Új ​Zrínyiász 260 csillagozás

Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A múlt század végén feltámadó, és katonái élén megjelenő Zrínyi az ezeréves Magyarországot ünneplő közéletbe csöppen bele. A szigetvári hős akaratlanul is szembekerül a társadalom, a politika és a gazdaság jeleseivel, s így jó alkalmat ad az írónak, hogy szatírája körébe vonja a közélet mindenféle köreit, ne kímélje a minisztereket, más nagyurakat, ne kímélje olyan barátait sem, mint Szilágyi Dezső vagy Darányi Ignác, akikkel esténként együtt szokott ülni az István főhercegben. A regény, amely eredetileg 1898-ban jelent meg Mikszáth kérészéletű lapvállalkozásában, az Országos Hírlapban, majd ugyanabban az esztendőben könyv alakban is, a megjelenése pillanatában a nyílt vagy burkolt támadások célpontjába került. De amíg a sértettek dohogtak, fenyegetőztek vagy ellentámadásra készülődtek, az olvasóközönség a szívébe zárta az író remekművét, s az Új Zrínyiász a friss szenzáció elmúltával is, közel száz éve, Mikszáth egyik legolvasottabb műve maradt.

Eredeti megjelenés éve: 1898

Róla szól: Zrínyi Miklós

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · Diákkönyvtár Móra · Millenniumi Könyvtár Osiris · Mikszáth Kálmán életmű Babits · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Diákkönyvtár Szépirodalmi · Életreszóló olvasmányok Kossuth

>!
Kossuth, Budapest, 2017
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630987219
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878545
>!
Akkord, Budapest, 2010
226 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639429468

17 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Zrínyi Miklós (1508-1566) · Görgei Artúr · Széll Kálmán

Helyszínek népszerűség szerint

Buda · Dombóvár


Kedvencelte 25

Most olvassa 6

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Két világnézet ütközik, amikor Zrínyi és a szigetvári hősök feltámadnak a 19. század alkonyán, a világnézetek hátulütői pedig hamar kisülnek – mindkettőé. A feudalizmus korából idecsöppent urak szokásai egykettőre konfliktusba kerülnek ezzel a szép új világgal, mert a maga szemszögéből nézve bizony mindkét félnek igaza van – annak is, aki letűnt kora szokásához híven tömlöcbe veti a kellemetlenkedőket, ha épp kardélre nem hányja őket, és annak is, aki a modern kor erőszakmentességének szellemében elfogadhatatlannak tartja a konfliktusok rendezésének e módját.

A szatíra a legjobb eszköz arra, hogy humoros formában rámutassunk korunk erkölcseinek fonákságaira, még ha keserű is marad a szánk íze a sok nevetés után. Hol van hát az a bizonyos igazság, amit keresni szeretünk ugyan, megtalálni már kevésbé? A modern kor látszólagos erőszakmentességében, mely az élet minden területére kiterjedő, kifinomult és íratlan illemszabályok síkján vívja játszmáit, vagy épp a lovagi erények könyörtelennek tűnő, ugyanakkor egyenes és őszinte világában? Hamar kiviláglik, hogy a kettő nem fér meg egymás mellett, Zrínyi és bajtársai legjobb esetben is csodaszámba mennek, s helyüket nem találva bódorognak a modern korban, melynek erkölcsei – azaz inkább erkölcstelensége – oly idegen tőlük.

Lehetne érvelni mindkét fél mellett, noha jómagam inkább volnék a bősz, a faragatlan Zrínyiék közül egy, mint Mikszáth korának finom szavú, jól öltözött, kellemetes külsejű embere, ki színleg az agresszió s a becstelenség minden formáját mélyen megveti. Kellemetlen – és sajnos mindig aktuális – erkölcsi problémákkal szembesülünk, amikor rádöbbenünk, hogy dehogyis erőszakmentes ez a szép új világ, egyszerűen csak a forma változott. Egykor karddal, puskával öltek, ma szóval, tollal, s a bagolynak a szeme sem rebben, miközben a veréb szemére hányja azon bűneit, melyekben önnönmaga is tobzódik. Hűtlenség, korrupció, és az aljasság minden egyéb formája burjánzik mindenütt, mégis szemet huny felette mindenki, mert ami nem szép, nem tetszetős, arról nem szeretünk tudomást venni, és ha valaki mégis az orrunk alá dörgöli, netán kitör a lincshangulat.

