A ​nevetés és felejtés könyve 134 csillagozás

Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Ez az egész könyv egy variációs formában megírt regény. Az egyes részek úgy követik egymást, mint annak az útnak a szakaszai, amely a téma belsejébe, a gondolat belsejébe, egyetlenegy helyzet belsejébe vezet, amelynek megértése beláthatatlan messzeségbe vész előttem. Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tamináért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben. Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól.

Eredeti cím: Kniha Smichu a Zapomneni

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Európa, Budapest, 2014
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630799027 · Fordította: Zádor Margit
>!
Európa, Budapest, 2006
288 oldal · ISBN: 9630779951 · Fordította: Zádor Margit
>!
Európa, Budapest, 2003
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630774410 · Fordította: Zádor Margit

3 további kiadás


Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Bartolomějská utca, Prága


Kedvencelte 17

Most olvassa 25

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 63

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Szerintem Kundera egy elvetélt konzervatív, posztmodern filozófus, aki saját komplexusait és elrontott életét monomániásan és önigazoló módon magyarázgatva írja a történeteit. Egy értelmiségi Coelho, aki primitív pszichológiai képletekre épített példázatokba burkolja a bölcsességeit. Nagyon művelt, nagyon okos, szépírói vénával megáldott, gyenge jellemű, szexista, egoista, aki időnként képes a szórakoztató lektűr színvonalára felemelni a meséit. Sznob idealisták és kultúrpesszimisták számára erősen ajánlott, a cinikus racionalisták is szórakoztatónak találhatják, de akik igaz, emberi történeket várnak, ahol nem rágják a szánkba az egyetlen és kizárólagos igazságot, azok csalódni fognak. Akik pedig csak könnyed, kikapcsoló olvasmányt keresnének, ezt a könyvét azok is kerüljék, mert – bár társaságban villogni lehet az egyszerre mélyértelmű és frappáns szentenciáival, de ilyenek az olcsó idézetgyűjteményekben könnyebben hozzáférhetők – regénynek meg zagyva és unalmas.

17 hozzászólás
>!
pepege MP
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Kettősséggel gondolok vissza erre az olvasmányra. egyrészt maga a történet meg tudott érinteni, kicsit pikáns volt, kicsit sírva-nevetős (vagy fordítva), másrészt valami miatt mégis hiányérzetem volt. @AeS érzéseivel tudok azonosulni: nem tudtam megkapaszkodni a regényben, kicsúsztak a mondatok a kezeim közül, nem tudott olyan mély nyomot hagyni bennem, ami biztosítaná az emlékezést. De hát úgyis a felejtés könyve ez… :))

2 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Kundera ebben a könyvben számomra még túl sokat akar mondani túl kaotikusan. Az amúgy is szerteágazó gondolatok kis történetekbe való tagolása azt eredményezte, hogy én semmi, vagy csak nagyon erőltetett összefüggést tudtam felfedezni az egységek között.
Már ebben a könyvében sok motívum meg van említve, amit majd az író A lét elviselhetetlen könnyűségé -ben fejt ki és rendez sikeresen egészbe, itt viszont még kicsit kiofrratlannak éreztem a regényt.
Kundera stílusa szuggesztív, érdekes és elgondolkodtató, de én sem tudtam elszakadni attól, hogy helyenként túl cinikus.
Egy-két szövegrészlet nagyon megfogott, főleg az első történet, ami Tamináról szólt, Negyedik rész: Elveszett levelek – csak ezért megérte elolvasni a könyvet.

>!
AeS P
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Félek, hogy ezen a könyvön nem hogy nem nevettem, de nagyon hamar el is fogom felejteni. Pedig kár érte, mert tele van ugyanúgy szép gondolatokkal, mint az összes többi, eddig olvasott Kundera, meg egy nagy adag cinizmussal, és persze magánnyal, szóval elvileg minden együtt van, egy helyen. És valahogy mégis, mintha a narráció a szereplők és a történet rovására menne, talán ez a legnagyobb bajom. Sutty – egyik fülemen be, és sutty – másik fülemen ki. Majd pár hét múlva kérdezzetek rá, hogy mire emlékszem, és akkor kiderül.

