Beszterce ​ostroma 774 csillagozás

Egy különc ember története
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

A Beszterce ostroma (1895) Mikszáth egyik legolvasottabb regénye. Nem véletlenül. A groteszk elemeket is hordozó mű középpontjában egy negatív, mai szóhasználattal élve deviáns hőssel az író időszerűségének ékes bizonyítéka. Nedec várának ura, Pongrácz gróf egy magyar Don Quijote. A 19. században élve hadat üzen saját századának. Középkorias gesztusaival tetteivel a nevetségességen túl az olvasó együttérzését s szeretetét is kivívja. Ez nem az „őrülteknek” kijáró elnéző szeretet hanem a nagy álmok képviselője iránti rokonszenv. Pongrácz gróf elmeállapota a 19. század mércéjével mérve orvosi eset. De így is környezete és kora fölé magasodik nemegyszer: a tiszta lovagi eszmények anakronisztikusak ugyan, de sok vonatkozásban értékesebbek a jelennél. Pongrácz gróf a mi századunk különceinek egyik előfutára."

Eredeti megjelenés éve: 1895

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, NTK-klasszikusok

>!
eClassic, 2017
270 oldal · ISBN: 9786155381133
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878743
>!
Corvin, Déva, 2013
176 oldal · ISBN: 9789736228018

35 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

tót


Kedvencelte 47

Most olvassa 23

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

A regény nagy részét azon a hétvégén olvastam el, amikor zajlott a 2014-es San Diego-i Comic Con, a fantáziavilágba menekülő, az eszképizmust a tökélyre fejlesztő különcök legfontosabb évi eseménye. A középkorrajongó, „rossz századba született” Pongrácz István a Comic Conon már fel se tűnne senkinek, hisz az emberek eszképizmus iránti igényére dübörgő ipar épült azóta, divat lett a különcség, szóval legfeljebb Trónok Harca rajongónak néznék, de bolondnak biztosan nem.

Csak épp a Comic Con után az emberek hazamennek, a legtöbbjük folytatja relatíve normális életét, az interneten és a hasonló eseményeken közösséget találva a hasonszőrűekkel.

De Pongrácz István egész életére berendezett magának egy soha véget nem érő Comic Cont, ahova jönnek ugyan vendégek, de nem ők fizetik a belépőt, hanem éppenhogy a haszon lefölözése reményében érkeznek, az illúziót ugyan megadva Istvánnak, de abban igazi közösséget nem vállalva.

Pongrácz István tényleg rossz korba született, de nem korábban, hanem pár évszázaddal később kellett volna érkeznie nosztalgikus vágyódásaival felpakolva, ahol sok-sok Pongrácz Istvánnal vitatkozhatott volna azon, hogy melyik fantasy történet merít hitelesebben a középkor történelmi alapjaiból.
Talán még egy Apolka is akadt volna, aki inkább húz rostélyos sisakot, mint holmi két lábbal a földön járó ügyvédpalántára rebegteti a pilláit.

8 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Dupla anakronizmus. A regény születésekor Mikszáth a nevetségesen idejétmúlt Pongrácz grófot, a múltból makacsul kilépni nem akaró gondolatvilágot tűzte cseresznyepaprikába mártott tollhegyére. Ugyanakkor mára már az ő világa is reménytelenül elavult, még ha modern Sziszifuszként néhányan megszállottként igyekeznek is visszatekerni a történelem kerekét. Éppen ezért ez a mű tulajdonképpen ma is éppoly aktuális mint megírásakor. Habár ma kétségtelenül rosszabbul állunk, mert időközben felszámolták a tébolydát is, noha soha olyan nagy szükség nem volt még rá, mint most, mikor elszaporodtak a Pongrácz grófok, akikből sajnálatos módon már végképp kiveszett a nedeci várúr pozitív tulajdonsága, a lovagiasság.

>!
Timár_Krisztina ISP
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Újraolvasás vége.
Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.
Volt.
Már jó régen. :)
Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott. :)

Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember olvas, egyfolytában ilyen „kálmánbácsis” viszonyban van az elbeszélővel. Aki mesél. Mikor mi jut eszébe, azt. Egy XIX. századi Don Quijote-történetet, Sancho Panza nélkül (mert barátja, az nincs a főúrnak egy se, csak azért ragadnak rá az emberek, mert jól fizeti őket), két testvér gonosz marakodását, közben egy kikapós pozsonyi asszonyét, egy színészét, aki lengyelnek mondta magát, egy másikét, akinek senki egy árva szavát se hiszi, és mesél egy olyan emberről is, aki mindenkinek azt mesélte, hogy az ő sógora megveszett, és semmi egyébről nem volt nevezetes. Se ő, se a sógora. Valakiről azt mesélik, hogy az egész életében valakiről mesélt… és az ember mindjárt a posztmodern korban találja magát. :)

Oldalanként újabb meg újabb anekdoták bukkannak fel, kisebbek, nagyobbak, szomorúak, meghatóak és mulatságosak (időnként az embernek fülig ér a szája), amilyeneket a mai napig mesélünk egymásnak, mert ezt a mai napig nagyon szeretjük itten az Elbától keletre…
…és semmi más nem fogja össze őket, csak az a bizonyos „kálmánbácsis” hang, egy bölcs, tapasztalt, mosolygós-keserű elbeszélő hangja, aki maga se tud semmit biztosra, sőt. Mindent csak pletykából, hallomásból, újságból (amelyeknek hinni, ugye, nem lehet), anekdotából, de azt is vagy tíz éve hallotta attól, aki ott volt, amikor mesélték… Aztán persze pont a cselekmény legfontosabb fordulatain nagyon vigyáz, hogy beiktasson maga helyett egy másik mesélőt, aki lehetőleg még nála is megbízhatatlanabb, és azzal adatja elő, hogy mi történt (ha igaz).

Aztán néha felkapja az ember a fejét, hogy nézd már, nem összeértek a meseszálak? Addig kanyargatta Kálmán bácsi, hogy a végén cselekménye lett a regénynek! Ilyet se tud más.

De Miloszlávot még mindig utálom. Abból nem engedek. Az mekkora balfék már, a romantikus hősi ábrázatával, a szeplőtlen lelkével meg az idealizmusával együtt. A megszemélyesült balszerencse. Valahányszor szegény Apolka szörnyű bajba kerül, Miloszlávot hat kilométerre nem lehet fellelni, de rögtön, mihelyt kicsit jobbra akarna fordulni az Apolka sorsa, Miloszláv abban a pillanatban megjelenik (komolyan mondom, mint a rugós bohócfej a dobozból), és bejelenti, hogy Apolka sorsát senki másnak nem szabad jobbra fordítani, csak és kizárólag neki. Jézusom, mint az óvodában… és ezt el is hiszi… meg Apolka is… látszik, hogy semmit nem tud szegényke a világról… de hát csoda?…

>!
Akkord / Talentum, Budapest, 1994
178 oldal · ISBN: 9638396466
>!
Annamarie P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Jó, hogy ismét elővettem, mert homályos emlékeim, egy átizgult érettségi képeinek foszlányai voltak csak bennem. Bizony, ezt húztam szóbelin. Mit érthettem én akkor mindebből?

A XIX. században azt mondtuk főhősünkre, Pongrácz Istvánra, „modern Don Quijote” , ma bolond konzervatívnak titulálnánk. S ahogy az idő múlik, mindegyre felbukkannak hasonló időutazók, vajon ők mik lesznek majd.?
Mikszáth patikapontosággal elegyíti a humort, a szánalmat, a megvetést . Húznánk a szánkat nevetésre, de nem tudunk kacagni. Minden olyan kínos. Vakarjuk arcunkat.
Az eset manapság csak egy cikk lenne az újságban, s talán Mikszáth célja is csak ez volt, „ Halljatok csudát, micsida figura volt ez a besztercei várúr!”
Nagy hibának érzem, hogy kötelező olvasmány.

1 hozzászólás
>!
h_orsi P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Lehet, hogy elfogult vagyok Mikszáthtal, de szerintem ez egy zseniális könyv. Azzal persze tudnék vitatkozni, hogy minek kell ezt kötelezőnek feladni az iskolákban…

>!
Luca87 I
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Anyukám akkor vette ki a kezemből azzal, hogy többet nem olvashatom, amikor hetedikben 10 nap alatt negyedszer kezdtem újra. Imádtam ezt a könyvet.

>!
Lunemorte MP
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Kint az udvarban olvastam ezt a művet ezt a szomszéd is biztos nagyon értékelte,ugyanis sokszor nevettem fennhangon. Nagyon szerettem ezt a könyvet. :)

>!
Elsie P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

„Bolond volt-e valóban, vagy csak játszotta néha a bolondot, azt magam sem óhajtottam teljesen eldönteni. Hadd maradjon ez is titoknak. Elfér a többi között.”

Őszinte leszek, én nem akartam szeretni Mikszáthot. Mit nem akartam, próbáltam megutálni. Már azzal a szóösszetétellel, hogy kötelező olvasmány, ki lehet űzni a világból. De Mikszáthot nehéz nem megszeretni; pipázós, verandás, bajszos, borozgatós, pörköltözős nagybácsi figura, aki ha elkezd beszélni, tündérek elevenednek meg tőle, várurak ragadják magukhoz a pallosjogot a XIX. században, és olyan jó, olyan ártatlan ez a világ, de ott van mögötte a társadalomkritika, a politika, és na. Jó ez. De kötelezővé nem kéne tenni.

