Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szent Péter esernyője 1569 csillagozás
„Olyan ez a mese, mint egy dúsan, sok színnel virító virág – írta Schöpflin Aladár. – Mikszáth, a szatirikus, az okos ember, kemény bírálója a körülötte folyó életnek, ebben a könyvében félretette szatíráját, okosságát, bíráló kedvét, s kitárta a világ elé emberszeretetének mély érzelmességét.”
Wibra György, a besztercebányai fiatal ügyvéd útnak indul, hogy megkeresse örökségét, illetve felkutasson egy vörös esernyőt, amelynek nyelébe apja, a ravasz öreg, fia vagyonát rejtette el a kapzsi rokonok elől. A nyomozás nem jár eredménnyel, a fiatalembernek nem sikerül rábukkanni az eltűnt kincsre. De talál helyette mást, ami többet ér minden kincsnél: a glogovai papkisasszony tiszta szépségét, önzetlen szerelmét.
Talán a Szent Péter esernyője hozta Mikszáthnak a legnagyobb sikert, a Jókaiéhoz fogható népszerűséget. Még életében tizennégy nyelvre lefordították.
Eredeti megjelenés éve: 1895
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok Kossuth · Osiris Diákkönyvtár Osiris · Talentum diákkönyvtár Akkord · Mikszáth Kálmán válogatott művei Aquila · Millenniumi Könyvtár Osiris · Mikszáth Kálmán művei Kossuth · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Ifjúsági kiskönyvtár · Az én könyvtáram · Magyar könyvtár · Diákkönyvek Kreatív · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Könyvkincstár Konsept-H · Helikon Zsebkönyvek Helikon
Enciklopédia 15
Szereplők népszerűség szerint
Bélyi Veronika · Gregorics Gáspár · Gregorics Pál · Münz Jónás · Wibra György
Kedvencelte 125
Most olvassa 91
Várólistára tette 164
Kívánságlistára tette 58
Kölcsönkérné 4

Kiemelt értékelések


Emlékszem, általánosban kivételesen elolvastam ezt a könyvet. Emlékeztem belőle erre-arra, de érdekes volt azzal szembesülni, hogy gyerekként mennyire másképp fogtam fel ezt a történetet. Gyerekként mindenre figyeltem, csak a lényegre nem.
Könnyed kis könyv ez, ami a falusi életet mutatja be. Sokat lehet mosolyogni a régmúltban élő falusiakon, olyan kis hiszékenyek, butuskák, na meg persze a pletyka mindenekfelett. :D Gondolom, ez elég hiteles korrajz lehet.
Fél csillagot levontam, méghozzá azért, amit Veronkával művelt az író. Ennyire szörnyen buta karaktert a földkerekségen ritkán találni. Sokat nem rontott az élményemen, attól még szórakoztatott, de mégis elgondolkodtató ez az ábrázolás.


Először is biztos vagyok benne, hogy jó, hogy nem akkor olvastam el, amikor kötelező olvasmány volt – még annak idején általános iskolában. Akkor valószínűleg még ennyire sem tetszett volna, nem biztos, hogy ténylegesen felfogtam volna a lényegét.
Alapvetően nagyon érdekes történet volt, számomra Mikszáth stílusa nagyon egyedi, fel lehet ismerni, hogy ez is az ő alkotása.
A történet maga nagyon kalandos, izgalmas, és az olvasó szinte tűkön ülve várja, hogy mi lesz a végkifejlet. Én is ezt éreztem.
A nyelvezettel nem volt probléma, illett a környezethez, ezáltal vált teljesen érhetővé és élvezhetővé.


Nagyon tetszett a történet.
Aranyos, kedves, szívet melengető, régiesen romantikus, ízes, szép folyású, remekbe szabott, vicces és korszakrajzot is ad valamelyest.
Nagyon jó szereplőket vonultat fel Mikszáth, nagyon jó a történet, csűri-csavarja, jól megforgatja és ennek köszönhetően letehetetlen. Nagyon szeretem ahogy ír, ez a könyve kedvesebb, aranyosabb mint a korábbi olvasásaim tőle (vagy lehet, hogy csak sok idő telt el és megcsal az emlékezetem).
Bírtam Bábaszék agyamentségeit is, annyira magyar, annyira de annyira érvényes ez ma is, hogy mi mindenre képesek emberek, szervezetek, hogy többnek, nagyobbnak, jobbnak mutassák értékeiket, portájukat, magukat… Mindezt nagyon viccesen tárja elénk Mikszáth de ezt kár is tovább ragozni, ez csak egy kis mellékzönge.
Szóval, nagyon tetszett, jó volt olvasni, jó volt a befejezés még úgy is, hogy nem erre számítottam.


