Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szent Péter esernyője 1867 csillagozás

„Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág – írta Schöpflin Aladár. – Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét.”
Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét.
Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.
Eredeti megjelenés éve: 1895
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár Osiris · Talentum diákkönyvtár Akkord · Mikszáth Kálmán válogatott művei Aquila · Millenniumi Könyvtár Osiris · Mikszáth Kálmán művei Kossuth · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Ifjúsági kiskönyvtár · Az én könyvtáram Móra · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Diákkönyvek Kreatív · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Könyvkincstár Konsept-H · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Életreszóló regények Kossuth
Enciklopédia 37
Szereplők népszerűség szerint
Adameczné · Bélyi Veronika · Gregorics Gáspár · Gregorics Pál · Gregorovics Pál · Madame Kriszbay · Münz Jónás · Münz Jónásné, Rozáli · Srankó János · Wibra György
Helyszínek népszerűség szerint
Szeged · Bábaszék · Glogova · Haláp · kápolna
Kedvencelte 141
Most olvassa 89
Várólistára tette 176
Kívánságlistára tette 77
Kölcsönkérné 3

Kiemelt értékelések


Emlékszem, általánosban kivételesen elolvastam ezt a könyvet. Emlékeztem belőle erre-arra, de érdekes volt azzal szembesülni, hogy gyerekként mennyire másképp fogtam fel ezt a történetet. Gyerekként mindenre figyeltem, csak a lényegre nem.
Könnyed kis könyv ez, ami a falusi életet mutatja be. Sokat lehet mosolyogni a régmúltban élő falusiakon, olyan kis hiszékenyek, butuskák, na meg persze a pletyka mindenekfelett. :D Gondolom, ez elég hiteles korrajz lehet.
Fél csillagot levontam, méghozzá azért, amit Veronkával művelt az író. Ennyire szörnyen buta karaktert a földkerekségen ritkán találni. Sokat nem rontott az élményemen, attól még szórakoztatott, de mégis elgondolkodtató ez az ábrázolás.


Másodszor volt szerencsém olvasni a könyvet.
Mint mindenki, először kötelező olvasmányként vettem a kezembe. Természetesen mivel kötelező volt,úgy is álltam hozzá.
Most viszont… Teljesen más megvilágításba helyezte az eseményeket az eltelt időszak. Örülök neki, hogy most is kézbe vettem.


Örömmel töltött el az, hogy ennek a kötelező olvasmánynak viszonylag magas a százalékos értékelése. Nem véletlenül. Kaland, nyomozás, szerelem és az író jellegzetes humora is izgalmas olvasmánnyá teszi e művet. Az esernyő utáni kutatás szála fantasztikusan kapcsolódik a két fiatal szerelmi szálához. Eközben bejárjuk a Felvidéket, melynek során fura figurákkal ismerkedünk meg. ("Gombold be a kabátodat, Wladin!")
Csak remélni tudom, hogy még sokáig olvassák a diákok az iskolákban, és sokszor olvassák újra a felnőttek…


Először is biztos vagyok benne, hogy jó, hogy nem akkor olvastam el, amikor kötelező olvasmány volt – még annak idején általános iskolában. Akkor valószínűleg még ennyire sem tetszett volna, nem biztos, hogy ténylegesen felfogtam volna a lényegét.
Alapvetően nagyon érdekes történet volt, számomra Mikszáth stílusa nagyon egyedi, fel lehet ismerni, hogy ez is az ő alkotása.
A történet maga nagyon kalandos, izgalmas, és az olvasó szinte tűkön ülve várja, hogy mi lesz a végkifejlet. Én is ezt éreztem.
A nyelvezettel nem volt probléma, illett a környezethez, ezáltal vált teljesen érhetővé és élvezhetővé.


Nagyon tetszett a történet.
Aranyos, kedves, szívet melengető, régiesen romantikus, ízes, szép folyású, remekbe szabott, vicces és korszakrajzot is ad valamelyest.
Nagyon jó szereplőket vonultat fel Mikszáth, nagyon jó a történet, csűri-csavarja, jól megforgatja és ennek köszönhetően letehetetlen. Nagyon szeretem ahogy ír, ez a könyve kedvesebb, aranyosabb mint a korábbi olvasásaim tőle (vagy lehet, hogy csak sok idő telt el és megcsal az emlékezetem).
Bírtam Bábaszék agyamentségeit is, annyira magyar, annyira de annyira érvényes ez ma is, hogy mi mindenre képesek emberek, szervezetek, hogy többnek, nagyobbnak, jobbnak mutassák értékeiket, portájukat, magukat… Mindezt nagyon viccesen tárja elénk Mikszáth de ezt kár is tovább ragozni, ez csak egy kis mellékzönge.
Szóval, nagyon tetszett, jó volt olvasni, jó volt a befejezés még úgy is, hogy nem erre számítottam.


