A ​lét elviselhetetlen könnyűsége 1363 csillagozás

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

    Milan ​Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomáš, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáš ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a „prágai tavasz” eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforisztikus gyűlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek.

    Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomášra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomáš egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1984

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2020
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041565 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2016
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797146 · Fordította: Körtvélyessy Klára
>!
Európa, Budapest, 2014
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630797146 · Fordította: Körtvélyessy Klára

20 további kiadás


Enciklopédia 56

Szereplők népszerűség szerint

Johann Sebastian Bach · Antonín Leopold Dvořák · Leoš Janáček


Kedvencelte 403

Most olvassa 95

Várólistára tette 643

Kívánságlistára tette 399

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

pannik P>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Összetett, mély gondolatok, nehéz gondolatok több mint 400 oldalon.
Ezt a könyvet néhány évvel ezelőtt talán nem is értettem volna meg. Talán fel sem tudtam volna fogni amit olvasok. Meg kellett ehhez járni az élet néhány évét, nehézségeket, tragédiákat, hogy a sorokat felfogni lehessen.

A szereplők legmélyebb érzéseit, gondolatait olvashatjuk kendőzetlenül, melyek egymáshoz, a szerelemhez, az érzékiséghez, szexualitáshoz, hazához, hazaszeretethez, önmagukhoz és másokhoz való viszonyukat tárják elénk. Sokszor nyersen és nagyon őszintén.
Szerettem olvasni mindannyiukat (nem is annyira jó a szó, nem is szerettem, hanem inkább keserédesen de érdeklődéssel fogadtam a sorokat, mert nekem szólt, megérintett). Itt nincs habos-babos könnyedség, itt elviselhetetlen könnyűség van, meg valóság és őszinteség. Ok-okozat. Gyerekkori mélységek, meghatározó családi minták, gyerekkori és fiatalkori traumák, amik később levetkőzhetetlenül végig kísérnek, behatárolnak, megkötnek és fel nem oldozhatóak, vagy csak óriás erőfeszítés árán, minimálisan változtathatóak. Van aki előle, van aki elé vagy bele menekül a megoldhatatlanba.
Meg a körülmények is rátesznek egy jó nagy lapáttal; a politikai helyzet nehézsége, ami kiherél vagy kitaszít mindent és mindenkit megalkuvásra késztet vagy pont, hogy kiegyenesíti a gerincet (kinek-kinek a belső érzékenységi fokától függően).
A szerelmi és szexuális vonalak is roppant összetettek, ennyire lecsupaszított és mégis messzemenőkig irodalmi stílusban megírt emberi kapcsolatokat nem is igen olvastam még, ettől zseniális erőteljesen. Olvasás közben értettem meg valamelyest, vagy legalábbis kaptam egy lehetséges magyarázatot a megcsalás belső késztetésének okaira, több emberrel párhuzamosan való együttlét miértjeire. Ez roppan érdekfeszítő, mert Kundera tűélesen írja le a főhősei érzéseit és tetteik miértjeit, valamint azok sokrétűségét, amik számomra sok újat és elképzelhetetlen mutattak. Ha megvan a nyitottság arra, hogy elfogadja az olvasó a lehetetlent lehetségesnek, az eltérőt is egyfajta útnak, hogy másokban lejátszódó események mennyire különbözhetnek a bennük lejátszódóktól, akkor ez a könyv izgalmas olvasmány lesz.

Ez a könyv nem egy könnyed olvasmány, nagyon nem, lehetetlen néhány szóban összefoglalni, értékelni. Hosszasan is nehéz, mert a gondolatok kavarognak olvasás után, olyan sok mindent mond és érzetet, hogy azt egy könyvben lehetne kb. elmondani.
A lét elviselhetetlen könnyűsége mindannyiunk életében ott van, mindenki a maga szintjén éli, érzi ezt. A politikai vetület is aktuális ma is, ha nem is kívülről jövő kényszer okán és nem ilyen direktben mint a könyvben, de nagyon sok aktuális kérdés és áthallás van benne, ami itt van körülöttünk ma is.