>!
ppeva P
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

A nevetés és felejtés könyve? Talán inkább a sírásé és emlékezésé. Vagy egyszerre mindkettőé, azé a vékony, pókháló vékony határvonalé, ami a kettőt (kétszerkettőt) egymástól elválasztja, egymással összeköti. Mert a nevetés átcsaphat sírásba, és viszont. Lehet nevetve sírni és sírva nevetni. A felejtés meg sokszor emlékezés: felidézése, számbavétele annak, mi mindent felejtünk, mi mindent elveszítünk.
Míg az író és szereplői azért küzdenek, hogy nevessenek és felejtsenek, közben folyton szomorkodnak és egyre csak emlékeznek, emlékeznek, emlékeznek…

>!
Banditaa 
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Nevetni nem tudtam rajta, elfelejteni könnyű lesz – azt hiszem nem ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem az ismerkedést Kunderával…

>!
Sisyll
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Akadtak pillanatok mikor hangosan felkuncogtam a könyv felett, akadt olyan is, amikor csak bambultam ki a fejemből és értetlenkedtem, volt, hogy mély együttérzés támadt bennem.
Egy szó mint száz, Kundera irodalmi olvasmányaim egyre növekedő házában kinyitott egy új ajtót, egy érdekes szobával, ahova úgy érzem ezentúl többször fogok ellátogatni.

>!
hannis
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

"…A pult előtti magas széken csaknem mindig ül valaki, aki beszélgetni akar vele. Mindenki szereti. Tamina ugyanis meg tudja hallgatni, amit az emberek mesélnek neki.
De vajon igazán hallgatja-e őket, vagy csak figyelmesen és szótlanul néz rájuk? Nem tudom, és nem is olyan fontos. A fontos az, hogy nem szakítja félbe őket. Hiszen önök tudják, hogy van az, amikor ketten beszélgetnek. Az egyik mond valamit, és a másik a szavába vág: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én… és addig mesél magáról, amíg az elsőnek nem sikerül azt mondania, hogy: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én…
Az a mondatrész, hogy ez pontosan olyan, mint amikor én, én… a beszélgetőpartner gondolatmenetébe való helyeslő bekapcsolódásnak, a gondolat folytatásának tetszik, de ez csak látszat: a közbeszólás valójában brutális lázadás a brutális erőszak ellen, a közbeszóló célja kiszabadítani rabságából a saját fülét, és rohammal bevenni az ellenfélét. Mert az egész élete az emberek között nem egyéb, mint harc a másik füléért. Tamina közkedveltségének egyetlen titka az, hogy nem akar mindenáron önmagáról beszélni. Ellenkezés nélkül fogadja füle megszállóit, és sohase mondja: Ez pontosan olyan, mint amikor én, én…"

>!
Malbogian
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Nekem túlságosan cinikus Kundera, és a szép bon mot-kkal sem vagyok mindig kibékülve.

De olyan író, hogyha egyszer kezedbe került az egyik műve, akkor azt nehéz letenni. Ez a csevegős-elmélkedős-anekdotázós stílus engem vonz. Leginkább akkor, ha nem Kundera csinálja.

>!
Edit91
Milan Kundera: A nevetés és felejtés könyve

Novellák, apró életképek sorozata a regény, melyekből megelevenednek a cseh történelem fontos dátumai. Nekem nagyon tetszettek ezek a szösszenetek úgy a 200. oldalig. Kundera egyedi hangulatot teremtett, amibe teljesen el tudtam merülni, a gondolatokat, amiket megfogalmazott nagyon igaznak éreztem, akár a saját életemre is ki tudnám vetíteni. Úgy éreztem, hogy ezek az írások személyesen nekem szólnak. Az utolsó két fejezet sajnos már kevésbé tetszett, kicsit kívül kerültek komfortzónámon. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy még többször el fogom olvasni életem során és mindig új gondolatokat fogok felfedezni benne!


Népszerű idézetek

>!
BZsofi +SP

A nők nem a szép férfiakat keresik. A nők azokat a férfiakat keresik, akiknek szép szeretőik voltak.

18. oldal, Első rész. Elveszett levelek.

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A saját nyomorúságunk ellen használt szokásos gyógyszerek egyike a szerelem. Mert az, akit fenntartás nélkül szeretnek, nem lehet nyomorúságos. Minden fogyatékosságát megváltja a szerelem mágikus látószöge, amelyben a feltartott fejjel való sportszerűtlen úszás is elbűvölővé válik.

Ötödik rész: Lítost

12 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Zdena nagy orra messziről is árnyékot vetett Mirek életére.

Első rész - 8.

