Szent ​Péter esernyője 82% 1569 csillagozás

Emlékszem, általánosban kivételesen elolvastam ezt a könyvet. Emlékeztem belőle erre-arra, de érdekes volt azzal szembesülni, hogy gyerekként mennyire másképp fogtam fel ezt a történetet. Gyerekként mindenre figyeltem, csak a lényegre nem.
Könnyed kis könyv ez, ami a falusi életet mutatja be. Sokat lehet mosolyogni a régmúltban élő falusiakon, olyan kis hiszékenyek, butuskák, na meg persze a pletyka mindenekfelett. :D Gondolom, ez elég hiteles korrajz lehet.

Fél csillagot levontam, méghozzá azért, amit Veronkával művelt az író. Ennyire szörnyen buta karaktert a földkerekségen ritkán találni. Sokat nem rontott az élményemen, attól még szórakoztatott, de mégis elgondolkodtató ez az ábrázolás.

Először is biztos vagyok benne, hogy jó, hogy nem akkor olvastam el, amikor kötelező olvasmány volt – még annak idején általános iskolában. Akkor valószínűleg még ennyire sem tetszett volna, nem biztos, hogy ténylegesen felfogtam volna a lényegét.
Alapvetően nagyon érdekes történet volt, számomra Mikszáth stílusa nagyon egyedi, fel lehet ismerni, hogy ez is az ő alkotása.
A történet maga nagyon kalandos, izgalmas, és az olvasó szinte tűkön ülve várja, hogy mi lesz a végkifejlet. Én is ezt éreztem.
A nyelvezettel nem volt probléma, illett a környezethez, ezáltal vált teljesen érhetővé és élvezhetővé.

Nagyon tetszett a történet.

Aranyos, kedves, szívet melengető, régiesen romantikus, ízes, szép folyású, remekbe szabott, vicces és korszakrajzot is ad valamelyest.
Nagyon jó szereplőket vonultat fel Mikszáth, nagyon jó a történet, csűri-csavarja, jól megforgatja és ennek köszönhetően letehetetlen. Nagyon szeretem ahogy ír, ez a könyve kedvesebb, aranyosabb mint a korábbi olvasásaim tőle (vagy lehet, hogy csak sok idő telt el és megcsal az emlékezetem).

Bírtam Bábaszék agyamentségeit is, annyira magyar, annyira de annyira érvényes ez ma is, hogy mi mindenre képesek emberek, szervezetek, hogy többnek, nagyobbnak, jobbnak mutassák értékeiket, portájukat, magukat… Mindezt nagyon viccesen tárja elénk Mikszáth de ezt kár is tovább ragozni, ez csak egy kis mellékzönge.

Szóval, nagyon tetszett, jó volt olvasni, jó volt a befejezés még úgy is, hogy nem erre számítottam.

Nekem ez a könyv nagyon tetszett!
Még középiskolás koromban olvastam a Beszterce ostromát, azt is imádtam, kb egyedül az osztályból, egyrészt fura, h nem olvastam Mikszáthtól többet.
Másrészt viszont láttam gyerekként a filmet, és utáltam, fura, h mégis rávettem magam, h elolvassam.
Imádtam!
Leginkább a humorát. Meg a kalandosságát. A végére pedig krimi-i magasságokig fokozta az izgalmakat, jjjaaajjj, nagyon aggódtam én is!
Egy piros esernyô kalandjaiból ennyire vicces, szórakoztató történetet tudott kerekíteni.
Mikszáth egy zseni!
Nnu, újra néztem a filmet! Hát imádtam azt is! Nem értem, miért nem tetszett ez nekem gyerekként, valszeg a fél happy end miatt.

Úgy érkezett alá ez az olvasmányom tegnap, mint Szent Péter esernyője abban az eget-földet megmozgató nagy viharban. Furfangosan.
Ó, de hogy imádtam ezt az egész gombolyagot. Kálmán Bátyánk csak adogatta át egyik kezéből a másikba, kicsit lecsavarintott belőle, kicsomózta, leejtette a döngölt padlóra, elgurult az ágy alá, előkerítette jó poros-pókhálósan, ráfújt egy nagyot, a szemem tele is lett porral és pókhálóval, hol igen jókat kacagtam, hol elszomorodtam. Annyi bizonyos, hogy többet jelentett már felnőtt fejjel olvasni, mint kisiskolásként szorongva és értetlenkedve felette.

Mikszáthban nem tudok csalódni. Több évtizede gyerekként olvastam először. A mostani újraolvasás után is kedvenc a Különös házassághoz hasonlóan. Mindkettő kicsit jókaisan romantikus, szeretni való.

Hát persze, hogy a könyökömön jön ki ez a kis történet, gyerekkoromban évente átlagban kétszer leadta a tévé, általában vasárnap délután. Törőcsik Mari gyönyörű. No ettől még nagyon jól esett most újra elővenni. Ilyen jó kedélyűen, ráérősen senki más nem tud történetet mesélni, esetleg még egy-két öregapó valamely faluban (inkább Erdélyben) a ház előtt, a kispadon. El is hiszem, hogy némely középiskolások az ilyen pepecselést nem bírják, más ma a tempó. Pedig lehetne tanulni is belőle, például úri furfangot, meg diplomácziát. És míves beszédet persze.

Én különben most éppen arra a laza eleganciára kattantam rá, ahogy kifiguráz, megfricskáz bizonyos hölgyeket és urakat. Karikatúra csupa szeretetből. A bábaszéki jelenetek például. Mindegyik egy külön vicc. Mert Bábaszék város akar lenni, de nagyon. Egyszer pedig találtak egy akasztott embert, össze is kellett hívni a szenátust, roppant kellemetlen eset, főtt is a feje a nobilitásoknak.

Lehet, hogy nem ez a kis kötet a Mikszáth-életmű csúcspontja, de hogy egy nagyon szívmelengető mese, az biztos.

Ez nagyon aranyos könyv volt, tetszett, ahogy az eddig olvasott összes könyv a szerzőtől.
Könnyed hangvételű, kedves történet volt, humorral és szerelemmel. A főszereplők nagyon szimpatikusak voltak, de aranyosak voltak a mellékszereplők is. A történet is pörgős volt, igaz rövidebb volt mint a többi könyv, még szívesen olvastam volna tovább is, de természetesen kerek egész volt.

Ez a kötelező valahogy kimaradt eddig az életemből, de örülök, hogy végighallgattam és megismerhettem, mert meglepően jó volt és tetszett.

A lányomnak most hetedikben ez a kötelező olvasmány, így miután végzett vele, én is úgy döntöttem, hogy elolvasom. Szerencsére az általánosban nem kérték a tanárok, mert biztos, hogy ezután jó darabig rá se tudtam volna nézni más könyvre. Felnőtt fejjel viszont nagyon tetszett, teli van jó kis ízes beszéddel, többször is nagy kíváncsisággal utánanéztem egyes szavaknak, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt! A korrajz csodás volt, mesés történet, alig vártam már, hogy megtudjam, mi lett a sorsa annak az ütött-kopott ernyőnek. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen pörgős, humoros lesz a történet, több helyen is úgy éreztem, hogy akár a napjainkban is játszódhatnak az események.
Igazán sajnálom, hogy a gyerekekre ráerőszakolják ezt az olvasást, hiszen igazából felnőtt fejjel lehet átélni, átérezni igazán.