5 hozzászólás
DaTa >!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Hat éve 3,5 csillagra értékeltem a könnyűséget. Következő évben jött a Halhatatlanság, ami már négyet kapott, és múlt héten a Lassúság a maga 4,5 csillagával meghozta a kedvem, hogy újra nekifussak a nagy klasszikusnak. Mert Kundera nevét meghallva mi más jut az ember eszébe, mint A lét elviselhetetlen könnyűsége?
6 év elteltével elég sokat változhatott a személyiségem, és ezzel egyetemben az irodalmi ízlésem is. Sok részletet teljesen elfeledtem itt, olyan volt most, mintha most olvasnám először, más szakaszok viszont elevenen lüktettek a mondatok (újra)olvasásakor. Sztálin fiát és a szar kérdéskörét hat éve megbotránkozva olvastam, ma kifejezetten tetszett. Karenin mosolya meg keservesen összetörte a lelkem, 6 éve nem volt nekem Zsuzsim, ma az ő arca lebegett végig előttem az utolsó fejezetekben. Nagyon elszomorít ismét, hogy milyen véges az emberi élet, mennyi kincs vár a könyvekben, amiket először vagy épp újra felfedezhetünk, és mennyi mindenre sosem lesz idő végül. Elolvasni. Újraolvasni. Mert bizony évek elteltével már másképp, már máshogy szól minden. Az is, amit egyszer már olvastál.
Márai lakásában úgy ötezer kötet volt a polcokon naplója szerint, közülük jó ezerhez mély érzések, legmélyebb kötődés, igaz kapcsolat fűzte. Túl rövid az élet az emberi szellem csodáinak megismeréséhez, ez egyszerre csodálatos és végtelenül rémisztő is. Kunderát most, ma, a mai fejemmel e csodák közé ezennel besorolom. Köszönöm.

gabiica P>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Nekem nagyon tetszett. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, kíváncsi voltam a kérdésekre, amelyeket boncolgat. Nagy hatást gyakorolt rám, főleg a Tomás és Teresa köré épített részek. Igazából nem tudnám azt mondani, hogy volt cselekménye vagy története, mégis megfogott. Nem vagyok filozofikus típus, és mégis szerettem. Biztosan fogok még Kundera műveket olvasni, ugyanis ez nagyon megnyert magának.

Nikolett_Kapocsi P>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

A karantén időszak első 1-2 hetében egyfajta olvasási válság lett rajtam úrrá, egyszerűen semmi sem tudott lekötni. Aztán @szabadosagi podcastjében hallottam, hogy Bárdos Andrásnak ez az egyik kedvenc könyve. Töredelmesen bevallom, hogy nekem eddig teljesen kimaradt Kundera, de most annyira megfogott az ajánlás és az igényes, letisztult borítójú új kiadás, hogy gondoltam teszek egy próbát. És egyszerűen nem tudtam letenni, teljesen magával ragadott a könyv világa. Egy filozófiai felütéssel indít, ami már rögtön hosszas gondolatfolyamatot indított el bennem. A jelenlegi szituációban pedig különös aktuális a lét, a közösségi és a saját életút irányának kérdése, definiálása és esetleges újraértelmezése. E köré a filozófiai mag köré húzza fel Kundera a ’68-as tavaszi forradalom eseményeit, melynek kapcsán nem fél kinyilvánítani a politikai elittel szembeni kritikáját. A regény tényleges főszereplője azonban a szerelem és a szenvedély. A két főszereplőnk Tomás és Teresa több évtizeden át tartó nem éppen hétköznapi kapcsolatán, valamint Tomás volt szeretője Sabina és annak jelenlegi párja kapcsolatán keresztül szembesülünk olyan alapvető morális kérdésekkel, mint a hűség és hűtlenség, őszinteség, és hazugság, melyek nem lehetnek egyértelműen feketék, vagy fehérek. Bár egyik főszereplő sem túlzottan szimpatikus – sem az örök hűtlen Tomás, sem a mártír Teresa, sem a szabados Sabina –, sőt gyakran inkább kifejezetten ellenszenvesek voltak, mégis muszáj volt tovább olvasnom és azt kívántam bárcsak ne lenne még vége a könyvnek. Lassan csordogáló, el-elkalandozó történetmesélés jellemzi ezt a művet. Időben és térben is ide- oda ugrálva folyamatosan újabb és újabb filozófiai, morális kérdések törnek felszínre.Ez a könyv felkavaró utazás lelkünk és elménk legmélyebb bugyraiba, olyan mint maga az élet: egyszerre könnyű és nehéz.

