Két ​különös házasság 16 csillagozás

Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

„Végtelen örömöm volt, mikor Kálmán új könyve, A tekintetes vármegye megjelent, nemcsak azért, hogy a könyv olyan óriási sikert aratott, hanem azért is, mert úgy éreztem, hogy egy része az én lelkemnek is benne van a könyvben. Egy-két elbeszélése még fiatal leány koromból, a többi pedig, egy-kettő kivételével, Mohoráról szólott. A kiadó egy igen díszes, csatos kötésű példánnyal lepett meg, melyet én egész áhítattal nézegettem. Kálmán kivette a kezemből, egypárszor szinte úgy látszott, szeretettel végigsimogatta, aztán beírta az előlapra házasságunk évszámát. – Így ni – mondta igen meghatva –, ezentúl ez lesz a mi ’családi bibliánk’.”

A magyar irodalomtörténet talán legodaadóbb írófelesége, Mauks Ilona szeretetteli, egyúttal szellemes és dokumentumokban gazdag visszaemlékezést írt Mikszáth Kálmánról. Az olvasó többek közt arra a kérdésre is választ kap: vajon melyik házasságuk évszámát illesztette Mikszáth a „családi biblia” előlapjára?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Híres sorsok titkai Palatinus

>!
Palatinus, Budapest, 2010
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632740881

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Alvarando P>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

„Milyen lesújtó végzet gondolkozni – folytatta –, és nem tudni kivel közölni a gondolatokat, írni és egyre írni, holott nyomban mögötte lépdel a gúnyos kérdés: „kinek?” Mikor a részvétlenség fonódik az ember nyaka körül, hogy belefojtsa a kiröppenő eszméket… Nehéz, édes fiam, magyar írónak lenni! De azért hiszem, hogy mégis az leszek!”

Mindig érdekes, amikor az irodalomórákon tanult személy életéről olvasunk, különösen akkor, amikor ezt egy közeli családtag írta. Ő ismerte legjobban azt a személyt, akinek mi megtanultuk életének bizonyos szakaszait, kötelezően elolvastuk egy-egy irományát, majd a későbbiekben önszorgalomból elővettük. Mikszáth Kálmán az egyik legnépszerűbb magyar írók egyike, a klasszikus magyar irodalmat kedvelő olvasónak pedig igazi csemege ez a könyv, hisz a hozzá egyik legközelebb álló személytől tudhatjuk meg milyen ember volt valójában.

Természetesen nem csak az író életét, hanem Mauks Ilonáét is megismerhetjük. Kezdésként feltárja előttünk gyermekkorát, családja anyagi állapotát és elvezet minket addig, hogyan ismerkedett meg azzal a férfival, akihez kétszer ment feleségül. Láthatjuk, ahogyan a családot szórakoztató fiatal jogásszal hogyan kerülnek össze, majd minden tiltás ellenére összeházasodnak. Az első házasság nem tart sokáig, anyagi okok miatt el is válnak, aztán mindenki megy a maga útjára. Ilona a családjával próbál boldogulni, míg Kálmán fokozatosan befutott író lesz. Aztán láthatjuk, ahogyan befutott és már ezt meg akarja osztani azzal a nővel, akit nagyon szeretett és kényszerűségből vált el. Tanúi lehetünk, ahogy újra összekerülnek és amolyan mesebeli módon minden jóra fordulna, de sokszor felüti fejét a betegség, illetve a gyermekeik se mindig a legegészségesebbek. Ezt pedig Ilona a lehető legszebben festi le a második házasságkötés után:

„A jövő mint fekete felhő sötétlett előttünk, melyen keresztül semmi fény sem hatolhat át. És mégsem csüggedtünk el, folytattuk a küzdelmet úgy, ahogy tudtuk.”

A magánélet mellett végig követhetjük hogyan lesz fokozatosan sikeres író Mikszáthból, aki eleinte nem tud miből megélni és először kisebb írásokat jelentet meg. Láthatjuk azt az utat, ahogyan a külföldi irodalmat és Jókait szerető olvasóközönség őt is fokozatosan befogadja. Befutott íróként egy-két regény elkészültének is tanúi lehetünk. Külön kiemelendő A tekintetes vármegye, amely végül a családi bibliának lesz kinevezve. Egy-két nagyobb mű, mint a Szent Péter esernyője és a Beszterce ostroma csak említésszinten ugyan, de olvashatunk a megszületésükről és érezhetjük azt a sorok között, hogy a feleség volt lényegében a férje legnagyobb rajongója. Külön fejezetet kap, ahogy Jókai halála után megírta a róla szóló életrajzot és megismerhetjük milyen nagy ünnepség volt az írói pályafutásának 40 éves jubileumán.

