Gavallérok 145 csillagozás

Mikszáth Kálmán: Gavallérok Mikszáth Kálmán: Gavallérok Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Gavallérok című kisregény a kortársi valóságról fest képet, pontosabban a Mikszáthot nagyjából egyforma erővel vonzó és taszító dzsentri életmódot veszi célba, leleplező leleménnyel. Hiteles szemtanúként számol be egy Sáros megyei esküvőről, s azt a folyamatot igyekszik bemutatni, miként teszi vakká a kívülállót egy jól megrendezett színjáték illúziója, s hogy miként kerekedik felül a kiábrándító valóság. Az ábránd varázslata azonban csak addig tart, míg a jól poentírozott kisregény vissza nem rántja olvasóját a valóság talajára.

A gavallérok címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1897

>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878729
>!
Interpopulart, Szentendre, 1995
32 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636131317
>!
Révai, Budapest, 1948
174 oldal · keménytáblás

Kedvencelte 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Zero P
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Tiszta dezsavű.
Utoljára még az általános iskolában volt a kezemben Mikszáth, kötelező volt ugyanúgy, mint még pár csillió magyar diáknak. És most is feladatként kellett, hogy olvassam.
Azért persze a véleményem árnyalódott azóta valamicskét. Annak idején, nincs mit szépíteni rajta, egyszerűen csak rühelltem, pont ugyanúgy, mint bármelyik Jókait (sajnálom, de nekem ő a magyar irodalom dzsàredletója). Jó, a Légy jó mindhalálig az a mai napig jöhet, meg a Pál utcai is.
Bár sosem blicceltem el a kötelezőket, mégis az a rebellis kis szaros voltam régen is, mint most, és már akkor se nagyon értettem, hogy ez nekem miért jó. Miért veszik el a kedvem kapásból azzal, hogy „kötelezővé” tesznek valamit?
Erről mindig az jut eszembe, hogy az ovim udvarán állt egy brutálmagas akácfa, amiről különösen nagyokat lehetett zakózni, ha nem figyeltél oda. Meg is tiltották minden egyes reggel, hogy felmásszunk rá. Aztán hova mentünk először? Naugye.
Persze a hörgés ebben a témában is elmaradhatatlan. Ha felmerül a kérdés, hogy (jó magyarosan) nem-e lenne-e aktuális(-e) végre felülvizsgálni, hogy mit adunk a gyerkőcök kezébe, akkor az egyik oldalon megy a sírás, hogy márpedig a régi klasszikusok egyszerűen kikerülhetetlenek, megkérdőjelezhetetlen alapok és egyéb satöbbik. A másik oldalon meg megy ez az amúgy igenis megalapozott gondolati vezérfonal, hogy a mai gyerekeknek egyszerűen nincs (már honnan a fenéből lenne, de tényleg) érzelmi kötődése a tananyaghoz. Ezért lehet mutogatni, hogy a kompjúter meg a gördeszka, a villanygitár-viccescigi tehet róla, de ez megint baromság. A világ megy előre. Pont.
Ebből máris kiderült, hogy én igenis szorgalmazom a „kötelezők” átgondolását (és azzal kezdeném, hogy nem nevezném többet kötelezőknek, kis pszichés nüansz, de igenis sokat számít), ennek ellenére nem gondolom azt sem, hogy minden esetben el kellene vetni a régi klasszikusokat. Mondom mindezt úgy, hogy ha egyszer lesz gyerekem, inkább elolvasom én helyette a Kőszívűt még egyszer, csak ő ne haljon bele az unalomba, és utálja meg a könyveket, egyáltalán, magát az olvasást egy életre. Józan paraszti ésszel simán be lehetne látni, hogy ezek a könyvek egyszerűen nem a mostani gyerekek nyelvén íródtak, nem nekik szólnak, és egyszerűn baromság nyüstölni őket vele, és a végén még azt várni, hogy el legyenek ájulva. Nem bevasalni kell a muszájkönyvet, hanem kezdhetnénk azzal is, hogy megszerettetjük a könyveket a gyerekkel. Nálam bejött.
De hagyjuk is ezt, nem vagyok már iskolás, gyerekem meg nincs.
Mikszáthnál sosem éreztem ezt a tömény undort az egésztől, mint mondjuk Jókainál, de azért nem rajongtam érte, és sajnos most, lassan 30 éves fejjel belemerülve világos lett, hogy ez nem az én könyvem, Kálmán pedig nem az én íróm. Nem sajnálom az erre szánt időt, nem volt egy nagyon hosszú valami, de a sok kortárs izébe bolondult fejemet csak ennyivel elcsavarni nem lehet.
Tetszett a nagyon finomra hangolt szatirikus nézőpont, a vicces kis apróságok elrejtve a szövegben, amikre ha odafigyelsz, megcsillantják előtted a századelő dzsentrijeinek viselkedésmintáit, az egymás előtt nem (csak a külsős előtt) szégyellt uborkafára kapaszkodást, a végtelen sznobizmust, az egyre nyilvánvalóbb szegényedés félreérthetetlen jeleinek fáradhatatlan takargatását. Ma ezt úgy mondjuk, hogy pózer. Nem minden rossz szájíz nélkül mondom, hogy ez akár lehetne is érzelmi kapocs a diákokkal, Dzsentriországban mink ugyanis a társadalom legaljára is hagytuk beszivárogni ezt a nevetséges mentalitást, látod a buszon, suliban, utcán, kisboltban, bár ez pont nem olyasmi, amit érdemes lenne örökítenünk.
A cselekmény maga, a már említett kis színfoltokat leszámítva, végtelenül egyszerű, egy századeleji dzsentriesküvőt mesél el egy kívülálló újságíró optikáján keresztül. Értem én, hogy kisregény, de némi kitekintés nekem nem ártott volna, a tanulság meg a végkifejlet meg már egyszerűen banális, amikor befejeztem, megvolt az a rossz érzés, hogy most komolyan ezért olvastam el ezt a keveset is?
Amúgy nagyon jól építkezik a történet, jó tempóban kezd a lóláb egyre jobban kilógni, de csattanót várni kár. Mikszáth nagyon szépen ír, nekem kicsit modoros meg körülményes meg avétos, de azért rendben voltam vele.
Én biztosan nem fogom túl sokszor a kezembe venni a hátralevő életemben, de még a jobb kötelezők közül való, amit azért nem vetnék ki szükségszerűen közülük. Érdekesen ábrázol egy történelmi kort (mármint én folyamatosan elkalandoztam, sokszor úgy kellett kényszerítenem magam a továbbhaladásra, nekem ez egyszerűen unalmas, de én már azért bújom a könyveket egy jó ideje), rövid, kompakt, ami teljesen alkalmassá teszi nyári ajánlott könyvnek egy érdeklődő diák számára. Ezzel együtt nekem csak egy szépre glancolt üres keret volt.
(Remélem, hogy fennmarad és burjánzik tovább ez a diskurzus a kötelezőkről. Meg azt is, hogy nem csak a heripotter lehet alternatíva.)

