Jókai ​Mór élete és kora 50 csillagozás

Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

A ​költő-Jókai élethíven tűnik elénk ebből a regényből. Szinte kilép belőle. Nem az a konvencionális Jókai, aki a tömeg képzeletében él, s minden kirakat képes levelezőlapjain látható. Egy egészen új ember, kinek a gyengeség az erőssége. Egy hatalmas és ingadozó óriás, aki kedves és szeretetre méltó, de társaságban félszeg, és sohasem melegedik fel. Egy álomfejedelem, ki ha az ősidőkben él, bíborszőnyeget kap lábai alá., a vértes, vasas vitézek is meghódolnak neki, és királyok lesznek szolgáivá. S látjuk őt gyerekkorától fogva furcsa szeszélyeivel és derűs egyszerűségével. Beteges, leányos, álmodó s a többiek „Móric kisasszony” – nak csúfolják. Lázas fantáziájával törpékről, medúzafejekről, csodaszörnyekről álmodik. Mindenki bámulja a csodagyereket, a halhatatlanságra készülőt, s majdnem úgy nevelik, mint egy trónörököst: a magyar költészet trónjának elfoglalóját és királyát. Látjuk azután, mint ütközik be az arisztokratikus, finom lélek az élet durva gerendáiba. A csodagyerek… (tovább)

Róla szól: Jókai Mór

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mikszáth Kálmán művei Kossuth · Tanulók könyvtára · Jókai Mór összes művei Unikornis · Mikszáth Kálmán életmű Babits · A magyar irodalom remekei II.

>!
Kossuth, Budapest, 2011
412 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630965262
>!
Népszabadság, Budapest, 2007
368 oldal · ISBN: 9789639709386
>!
MVGYOSZ, 2002
Felolvasta: Szoboszlai Éva

12 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Petőfi Sándor · Jókai Mór · Arany János · Deák Ferenc · Széchenyi István · Kossuth Lajos


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Van abban egy csepp irónia, hogy az az író írja meg Jókai Mór élettörténetét, akinek munkássága leginkább példázza, mennyire hamvába holt a Jókai által elkezdett elbeszélői stíl a magyar irodalomban. Amivel legkevésbé sem azt akarom mondani, hogy mindebben Mikszáth a ludas (ha egyszer ő az anekdotikus történetmesélésben volt istencsászár, akkor persze, hogy abba fekszik bele), csak hát más sem akadt, aki a Mester által elkezdett epikus ívet tovább vitte volna. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy bár nagy ingerem van Jókait a legfontosabb magyar írónak nevezni, ez a jelző mégsem lenne teljesen pontos – mert hát a fenn érintett okból kifolyólag nemigen akadt követője a magyar prózában. Talán helyénvalóbb úgy fogalmazni, hogy ő egy nagy elszalasztott lehetősége volt elbeszélő hagyományunknak, hogy az a XIX. század végére felzárkózzon Európa élvonalához*.

Az amúgy biztos, hogy Mikszáth elképesztően felfényezi az író Jókait. Egyrészt okkal, mert mint felhívja rá a figyelmet, ő honosította meg „az elbeszélés könnyed folyamatosságát, mintha csak oda volna lehelve, amit mond, a természetes fordulatokat, melyek egymásból látszanak kinőni, mint a fák gallyazata.” (239. oldal) Ez rendben is van, elfogadom. Másrészt viszont mikor kijelenti, hogy hőse 20 évvel megelőzte Dosztojevszkijt meg Maupassant ezzel a természetességgel, az már kicsit meredeknek tűnik, hümmögök is rendesen. Még a hibáit is úgy adja el, mintha azok növelnék zsenink becsét – slendrián a szerkesztésben? Oda se neki! Csak a kis csermelynek kell tisztának lennie, a nagy folyó sodorhat mindenféle szemetet is, csak úgy mellékesen. Árnyalja azért a képet, hogy az ember Jókai már nem annyira szoborszerű a mikszáthi értelmezésben – a portré ezen oldala egy ítéleteiben befolyásolható figurát, egy gyenge jellemet tár elénk. Ez így, mondjuk: fifty-fifty.