3 hozzászólás
Orsi_olvas>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Nem könnyű feladat erről a könyvről írni.
Voltak olyan részei, amiket imádtam, olyan volt, mintha a szerző a legbelsőbb gondolataimat formálta volna szöveggé. Mikor úgy éreztem Kundera és én egy rugóra járunk.
És voltak részek, ahol kínos idegenség érzés tört rám, amit egyszerűen nem értettem, hogy is jön ez most ide.
A könnyű és nehéz témakörének körüljárása nagyon tetszett. A nagy, a fontos, a jelentős dolgok nehezek, súlyuk van. Mint a kimondott ígéreteknek, fogadalmaknak, életre szóló elhatározásoknak. Ami könnyű, sokszor azért érződik annak, mert nincs benne tartalom. „Megmérettél és könnyűnek találtattál.
Azt hiszem egy Doctor Who részben találkoztam először a mélység vonzása, mint a zuhanás iránti vágy megfogalmazásával. Jó volt ezzel a gondolattal szépirodalmi köntösben is összefutni.
A csalással és hűséggel kapcsolatos részek elsősorban azon gondolkodtattak el, hogy kihez is kell hűségesnek lennünk. Egy eszméhez, ideához, Istenhez, egy másik személyhez, önmagunkhoz? Itt Dragomány György sorai jutottak eszembe: „Azért, mert a hűség a látszat ellenére nem páros mérkőzés. Az magányos sport, olyan mint a hosszútávfutás, nem adok-kapok. Nem hozzá vagy hűséges, hanem magadhoz, nem neki fogadtad meg, hanem magadnak. Te tudod egyedül, mit bírsz és mennyit bírsz, és ehhez tényleg nincs köze senki másnak. Nem, még neki se. Itt nincsenek se rekordok, se helyezések, egyedül te tudod az eredményt is. Ez nem skalpvadászat, és nem is negatív skalpvadászat. Ha elmondod neki, akkor igazából zsarolni próbálod a hűségeddel, márpedig ha a dolog működik, akkor erre semmi szükség. Ha meg nem működik, akkor meg már úgy is mindegy, ha mártírkodsz, azzal úgysem érsz már semmit.
Összességében nagyon különös könyvnek könyveltem el magamban, elgondolkodtató volt és felkavaró. Néha nem árt megkavarni a gondolatok állóvizét.

