A ​lét elviselhetetlen könnyűsége 1147 csillagozás

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Milan ​Kundera negyedik magyarul megjelenő regénye – mint korábbiak is – a szűkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomas, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán: hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, s feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomas ellentmondásos alakja mögé háttérnek Kundera felrajzolja a „prágai tavasz” eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait. Tomas és Tereza a nemzeti remények bukásával Svájcba költözik, de később hazatér, hogy otthon vállalja sorsát, Sabina, a… (tovább)

Eredeti mű: Milan Kundera: Nesnesitelná lehkost bytí

Eredeti megjelenés éve: 1984

>!
Európa, Budapest, 2016
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797146 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2014
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797146 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Debrecen, 2010
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790383 · Fordította: Körtvélyessy Klára

16 további kiadás


Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

autodidakta · Johann Sebastian Bach


Kedvencelte 321

Most olvassa 106

Várólistára tette 488

Kívánságlistára tette 239

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Azt hiszem ideje félretennem az előítéleteimet, mert ezzel a könyvvel kapcsolatban voltak, hogy miért azt nem tudom, de hogy felesleges volt, az biztos.
Magam vagyok a leginkább meglepődve, mert nem vagyok az a filozofálgatós fajta, s mégsem igazán tudtam elszakadni a könyvtől.
A felépítése az egész könyvnek nagyon érdekes, elméleteket felállít, majd köré épít történeteket, alátámasztásként. A szereplők közül Thomas és Teresa története tetszett a leginkább. A nyelvezetével nem mindig voltam kibèkülve, s nem csak a naturalista megfogalmazásra gondolok, hanem a túlontúl egyszerűségére, ami számomra ellentétben állt azzal, hogy bölcsességeket(?) akar (vagy próbál) átadni Kundera.
Mindezek ellenére a hatása alá kerültem, számomra a legnagyobb meglepetés, úgyhogy összeségében jó élmény volt.

>!
Ngie P
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ideje volt elolvasnom, nem is értem miért kerülgettem ilyen sokáig.
Kicsit úgy érzem, kiolvastam ezzel Kunderát, a többi regényétől is valahogy ezt a metafura állapotot várnám, mint ami itt volt.
Azok a részek tetszettek, amik az írás/teremtés oldalon játszódtak.

Egy videó a kezdeti élményekről: https://youtu.be/hBKKZPUIf-A

>!
Kathryn
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Nem értem a 84%-ot!
Ez számomra elviselhetetlen volt!

… kész kinszenvedés volt!

17 hozzászólás
>!
petibácsi
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Tulajdonképpen sem a történet, sem a téma nem lenne rossz, sőt, mind a szerelmi részek, mind a kommunista Csehszlovákiában élő értelmiségiek frusztrációiról, besúgóktól való félelmeiről szóló adalékok is érdekesek lehetnének, de ez a Kundera annyira imád magyarázni, olyan hihetetlenül görcsösen próbál minden harmadik bekezdésben valami hatalmas és örök érvényű igazságot megfogalmazni (sokszor valóban rettenetesen olcsó és hatásvadász módon), hogy a cselekmény így néhol borzasztóan háttérbe szorul, alig halad valamit előre.
Többször volt az az érzésem, hogy a csávó azt, hogy „Feri reggel lement a boltba tejért” sem tudná anélkül leírni, hogy előtte ne indítana valami irtózatos konyhafilozofálást Ádámtól és Évától minimum 24 oldalon keresztül. Mondjuk igyekezett rövid, másfél oldalas fejezetekre bontani a könyvet, hogy ne legyen túl fárasztó olvasni, na de egy 24 oldalas kitérő, akkor is 24 oldalas kitérő, ha én inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi a fene történik a szereplőkkel, nem?
A másik meg, hogy hiába írja le többször a szereplők álmait, vágyait, félelmeit, motivációit, stb., ha végül kiderül, hogy őket is csak az öncélúan okoskodó bekezdései igazolásához használja, akkor teljesen távoliak maradnak az olvasónak, nem kelnek életre. Engem konkrétan abszolút hidegen hagyott az is, hogy a végén meghalnak-e vagy sem.
Kundera bácsi, ezt lehetett volna sokkal jobban is :(

4 hozzászólás
>!
Aurore P
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ez most mi volt?! Most bizonyára sokakat meg fogok sérteni azzal, amit írok, kövezzetek meg, de nem érdekel.

Ez a könyv fellengzős, mesterkélt és hamis. Szellemi maszturbáció.