Bevallom, nekem ebben a könyvben az tetszett inkább, amitől Mikszáth-szöveg, amitől meg Jókai-monográfia, az már kevésbé. Ennek egyszerű oka van: életrajz-írói szempontból ugyanis Móricunk valami rohadtul unalmas figura. Más írókkal nem járt össze**, levelet alig írt, össze alig veszett valakivel, este 10-kor lefeküdt aludni… Még ami első ránézésre izgis, azt is sikerült elpacsálnia: összeházasodik egy nála 8 évvel idősebb primadonnával – micsoda botrány, gondolhatnánk. Aztán szép csendesen eléldegélnek egymás mellett, mint a galambok… Megszövegezi ’48-ban a 12 pontot, és aztán mivel tölti a szabadságharc hátralévő részét? Újságot szerkeszt. Bravó. Ahelyett, hogy szuronyt szegezve rohanna hegyre fel meg hegyről le. Jellemző, hogy amikor Kossuth elküldi Rózsa Sándorhoz egy menlevéllel, ő a közelébe se jut a megabetyárnak – bár azért a visszaemlékezéseiben kerekít egy pöpec kis kamut a nagy találkozásról. Szinte látom, ahogy Mikszáth vért izzad, falhoz csapdossa a kalamárist, miközben azt üvölti: „Hát mit a túrót kezdjek egy ilyen stréberrel?” Aztán lehiggad kicsit, és megoldja okosban: ide egy kis rajz a pannonhalmi líceumról, oda egy finom tabló a fejlődő Pest-Budáról, amoda meg néhány életkép az 1830-as év bimbózó irodalmi életéből… Meghintjük az egészet ízes kiszólásokkal, csinos anekdotákkal… És már meg is vagyunk. Így már fogyasztható. Jó étvágyat hozzá!

*Ahová nézetem szerint különböző okok miatt csak a XX. század harmadik harmadában sikerült besorolnunk***, de akkor aztán vastagon. Amit az utóbbi idők csinos díjesője is jelez.
**Ennek fényében persze érthető, hogy tanítványai sem voltak, akik továbbvinnék a maestro módszereit.
***Már ha van az irodalomban az „élvonal” kifejezésnek értelme. Kicsit elbizonytalanodtam benne…

88 hozzászólás
Amrita I>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Mikszáthot olvasni már Mikszáthért is élmény, nemhogy ráadásul Jókairól ír. Igen szerettem a stílusát, mert egy-egy mondat önmagáért is gyönyörködtet. Szörnyülködtet vagy felvidít. Sok érdekes adalék információt tudhattam meg belőle. A szemlélete itt-ott a mai szemnek idejétmúlt, intoleráns és hírből sem ismeri az egyenjogúságot, de ezeket mai szemlélettel szükséges átkeretezni. Egy nő nem lesz kevésbé szerethető szerelemmel a férje által, csak mert hatvanon felüli, „múmiának” titulálni mai gondolkodásmóddal egyszerűen bicskanyitogató. Mintahogy a hetvenkilenc évesen szerelmes férfi sem méltatlanabb a saját érzelmeire. Az ilyen, és ezekhez hasonló gondolatok tehát mindenképpen modernizálandóak egy szerencsére Jókai szemléletéhez méltóbb, humánusabb világban. Mégis izgalmas forrás, ha helyenként Mikszáth nem is tudott pártatlan maradni és a saját rosszallásának engedett utat, mégis egy nagyon szerethető Jókait rajzol elénk. A szelíd, szerető testvért és gyermeket, a tehetséges rajzolót és humanista írót. Ügyetlenségében, botlásaiban, tehetségtelenségeiben is szeretetre méltó, senkinek ártani nem akar, ezért gyönge politikus – hát puff, legyen ez a legnagyobb hibája.
Szerető férj is és gondos apa, nagyapa a Mikszáth rajzolta kép szerint. Hogy elveiben, véleményeiben nem állhatatos, az emberi kapcsolatok, mások boldogsága fontosabbak neki az elveknél? Nem feltétlenül látom negatív emberi tulajdonságnak. No meg nem tudom figyelmen kívül hagyni mai szemmel az édesapja korai halálát, hogy a kis Móricz mintha feladatának érezné onnantól édesanyja (utána pedig a többi, körülötte élő családtag) jó hangulatának megőrzését, kedvének keresését.

Én ebbe a szelíd, szőke Jókaiba így plátóian bele is szerettem az olvasás végére. El is fogom olvasni a visszaemlékezéseket róla.