A magánélet és az irodalmi pályafutás felvázolása mellett külön képet kapunk a kiegyezés utáni politikai életről, a Szabadelvű Párt és az ellenzék küzdelméről és arról, ő hogyan került a képviselők közé és mennyire szerették az őket kifigurázó írásait. Külön megismerhetjük ő hogyan vélekedett a politikusokról:

„maga az uram is azt képzelte, hogy az egész parlament egy bohó játékszer, amely tarkabarka figuráival jár, kelepel, berreg, hogy a képviselők csak azért tesznek-vesznek, beszélnek, hogy neki a karcolatokhoz témát szolgáltassanak.”

A kötet szövege könnyen követhető, olvasmányos, az irodalomtörténet és a korszak iránt érdeklődő olvasót garantáltan leköti. Nagyon érezhetjük belőle, hogy a szerző tényleg közel állt a tárgyalt személyhez és azt mekkora erő volt ebben a nőben, aki ezt a nagy írót tényleg sírig tartó szerelemmel szerette. Egy garantáltan szívszorító, ugyanakkor érdekes korrajzot és életet lefestő alkotás, amely nem hiányozhat a klasszikus magyar irodalmat szerető olvasók polcáról!

ppeva P>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

Normális az, hogy éjjel kibőgöm a szemem Mikszáth Kálmán halála miatt?!
Ez a könyv annyi szeretettel, finomsággal van megírva, annyira közel hozta hozzám a Mikszáth családot, hogy szinte együtt éltem velük, olvasva a könyvet. Sehol semmi intimpistaság, fontoskodás, a feleség részéről önmaga előtérbe helyezése. Nagyon tetszett a vidéki élet leírása, a mindennapok megélése.
Külön érdekesség Mikszáth és felesége életében a kétszer megkötött házasságuk, ezt is nagyon szépen, finoman és érzelgősségtől mentesen jeleníti meg.
Nagyon szomorú volt olvasni arról, mennyi betegséggel, nyavalyával, járvánnyal kellett megküzdeniük az embereknek 150 évvel ezelőtt falun és városon egyaránt. Folytonos aggodalomban éltek a szülők gyermekeik legkisebb láza, betegsége esetén is, és bármelyik pillanatban lecsaphatott valami súlyos baj a felnőtt családtagokra is.
Erre a könyvre valamikor tavaly figyeltem fel, a rádióban hallottam belőle részleteket, Tolnai Klári előadásában. A könyv is Tolnai Klári hangján szólalt meg bennem. Külön öröm volt visszagondolni arra, hogy vagy két éve jártam Mohorán, láttam a Mauks kúriát, a kis templomot, ahol második házasságukat megkötötték, és a közelben lévő Tolnai Klári emlékházat. Biztos vagyok benne, hogy ha legközelebb arra járunk, Szklabonyára és Horpácsra is elmegyünk.

5 hozzászólás
Lang_Tünde I>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

A borító alapján nem is gondolnánk, milyen megható történet rejlik alatta!