Sztori jóformán semmi, tök lapos, négy ember sablontörténete egy korból, a 60-as és 70-es évekből, amikor akár jó is lehetett volna élni. Az egyik fél a Vasfüggönyön túl, a másik – ó jaj – a Vasfüggönyön innen. Oké, voltak benne jó részek, nekem különösen az tetszett, amikor a kommunizmus módszereiről ír, és arról, ahogy Tomáš nem alkuszik meg. Persze ez is kérdés: ha a körülmények kényszerítő hatására önként mondok le az értelemmel teli életről, akkor az végső soron nem ugyanaz, mintha erőszakkal hallgattattak volna el? (Jó, persze nem ugyanaz, de mégis.) És nem gyávaság-e végeredményben?

A lapos sztori körülötti űrt többé-kevésbé üres locsogás ("filozofálgatás") tölti ki. Számomra jóformán semmit, vagy nagyon keveset mondott. Holott filozofálgatni, ha valaki, akkor én aztán szeretek. Lételemem a filozófia. Pont ezért nem fogok hasra vágódni előtte. Lehet, mert nem egy generáció vagyunk, a mai korban nem úgy van kettéosztva a világ, mint akkor; nincs meg az akkori kor vonatkozási pontjait jelentő biztonsága, egész más problémák foglalkoztatnak minket. S ezekre az új problémákra nem rezonál a könyv. Hú de eredeti akart lenni a Szarral meg az Állatokkal! Hú, de sokat akart mondani! És csak a levegőt markolásztam, nem volt ott az égvilágon semmi.

Voltak pillanatok, amikor valami vonnegutit véltem felfedezni a kritikájában vagy egy-egy részletben, és dühömben az jutott eszembe, hogy Kundera egy Vonnegutba oltott Coelho. De nem. Vonnegut túl jó ehhez. És még Coelho is a maga nemében.

16 hozzászólás
>!
KingucK P
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Sokat gondolkoztam, a könyv olvasása után, mit is írhatnék róra.
Többször próbáltam nekikezdeni ennek a műnek, de valahogy nem bírtam rávenni magam, most @Ngie kihívásának köszönhetem… :)
Szóval, mint kikapcsolódó és szórakoztató olvasmányként nem ajánlom. Az biztos hogy lelki felkészülés és megfelelő hangulat kell hozzá. Az egész cselekménysál az útkeresésről szó, és már körülbelül a felénél lelövi a poént az író spoiler
A szereplők erkölcsi normájáról nem beszélek, ezeken próbáltam felül emelkedni és nem bele élni magam.
Pozitívumok: A hasonló történelmi tapasztalat miatt sok szempontból otthon éreztem magam, az elnyomott szovjet gyarmatokon élő emberek mindennapjai és problémái miatt néha otthon éreztem magam, aminek nagy részét csak visszaemlékezésekből és közvetett hatásokból tudom, (hiszen ahhoz még fiatal vagyok) viszont az életérzés megmaradt, vagy megragadt.
Érdekesek voltak ehhez kapcsolódóan a történelmi utalások.
Összességében nem bántam meg, és azt sem mondom, hogy nem olvasok több Kunderát, de rá kell kicsit pihenni :)

>!
atalant I
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Úgy szerettem volna valami nagyon mély, rettentő okos és jólesően szellemes értékelést írni arról a könyvről, amely az idén a legtöbbet kísért mindenhová, de nem tudok, mert visszagondolva ez idő alatt annyi minden történt, hogy azt leírni is sok, nem hogy elvonatkoztatni tőlük:
Végül nagyon tetszett ez a kötet, amelyet a húgomtól kaptam a születésnapomra, majd elveszett a buszon, mikor éppen kezdett volna érdekes lenni. Amelyet hát újra megvettem, és áldottam a szokásomat, hogy mindig védőborító nélkül olvasom a könyveimet, így hibrid módon az ajándék egy része mégis megmaradt. Amely alatt sikerült egy szerelmet végre elengedni, hogy a helyét átvehesse egy másik. Amely évek után beült velem újra az iskolapadba -immár PhD hallgatóként. Amely várótermekben izgult végig velem egy majdnem-melanómát, majd újabbakban egy később kiújuló és kórházban végződő torokgyulladást. De ott az már egy másik könyv…
A lét elviselhetetlen könnyűségéről így sajnos nem sok szó esett. Bennem a fentiek ragadtak vele egy masszába, de higgyék el nekem, hogy talán nem is olyan elviselhetetlen.