Emmi_Lotta I>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Egy íróóriás műve egy másik íróóriásról. Bravúros és zseniális életrajzi regény. Pedig a feladat nem könnyű: kortársként írni Jókairól a szükséges időtávlat nélkül, mindössze pár évvel halála után. Mikszáth szeretettel, humorral, bölcsességgel rajzolja meg a híres pályatárs portréját és a kort, amelyben élt.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
370 oldal · ISBN: 9631520323
Kallós P>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Uhh. Majd egy hét intenzív magyar próza hangoskönyvben. Embert próbáló be kell valljam, viszont van mit pótolnom. Photoshop alá hibátlan. :D Ez a könyv pedig színtisztán Mikszáthtól 4 csillag, attól ahogy szól, nem amiről szól. Elég sok kérdést vetett fel bennem ez az monográfia, köztük a legnagyobbat: akarom én végighallgatni a Jókai összest? :D Az meg ahogy Mikszáth véleményt alkot nem, nem Jókairól a márciusi ifjakról, úgy amblokk zusammen ugye, na az külön elcsodálkozás volt, nem is bírtam megállni, hogy ne nézzek gyorsan valami könyvet erről a témáról. A hangoskönyv Papp János előadásában volt hallható, noha ezt is Szoboszlai művésznőnek tulajdonítják.

Bolondkandúr>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Amikor Mikszáth Kálmán megszületett, Jókai Mór 22 éves volt, és már az első regénye is megjelent. Érdekes a fiatalabb generáció szemével nézni a neves, de még személyesen is ismert írót. Nekem elsősorban a kor bemutatása tetszett a könyvben, a reformkortól a forradalmon, elnyomáson át a kiegyezésig, majd egészen az 1900-as évek elejéig. Az irodalmi és politikai irányzatok, események Mikszáth stílusában lenyűgözőek voltak. Jókai személyében nem az életrajzi adatok érdekeltek, sokkal inkább a regények megalkotásának háttértörténetei, valamint a korabeli fogadtatásuk az olvasók, a kritika részéről.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1982
370 oldal · ISBN: 9631520323
Hóvirág72>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Nagyon jól megírt könyv, igazi hungaricum: híres magyar írótól – híres magyar íróról szól a mű. A könyv olvasása során sajnos rá kellett jönnöm, hogy mennyire keveset tudok (tudtam) Jókairól, jóformán csak annyit, hogy a „nagy magyar mesemondó”.
A könyv olvasásakor bepillantást nyerhetünk Jókai gyerekkorába, megismerhetjük tanulóéveit, útkeresését a világban, mert Jókai nem egyszer eltévedt, ami abban a korban nem is volt nehéz. A könyv korrajz is egyben, habár nekem néha kicsit sok a volt a történelem.
Sokkal szívesebben olvastam az íróról, sokkal szívesebben olvastam, hogyan, minek hatására születtek meg Jókai könyvei, hogyan fogadta a közönség, melyik könyvét, milyen nyelvre fordították le. Mert „meséi úgy képződnek, úgy folynak, úgy végződnek, ahogy az a népléleknek jól esik; innen van a csodálatos varázsa, melyet kritika meg nem törhet.” (241. oldal).
Végigkísérjük Jókait élete végéig…a könyv befejezésekor úgy éreztem, hogy Jókai-t, most, a jelenben én is elveszítettem, annyira jól megírt könyv, annyira velem volt, annyit mindent írt róla Mikszáth, hogy „el sem hiszem”, hogy vége a könyvnek, vége Jókai életének.
A könyv olvasásakor „folyamatosan” pakoltam várólistámra azokat a Jókai könyveket, amikről a műben szó volt. Őszintén szólva, van mit bepótolnom.

cseri>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Kicsit több lehetett volna az élete, és kevesebb a kora. :) Amúgy nem volt rossz.

