

>!
K
Milan Kundera: Az élet máshol van

Ez inkább pszichológia (lélektan), történelem (politika) és filozófia (donquijoteizmus – amennyiben a donjuanizmus is annak számít; illetve azt hiszem, Pascal szerint a legtöbbet önmagunknak hazudunk), mint irodalom.

Az élet máshol van – olybá fest, a költő nem egészen van képben azzal, ami igazán fontos az életben; a valóságban kezdetben nem tud érvényesülni, ezért pár kudarcot követően elszakad attól, hogy hamis célokért küzdjön. (mely küzdelemből a felnőni képtelen szereplők – https://moly.hu/idezetek/1059072 – egy klasszikus irodalmi példája lesz a kiút) Véleményem szerint fontos pont, hogy a költőnek nem sikerül idejében a tapasztalatszerzés, amiből szorongás lesz, és így könnyen megtalálja a számításait egy olyan ideológiában, ahol a nemiség inkább tabu. A továbbiakban így mintapéldája lesz az elvakult, párthű elvtársnak, aki maradéktalanul illik a rendszerbe. Az édesanyjával való kapcsolata pedig valóban nem szokványos, beteges. Szerintem súlyos, komoly témákról van szó, ám a nyelvezet, s a jellegzetes cseh humor némiképp elveszik ezek élét.

„De talán ki kellene nevetnünk Jaromilt, azért, mert Lermontov paródiája? Vagy talán gúnyolódnunk kellene a festőn, mert André Bretont majmolva bőrkabátot hordott, s farkaskutyát tartott? Miért, talán nem volt maga André Breton is valami fennköltnek az utánzata, valami olyasmié, amihez hasonlítani szeretett volna? Miért, talán a paródia nem örök osztályrésze az embernek?”

Nekem tetszett a cím, illetve az, hogy bizonyos helyzetekben odaszúrta az író, hogy „Jaromil, a balga lélek számára az élet már megint máshol van…” Azt pedig szépnek találtam, amikor a „kis vörös” önmagáért kedvelte meg a költőt, mert még nem tudta, hogy verseket ír, tehát elvileg nem volt szó semmilyen szerepről, pózról. Számomra például az ott élet volt.

>!
Frank_Spielmann I
Milan Kundera: Az élet máshol van

Költőnk és kora

Ezt a könyvet sokáig nem akartam elolvasni, úgy gondoltam, az élet Kundera könyveiben máshol van. Tényleg más, mint a többi. Van egy éles választóvonal a Csehországban írt könyvei és a Franciaországban írtak között. Azokat már nyilvánvalóan a fordítóinak írta, eccerűbb a nyelvük is (nem mintha ez olyan bonyolult lenne, mint egy Joyce, vagy egy rossz-bonyolult író, nevet nem mondanék, bár tudnék, gonoszkodva, és összeveszve a saját barátaimmal), és hát tematikusan is mások. A kettő között az átmenet A nevetés és felejtés könyve, amit már Franciaországban, disszidálásban, de azért még sóvárogva Bohémia után. Azt hiszem, ezek a „cseh” könyvek könnyebben fogyaszthatóak, hagyományosabbak, mint a későbbiek (az újat meglátjuk jövő héten). A regényesszé ezekből még hiányzik, nem gondolkozik a szerző hangosan, de azért nem radikalitástól mentesek ezek sem.

Van egy tipikus cseh humor, ami talán nem is annyira cseh, de eddig Hrabalnál és Kunderánál találkoztam vele (ja meg Hašeknél), na az itt is megvan. Többször fel akartam pofozni a főhőst, vagy a könyvet a falhoz vágni, de végül inkább feloldottam a feszültséget a nevetésben. A nevetés mindenre válasz, ezt tanultam Rabelais-től, Shakespeare-től és Kunderától. (Ja meg Hamvastól. Meg Esterházytól… Abbahagyom.)

Eredeti címe az lett volna, hogy A lírai kor, és egyetértek Milan bácsival, ez jobb cím lett volna. Nem rossz ez sem azért. Végül is a lírai ember, pl. főhősünk, Jaromil, az az ember, aki szerint az élet mindig máshol van. Nem is beszélnék lírai emberről, az ember folymatosan változik, én is más vagyok reggel, mint este, miközben ugyanaz, stb. Inkább lírai világszemlélet. A lírai világszemléletben szenvedő ember (mert szenvedő, ez hozzátartozik) a mindent vagy semmit alapján áll, egy nő vagy adja oda magát neki teljesen, vagy nem kell. (Semmiért egészen, és ez csak egy példa a sok közül.) Legyen szerelem első pillantásra, különben nem is szerelem. Legyen Ő az Egyetlen, az Örök, az Igazi. (A nagybetűs kifejezések is ide tartoznak, lásd még Ady verseiben).