petibácsi>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Tulajdonképpen sem a történet, sem a téma nem lenne rossz, sőt, mind a szerelmi részek, mind a kommunista Csehszlovákiában élő értelmiségiek frusztrációiról, besúgóktól való félelmeiről szóló adalékok is érdekesek lehetnének, de ez a Kundera annyira imád magyarázni, olyan hihetetlenül görcsösen próbál minden harmadik bekezdésben valami hatalmas és örök érvényű igazságot megfogalmazni (sokszor valóban rettenetesen olcsó és hatásvadász módon), hogy a cselekmény így néhol borzasztóan háttérbe szorul, alig halad valamit előre.
Többször volt az az érzésem, hogy a csávó azt, hogy „Feri reggel lement a boltba tejért” sem tudná anélkül leírni, hogy előtte ne indítana valami irtózatos konyhafilozofálást Ádámtól és Évától minimum 24 oldalon keresztül. Mondjuk igyekezett rövid, másfél oldalas fejezetekre bontani a könyvet, hogy ne legyen túl fárasztó olvasni, na de egy 24 oldalas kitérő, akkor is 24 oldalas kitérő, ha én inkább arra lennék kíváncsi, hogy mi a fene történik a szereplőkkel, nem?
A másik meg, hogy hiába írja le többször a szereplők álmait, vágyait, félelmeit, motivációit, stb., ha végül kiderül, hogy őket is csak az öncélúan okoskodó bekezdései igazolásához használja, akkor teljesen távoliak maradnak az olvasónak, nem kelnek életre. Engem konkrétan abszolút hidegen hagyott az is, hogy a végén meghalnak-e vagy sem.
Kundera bácsi, ezt lehetett volna sokkal jobban is :(

6 hozzászólás
atalant I>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Úgy szerettem volna valami nagyon mély, rettentő okos és jólesően szellemes értékelést írni arról a könyvről, amely az idén a legtöbbet kísért mindenhová, de nem tudok, mert visszagondolva ez idő alatt annyi minden történt, hogy azt leírni is sok, nem hogy elvonatkoztatni tőlük:
Végül nagyon tetszett ez a kötet, amelyet a húgomtól kaptam a születésnapomra, majd elveszett a buszon, mikor éppen kezdett volna érdekes lenni. Amelyet hát újra megvettem, és áldottam a szokásomat, hogy mindig védőborító nélkül olvasom a könyveimet, így hibrid módon az ajándék egy része mégis megmaradt. Amely alatt sikerült egy szerelmet végre elengedni, hogy a helyét átvehesse egy másik. Amely évek után beült velem újra az iskolapadba -immár PhD hallgatóként. Amely várótermekben izgult végig velem egy majdnem-melanómát, majd újabbakban egy később kiújuló és kórházban végződő torokgyulladást. De ott az már egy másik könyv…
A lét elviselhetetlen könnyűségéről így sajnos nem sok szó esett. Bennem a fentiek ragadtak vele egy masszába, de higgyék el nekem, hogy talán nem is olyan elviselhetetlen.

Youditta>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Azt hiszem ideje félretennem az előítéleteimet, mert ezzel a könyvvel kapcsolatban voltak, hogy miért azt nem tudom, de hogy felesleges volt, az biztos.
Magam vagyok a leginkább meglepődve, mert nem vagyok az a filozofálgatós fajta, s mégsem igazán tudtam elszakadni a könyvtől.
A felépítése az egész könyvnek nagyon érdekes, elméleteket felállít, majd köré épít történeteket, alátámasztásként. A szereplők közül Thomas és Teresa története tetszett a leginkább. A nyelvezetével nem mindig voltam kibèkülve, s nem csak a naturalista megfogalmazásra gondolok, hanem a túlontúl egyszerűségére, ami számomra ellentétben állt azzal, hogy bölcsességeket(?) akar (vagy próbál) átadni Kundera.
Mindezek ellenére a hatása alá kerültem, számomra a legnagyobb meglepetés, úgyhogy összeségében jó élmény volt.

Aurore>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ez most mi volt?! Most bizonyára sokakat meg fogok sérteni azzal, amit írok, kövezzetek meg, de nem érdekel.

Ez a könyv fellengzős, mesterkélt és hamis. Szellemi maszturbáció.

Sztori jóformán semmi, tök lapos, négy ember sablontörténete egy korból, a 60-as és 70-es évekből, amikor akár jó is lehetett volna élni. Az egyik fél a Vasfüggönyön túl, a másik – ó jaj – a Vasfüggönyön innen. Oké, voltak benne jó részek, nekem különösen az tetszett, amikor a kommunizmus módszereiről ír, és arról, ahogy Tomáš nem alkuszik meg. Persze ez is kérdés: ha a körülmények kényszerítő hatására önként mondok le az értelemmel teli életről, akkor az végső soron nem ugyanaz, mintha erőszakkal hallgattattak volna el? (Jó, persze nem ugyanaz, de mégis.) És nem gyávaság-e végeredményben?