4 hozzászólás
Nandi>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Közben úgy éreztem, mintha hullámvasúton utaznék, néha magával ragadott, aztán lassult, döcögőssé vált, pedig Mikszáth nagy kedvenc, aki egy még nagyobb kedvencről mesélt, mély tisztelettel, szeretettel. Szini Gyula írása Jókairól kicsit jobban tetszett.

sagittarius>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Néhány évtizeddel ezelőtt Jókai a legolvasottabb magyar írónak számított. Ma már ez közel sincs így. A középkorú és idősebb korosztályban még valamelyest tartja népszerűségét, de a fiatalok általában idegenkednek tőle. Sokan még a legnépszerűbb, kötelező olvasmányként is szereplő „A kőszívű ember fiai“ c. regényét sem tudják elolvasni. Mondják; a régies, latin kifejezésekkel teletűzdelt szöveget, lassan hömpölygő cselekményt képtelenek befogadni. Egymás olvasónaplóját másolják, így tudva le a „kötelező“-t. Ezt még valamelyest meg is értem, mert a fiatalok egyre inkább az akciódús krimikhez, thrillerekhez, sci-fikhez, vagy éppen a hajmeresztő horrorhoz szoktak. Azzal a véleménnyel azonban nem tudok egyetérteni, mely negligálja Jókainak a magyar irodalomban – és nem utolsó sorban – a történelemben játszott szerepét. Legalábbis én nem tudok – rajta kívül – olyan magyar írót, aki akár a kötetei és újságcikkei számát, akár azok kvalitását megközelítő hagyatékkal ajándékozta volna meg a magyar anyanyelvű olvasót. Lehet vitatni az 1848-as forradalomban játszott szerepének jelentőségét is, hiszen ő nem áldozta fel életét a harctéren, mint barátja és harcostársa, Petőfi. Gondolom azonban, hogy valamiért mégis menekülnie és bújkálnia kellett a megtorlás elől. Azt azonban végképp nem tudom elfogadni, hogy emberi méltóságában alázzák, és „elkényeztetett“, „önállótlan“ embernek állítsák be, pozitív személyiségjegyeit pedig Mikszáth által elkövetett „fényezés“-ként értékeljék. Úgy vélem, ennél azért több megbecsülést érdemel a hálás (hálátlan?) utókortól is.

A könyv – vélhetően – sajnos a Jókait nem kedvelőket továbbra sem győzi meg, de örömteli, hogy legalább a híveit sem tántorítja el eddig képviselt álláspontjuktól. És látva napjaink acsarkodásait, már ez is szép eredménynek számít.

mozgokep016 P>!
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora

Annak ellenére, hogy katartikus élményt nem szerzett, jó volt újra Mikszáthot olvasni. Középiskolás koromban mindent elolvastam tőle, ami nagyapáim lila vászonkötéses életműsorozatában fellelhető volt, szinte faltam egyik kötetet a másik után. Ez a regény valahogy kimaradt, a párhuzamos „könyvtárak” egykében sem volt meg. Örültem, hogy most volt ürügy rá, hogy végre elolvassam.
Amit – gondolom – tizenévesen szerettem Mikszáthban azt most is megtaláltam. Élvezetes volt a hangja, mesélő kedve, humora. A hiányérzet, a kis csalódás talán abban érhető tetten, amiről az Epilógusban ő is beszél témájával, tárgyával kapcsolatban: talán túl közel volt hozzá időben és érzésben is Jókai személye, talán túl sokan éltek még azok közül, akik művének szereplői voltak. Ezért sokkal jobban szerettem a regény első felét/harmadát, itt mutatkozott meg igazán a kíméletlen mikszáthi humor és éleslátás: elnéző szeretet a gyengeségeiben is szerethető fiatalember iránt, és kíméletlenség a világgal, társadalommal szemben. Nagyon érdekessé tette ezt a részt az ellentét Jókai naivitása és Mikszáth illúziótlansága között. A piedesztálra kerülő íróról aztán mind kevesebbet mondott; nem adatokban – azokkal bőven ellátja az olvasót –, inkább a megszülető írófejedelem figurája lesz kicsit önismétlő, erényiben és gyengeségeiben is. És talán túl sok szó esett a politikusról az író rovására, de persze ismerve Mikszáthot, ez is érthető.
Mindezzel együtt Mikszáthot ezután is szeretni és olvasni fogom. És Jókaitól sem ment el a kedvem, ha meg nem is jött hozzá.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Csecsemőkorában még Napóleon is bizonyosan csak olyan csecsemő volt, mint a többi, és talán olyan tehetetlen fecsegő aggastyán lett volna kilencvenéves korában, aminők a kilencvenéves aggastyánok. Csak a közepe Napóleon.

352. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Napóleon
1 hozzászólás
Kuszma P>!