Mi lehetne hát a feloldása a műnek, mely által szembesülünk az ember erkölcsi menthetetlenségével, javíthatatlanságával, azzal, hogy bűn volt, van és lesz, ahol ember van, ott van bűn is, hordószámra, dögivel, és hogy a modern kor fényűző szalonjaiban szóvirágok formájában meghozott döntések alkalmasint fikarcnyival sem erényesebbek a török hódoltság idejénél, mikor is a nyílt erőszak nyelvét beszélte mindenki annak leplezett, verbális, tetszetős köntösbe bujtatott formái helyett?

Sokrétű remekmű nyomasztó, ugyanakkor megkerülhetetlen morális kérdésekről, gyönyörű, archaikus nyelvezettel és szellemes, humoros formában. A végére az olvasónak is kedve támadhat ama bizonyos halálba vágtatni az általa hitt erkölcsökért egy oly miliőben, melynek moráljából immár végképp kiábrándult vala.

Menek es, és kirohanok.

11 hozzászólás
Csilla‿ P>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

„Nem török-tatár pusztít most e honban, hanem egy borzasztó szörny: a korrupció.“

Az ötlet elég bizarr: Zrinyi és csapata feltámad a XIX.században.
Témáját tekintve olvasás közben könnyed humorra számítottam, de nagyon gúnyos, kritikus ez a humor.
Az erős társadalombírálat Mikszáth eddigi műveiben is jelen volt, de itt sokkal hatványozottabban érvényesül.

“A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!“

6 hozzászólás
eme>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Nos, kérem szépen, ha már úgyis nagy változások történülnek többek közt irodalomoktatás terén, hullnak a szerzők a hazaffyiaschság rostájának likán, mások meg a feledett múltból Zrínyiként támadnak fel, nos ezekben az időkben merészkedem ajánlani kötelező házi olvasmányként Mikszáth Kálmán bátyánk eme szatirikus írását. Persze ajánlani lehet, kutya ugat, karaván halad.
Új Zrínyiász. Eposz helyett regény, önfeláldozó hősök helyett khm… nos… inkább hagyjuk, eposzi kellékek helyett a századelő társadalmi-politikai-gazdasági életének kötelező kellékei. Mert mindennek megvan a maga rendje, rituáléja, végigjárjuk a vendéglátás, estélyek, parlamenti csatározások, bankvezetés meg egyéb hivatalnoki teendők, társadalmi létrán való felkapaszkodás ésatöbbi ésatöbbi kötelező stációit. Mindezt egy eltévesztett művelet, egy rendkívül érdekes eset kapcsán.
Az eset meg úgy esett, hogy történt vala egy kis gubanc a felhők fölött, a feltámasztási funkcióval megbízott Gábriel arkangyal megfújá a trombitáját, csakhogy akció lefújva, sajnálatos isteni tévedés okán… Persze kissé későn, ugyanis az Úrnak legkedvesebbek már feltámadának. Nos, ezek a 16. századi szigetvári daliák hirtelen a milleniumi ünnepségek kellős közepén találják magukat. Keresik a törököt, helyette meg fújtató vonatot és ünneplő csili-vili sereget látnak. Nem rossz ötlet, ugye? Hát még ami ezután jön. Mikszáth bácsinak nincs szüksége trombitahangra a feltámadáshoz, elég elolvasni Zrínyiék új kalandjait, és úgy érezd, most írta őket, épp ma, csak úgy szétnézett ebben a szép új világban, és pikk-pakk, ki is pattant a regény a tollából. Teljes fegyverzetben, mint Pallasz Athéné. Vagy mint Zrínyiék a részleges feltámadáskor.