Nekem ez a könyv nagyon tetszett!
Még középiskolás koromban olvastam a Beszterce ostromát, azt is imádtam, kb egyedül az osztályból, egyrészt fura, h nem olvastam Mikszáthtól többet.
Másrészt viszont láttam gyerekként a filmet, és utáltam, fura, h mégis rávettem magam, h elolvassam.
Imádtam!
Leginkább a humorát. Meg a kalandosságát. A végére pedig krimi-i magasságokig fokozta az izgalmakat, jjjaaajjj, nagyon aggódtam én is!
Egy piros esernyô kalandjaiból ennyire vicces, szórakoztató történetet tudott kerekíteni.
Mikszáth egy zseni!
Nnu, újra néztem a filmet! Hát imádtam azt is! Nem értem, miért nem tetszett ez nekem gyerekként, valszeg a fél happy end miatt.


„A vén molyra csakugyan nem volt többé szükség, jól tette, hogy elment, nem igen vette azt most észre senki. Szépen, szerényen vonult el a másvilágra, ahogy illik, míg élt, se zavart sok vizet. Itt volt, elment, punktum."
Ez a könyv sosem volt a kötelező olvasmányaim része és egy ideje amúgy is tervben volt a kötet forgatása, így egy kihívásnak hála most bepótoltam lemaradásomat. Mikszáth Kálmán egyik kedvenc magyar íróm és ezzel az írásával sem okozott csalódást. Volt itt kellő misztikum, babona, legenda, humoros és meglepő fordulatok, a mondatok olyan gördülékenyen csúsztak a fejembe, hogy viszonylag hamar be is tudtam fejezni a könyvet. Valami mégis hiányzott, talán lehetett volna hosszabb és a vége nekem túl kiszámítható volt, lehetett volna még valamilyen csavar. Ezt leszámítva szerintem abszolút élvezetes, könnyed és humoros olvasmány, mely megtaníthat bennünket arra, hogy ne ragaszkodjunk annyira tárgyakhoz, mint pl. szegény Gollam a J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Uraból… Akármilyen csodás tulajdonsága lehet egy tárgynak, ha egyszer megfeledkezünk arról, hogy halálunkkor csak magunkat vihetjük át a kapukon, a többi itt marad…


Úgy érkezett alá ez az olvasmányom tegnap, mint Szent Péter esernyője abban az eget-földet megmozgató nagy viharban. Furfangosan.
Ó, de hogy imádtam ezt az egész gombolyagot. Kálmán Bátyánk csak adogatta át egyik kezéből a másikba, kicsit lecsavarintott belőle, kicsomózta, leejtette a döngölt padlóra, elgurult az ágy alá, előkerítette jó poros-pókhálósan, ráfújt egy nagyot, a szemem tele is lett porral és pókhálóval, hol igen jókat kacagtam, hol elszomorodtam. Annyi bizonyos, hogy többet jelentett már felnőtt fejjel olvasni, mint kisiskolásként szorongva és értetlenkedve felette.


Egy halálesettel kezdődik: meghal a halápi tanítóné és a kis Veronka a rokonokhoz kerül egy rejtélyes esernyővel együtt. Ennek az esernyőnek legendája van, ami Glogováról a messzi Besztercebányára is eljut. Itt egy ügyvéd figyel fel rá, aki mindenre képes, hogy megszerezze. Akár a házasságra is…
Mikszáth e híres kisregényét eddig hanyagoltam, pedig nem kellett volna. A tőle megszokott aranyos történetecskét hozza, amelyben két ismeretlen egy legendának köszönhetően végül egymásra talál, de közben az író több mindent is belesző a nem túl hosszú regénybe. Külön öröm volt, hogy kitért a Tisza és a Maros közötti Sárga szigetre, ahol a legjobb harcsapaprikást főzik a szögedi öreg halászok. Emellett azt is megtudhatjuk, hogy minden nagyobb városba kell egy kereskedő zsidó, ha nincs, hát importálnak egyet. Így tett Bábaszék is, amikor a zsidó hölgyet úgymond megszerzete és Wibra Gyuri tőle kap útbaigazítást az esernyőhöz, ami végül Veronka karjaiba viszi. A kedves kis történet nem nélkülözi a humort sem, ajánlható bárkinek, aki szereti Mikszáth műveit, és annak is, aki eddig nem vette a kezébe. Nem fogja megbánni.
Népszerű idézetek




A közmondások is csak öreg fazekak, amikben már egész nemzedékek főztek.
50. oldal (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár)





„Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle.”
166. oldal




Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.
Negyedik rész, Az éj tanácsot ád




[…] még soha egy könnyet se szárított fel a bölcsesség. Bizony gyenge portéka ez a fájdalommal szemben.
233. oldal (Dacia)




A talaj agyagos, terméketlen és makacs. Azt mondja, hogy ő csak bizonyos növényeket hajlandó táplálni, például zabot, krumplit, a többire nem vállalkozik – de ezeket is úgy kell kicsalni az anyaföldtől úgyszólván erőszakkal.
De nem is anya ez a föld, inkább anyós. Tele van a belseje kövekkel, s csúnya repedések, árkok hasogatják meg, amiknek a szélein fehér fű (árvalányhaj) teng, mint az elaggott anyóka állán ősz szőrszálak.
9. oldal




– És mennyi esküvés van évenkint?
– Hja, az a krumpli mennyiségétől függ. Sok krumpli, sok lakodalom. A termés határoz. De négy-öt mégis akad.
– No, az kevés. Hát haláleset mennyi van?
– Hja, az a krumplitermés minőségétől függ. Rossz, beteges krumpli ha terem, sok halál van, jó krumpli mellett nincs halandóság. Senki sem bolond ilyenkor. Nem mondom, egy-kettőt mégis agyonüt évenkint egy-egy lefűrészelt fa az erdőben. Vagy szerencsétlenség történik, valaki felfordul a szekerével egy árokba és szörnyethal. Jobb esztendőkben azonban nyolcra is tehető a halálesetek száma.
Az új pap Glogován




– Én is lelkesedem a lepkékért – bizonykodék Gyuri –, mert csak egyszer szeretnek.
– Ó, én másért szeretem őket…
– Csak talán nem azért, hogy bajuszuk van…
Veronka durcásan fordította el a fejét.
– Wibra úr, maga kiállhatatlan kezd lenni.
– Köszönöm a vallomást.
– Miféle vallomást?
– Azt, hogy kiállhatatlan kezdek lenni. Következésképp eddig nem voltam az.
Negyedik rész




Az arany-tanácsok közé lehetne írni: »Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle.« Mert az embernek van éjjeli esze és nappali esze. Hogy melyik a jobbik esze, azt nem tudom.
Hogy nem tökéletes egyik sem, gyanítom. A nappali verőfény szövi, mint egy takács, a maga színeit a gondolatokba, az éj is közéjük hullat fekete szárnyaiból egy-egy tollazatot. Festenek, pepecselnek, nagyítanak, kicsinyítenek, tehát falsifikálnak mind a ketten. Az éj szebbnek mutatja kedvesed alakját, mint aminő, ellenségedet erősebbnek, bajodat nagyobbnak, örömödet kisebbnek. Nem szép eljárás tőle, de hát az éj szuverén, nem tartozik felelősséggel senkinek.
Vedd olyannak, amilyen, de ne mellőzd, jámbor tűnődő, amikor az igazságot keresed… Azaz dehogy keresed te az igazságot – ha szembe jönne is, kikerülnéd. Rosszul fejeztem ki magam, ne mellőzd az éjt, mikor a kivezető utat keresed.
Csak látszólagosan hallgatag ő. Úgy súg neked, hogy észre nem veszed. Ha nem teheti másképp, lábujjhegyen csendesen elhozza az álmot és abba göngyölgeti kimeríthetetlen leleményességgel, amit tanácsol.
Negyedik rész, Az éj tanácsot ád




Ha ráfújna az ember egy-egy ilyen szép legendára és elfújná róla az arany zománcot, a szent illatot, a titokzatosság füstjét, milyen furcsa, igénytelen valóság maradna az alján.
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fehér Klára: Bezzeg az én időmben 95% ·
Összehasonlítás - Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr 89% ·
Összehasonlítás - Charley Long: Az elfelejtett erőd ·
Összehasonlítás - Jean Webster: Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem! 96% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók 87% ·
Összehasonlítás - Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum 96% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Szakács Eszter: A nulladik zsebuniverzum 97% ·
Összehasonlítás - Vivien Holloway: Mechanikus farkas 92% ·
Összehasonlítás - Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép 91% ·
Összehasonlítás