Maga Balzac beszéli, hogy néha egy galimatiászt bent felejt a regényeiben, mely merőben érthetetlen lévén, mélynek látszik, minélfogva azt tapasztalja, hogy a nyájas olvasók többnyire épp az ilyen helyeket jegyzik ki a Stammbuchukba.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Honoré de Balzac
11 hozzászólás
Kuszma P>!

A nyomdafesték még akkor nem az a közönséges kulimász volt, ami most, de a szent olaj, mellyel a hivatottak feje kenetik meg a koszorú alá.

29. oldal

16 hozzászólás
Kuszma P>!

Főleg azt nem lett volna szabad feledniök a kritikusoknak, hogy egy dolgot kifogástalanul elmondani nem annyi, mint egy dologgal valakit elragadni, ha az nem kifogástalan is.

Kuszma P>!

De ez még a „vándorló könyvek” országa. A krisztusi legenda, hogy mily kevés hallal elégíttetett ki sok ember, itt a szellemiekben nyilvánul. Egy kölcsönkért könyvpéldányból száz ember élvezett.

236. oldal

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Hadd menjen Pozsonyba német szóra.
A csere volt divatban. Nem tudom, megvolt-e más országban is, de tiszta magyar gondolatnak látszik. Van benne egy kis poézis is, de amellett patriarchális célszerülés és a pénzbe nem kerülés ősi zamatú kieszelése, mert a tanulásra nem szívesen költ az Ázsiából ideszakadt faj.

29. oldal

6 hozzászólás
Nandi>!

Mindenki szívesen látott egy költőt vagy írót a házánál, tejbe, vajba fürösztötte, a nagyobbaknak még fáklyát is vitt, de azért senki se szerette volna, hogy a fia író legyen vagy hogy a lányát író vegye el. Az író fogalma alatt egy szegény ördög értetődött, akinek annyi sok esze van, hogy a fölöslege versekben vagy mesékben csurran ki. A fölösleges ész és a fölösleges háj nem visz jóra.

Amrita I>!

A népszerűség jő, mint a csiga, és elröpül, mint a madár, vagy úgy is lehet, hogy jő, mint a madár, s elmászik, mint a csiga, s ez az utóbbi a jobb szerencse.

2 hozzászólás
Emmi_Lotta I>!

Bízvást kérdhetem tehát, melyik Jókait rajzoljam? A tarokkozó bácsit a klubból, vagy a kokárdás nyalka ifjút, aki 1848. március 15-én a nép előtt forradalmi szónoklatot tart? Ahhoz a Jókaihoz nyúljak, aki merengve jár kampós botjával hálóköntösben rózsái közt? Úgy képzeljem-e el, amint a cercle-nél egy finom udvaronc gesztusaival cseveg a királynéval?
Mind ismerem a különféle Jókaikat; látom lelki szemeimmel a köhécselő pápai diákot és látom az udvarias aggastyánt, aki utolsó útján Abbáziából jövet álmosan, fáradtan őgyeleg a túlzsúfolt kocsi folyosóján egész éjjel, mert nem jut számára ülőhely a fülkében, hol hozzátartozói alusznak; látom egy helyütt gyermekiesen önzőnek, másutt apostolian nagylelkűnek, csodálatba ejt a szerénysége, de ismerem őt úgyis, mikor önérzetesen mutogatja vendégeinek: »Ebben a karszékben szoktam ülni írás közben, ezzel a tollal írtam meg a ‘Szerelem bolondjai’-t.«
Nos, hát melyikhez nyúljak a Jókai Mórok közül? Mert csak egyetlen egyet szabad lepingálnom, de összhangban kell lennie a többivel mindnyájával.

369. oldal

Nandi>!

Az idő közönségesen megteszi változásait az írókon is. Ahogy cseresznye vagy szamóca terem tavasszal, barack a hév nyár közepén, szőlőgerezd az ősz végével, éppúgy jönnek az írók termékei: versek a fiatal korban, szerelmes regények, azután bölcselkedő dolgok az élet végén; Jókai marad örökre az, aki volt, piros szamócát hoz nekünk örökké.

Kapcsolódó szócikkek: barack · cseresznye · szamóca

Hasonló könyvek címkék alapján

Passuth László: Édenkert az óceánban
Lőrincz L. László: Dzsingisz kán
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Daniel Florion: Hogyan haltak meg?
Rebecca Skloot: Henrietta Lacks örök élete
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna
Eve Curie: Madame Curie
Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy
Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom