Beszterce ​ostroma 827 csillagozás

Egy különc ember története
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​>nagy palóc« nagy ember, mély író, könyörtelen emberlátó, legendateremtő költő. A mese, melyet Jókai pedzett, folytatódik. De az alakok már földön járnak, van testük, kezük és lábuk, bütykük, szeplőjük., Az író ruhájuk, koponyacsontjuk mögé néz, és látja, mi van zsebükben, agytekercseik kacskaringóiban, tudja, hogy miből élnek, hogy mi lappang hetvenkedő szavaik mögött, hogy a hegyen-völgyön lakodalmat, a dáridót böjt és pusztulás követi. Röntgenszerűen áthatol minden berken. Kezében boncolókés van, mellyel sebészi módon kinyitja, feltárja hőseit. Félelmetes gúnyolódó, minden nyájasságában is démoni krónikás, szigorú bíró. A táj, melyre vezet, még mindig csodás, de nem napsütéses, köd hasal rá, melyben kísértetek suhannak, régi fájdalmak rémlenek, s a tót hegyek, a felvidéki patakok hűsebb, józanabb érzete babonáz meg bennünket. Boldogtalan különcökkel, boszorkányos szerelmesekkel találkozunk, eladósodott, nagyzoló fertálynemesekkel, kik a múltat akarnák folytatni, ahelyett,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1895

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, NTK-klasszikusok, Tanulók könyvtára, Mikszáth Kálmán életmű, Diákkönyvek, Kötelezők (m)értékkel, Kincses Könyvek, A magyar irodalom remekei II.

>!
eClassic, 2017
270 oldal · ISBN: 9786155381133
>!
Kreatív, Marosvásárhely, 2017
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786066462051
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878743

41 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

tót


Kedvencelte 52

Most olvassa 19

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

A regény nagy részét azon a hétvégén olvastam el, amikor zajlott a 2014-es San Diego-i Comic Con, a fantáziavilágba menekülő, az eszképizmust a tökélyre fejlesztő különcök legfontosabb évi eseménye. A középkorrajongó, „rossz századba született” Pongrácz István a Comic Conon már fel se tűnne senkinek, hisz az emberek eszképizmus iránti igényére dübörgő ipar épült azóta, divat lett a különcség, szóval legfeljebb Trónok Harca rajongónak néznék, de bolondnak biztosan nem.

Csak épp a Comic Con után az emberek hazamennek, a legtöbbjük folytatja relatíve normális életét, az interneten és a hasonló eseményeken közösséget találva a hasonszőrűekkel.

De Pongrácz István egész életére berendezett magának egy soha véget nem érő Comic Cont, ahova jönnek ugyan vendégek, de nem ők fizetik a belépőt, hanem éppenhogy a haszon lefölözése reményében érkeznek, az illúziót ugyan megadva Istvánnak, de abban igazi közösséget nem vállalva.

Pongrácz István tényleg rossz korba született, de nem korábban, hanem pár évszázaddal később kellett volna érkeznie nosztalgikus vágyódásaival felpakolva, ahol sok-sok Pongrácz Istvánnal vitatkozhatott volna azon, hogy melyik fantasy történet merít hitelesebben a középkor történelmi alapjaiból.
Talán még egy Apolka is akadt volna, aki inkább húz rostélyos sisakot, mint holmi két lábbal a földön járó ügyvédpalántára rebegteti a pilláit.

8 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Dupla anakronizmus. A regény születésekor Mikszáth a nevetségesen idejétmúlt Pongrácz grófot, a múltból makacsul kilépni nem akaró gondolatvilágot tűzte cseresznyepaprikába mártott tollhegyére. Ugyanakkor mára már az ő világa is reménytelenül elavult, még ha modern Sziszifuszként néhányan megszállottként igyekeznek is visszatekerni a történelem kerekét. Éppen ezért ez a mű tulajdonképpen ma is éppoly aktuális mint megírásakor. Habár ma kétségtelenül rosszabbul állunk, mert időközben felszámolták a tébolydát is, noha soha olyan nagy szükség nem volt még rá, mint most, mikor elszaporodtak a Pongrácz grófok, akikből sajnálatos módon már végképp kiveszett a nedeci várúr pozitív tulajdonsága, a lovagiasság.