Komolyra fordítva a szót: Mikszáth keresve sem találhatott volna megfelelőbb görbe tükröt a múltját, annak dicsőségét ünnepelve önmagát dicsérő és dicsőítő milleniumi (és azóta is változatlanul így élő és virágzó) magyar társadalom számára. Persze bizonyos értelemben fordítva is működik a tükör, a 16. századi mentalitás és viselkedésminta sem néz ki túl jól a 19. század modernizálódó tükrében. Mikszáth azonban Zrínyiék minden középkori reakciója, brutalitása és nyersesége ellenére vigyáz arra, hogy sokkal emberibbnek, szerethetőbbnek láttassa a vitézeket elkorcsosult, puhánnyá, haszonlesővé és köpenyegforgatóvá vált utódainál. Elnéző humorát és remek anekdotázó kedvét szánja nekik, míg kortársaira, a forma embereire, a sajtó és közvélemény rabjaira inkább gúnyos-ironikus, szatíraméregbe mártott nyilait lövöldözi. Ez a félfeudalista-félkapitalista világ kap hideget-meleget, bekukkantunk mindenhová, ahová érdemes – hivatalba, bankba, parlamentbe (bocsánat: kis- és nagyistenek olimposzi berkeibe), újgazdagok szalonjába, színházba, mulatságba. Szónoklatokat és beszédeket hallgatunk, szavak mögött kongó ürességeket, bürokráciával és korrupcióval bajlódunk, illúziókat kergetünk, lehetőségeket hagyunk továbbrobogni, közben ámulunk meg bámulunk, de nem azon, amin Zrínyiék, hanem inkább azon, hogy mennyire állni látszik az idő százannyi év után is.
Annyi mindenre ki lehetne térni, annyira remekül, apró mozzanatokig, gesztusokig menően ragadja meg Mikszáth a jelen (az övé, a miénk) kicsinyességét, álértékeit, szerepjátszását, rangkórságát, az egész általános értékvesztést, hogy kisregényt lehetne írni belőle. Én inkább másvalamit emelnék ki: azt, ahogy az elbeszélő a múltra, annak megismerhetőségére és a jelenbe való integrálhatóságára reflektál. Ki gondolta volna, hogy ebben is ennyire modern a mi Mikszáthunk? Merthogy az Új Zrínyiász nemcsak a korabeli társadalmom kritikája, hanem a múlt megismerhetőségére és jelenbe való integrálhatóságára is reflektál. A jelennek a múltról (és egyben hazáról, nemzetről) alkotott torz képére, annak óhatatlan alakítására, mindig az aktuális értékrend, világlátás és főleg érdekek szerint. Amikor a regényben egy csoda folyán hirtelen a valós, az igazi, hamisítatlan múlt támad fel, felmerül a nagy kérdés: mihez kezdünk vele? Merthogy ez a múlt nem az a múlt, amit mi hazudunk magunknak. És mint tudjuk, a magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!
A történelem, a múlt megragadása csak fikciók révén történhet, és csak ilyen formában integrálható, a fikciósított múlt pedig szépített, kisminkelt arcát tárja elénk (l. pl. Zrínyi találkozását Jókai drámájával, a kollektív emékezet őrizte Zrínyi-képpel). Zrínyiék új kalandjai pompásan bizonyítják a két világ inkompatibilitását. A régi értékrend működésképtelenségét a jelen megváltozott körülményei közt. A jelen kezdeti hitetelenkedése, majd hamar kihunyó lelkesedése végül a valóságtól való elzárkózáshoz vezet. Pontosabban a múlt el_sziget_eléséhez, egy kvázi múzeumba vagy rezervátumba való zárásához. Zrínyiék mint utolsó mohikánok. Ebből a helyzetből már csak a deus ex machina mentheti ki őket. Halvány visszfénye a régi nagyszabású eseménynek. Uraim, fel lehet lélegezni, lehet tovább ünnepelni a mesés múltat…
Remekmű, és kísértetiesen aktuális. (Állam mint főhandlé… Hajaj.)