Nekem ez a könyv nagyon tetszett!
Még középiskolás koromban olvastam a Beszterce ostromát, azt is imádtam, kb egyedül az osztályból, egyrészt fura, h nem olvastam Mikszáthtól többet.
Másrészt viszont láttam gyerekként a filmet, és utáltam, fura, h mégis rávettem magam, h elolvassam.
Imádtam!
Leginkább a humorát. Meg a kalandosságát. A végére pedig krimi-i magasságokig fokozta az izgalmakat, jjjaaajjj, nagyon aggódtam én is!
Egy piros esernyô kalandjaiból ennyire vicces, szórakoztató történetet tudott kerekíteni.
Mikszáth egy zseni!
Nnu, újra néztem a filmet! Hát imádtam azt is! Nem értem, miért nem tetszett ez nekem gyerekként, valszeg a fél happy end miatt.


Úgy érkezett alá ez az olvasmányom tegnap, mint Szent Péter esernyője abban az eget-földet megmozgató nagy viharban. Furfangosan.
Ó, de hogy imádtam ezt az egész gombolyagot. Kálmán Bátyánk csak adogatta át egyik kezéből a másikba, kicsit lecsavarintott belőle, kicsomózta, leejtette a döngölt padlóra, elgurult az ágy alá, előkerítette jó poros-pókhálósan, ráfújt egy nagyot, a szemem tele is lett porral és pókhálóval, hol igen jókat kacagtam, hol elszomorodtam. Annyi bizonyos, hogy többet jelentett már felnőtt fejjel olvasni, mint kisiskolásként szorongva és értetlenkedve felette.


Mikszáthban nem tudok csalódni. Több évtizede gyerekként olvastam először. A mostani újraolvasás után is kedvenc a Különös házassághoz hasonlóan. Mindkettő kicsit jókaisan romantikus, szeretni való.


Hát persze, hogy a könyökömön jön ki ez a kis történet, gyerekkoromban évente átlagban kétszer leadta a tévé, általában vasárnap délután. Törőcsik Mari gyönyörű. No ettől még nagyon jól esett most újra elővenni. Ilyen jó kedélyűen, ráérősen senki más nem tud történetet mesélni, esetleg még egy-két öregapó valamely faluban (inkább Erdélyben) a ház előtt, a kispadon. El is hiszem, hogy némely középiskolások az ilyen pepecselést nem bírják, más ma a tempó. Pedig lehetne tanulni is belőle, például úri furfangot, meg diplomácziát. És míves beszédet persze.
Én különben most éppen arra a laza eleganciára kattantam rá, ahogy kifiguráz, megfricskáz bizonyos hölgyeket és urakat. Karikatúra csupa szeretetből. A bábaszéki jelenetek például. Mindegyik egy külön vicc. Mert Bábaszék város akar lenni, de nagyon. Egyszer pedig találtak egy akasztott embert, össze is kellett hívni a szenátust, roppant kellemetlen eset, főtt is a feje a nobilitásoknak.
Lehet, hogy nem ez a kis kötet a Mikszáth-életmű csúcspontja, de hogy egy nagyon szívmelengető mese, az biztos.


Ez nagyon aranyos könyv volt, tetszett, ahogy az eddig olvasott összes könyv a szerzőtől.
Könnyed hangvételű, kedves történet volt, humorral és szerelemmel. A főszereplők nagyon szimpatikusak voltak, de aranyosak voltak a mellékszereplők is. A történet is pörgős volt, igaz rövidebb volt mint a többi könyv, még szívesen olvastam volna tovább is, de természetesen kerek egész volt.


Ez a kötelező valahogy kimaradt eddig az életemből, de örülök, hogy végighallgattam és megismerhettem, mert meglepően jó volt és tetszett.


A lányomnak most hetedikben ez a kötelező olvasmány, így miután végzett vele, én is úgy döntöttem, hogy elolvasom. Szerencsére az általánosban nem kérték a tanárok, mert biztos, hogy ezután jó darabig rá se tudtam volna nézni más könyvre. Felnőtt fejjel viszont nagyon tetszett, teli van jó kis ízes beszéddel, többször is nagy kíváncsisággal utánanéztem egyes szavaknak, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt! A korrajz csodás volt, mesés történet, alig vártam már, hogy megtudjam, mi lett a sorsa annak az ütött-kopott ernyőnek. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen pörgős, humoros lesz a történet, több helyen is úgy éreztem, hogy akár a napjainkban is játszódhatnak az események.
Igazán sajnálom, hogy a gyerekekre ráerőszakolják ezt az olvasást, hiszen igazából felnőtt fejjel lehet átélni, átérezni igazán.
Népszerű idézetek




A közmondások is csak öreg fazekak, amikben már egész nemzedékek főztek.
50. oldal (Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár)





„Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle.”
166. oldal




Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.
Negyedik rész, Az éj tanácsot ád