>!
Nutellaღ__
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Másodjára olvastam el, mivel idén kötelező lesz. Hát nem tudom, hogy mit is mondhatnék… Nem mondanám rossznak, de azért nem is tetszett annyira. Bizonyos részeket érdekesnek találtam, bár kevés ilyen volt…

>!
pikkupilvi P
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Szemfényvesztés mesterfokon. Mit számít, hogy a javakat, nyílt titokként, úgy kell összekalapozni, ha egyszer „a fény, a pompa, a ragyogás, az úri allure-ök” mindenkit szórakoztatnak? Az idegent megtéveszteni a valódi siker! Rövid, de szórakoztató regényke Mikszáth olvasmányos stílusában. Nálam ennek most jött el az ideje, iskolaköteles korban valószínűleg kevésbé értékeltem volna.

>!
dre
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Rövid, gyorsan olvasható, szórakoztató kisregény, ami nagyon szemléletesen mutatja be a dzsentrik világát egy esküvőn keresztül. Nekem nagyon tetszett, az egyetlen problémám a sok idegen kifejezéssel volt, amik néha bezavartak, de megértem, hogy Mikszáth szükségesnek tartotta ezeket is.

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Minden vidámság mögött ott van a szomorúság.
Hiába is mutatják magukat gazdagnak, előkelőnek a szereplők, ott van azért az érzet, ami majdan valósággá is válik, hogy nem mind arany, ami fénylik.
Emellett szórakoztató volt, számomra mindig egy külön gyöngyszem, egy külön élmény olvasni Mikszáth műveit, nem véletlen az, hogy halhatatlanná, elfeledhetetlenné vált az utókor számára.

>!
havrillas
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Végre egy kötelező, amit nem szenvedve olvastam, sőt! Nem mondok, hogy élveztem is, de ez már haladás.
És eddig úgy néz ki, Mikszáth stílusát bírni fogom, tetszett. Érzésem szerint elég szépen bemutatta a kor hangulatát. Az ízes nyelvhasználatot szintúgy élveztem.
A törtenet maga aranyos. A „nagy csavart” már az első oldalaktól lehetett tudni, így az olvasó bizony átlátott a mesterkedéseken.
Röviden: ez most nagyon bejövős.

>!
Demonshadow
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Fogalmam sincs, hogy mi történt velem, de én eddig úgy hittem, hogy szeretem Mikszáthot, ez viszont most nagyon nem tetszett. Amilyen rövid volt, olyan unalmas. Egy buszút alatt ki tudtam olvasni, de sose tudta teljesen lekötni a figyelmemet, mindig elkalandoztak a gondolataim, és azt vártam, hogy végre történik valami, de az egész csak felesleges szócséplésnek tűnt. A végét már kifejezetten vártam, hogy mire megy ki a játék, de az utolsó mondatoknál azt hittem, hogy rosszul látok. Ennyi volt? Kész? Erre ment ki a játék? Ejnye, ezt most csúnyán lepontozom!