Ilyen ember ez a Jaromil, a költőnk. Mondom, hogy idegesítő egy pali. És miközben könnyed és tragikomikus ez a könyv, a komolytalanság komolyságával belelátunk egy beteges anya-fia kapcsolatba, nem olyan borzalmassággal, mint Bartisnál, de nem gyengébben. (A Nyugalomból meg pont ez a komolytalanság hiányzik, a humor, ezért olyan borzalmas: a humor egyben remény is, hit abban, hogy az ember végül is jó. De hát Weér Andor haragszik az Istenre, akiben nem hisz. De ezt majd máshol.) Nem lehet könnyű egyedülálló anyának lenni, és mindenki másképp reagál erre a helyzetre. Nagy pofon, ha egy anyát vagy egy terhes nőt otthagy a férfi. És akkor a gyerek is fiú. Vagy a férfiakat fogja gyűlölni az illető nő, vagy pont a fiát fogja nagyon szeretni (az anyák szeretésben amúgy is nagyon jók, tapasztalatból mondom). Vagy megbirkózik ezzel az egésszel, és normális marad. Na, a Jaromil anyukája minden, csak nem normális. Ha az embernek nincs mása a világon, csak a gyereke, abból nagy bajok lehetnek. A kötődés nagyszerű, én is kötődök pár emberhez, de ez nem azonos a ragaszkodással. Foggal-körömmel ragaszkodok valakihez. Szeress!, utasítom és könyörgök neki, mert különben. Hozzátapadok, mint a (itt valami nagyon hozzátapadós dolog van), és nem engedem el. Vagy egészen az enyém, vagy nekem végem. A függőség mint emberi kapcsolat nem igazán működőképes. Most ne lőném le a poénokat, bár nagyon jók, de tetszett, ahogy ezt a testmelegben, kipárolgásokban és átlíraizált fingásokban pácolódó emberi kapcsolatot Kundera felszabadult humorral mesélte el. Ilyen keserűen Kertészen szoktam nevetni. (Erről lásd még a Kudarcról az értékelésemet, lám, minden összefügg. A könyvek beszélgetnek egymással. Egyikről nem lehet beszélni a másik nélkül.)

Ahogy öregszem (már 22 éves vagyok, és egy negyvenes már nem is tudja, milyen öreg huszonévesen az ember), egyre jobban szeretem azokat a könyveket (filmeket stb.), amik humorosan komolyak. (Mondom, remény, az emberi jóságba vetett hit, meg ilyenek. Nyilvánvalóan a lírai magatartás az, amelyikhez nem tartozik hozzá a humor. A humorisztika egy másik világnézet.) Felhívnám a szerzőjüket az éjszaka közepén, ahogy a Catcher in the Rye főhőse mondja. (Az a rozsos könyv, ami most jelent meg.) Szeretem a könnyűséget, ami, mint tudjuk, elviselhetetlen. Meg csilló és lebeg. Égjenek csonkig a villanykörték, éljenek a csajok!

1 hozzászólás
>!
lizke
Milan Kundera: Az élet máshol van

Mióta az első könyvemet olvastam tőle, rendszeres időközönként szükségem van újabb adagra. Megmagyarázni pontosan nem is lehet, de szeretek elmerülni a sorok között, még akkor is, ha sokszor jóval később áll össze a kirakó. Jaromil rövid életét nyilván el lehetett volna mesélni jóval kevesebb boncolgatással és rövidebben, de ez most határozottan megkívánta a kibontást és a magyarázatokat. További kellemes gondolkodást.

>!
Leilaa
Milan Kundera: Az élet máshol van

Nem volt egy egyszerű olvasmány. Rengeteg mély gondolat bújt el. Régen haladtam ennyire lassan egy könyvvel, egyszerűen meg kellett emésztenem. Viszont akkor most hol is van az élet?

>!
hencsa06
Milan Kundera: Az élet máshol van

A Búcsúkeringő jobban tetszett. Utáltam a szereplőket a költőt , az anyját még jobban és a barátnőjét is. Eléggé elvont könyv , én szeretem ezeket a könyveket , de ez valahogy nem lopta be a szívembe magát. A regénybe megírt anya fiú viszony nagyon elrettentő volt. Még most is beleborzongok , ha rágondolok.

>!
NannyOgg SP
Milan Kundera: Az élet máshol van

Egyszerre szántam és utáltam Jaromilt. A történet egy jó kis elrettentő példa gyermekükbe menekülő anyák részére.

