„Valahonnan a felföldről, a szürke tót hegyek közül magával hozott egy csendes, állandó szomorúságot, egy kis szláv szentimentalizmust, nem sokat, csak annyit, amennyi a boldogságot még édesebbé teszi, pikáns ízül egy csöpp keserűséget a mézbe. Mikszáth filozófus. Úgy beszél minden alakjával, félvállról, pipával a szájában, mintha az egész világnak nagybátyja lenne.\"
/Kosztolányi Dezső/
Nem kell mindent tudni 6 csillagozás
Elbeszélések, 1895–1906
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Habók P>!
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Mikszáth-novellákra kevés csillagot adni – furcsa. De ezúttal nem tudok többet adni. Ezeket a novellákat – kettő kivételével – végigszenvedtem. Unalmasak, vagy agyonbonyolítottak, mindenképp rossz volt őket olvasni. Így már értem, hogy miért nem találkoztam más válogatásokban velük. Pedig Mikszáth most is a szokott „alapanyagból” főzött – hűséges állat (A fehér kutya ), kikapós menyecske tarháló „úriember”, életmentő falusi babona (A fekete hintó) korrupció, korrupció, korrupció. Csak valahogy nem sikerültek úgy, mint a többi.
Vivarumba>!
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Emlékeim szerint gimiben nagyon szerettem A tót atyafiak / A jó palócok című novellás kötetet. Ez a válogatás sajnos nem hozta azt a szintet. A 13 történetből már most kiszelektálta az agyam a felét, élen a címadó novellával. Amire még emlékszem : egy kis „kedélyes” századfordulós korrupció, egy helyre kis menyecske, két „kísértettörténet”, néhány hűséges kutya, Amerikából visszatelepült földművesek……
ju_Li>!
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Mikszáth Kálmán egyik kedvenc íróm, mert többségében nagyon jó humorral, könnyedséggel ír. Ebből a kötetből két novella nagyon tetszet, de volt amin csak átrágtam magam.
„ – Mit tartogat abban a könyvben?
Diplomatikusan mosolygott.
– Hja kérem, az a házirend titkaihoz tartozik.
– Kicsoda maga?
– Én a házmester vagyok.
Elöl eresztett, mialatt az ajtót újra gondosan becsukta mögöttem.”
Népszerű idézetek
Vivarumba>!
Rédeky púpos ember volt; azért nem vehetett részt a csatákban, pedig ütni-vágni volt az eleme. Rendes dolog, hogy az ember azután sóvárog legjobban, ami legtávolabb esik tőle. A rút ember, akit az asszonyok kerülnek, rendesen mély szerelmekben hányatódik, a ferde testű nyomorék, aki nem lehet katona, éppen a halál szérűjén szeretne dolgozni. A városi ember, akinek földje nincs, a mezők művelését tartja az élet poézisének, és így tovább.
75. oldal, A fekete fogat
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Habók P>!
Aztán az a különös szokás is megvan (legalább sehol se láttam másutt), hogy a sír fejébe nem szomorúfűzfát ültetnek, vagy fenyőt, hanem cseresznye- vagy almafát, s ami alma terem„ mondjuk például Szuhánszky Borbála sírján, azt halottak napján szétosztják a Szuhánszky rokonság között kóstolóba, hogy azt a Borcsa küldi.
A fekete fogat
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Habók P>!
– Hát tudod, a rossz hírt nem kell kocsira ültetni. Elmegy az még messzebb is.
A fekete fogat
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Vivarumba>!
De Szerbiát úgy képzeli mindenki, hogy ott a sertésröfögés elnémít minden egyéb hangot, hogy ott se fű nem terem, se kalász, hogy az egész ország fel van túrva.
Pedig se az egyik nem áll, se a másik. Az a kis darabka hely, amit én Szerbiából megismertem, lehetne akármelyik kezdődő telep Amerikában. A nyüzsgő-mozgó napszámosraj, a hevenyészett barakkok és egyéb ideiglenes épületek, a szétszórt különféle gépek a parton, száz meg száz csákány, ásó, kalapács csattogása Klondykét juttatja az eszünkbe.
54. oldal, A kladovai menyecske;
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Vika>!
Ez a mi szegény országunk is volt már mindenféle dietenklasszisokban, különböző rangokban, címekben és helyzetekben. Volt a kereszténység bástyája, a világ kardja, a szabadság előharcosa, a Kelet kapuja, és mindenekfölött Európa balekje.
Én különben úgyis láttam, mint a nagyhatalmak napszámosát. S talán ebben a szerepében volt a legtöbbet érő.
A kladovai mennyecske, 34. oldal (Osiris, 2001)
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Vivarumba>!
Csodálatos varázsa volt reám annak a kis macskának, a Petrovicsnénak. Elbódított, leigázott, ábrándozóvá tett és idegessé. Különös érzéseim kezdtek támadni, és gyakran gondoltam rá. Ha ruhája szellője hozzám ért, ereimben megbizsergett a vér. Ha velem beszélt, haragudtam, mert úgy tűnt föl ilyenkor a helyzetem, mint akit valami örvény sodor; ha nem velem beszélt, az meg éppen tönkretette a kedélyemet. Három nap kellett hozzá, és nem tudtam egyébre gondolni, csak őreá.
56. oldal, A kladovai menyecske;
Mikszáth Kálmán: Nem kell mindent tudni Elbeszélések, 1895–1906
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gárdonyi Géza: A báró lelke / Tizenkét novella 90% ·
Összehasonlítás - Tömörkény István: Értetlenek az emberek ·
Összehasonlítás - Ripp Gábor (szerk.): Valahol majdan, egykoron… ·
Összehasonlítás - Petelei István: A gyermek ·
Összehasonlítás - Bársony István: Súgok valamit ·
Összehasonlítás - Gábor Emil (szerk.): A szegények öröme ·
Összehasonlítás - Petelei István: Lobbanás az alkonyatban ·
Összehasonlítás - Ábrányi Emil: Lábán úr könnyei és egyéb történetek ·
Összehasonlítás - Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák ·
Összehasonlítás - 22 híres romantikus történet ·
Összehasonlítás