>!
Székely_Ági
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

Az író a dzsentrit szánalmas társadalmi rétegnek mutatja be, akik egész életükben főpróbát tartanak, hátha egyszer meggazdagszanak.
Szeretem Mikszáth stílusát, most sem okozott csalódást. Tetszett a témaválasztás.
Jól szórakoztam olvasás közben, kedvenc részem:
„ – Mari leányom, y-nal Mary… miss Mary.” :)
Egy csillagot az olvasási nehézségek miatt vontam le, a mű tele van idegen szavakkal, kifejezésekkel, amiket jó lett volna pontosan érteni.

>!
ppeva P
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

De kár, hogy ilyen rövidke volt! Úgy olvastam volna még…
„Fenn az ernyő, nincsen kas” – mondhatnám, hogy magyar (Sáros megyei) dzsentri szokás többet mutatni, mint amennyi van, ha nem olvastam volna pont mostanság Zolát. :)

>!
Lillás
Mikszáth Kálmán: Gavallérok

A Hosszabb Mikszáth-elbeszélések c. kurzusomra olvastam, minden héten újabb kisregényt, elbeszélést kapunk „házi feladatnak”. A történetek nem nélkülözik a humort, olvasás közben sokszor azon kapom magam, hogy mosolygok. Egyre jobban elmerülök Mikszáth világában, jelen művének világában pedig semmi sem az, aminek látszik.


Népszerű idézetek

>!
westh

Ha azt, amit az emberek valakiről tartanak, leszámítom abból, amit ő tart magáról, kijön az illetőnek az igazi értéke.

>!
ppeva P

Lazsányiné még elég csinos asszony, kissé hervadt már, az igaz, de a hervadásban is van költészet;

>!
westh

– A férfi csak egyszer hal meg – folytatá Königgratz apó zavartalanul –, az asszony ellenben kétszer. Amikor megöregszik, és amikor tényleg kileheli a lelkét. Becsületemre mondom, hogy csak az első halál nehéz neki, a másikat már jól kiállja.

1 hozzászólás
>!
westh

Mert mi, sárosiak, nem érünk rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké aból tartunk főpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok lennénk. És ha sikerül az előadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóságnak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk.

>!
ppeva P

Mondjam-e, hogy se a menyasszonynak, se a vőlegénynek nem volt étvágya, de hisz ez természetes. Ámor okos kis isten, legyűri az étvágyat, ezt a gonosz, követelő fickót, mert sokat árthatna, ha némelykor elkiáltaná magát, hogy a házassághoz speiz is kell.

2 hozzászólás
>!
M_Vivien

…Úgy látszik, restellte, hogy a fia csak újságíró.
– Azt mondják róluk, hogy hazudnak. De ez nem igaz. Csak olvasni kell tudni….

16. oldal

>!
ppeva P

Még jobban ejtett bámulatba a szép fogat a vendéglő előtt. Négy nyugtalan paripa kapálta a földet a szíjak és cafrangok szövevényei közt türelmetlenül és hányta-vetette a pántlikás sörényű nyakát negédesen.
– Ejha! Kié ez a szép fogat?
– Most a miénk.
– Az öné?
– Nem éppen – hárítá el kesernyés mosolygással a kellemetes gyanúsítást –, de egyre megy és végre is egy Csapiczky nem viheti két lovon a menyasszonyát. A Csapiczkyak négylovas família.

>!
ppeva P

Ahol jön, ni, a csalitos alján a két szürkén Bogozy Miklós bácsi. Tréfás, jóízű öregúr. Lelke minden társaságnak.
– Talán szellemes ember?
– Nem biz az, hanem fölségesen tudja utánozni a távoli kutyaugatást s általában más állatokat is, és amikor a malacok szerelmét előadja, minden ember oldalnyilallást kap a nevetéstől.

>!
ppeva P

Mit mondjak a templomi ceremóniáról? Nem történt semmi különös. A sablonok, a közönséges kitaposott út az „egy kenyérhez és sóhoz”, – hogy a mézet nem is mondjam, mert az csak az elején van. Még kevésbé untatom az olvasót az ebéd apró-cseprő részleteivel, hiszen mindenki volt már lakodalomban és még senki sem halt meg ott éhen.

>!
ppeva P

Egy násznagy előtt a lakodalom csak egy pillanatnyi stádium a fejlődő életben. Egy tapasztalt násznagy nagy róka és hidegen érinti a mutatkozó poézis. Minden a fejlődéstől függ. A legrészegebb ember is kizárólag tejjel élt egy időben (szopós gyerek korában). Láttam már szemérmes menyasszonyokat, gyönge, törékeny liliomokat a leszakítás előtt – és mikor másodszor láttam őket, már akkor tányérokat vagdaltak a férjeik fejéhez.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lantos Antal – Tóth Miklós – Széman Richárd: Kerületünk épített világa
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Szabó Pál: Békalencse
Móricz Zsigmond: Esőleső társaság
Szemere György: A Bikkfalvy kúria
Móricz Zsigmond: Árvalányok / Tragédia
Tersánszky Józsi Jenő: Szerenád / Vadregény
Török Gyula: A porban
Tomcsik Nóra: A baronet lánya
Erdei Zsuzsanna: Változó idők