>!
Timár_Krisztina IP
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Újraolvasás vége.
Volt időszak, amikor én ezt a könyvet nem szerettem.
Volt.
Már jó régen. :)
Akkor is csak azért, mert olyan korszakomban olvastam, amikor Jókai mellett senki meg nem állhatott. :)

Abszolúte megértem, hogy Esterházy csak úgy „lekálmánbácsizza” Mikszáthot a regényeiben. Amikor az ember olvas, egyfolytában ilyen „kálmánbácsis” viszonyban van az elbeszélővel. Aki mesél. Mikor mi jut eszébe, azt. Egy XIX. századi Don Quijote-történetet, Sancho Panza nélkül (mert barátja, az nincs a főúrnak egy se, csak azért ragadnak rá az emberek, mert jól fizeti őket), két testvér gonosz marakodását, közben egy kikapós pozsonyi asszonyét, egy színészét, aki lengyelnek mondta magát, egy másikét, akinek senki egy árva szavát se hiszi, és mesél egy olyan emberről is, aki mindenkinek azt mesélte, hogy az ő sógora megveszett, és semmi egyébről nem volt nevezetes. Se ő, se a sógora. Valakiről azt mesélik, hogy az egész életében valakiről mesélt… és az ember mindjárt a posztmodern korban találja magát. :)

Oldalanként újabb meg újabb anekdoták bukkannak fel, kisebbek, nagyobbak, szomorúak, meghatóak és mulatságosak (időnként az embernek fülig ér a szája), amilyeneket a mai napig mesélünk egymásnak, mert ezt a mai napig nagyon szeretjük itten az Elbától keletre…
…és semmi más nem fogja össze őket, csak az a bizonyos „kálmánbácsis” hang, egy bölcs, tapasztalt, mosolygós-keserű elbeszélő hangja, aki maga se tud semmit biztosra, sőt. Mindent csak pletykából, hallomásból, újságból (amelyeknek hinni, ugye, nem lehet), anekdotából, de azt is vagy tíz éve hallotta attól, aki ott volt, amikor mesélték… Aztán persze pont a cselekmény legfontosabb fordulatain nagyon vigyáz, hogy beiktasson maga helyett egy másik mesélőt, aki lehetőleg még nála is megbízhatatlanabb, és azzal adatja elő, hogy mi történt (ha igaz).

Aztán néha felkapja az ember a fejét, hogy nézd már, nem összeértek a meseszálak? Addig kanyargatta Kálmán bácsi, hogy a végén cselekménye lett a regénynek! Ilyet se tud más.

De Miloszlávot még mindig utálom. Abból nem engedek. Az mekkora balfék már, a romantikus hősi ábrázatával, a szeplőtlen lelkével meg az idealizmusával együtt. A megszemélyesült balszerencse. Valahányszor szegény Apolka szörnyű bajba kerül, Miloszlávot hat kilométerre nem lehet fellelni, de rögtön, mihelyt kicsit jobbra akarna fordulni az Apolka sorsa, Miloszláv abban a pillanatban megjelenik (komolyan mondom, mint a rugós bohócfej a dobozból), és bejelenti, hogy Apolka sorsát senki másnak nem szabad jobbra fordítani, csak és kizárólag neki. Jézusom, mint az óvodában… és ezt el is hiszi… meg Apolka is… látszik, hogy semmit nem tud szegényke a világról… de hát csoda?…

>!
Akkord / Talentum, Budapest, 1994
178 oldal · ISBN: 9638396466
>!
Annamarie P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Jó, hogy ismét elővettem, mert homályos emlékeim, egy átizgult érettségi képeinek foszlányai voltak csak bennem. Bizony, ezt húztam szóbelin. Mit érthettem én akkor mindebből?

A XIX. században azt mondtuk főhősünkre, Pongrácz Istvánra, „modern Don Quijote” , ma bolond konzervatívnak titulálnánk. S ahogy az idő múlik, mindegyre felbukkannak hasonló időutazók, vajon ők mik lesznek majd.?
Mikszáth patikapontosággal elegyíti a humort, a szánalmat, a megvetést . Húznánk a szánkat nevetésre, de nem tudunk kacagni. Minden olyan kínos. Vakarjuk arcunkat.
Az eset manapság csak egy cikk lenne az újságban, s talán Mikszáth célja is csak ez volt, „ Halljatok csudát, micsida figura volt ez a besztercei várúr!”
Nagy hibának érzem, hogy kötelező olvasmány.

1 hozzászólás
>!
h_orsi MP
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Lehet, hogy elfogult vagyok Mikszáthtal, de szerintem ez egy zseniális könyv. Azzal persze tudnék vitatkozni, hogy minek kell ezt kötelezőnek feladni az iskolákban…

>!
Luca87 I
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Anyukám akkor vette ki a kezemből azzal, hogy többet nem olvashatom, amikor hetedikben 10 nap alatt negyedszer kezdtem újra. Imádtam ezt a könyvet.

>!
Alvarando
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Nedec várában él Pongrácz István, aki ennek a kis várnak a mindenható ura. Van ebben a várban minden, mint a középkorban, csak most a 19. században vagyunk. Ennek ellenére a várúr középkoriasan él és ha ellentmondanak neki, akkor azt meg is torolja. Így kerül a börtönbe gróf Behenczy, akit megsajnál a várúrnő szerűségnek vett Estella, megszökteti és Besztercére menekülnek. Az öreg Pongrácz pedig bosszút esküszik és hadat kíván indítani Beszterce ellen. A másik szálon egy testvérpár marakodik össze, egyikük halála után a csodaszép leánya, Apolka a két életben maradt testvér gyámsága alá kerül felváltva. Egyikük fia beleszeret, emiatt Apolkának mennie kell, mert ezután egyik sem tűri meg a háznál. Így kerül Apolka a zsolnai polgármesterhez, aki a Beszterce ellen vonuló Pongráczot akarja feltartóztatni, mégpedig azzal, hogy odaadja Apolkát túsznak…
Mai szóval mondva egy bolond regény ez, melyet maga az író se vett annak idején komolyan és eléggé humoros kiszólásokkal kommentálta olykor-olykor az elbeszélést. De ezt a regényt máshogy nem is lehetett megírni, így lett egy humoros, szórakoztató történet egy bolondról, aki a történet elején megveti a hölgyet aki a felesége akar lenni, a történet vége felé pedig lányaként tisztel egy másikat. A történetből nem hiányzik a szerelem sem, amely a történet során kétszer is hoz némi bonyodalmat a szereplők életébe. Kedves kis történet, amely a mai olvasónak is élvezettel ajánlható!

5 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Kint az udvarban olvastam ezt a művet, ezt a szomszéd is biztos nagyon értékelte, ugyanis sokszor nevettem fennhangon. Nagyon szerettem ezt a könyvet. :)

>!
Karcsika
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Eddig nem túlzottan kedveltem Mikszáth regényeit, amit eddig sikerült tőle olvasnom az nem igazán lett a szívem csücske, na de most! Egy humoros, könnyed történet, kedvenccé vált :))

>!
altagi P
Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Gimiben olvastam még, akkor nem tudtam ennyire elmerülni azokban a részletekben, amik igazán jó regénnyé teszik. Tetszett akkor is, de most már bizonyított, hogy ez is egy olyan olvasás, amihez meg kell érni lélekben. Korábban azt hittem, hogy Pongrácz gróf mennyire bolond, de most már értem, hogy ő igazából egy badass punk. OK, kicsit tényleg szalajt…


Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

De a szerelem leleményessé teszi az embereket. A szerelemhez ravaszságot is ád az isten. Az Ámor nyila mézzel van megkenve, de e mézbe az égiek egy kis rókazsírt is csöppentenek.

95. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Kapcsolódó szócikkek: méz · szerelem
13 hozzászólás
>!
ppeva P

Volt valami ebben a bolondban a nagy emberből, mint ahogy minden nagy emberben van valami a bolondból.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
krlany I+SMP

A gondviselés a tótokkal a krumpli útján beszél.

25. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

Kapcsolódó szócikkek: burgonya, krumpli · gondviselés · tót
1 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

Nem a jog szeli el a nyakat, hanem a pallos.

41. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
Katze

A bolondok rendszerint a mezei virágokért rajongnak. A mezei virágok a föld vad gondolatai, nyílnak magoktól szeszélyesen összevissza. A bolondok gondolatai az érzésnek az ész által meg nem nyesegetett vadvirágai. Testvérek.

187-188. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
Łaetitia

A legszemérmesebb asszony se tudná annyira észrevétlenül átcserélni az ingét, mint a természet.

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

3 hozzászólás
>!
h_orsi MP

Montecuccoli szerint eddig a háborúhoz három dolog kellett: pénz, pénz és pénz, és a pénzmagon kívül is kellett még hozzá két összeveszett hatalom.

13. oldal, Bevezetés (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988)

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
egyperces

És most már térjünk vissza a bolond Pongrácz Istvánhoz. De hát igazán bolond volt-e?

Az isten tudja. Mi nem. Mit tud az ember, hogy ítélkezni merjen egy koponya tartalma felett, a maga koponyájának az erejével.

Valóságos szemtelenség volna. A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy félrőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy félrőffel, egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknák: kis mákszemek, nagy mákszemek.

Megállapodott határozatot akarnának hozni Pongrácz felett, hogy mi van a koponyájában; zűrzavar van-e ott, a szerkezetben rendellenesség vagy vízzel van-e elöntve az agyvelő?

Ugyan – hát látunk mi oda? Hiszen ti bölcs emberek, nem hogy egy fejet belülről, de egy fejről levett cilinderkalapot ha megnéztek, de jól megnéztek (magam tapasztaltam akárhányszor), nem vagytok képesek a falon még körülbelül sem eltalálni, hogy az a kalap a földre téve meddig ér fel – s ti akarnátok meghatározni, mekkora nagy és mekkora kicsiny egy koponya belülről?

Könnyű kimondani könnyedén Pongráczról, hogy a bolondokházába való, de biztosak vagytok-e abban, hogy ma az lenne a véleményetek róla, akkor is, ha ezelőtt négyszáz esztendővel él, s húszezer katonája lett volna?

Ugye nem? Ugye csak annyit lehet megállapítani higgadtan, hogy Pongrácz István egy visszamaradt bölény, egy későn született ember, mint ahogy vannak előre született emberek, akiket szinte hajlandók a bolondokházába küldeni szűkeszű kortársaik.

Íme tehát az a hübnere a ti óriási bölcsességteknek, hogy mindenelőtt kívántatik, pontos, alkalmas időben való megjelenés a világon. Ez a nagy archimedesi pont, ahonnan ítélkeztek.

S még jó, aki előre születik – mert azt még megérti, megbecsüli egy eljövendő kor és szánón mosolyog felettetek, bolondokon, akik fölfogni nem tudtátok, de mit tegyen egy elkésett lény, például a mi Pongráczunk; annak a kora vissza nem térhet tanúságot tenni a józansága mellett. Azért kell az elkésett embert nagyobb óvatossággal tárgyalni, nagyobb kímélettel elemezni.

Első rész

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

2 hozzászólás
>!
Rise

De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek.

20. oldal

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története

>!
Irasalgor

Az isten bölcsen rendezte be a világot – nem ok nélkül teremtette az ostoba embereket. Ezek a leghasznosabbak.

21. oldal, Estella

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma Egy különc ember története


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Régimódi történet
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Fekete István: Tüskevár
Jókai Mór: A cigánybáró
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Závada Pál: Jadviga párnája
Németh László: Égető Eszter
Kertész Imre: Sorstalanság