7 hozzászólás
Ottilia P>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Rég nem olvastam Mikszáth Kálmántól, pedig korábban nagy kedvencem volt. Ez a mű eddig sajnos kimaradt az életemből, de a barátnőmmel beszélgetve napirendre került, mint számára kellemes élmény.

Élvezettel olvastam, remek az alapötlet, sziporkázó humorral és persze a megszokott mikszáthi stílussal van megírva. Egy gyöngyszem, ami hátborzongatóan aktuális ma is. Kacagtató ugyan, de egyben szégyenletes is a magyar társadalomra nézve, és sajnos nem sok minden változott.

ppeva P>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Nagy rajongója vagyok Mikszáthnak.
Ez a kis könyvecske annyira vicces lenne, ha nem lenne még mindig fájdalmasan és szégyenletesen aktuális. Annyit tudnék röhögni rajta, ha nem lenne sírnivalóan szomorú. És annyira szomorú lennék tőle, ha nem lenne az egész ilyen röhejes.
Olyan lehet, mint mikor valaki egy szánalmas családból származik: sajnálja is, bosszantja is, szégyenli is, mégis szereti és ragaszkodik hozzá és reménykedik valamiben, mert ő mégis az ő kutyájuk kölke…

Mesemondó IP>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Na, ebből a könyvből lehetne egy zseniális tévésorozatot készíteni. Kosztümöset, humorosat, történelmit, relevánsat. Szerethető, ám mélységesen 16. századi Zrínyivel, fontoskodó hivatalnokokkal, vitéz leventékkel. Sok-sok kultúrsokkal. Némi politikai utalással, és némi piszkálódással a nagy nemzeti érzület és a dicső régmúlt rovására. Nagyon kitalálta ezt Mikszáth a maga korában, nem hiába remek olvasmány, még akkor is, ha az aktuálpolitikai utalásoknak csak a felét értettem. Gondolom, nem véletlenül volt ilyen bonyolult, már a kor embere sem értette…
A fél csillag nem Mikszáthnak szól, hanem a kiadásnak, ami ahhoz képest, hogy diákoknak szól, nem sok magyarázatot fűzött a szöveghez, pedig néha elkelt volna. Sebaj, arra van a Google.

Alvarando P>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

A Mennyben úgy döntenek, hogy feltámasztanak pár embert, aztán gyorsan meggondolják magukat, de már ekkor késő: Szigetvár hős védői, élükön Zrínyi Miklóssal átestek a rostán és majd három évszázad után újra élnek. Zrínyiék nehezen hiszik el, hogy eltelt egy kis idő míg ők nem éltek és a világ totál más lett, mint az ő idejükben. Az viszont szenzációszámba megy, hogy újra élnek, ujjongó tömeg és egy külön bizottság fogadja őket. A nagy felhajtás mellett főhőseink nehezen tudják elfogadni a kor vívmányait: a vasutat, a víz felett hídon átmenő vasutat, azt hogy fizetni kell a szállásért, vagy hogy valakit nem az ereje miatt tartanak vitéz embernek és persze az is nehezére esik Zrínyinek, hogy egy bank igazgatójaként akarják látni …
Mikszáth vicces szatírájában nagyon jól eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha egy történelmi személyiség újra életre kelne. Hogy viszonyulna hozzá a korszak tudományos és politikai elitje, külön érdem, hogy betette a történetbe a Rákóczit kutató Thaly Kálmánt, aki próbálja neki elmagyarázni, milyen emlék él róla, bár az a furcsa, hogy a költő Zrínyi Miklósról egy szó sem esik. Egyben a történet megmutatja azt is, hogy mennyivel jobban beszabályozottabb volt a 19. század vége és mennyire furcsa, hogy béke van és nincs már a török egy olyan ember számára, akinek a törökkel való küzdelem az élete volt. Mellette azt is nehezen viseli, hogy olyat tartanak hősnek, aki a reménytelen helyzetben letette a fegyvert vagy hogy a harc helyett inkább a párbeszédre törekedett. Mikszáth stílusa nagyon vicces, mellette az ember azért elgondolkodik azon, mi lenne ha mondjuk Szent István, Hunyadi Mátyás vagy éppen Horthy Miklós támadna fel és látná a mi világunkat és mit szólna hozzá. Ez a könyv azoknak ajánlható jó szívvel, akik szeretnek az ilyen milyen lenne ha.. kérdéseket feltenni és egy humoros válaszra is kíváncsiak egy regény formájában.