Izgalmas Mikszáthnak, a hús-vér embernek az érzéseit, vágyait és megpróbáltatásait megismerni, amelyek megmagyarázzák, árnyalják a műveit.
Mikszáth felesége írta meg kettejük bimbódzó kapcsolatának és közös életének történetét. Ha az asszony nem abba a korba születik, ha több lehetősége lett volna tanulni, ha kevesebb nehézség gördült volna elé, ha több ambíció lett volna benne az írás iránt, bizonyára Mauks Ilonát is a nagy írók között emlegetnénk, méltó szellemi partnerre talált benne férje. Olvasás során egy végtelenül szimpatikus, merész és erős asszony alakja rajzolódik ki előttünk, aki a szüleivel dacolva hozzáment a mindennapok dolgában járatlan, nagy írói terveket dédelgető, ám pénzzel bánni nem tudó, nincstelen íróhoz – majd útjaik elváltak, hogy ismét keresztezzék egymást.
Mikszáth megzabolázhatatlan művészlélek volt, akit nem lehetett holmi hivatalba kényszeríteni, hogy ott sorvadásnak induljon, inkább éhezett, csak alkothasson. Ilonka iránti mérhetetlen rajongása vitathatatlan. Kapcsolatukat személyes tragédiák árnyékolták be, melyek belőlem is könnyeket csaltak ki.
Mikszáth olykor búskomorságba süllyedt, magyar íróként akkor sem volt könnyű érvényesülni: műveit elutasították vagy potom pénzért vették meg, Ilonkának írt levelében kesergett, hogy az olvasók inkább a felkapott külföldi szerzők könyveit olvassák – vannak dolgok, melyek több mint száz év alatt sem változtak.
Érdekes volt betekinteni egy-egy műve megszületésének körülményeibe, illetve abba az alkotói válságba, amelybe imádott kisfia halála után taszíttatott.
De Mikszáthnak még életében sikerült üstökösként berobbannia a magyar irodalom egére, hogy ott ragyogjon halála után is. Mauks Ilona pedig méltó emléket állított neki ezzel a könyvvel.

Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet és kölcsönadtad, @Alvarando! :)

2 hozzászólás
latinta P>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

Egy másik memoár után olvastam.

    Rá kellett jönnöm, hogy ebben, a korábbiban is ugyanazzal a nehézséggel kell megküzdeniük az ismert személyeknek – nevezetesen a sajtó hiénavoltával, mint (feltételezem, a szenzációhajhász újságírás(?) idejének kezdete óta) bárhol és bármikor.

    Azért ez a két különös házasság-történet ne tévesszen meg senkit, ez nem összekeverendő a hasonló című regénnyel.

dontpanic IP>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

Összeszedett, egyenletes írás, jobb volt olvasni, mint bizonyos más írófeleségek kissé csapongó visszaemlékezéseit. :)
A stílus egyszerű, nem cifrázott, néha talán túlságosan egyszerű is (pl. amikor sokadszorra írja le, hogy "nem tudom kifejezni, mit éreztem akkor"). A régebbi dolgokra, szerelemre, csalódásokra meglepően szenvtelenül emlékszik, de igazából jólesett, hogy nem csöpög. Az íráshoz időben közelebb eső dolgok említésekor (pl. betegségek) már sokkal inkább előtérbe kerülnek az érzelmek.
Örültem volna, ha Mikszáth több írását megemlíti, mikor és milyen körülmények között készült ez vagy az a könyv.

A könyv alapján Mikszáth igazi férfi volt, azok minden jó és rossz tulajdonságával, sokszor magának való, hagyjál-békén mufurc, társaságban viszont sziporkázó, oldódó nagyhangú. A gyerekeit imádta, fiatal korában viaskodott egymással a férfiúi büszkesége és az Ilona iránti vágya, és ez aztán rendesen meggyötörte a nőt.
Mauks Ilona számomra igazi példa, szívós, nem panaszkodik, teszi a dolgát, az urát észrevétlenül segíti, de közben tisztában van a saját értékeivel is.
A „sohasem késő” közhelye az ő életük valósága lett.

szakriszt>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

Mindig is regényesnek tartottam, hogy Mikszáth kétszer vette el ugyanazt a nőt, és örülök, hogy rábukkantam ennek a történetnek a női szálára. Sok mindent nem is tudtam a íróról, ami most érdekes adalék volt, pl. hogy ennyire beteges volt. A mai világban viccesnek tűnik, hogy a második házasságkötés idején, amikor Mauks Ilona 29 éves volt, Mikszáth már öregnek gondolta magukat a családalapításra! Mint kiderült mégse voltak azok. Említ olyan novellacímeket is, amiről még sose hallottam és fel is keltette az érdeklődésemet.

ritazsofia>!
Mikszáthné Mauks Ilona: Két különös házasság

Őszinte írás Mikszáth feleségétől, nagy hatással volt rám.
Megismerhetjük közös életük állomásait, történetüket, mindezt nagyon olvasmányos, csapongásoktól mentes és szívhezszóló formában.

A könyv hatására ellátogattunk Mohorára is, megnézni a Mauks Ilona emlékházat. Teljesebb képet kaptam és bátran ajánlom a kirándulást azoknak, akik szeretnének nagyobb belátást nyerni az író és az akkori falu életébe, mindennapjaiba.