12 hozzászólás
>!
Karcsika
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Eddig nem túlzottan kedveltem Mikszáth regényeit, amit eddig sikerült tőle olvasnom az nem igazán lett a szívem csücske, na de most! Egy humoros, könnyed történet, kedvenccé vált :))

>!
Habók P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Nem is tudom, ez miért maradt ki eddig. De legalább most nagy örömem telt benne. Olyan, mint a legtöbb regénye, sok apró anekdota, amiből a végén csak kikerül egy sokszereplős regény. Látszólag derűs, elnézően csipkelődő, de igazából elég kritikus. Megkapja a magáét a Don Quijote, a „magyar”, a „tót”, a „jó” testvér/gyám, de még a teszetosza fiatalember és a szöszi libuska is. (Meg persze az olvasó is, de ő más értelemben…)


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

De a szerelem leleményessé teszi az embereket. A szerelemhez ravaszságot is ád az isten. Az Ámor nyila mézzel van megkenve, de e mézbe az égiek egy kis rókazsírt is csöppentenek.

95. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Kapcsolódó szócikkek: méz · szerelem
13 hozzászólás
>!
ppeva P

Volt valami ebben a bolondban a nagy emberből, mint ahogy minden nagy emberben van valami a bolondból.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
krlany I+SMP

A gondviselés a tótokkal a krumpli útján beszél.

25. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Kapcsolódó szócikkek: burgonya, krumpli · gondviselés · tót
1 hozzászólás
>!
Katze

A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza. A bolondok gondolatai az érzésnek az ész által meg nem nyesegetett vadvirágai. Testvérek.

187-188. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
BZsofi +SP

Nem a jog szeli el a nyakat, hanem a pallos.

41. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
Łaetitia

A legszemérmesebb asszony se tudná annyira észrevétlenül átcserélni az ingét, mint a természet.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

3 hozzászólás
>!
Rise

De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek.

20. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
egyperces

És most már térjünk vissza a bolond Pongrácz Istvánhoz. De hát igazán bolond volt-e?

Az isten tudja. Mi nem. Mit tud az ember, hogy ítélkezni merjen egy koponya tartalma felett, a maga koponyájának az erejével.

Valóságos szemtelenség volna. A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy félrőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy félrőffel, egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknák: kis mákszemek, nagy mákszemek.

Megállapodott határozatot akarnának hozni Pongrácz felett, hogy mi van a koponyájában; zűrzavar van-e ott, a szerkezetben rendellenesség vagy vízzel van-e elöntve az agyvelő?

Ugyan – hát látunk mi oda? Hiszen ti bölcs emberek, nem hogy egy fejet belülről, de egy fejről levett cilinderkalapot ha megnéztek, de jól megnéztek (magam tapasztaltam akárhányszor), nem vagytok képesek a falon még körülbelül sem eltalálni, hogy az a kalap a földre téve meddig ér fel – s ti akarnátok meghatározni, mekkora nagy és mekkora kicsiny egy koponya belülről?

Könnyű kimondani könnyedén Pongráczról, hogy a bolondokházába való, de biztosak vagytok-e abban, hogy ma az lenne a véleményetek róla, akkor is, ha ezelőtt négyszáz esztendővel él, s húszezer katonája lett volna?

Ugye nem? Ugye csak annyit lehet megállapítani higgadtan, hogy Pongrácz István egy visszamaradt bölény, egy későn született ember, mint ahogy vannak előre született emberek, akiket szinte hajlandók a bolondokházába küldeni szűkeszű kortársaik.

Íme tehát az a hübnere a ti óriási bölcsességteknek, hogy mindenelőtt kívántatik, pontos, alkalmas időben való megjelenés a világon. Ez a nagy archimedesi pont, ahonnan ítélkeztek.

S még jó, aki előre születik – mert azt még megérti, megbecsüli egy eljövendő kor és szánón mosolyog felettetek, bolondokon, akik fölfogni nem tudtátok, de mit tegyen egy elkésett lény, például a mi Pongráczunk; annak a kora vissza nem térhet tanúságot tenni a józansága mellett. Azért kell az elkésett embert nagyobb óvatossággal tárgyalni, nagyobb kímélettel elemezni.

Első rész

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

2 hozzászólás
>!
Irasalgor

Az isten bölcsen rendezte be a világot – nem ok nélkül teremtette az ostoba embereket. Ezek a leghasznosabbak.

21. oldal, Estella

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
h_orsi P

Montecuccoli szerint eddig a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz, és a pénzmagon kívül is kellett még hozzá két összeveszett hatalom.

13. oldal, Bevezetés (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988)

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története


Hasonló könyvek címkék alapján

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön
Szabó Magda: Abigél
Fekete István: Téli berek
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Jack London: A vadon szava
Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai
Jules Verne: Nemo kapitány