>!
mlas
Milan Kundera: Az élet máshol van

Sok vegyes érzelmet kelt a regény, ami feltétlenül a javára írandó. Bár számomra nem ez volt Kundera legjobb könyve, mégis őszintén ajánlom mindenkinek. Főként pedig azoknak, akik nem biztosak abban, hogy ők tudják a tuttit.

>!
zso
Milan Kundera: Az élet máshol van

Ezidáig a kedvenc könyvem Kunderától, eléggé elvont és elgondolkodtató, a végén egy 180 fokos fordulattal. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki szeret néha elrugaszkodni egy kicsit gyakran szürke világunkból.

>!
Véda MP
Milan Kundera: Az élet máshol van

Az élet tényleg máshol van…nem itt. Nem ebben a könyvben. Nem ennyire elvont. Van benne amit lehet szeretni, de csak időnként. És akkor sem túl sokat.

>!
Sceurpien I
Milan Kundera: Az élet máshol van

Nem élveztem egyáltalán ezt a könyvet, ennek leginkább az az oka, hogy egyáltalán nem én voltam a célközönség. Én ezzel kezdtem a Kunderával ismerkedést, és ez nem volt egy jó döntés. Amikor másodszorra elkezdtem, és be is fejeztem, ez akkor is megmaradt bennem, mint egy negatív érzés. Nem tetszettek a képei, nekem túl… modern.


Népszerű idézetek

>!
K

Azokat a történeteket jegyezte föl, amelyeket maga élt át; és mivel szinte semmit sem élt át, kitalálta őket; …

110. oldal (Európa, 2015)

>!
K

És arra gondolt, hogy az ember csak akkor lehet igazán önmaga, ha teljes mértékben mások között van.

125. oldal (Európa, 2015)

9 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– Hogy vagyok szebb, meztelenül vagy felöltözve?
Vannak klasszikus női kérdések, amelyekkel minden férfi találkozik élete folyamán, s amelyekre az iskolának kellene fölkészítenie a fiatalembereket.

143. oldal

7 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

és amikor már jó néhányszor elolvasta a verseket, a meghatott csodálat könnyei tódultak elő, merthogy érthetetlennek találta a verseket, így hát joggal feltételezhette, hogy több van bennük, mint amit ő felfogni képes, s ilyenképpen egy csodagyerek anyja.

69. oldal

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

– […] Szeretnél külföldre utazni?
– Miért ne? – mondta Jaromil.
– Akkor ne hagyd abba a versírást – vágta rá a szerkesztő –, biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb költőket fogunk exportálni. Más országok szerelőket, mérnököket vagy búzát, esetleg szenet exportálna, ám a mi legnagyobb kincsünk a költősereg. A cseh költők fogják beindítani a lírai termelést a fejlődő országokban. Nemzetgazdaságunk a költőkért cserébe értékes mérőműszereket és banánt kap majd.

225. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Mert mi más volna a regény, ha nem a hősnek állított csapda?

287. oldal

2 hozzászólás
>!
Boglárka_Madar P

Az anya lenézte sógorát attól a pillanattól kezdve, hogy azt hallotta tőle, hogy Voltaire fizikus volt, és ő találta fel a voltot.

101. oldal

1 hozzászólás
>!
K

…hallott egy-két figyelemre méltó kijelentést is, amelyeket rögvest el is sajátított: megértette példának okáért, hogy a polgár szó szitoknak számít; a polgár az, aki azt szeretné, hogy a képek olyanok legyenek, „mint az élő”, és hogy a természethez hasonlítsanak; de a polgárokon nyugodtan kacaghatunk, hiszen (ez különösen tetszett neki!) már rég halottak, és nem tudnak róla.

41. oldal (Európa, 2015)

>!
pali

..egyáltalán nem ismerte ki magát az öregségben, számára távoli és nem konkrét volt; csak annyit tudott róla, hogy olyan állapot, amikor az ember már túl van felnőttségén; mikor a sors már véget ért; amikor már nincs miért félni attól az iszonyatos ismeretlentől, aminek jövő a neve; amikor az utunkba kerülő szerelem az utolsó és a biztos is egyben.

>!
lizke

– Rajzolj egy olyan vonalat, ami tetszik neked. És jól jegyezd meg, a festő nem azért van ezen a világon, hogy lerajzoljon, lefessen valamit, hanem hogy a papíron megteremtse a maga vonalainak világát.

40. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kvĕta Legátová: Szégyenlős szerelem
Bohumil Hrabal: Díszgyász
Bohumil Hrabal: Házimurik
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Bohumil Hrabal: Egy osztályismétlő emlékezései
Bohumil Hrabal: Bambini di Praga 1947
Robert Merle: Védett férfiak
Boris Vian: Piros fű
Robert Merle: Állati elmék
Andreï Makine: Az ismeretlen