Népszerű idézetek

Alvarando P>!

Nagyon sok a dolgom. Ne vegye azt kérem úgy, ha soká nem írok, hogy nem szeretem. Hiszen a szerelem nem levélírásból áll akkor, amidőn már nem vagyunk fiatalok.

129. oldal

Alvarando P>!

az ember olyan bolond, hogy azt képzeli, miszerint az, mi őt örvendezteti, másnak szinte örömet okoz.

35. oldal

Alvarando P>!

az emberi természet olyan makacs, hogy nem hagy változtatni magán semmit.

43. oldal

Alvarando P>!

a „lenne” nem ér semmit. Azt kell venni, ami „van”. A nagy szerencsétlenség megtörtént, hogy éppen mi ketten szerettük meg egymást, akiknek mindkettőnknek az lett volna a sorja, hogy az egyiket elvegye valami jómódú ember, a másik meg elvegyen valami jómódú leányt.
Azonban, mint mondom, ez nem így van történőben, mégpedig annyira nem így van, hogy ha mostani gondolkozásom mellett megkínálnának a világ legszebb és leggazdagabb hercegasszonyával, még az sem kellene.

44. oldal

Alvarando P>!

maga az uram is azt képzelte, hogy az egész parlament egy bohó játékszer, amely tarkabarka figuráival jár, kelepel, berreg, hogy a képviselők csak azért tesznek-vesznek, beszélnek, hogy neki a karcolatokhoz témát szolgáltassanak.

146. oldal

Alvarando P>!

A lapok tele voltak dicsőségével. Éppen úgy jelent meg az irodalom egén, mint egy üstököscsillag. Csodálatos volt az! Szívem elszorult, mikor a régi témákat, régi elbeszéléseket olvastam. Hogy lehetett az, hogy akkor egyik a másik után, mint haszontalan limlom került a szerkesztőségek papírkosarába. Ma pedig úgy tűnnek fel, mint igazgyöngyei az irodalomnak. Az emberek változtak-e meg, vagy hogy más szemmel nézik az elismert író munkáit, vagy végzetszerűen minden jóra fordul, amihez nyúl? Emberi ész ezt meg nem magyarázhatja.

106. oldal

Alvarando P>!

Képzeletem úgy tele volt a múlttal: régi várakkal, titkos, félelmetes folyosókkal, melyben kísértetek járnak éjnek idején és páncélos lovagok nappal – a jelent megismerni nem is vágyódtam. Minek az? Mikor a múlt oly szép, és az én jóságos nagyanyám olyan szépen tud regélni ezekről az időkről.

6. oldal

Alvarando P>!

– Milyen lesújtó végzet gondolkozni – folytatta –, és nem tudni kivel közölni a gondolatokat, írni és egyre írni, holott nyomban mögötte lépdel a gúnyos kérdés: „kinek?” Mikor a részvétlenség fonódik az ember nyaka körül, hogy belefojtsa a kiröppenő eszméket… Nehéz, édes fiam, magyar írónak lenni! De azért hiszem, hogy mégis az leszek!

77. oldal

Alvarando P>!

A jövő mint fekete felhő sötétlett előttünk, melyen keresztül semmi fény sem hatolhat át. És mégsem csüggedtünk el, folytattuk a küzdelmet úgy, ahogy tudtuk.

83. oldal

Szelén>!

     Legyen meggyőződve, hogy minden gondolatom maga. Minden megváltozhatik. De az, hogy én szeretem, az nem eshet alá az idők változatosságának: az örök dolog…
                     Kálmán

125. oldal, Második menyasszonyságom (Palatinus, 2010)


Hasonló könyvek címkék alapján

Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben
Dénes Zsófia: Élet helyett órák
Szendrey Júlia: Szendrey Júlia élete, naplója, levelei és halálos ágyán tett vallomása
Lipták Gábor: Nyitott kapu
Jókai Mór – Feszty Árpádné Jókai Róza: „… őrültek házába akartatok záratni”
Csathó Kálmán: Írótársak között
Jókay Jolán: Jókai és Laborfalvi Róza
Féja Géza: Márciusi Front
Orosz Ildikó: Marton László – Összpróba
Illés György: Szellemidézés