>!
vargarockzsolt P
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Első vélemény (1989-es és 1996-os olvasás alapján): Jó sötét könyv, de sokszor elég olcsó eszközökkel dolgozik.
Második, részértékelésekkel alátámasztott vélemény a 2010-es újraolvasást követően:
Sötét könyv és sokszor elég olcsó eszközekkel dolgozik.
lásd részletesebben:
1. http://moly.hu/hozzaszolasok/418940
2. http://moly.hu/karcok/424554
3. http://moly.hu/karcok/45931
4. http://moly.hu/karcok/45971
5. http://moly.hu/karcok/46032
6. http://moly.hu/karcok/46092
7. http://moly.hu/karcok/46088

113 hozzászólás
>!
lizke
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Anélkül, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítanék neki, mint amennyi valójában volt: azt hiszem vannak azok a bizonyos éjszakai könyvek, amik évek óta ott csücsülnek a polcon és pontosan akkor találják be az embert, amikor nem minden vonal arra görbül, mint amerre ő akarja. Pár napja csak ülök felette és szeretem, kóstolgatni a szavakat, mondatokat, ami hol könnyű, hol nehéz.

1 hozzászólás
>!
tündérrózsa P
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Nem értem a címet. Vagy értem a címet, de nem értem a könyvet. Vagy értem a címet is, könyvet is, csak a kettő közötti összefüggést nem. Jó, befejeztem.
Viccet félretéve… nem vagyok benne biztos, hogy minden mondanivalóját megértettem ennek a történetnek. Egyszerűen fogalmam sincs, mit gondoljak a könyvről. Nagyon-nagyon hullámzóak az érzéseim. Könnyű volt olvasni, könnyebb, mint amire számítottam. Kunderától az első olvasmányom, és már többen is előre figyelmeztettek, hogy készüljek föl, mert nagyon elvont.
Eleinte tetszett, és a kíváncsiság is hajtott, aztán kezdtem érezni, ha ez így folytatódik, nem biztos, hogy jóban leszünk. Érdekelt Terezáék élete, és sok jó gondolat is van benne, de nemegyszer megfordult a fejemben , hogy jó nagy zagyvaságot olvasok. spoiler
Ami legjobban megérintett, az Karenin története volt. Vajon ez mit mond el rólam?
Fura, mert sokszor gondoltam, hogy ez nem épp az én könyvem, most mégis úgy érzem, nem volt rossz. Ha kedvenc nem is lett, de mindenképp hagy nyomot maga után.


Népszerű idézetek

>!
márti

A könyvek lehetővé tették, hogy képzeletben elmeneküljön a világból, amely nem elégítette ki, de mint tárgyak is sokat jelentettek neki: szeretett hóna alá csapott könyvvel sétálni az utcán. A könyv ugyanazt jelentette neki, mint a múlt századi dandynek a sétapálca. Megkülönböztette a többiektől.

63. oldal (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
9 hozzászólás
>!
Miestas

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

383. oldal, Hetedik rész - Karenin mosolya (Európa, 2010)

2 hozzászólás
>!
psn

Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.

323. oldal (Európa, 1994)

2 hozzászólás
>!
ritusss

Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy.

384. oldal

>!
Dün SP

Nem a szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállánál.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Assisi Szent Ferenc · szerelem · véletlen
>!
BZsofi +SP

– Te nem szereted a zenét? – kérdezi Franz.
– Nem – mondja Sabina. Aztán hozzáfűzi: – Talán, ha más korban élnék… – s azokra az időkre gondol, amikor Johann Sebastian Bach élt, s amikor a zene olyan volt, mint a csend hatalmas hómezején nyíló rózsa.

123. oldal, Harmadik rész - Meg nem értett szavak - 3 - Meg nem értett szavak kisszótára (első rész) / Zene

Kapcsolódó szócikkek: Johann Sebastian Bach
48 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Nézte az udvart, a piszkos falakat, és megállapította, hogy nem tudja, hisztériába esett-e a lány ágyánál, vagy szerelembe.

15. oldal, Első rész, 3.

12 hozzászólás
>!
Katze

Az utolsó állomáson vagyunk – mondta a szomorúság. Együtt vagyunk – mondta a boldogság. A szomorúság volt a forma, a boldogság a tartalom. A szomorúság terét boldogság töltötte ki.

404. oldal (Európa, 1994)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jáchym Topol: Nővérem
Franz Kafka: A per
Jan Otčenášek: Rómeó, Júlia és a sötétség
Jakub Arbes: Szent Xavér
Marek Toman: A prágai Gólem
Edvard Valenta: Árny az ablakban
Jáchym Topol: Angyal
Jaroslav Hašek: Švejk
Irena Dousková: Anyegin ruszki volt
Miloš Urban: Hastrman, a vizek fejedelme