4 hozzászólás
Cukormalac P>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Tizenkilencedik század végi Nézd, ki van itt! avagy jöttünk, láttunk, de azért inkább mégis csak visszamennénk? Egy regényben, pláne ha azt egy akkora mesélő követi el, mint Mikszáth, semmi nem lehetetlen. Zrínyiék ütköztetése a politikai elittel, valamint a felső tízezerrel (ami mára már csak ötezer fő, ahogy Bödőcs Tibor mondaná) fájdalmasan aktuális mind a mai napig. Nem mondom, hogy végig őszinte volt a nevetésem olvasás közben, sokkal inkább keserű, hiszen a tükör itt nem csak görbe és rendkívül éles, de túlzásról, nagyításról még csak nem is szól: a XIX. század végi valóságot mutatja a XXI. században, mi pedig már nem is csodálkozunk azon, hogy egyedül talán a személynevek változtak, a Kálmán úr által kimondott igazságok viszont aligha… Sokkal szívesebben olvastam volna annak idején kötelezőként a Beszterce ostroma helyett.

>!
Kossuth, Budapest, 2017
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630987219
Emmi_Lotta I>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Mindig tudtam, hogy Mikszáthnak jó humora van, de itt valósággal sziporkázik.

>!
Móra, Budapest, 1980
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631119904
Habók P>!
Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász

Félelmetesen aktuális szatíra. Tulajdonképpen csak néhány nevet kellene kicserélni, és a történet megállna a lábán. Legfeljebb Zrínyi nem a vonaton csodálkozna, hanem a repülőn, és nem puskákat gyűjtene, hanem géppisztolyokat. De a közélet – sajnos – nem sokat változott. (Hanem azért – Mikszáthnak sem szívesen lettem volna kortársa… még én sem…, pedig…)


Népszerű idézetek

Frank_Waters I>!

A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!

X. A parlament

dontpanic IP>!

[Azok] azt tartják, hogy csak háromféle beszédet lehet meghallgatni: a nagyon okosat, amiből tanulni lehet, a nagyon szépet, mely gyönyörűséget nyújt és a nagyon bolondot, mely megnevetteti őket. A középszerű beszéd teljesen értéktelen. És a beszédek, sajnos, mind nagyon középszerűek.

lotaria>!

– De a személyes szabadság – sopánkodott a miniszter –, a jogállam. Én elhiszem, hogy te azt úgy csináltad azelőtt, de most már más világ van, most nem lehet. Magyarország a szabadság országa.
De már erre Zrínyit is elhagyta hidegvére:
– Ti ezt szabadságnak nevezitek? – mondá gúnyosan. – A múlt hetekben kirándultam a Svábhegyre puskával, hát elvették a puskámat, mert nem volt nálam fegyverengedélyem. Ekkor aztán váltottam fegyverengedélyt, de most megint nem szabad a puskámat elsütni, mert nem volt vadászterületem; kibéreltem egy vadászterületet, elsütöttem a puskámat és lelőttem egy nyulat, ezért megint megbüntettek, mert a nyulakra nem szabad ilyenkor lőni. Akkor írtam hozzád mindezekért egy panaszt, ezért megint megbüntettek, mert nem volt rajta ötvenkrajcáros bélyeg. És ezt nevezitek ti szabadság országának. Ugyan, szégyelljétek magatokat!