A lapos sztori körülötti űrt többé-kevésbé üres locsogás ("filozofálgatás") tölti ki. Számomra jóformán semmit, vagy nagyon keveset mondott. Holott filozofálgatni, ha valaki, akkor én aztán szeretek. Lételemem a filozófia. Pont ezért nem fogok hasra vágódni előtte. Lehet, mert nem egy generáció vagyunk, a mai korban nem úgy van kettéosztva a világ, mint akkor; nincs meg az akkori kor vonatkozási pontjait jelentő biztonsága, egész más problémák foglalkoztatnak minket. S ezekre az új problémákra nem rezonál a könyv. Hú de eredeti akart lenni a Szarral meg az Állatokkal! Hú, de sokat akart mondani! És csak a levegőt markolásztam, nem volt ott az égvilágon semmi.

Voltak pillanatok, amikor valami vonnegutit véltem felfedezni a kritikájában vagy egy-egy részletben, és dühömben az jutott eszembe, hogy Kundera egy Vonnegutba oltott Coelho. De nem. Vonnegut túl jó ehhez. És még Coelho is a maga nemében.

16 hozzászólás
Ngie>!
Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Ideje volt elolvasnom, nem is értem miért kerülgettem ilyen sokáig.
Kicsit úgy érzem, kiolvastam ezzel Kunderát, a többi regényétől is valahogy ezt a metafura állapotot várnám, mint ami itt volt.
Azok a részek tetszettek, amik az írás/teremtés oldalon játszódtak.

Egy videó a kezdeti élményekről: https://youtu.be/hBKKZPUIf-A


Népszerű idézetek

márti>!

A könyvek lehetővé tették, hogy képzeletben elmeneküljön a világból, amely nem elégítette ki, de mint tárgyak is sokat jelentettek neki: szeretett hóna alá csapott könyvvel sétálni az utcán. A könyv ugyanazt jelentette neki, mint a múlt századi dandynek a sétapálca. Megkülönböztette a többiektől.

63. oldal (Európa, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
9 hozzászólás
psn>!

Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.

323. oldal (Európa, 1994)

5 hozzászólás
Miestas>!

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

383. oldal, Hetedik rész - Karenin mosolya (Európa, 2010)

2 hozzászólás
ritusss P>!

Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy.

384. oldal

Dün P>!

Nem a szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak Assisi Szent Ferenc vállánál.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Assisi Szent Ferenc · szerelem · véletlen
BZsofi P>!

    – Te nem szereted a zenét? – kérdezi Franz.
    – Nem – mondja Sabina. Aztán hozzáfűzi: – Talán, ha más korban élnék… – s azokra az időkre gondol, amikor Johann Sebastian Bach élt, s amikor a zene olyan volt, mint a csend hatalmas hómezején nyíló rózsa.

123. oldal, Harmadik rész - Meg nem értett szavak, 3, Meg nem értett szavak kisszótára (első rész), ZENE (Európa, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Johann Sebastian Bach
48 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Igen, aki a végtelenséget keresi, csukja be a szemét!

Harmadik rész, 3.

Frank_Spielmann I>!

Nézte az udvart, a piszkos falakat, és megállapította, hogy nem tudja, hisztériába esett-e a lány ágyánál, vagy szerelembe.

15. oldal, Első rész, 3.

12 hozzászólás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Jaroslav Hašek: Švejk
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Szabó Magda: Az ajtó
Vladimir Nabokov: Lolita
Umberto Eco: A rózsa neve
Wass Albert: A funtineli boszorkány
Michael Ende: A Végtelen Történet
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Gárdonyi Géza: Ida regénye