A talaj agyagos, terméketlen és makacs. Azt mondja, hogy ő csak bizonyos növényeket hajlandó táplálni, például zabot, krumplit, a többire nem vállalkozik – de ezeket is úgy kell kicsalni az anyaföldtől úgyszólván erőszakkal.
De nem is anya ez a föld, inkább anyós. Tele van a belseje kövekkel, s csúnya repedések, árkok hasogatják meg, amiknek a szélein fehér fű (árvalányhaj) teng, mint az elaggott anyóka állán ősz szőrszálak.
9. oldal




(…) még soha egy könnyet se szárított fel a bölcsesség. Bizony gyenge portéka ez a fájdalommal szemben.
233. oldal (Dacia)




– Én is lelkesedem a lepkékért – bizonykodék Gyuri –, mert csak egyszer szeretnek.
– Ó, én másért szeretem őket…
– Csak talán nem azért, hogy bajuszuk van…
Veronka durcásan fordította el a fejét.
– Wibra úr, maga kiállhatatlan kezd lenni.
– Köszönöm a vallomást.
– Miféle vallomást?
– Azt, hogy kiállhatatlan kezdek lenni. Következésképp eddig nem voltam az.
Negyedik rész




– És mennyi esküvés van évenkint?
– Hja, az a krumpli mennyiségétől függ. Sok krumpli, sok lakodalom. A termés határoz. De négy-öt mégis akad.
– No, az kevés. Hát haláleset mennyi van?
– Hja, az a krumplitermés minőségétől függ. Rossz, beteges krumpli ha terem, sok halál van, jó krumpli mellett nincs halandóság. Senki sem bolond ilyenkor. Nem mondom, egy-kettőt mégis agyonüt évenkint egy-egy lefűrészelt fa az erdőben. Vagy szerencsétlenség történik, valaki felfordul a szekerével egy árokba és szörnyethal. Jobb esztendőkben azonban nyolcra is tehető a halálesetek száma.
Az új pap Glogován




Az arany-tanácsok közé lehetne írni: »Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle.« Mert az embernek van éjjeli esze és nappali esze. Hogy melyik a jobbik esze, azt nem tudom.
Hogy nem tökéletes egyik sem, gyanítom. A nappali verőfény szövi, mint egy takács, a maga színeit a gondolatokba, az éj is közéjük hullat fekete szárnyaiból egy-egy tollazatot. Festenek, pepecselnek, nagyítanak, kicsinyítenek, tehát falsifikálnak mind a ketten. Az éj szebbnek mutatja kedvesed alakját, mint aminő, ellenségedet erősebbnek, bajodat nagyobbnak, örömödet kisebbnek. Nem szép eljárás tőle, de hát az éj szuverén, nem tartozik felelősséggel senkinek.
Vedd olyannak, amilyen, de ne mellőzd, jámbor tűnődő, amikor az igazságot keresed… Azaz dehogy keresed te az igazságot – ha szembe jönne is, kikerülnéd. Rosszul fejeztem ki magam, ne mellőzd az éjt, mikor a kivezető utat keresed.
Csak látszólagosan hallgatag ő. Úgy súg neked, hogy észre nem veszed. Ha nem teheti másképp, lábujjhegyen csendesen elhozza az álmot és abba göngyölgeti kimeríthetetlen leleményességgel, amit tanácsol.
Negyedik rész, Az éj tanácsot ád




A vadszegfű kelyhe csapodár darázsok vendégfogadója, a turbánliliom madarak ivópohara, a nagy bugájú hámfű pillangók hintája. Mert nyájas erdő a Liskovina, bogárnak ágyat ad a karantyú harangjában, madárfészket kereső gyerekeket kínál szamócával; szolgál kinek-kinek, amint megérdemli, éneklő madárnak bogyót termeszt, fiatal vászonnépeknek bokrétát, öregasszonyoknak gyógyfüveket, a gonosz farkasnak sisakvirágot, ami gyilkos növény, híják is népnyelven »farkasölő sisaknak«.
Hogy ölt-e már farkast, az nagy kérdés. Mert a farkasnak is van ám magához való esze és bizonyosan tudja a botanikát is, közölvén nemzedékről-nemzedékre a farkasfiakkal: »Hozzá ne nyúljatok, gyerekek, az Aconitum Lycoctonumhoz, egyetek inkább húst!«
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jonathan Swift: Gulliver utazásai 75% ·
Összehasonlítás - Charley Long: Az elfelejtett erőd ·
Összehasonlítás - Vivien Holloway: Mesterkulcs 91% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly 96% ·
Összehasonlítás - Erich Kästner: Május 35. 88% ·
Összehasonlítás - Kerstin Gier: Zafírkék 93% ·
Összehasonlítás - Fynn: Uram, itt Anna beszél! ·
Összehasonlítás - Mark Twain: Puddingfejű Wilson 85% ·
Összehasonlítás - Fynn: Halló, Mister God, itt Anna beszél! ·
Összehasonlítás - Bálint Ágnes: Szeleburdi család 95% ·
Összehasonlítás