Frank_Waters I>!

Az ezredesné piciny lába mindjárt a leves után a Zrínyi lábára talált valahogy rátévedni, amely tévedés aztán egész a sajtig permanenciában maradt, és Szigetvár hős védője igen örült, hogy ez a szokás még ki nem veszett. Csak nemrég is (egy évvel a szigetvári veszedelem előtt) ezzel a selymasággal töltötte idejét egy nagy ebéden, Pozsonyban, Salm grófnál, a Kanizsai Orsolya lábacskájával. Vannak hát halhatatlan szokások. Az emberiség csak a magas régiókban, a felületen módosul, a napfénynél, ahol látják, de örökké változatlan marad, ahol nem látják – az asztal alatt.

VII. A poézis

Beja>!

Majd minden író után marad olyan munka, melyről az a vélemény, hogy ha egészen kidolgozza, szépet adhatott volna.

(első mondat)

dontpanic IP>!

A halál különben is nagyítóüveget visel, s ha hirtelen visz el valakit, a nagy sietésben rendesen ott felejti.
Ez az üveg szépnek, okosnak, felülmúlhatatlannak mutatja az elköltözöttet. Lángész volt, gavallér volt. A szívek húrjait megrezegteti egy fájó gondolat, s egy kis keserűség támad a nyomában. A halott igazsága erősebb, mint az élőé – az ő örökre becsukott szemeiből világosabban látszik az őszintesége. Egyébiránt az összes emberi hazugságok közül ez a legszebb.

3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

Ha valakinek restelljük a nevét kimondani, hát azt mondjuk: „Közéletünk egyik kimagasló alakja.” Valaki esetleg semmit se csinált a közéletben, de azért az mégis közéletünk kimagasló alakja lehet.

IV. fejezet: A próza

1 hozzászólás
Goofry>!

A lényeg semmi, hanem a forma szent. A mostani emberek olyanok, mint amilyenek madaraknak a kitömött madarak. Éppen nézegetett ma ilyeneket Alapi a kirakatokban. Ha szépen áll a csőrük, tollazatuk, hát tökéletesek, az nem tesz semmit, hogy a testükben kóc van és nem vér, azért ők a forma szerint kifogástalanok. Vigyázzatok, a formákkal ölik meg Alapit! Hát a formák ellen hasonlóan formákkal kell küzdeni, mert a formák embereinek csak a formák imponálnak. Jó lesz ennek folytán valami okos, szakértő emberrel tanácskozni…

85. oldal

Mesemondó IP>!

A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. És ha mégis megtalálja, mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van! És – hogy rövidek legyünk – mesés gyorsasággal kezdett nőni a vidéken a rokonszenv Zrínyiék mellett, s egy nap mintha kilépett volna Somogy megye címerpajzsából a koronából kezdődő kéz, se elejtvén szőlőfürteit, tollat ragadott volna, sürgős feliratot írni a képviselőházhoz, beavatkozásra kérve a parlamentet Zrínyi gróf és társainak kivételes természetű ügyében.

136. oldal - A parlament

Kapcsolódó szócikkek: igazság · magyarok, magyarság · Somogy megye
Szelén>!

Nem török-tatár pusztít most e honban, hanem egy borzasztó szörny: a korrupció.

Első rész / Harmadik fejezet (A híres szalmaláng)


Hasonló könyvek címkék alapján

Somogyváry Gyula: Virágzik a mandula…
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Tóth Gábor Ákos: Balatoni futár
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Horváth Viktor: Török tükör
Wass Albert: Tizenhárom almafa / Elvásik a veres csillag
T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy király
Leo Kessler: Kitörés Sztálingrádból
Horváth Viktor: Tankom