>!
BZsofi +SP

– Értsetek meg: a nőgyűlölő nem veti meg a nőket. A nőgyűlölő nem szereti a nőiességet. A férfiak ősidőtől fogva két nagy csoportra oszlanak. Nőimádókra, másképp szólva költőkre, és nőgyűlölőkre, pontosabban ginofóbokra. A nőimádók, azaz a költők, imádják a hagyományos női értékeket, mint amilyen az érzelem, az otthon, az anyaság, a termékenység, a hisztéria szent villámlása és a természet bennünk levő isteni hangja, ezzel szemben a nőgyűlölők, azaz a ginofóbok, enyhén irtóznak ezektől az értékektől. A nőimádó a nőiességet imádja a nőben, a nőgyűlölő viszont a nőt részesíti előnyben a nőiesség rovására. Ne feledkezzetek meg egy dologról: a nő csak nőgyűlölővel lehet boldog.

168. oldal - Ötödik rész. Lítost. Boccaccio zavart okoz.

3 hozzászólás
>!
alma

Nem tudtam magamnak megbocsátani, hogy olyan keveset kérdeztem tőle, hogy olyan keveset tudok róla, hogy hagytam elmenni magam mellett.

208. oldal

>!
Frank_Spielmann I

A grafománia nem az a vágy, hogy leveleket, naplókat, családi krónikákat írjunk (tehát hogy a magunk vagy a szeretteink számára írjunk), hanem hogy könyveket írjunk (tehát hogy ismeretlen olvasókból álló közönségünk legyen). Ebben az értelemben a taxis és Goethe szenvedélye között nincs különbség.

Negyedik rész: Elveszett levelek

>!
_selene_ IP

[…] a görög istenek eleinte szenvedélyesen részt vettek az emberek ügyes-bajos dolgaiban. Később aztán már fönn maradtak az Olümposzon, és csak néztek lefelé és röhögtek. Ma pedig már régen alszanak.

>!
alma

Mindenki szereti. Tamina ugyanis meg tudja hallgatni, amit az emberek mesélnek neki.
De vajon igazán hallgatja őket, vagy csak figyelmesen és szótlanul néz rájuk? Nem tudom, és nem is fontos.A fontos az, hogy nem szakítja félbe őket. Hiszen önök tudják, hogy van az amikor ketten beszélgetnek. Az egyik mond valamit, és a másik a szavába vág: „Ez pontosan olyan, mint amikor én, én…” és addig mesél magáról, amíg az elsőnek nem sikerül azt mondania, hogy: „Ez pontosan olyan, mint amikor én, én… ”
Az a mondatrész, hogy „ez pontosan olyan, mint amikor én, én…” a beszélőpartner gondolatmenetébe való helyeslő bekapcsolódásnak, a gondolat folytatásának tetszik, de ez csak látszat: a közbeszólás valójában brutális lázadás a brutális erőszak ellen, a közbeszóló célja kiszabadítani rabságából a saját fülét, és rohammal bevenni az ellenfélét. Mert az ember egész élete az emberek között nem egyéb, mint harc a másik füléért. Tamina közkedveltségének egyetlen titka az, hogy nem akar mindenáron önmagáról beszélni. Ellenkezés nélkül fogadja füle megszállóit, és sohase mondja: „Ez pontosan olyan, mint amikor én, én… ”

Elveszett levelek - 104. oldal

>!
BZsofi +SP

A nemzeteket úgy likvidálják – mondta Hübl –, hogy legelőször elveszik az emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, más történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan nem érti jelenét, és elfelejti múltját. A környező világ pedig még sokkal hamarabb felejt.
– Hát a nyelv?
– Azt minek vennék el tőlünk? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik.

Hatodik rész. Angyalok. 2. fejezet. 201-2. oldal.

>!
BZsofi +SP

Bizonyára legalább egy tucatnyi rossz filmből ismerik az alábbi jelenetet: egy fiú meg egy lány kézen fogva szalad a tavaszi (esetleg nyári) tájban. Szaladnak, szaladnak, szaladnak és nevetnek. Nevetésük rendeltetése, hogy az egész világnak, minden mozi minden nézőjének hirdesse: boldogok vagyunk, szeretjük az életet, egyetértünk a léttel! A jelenet hülye, giccses, de magában foglalja a legeredendőbb emberi szituációk egyikét: a komoly nevetést, a tréfán kívüli nevetést.

Harmadik rész. Angyalok. 2. fejezet. 77. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ladislav Klíma: Sternenhoch herceg szenvedései
Jáchym Topol: Nővérem
Franz Kafka: A per
Vladimír Neff: A tizenharmadik szoba
Jiři Mucha: Mint denevér a kapun
Daniela Hodrová: Két szín alatt
Jan Otčenášek: Rómeó, Júlia és a sötétség
Miloš Urban: Héttemplom
Marek Toman: A prágai Gólem
Jakub Arbes: Szent Xavér