Az ​első bánat 9 csillagozás

Mikszáth Kálmán: Az első bánat

„Nem ismerek írót az egész világirodalomban, akinek elbeszélõ hangja annyira közel állana az élõszóhoz, mint a Mikszáthé. Mintha csakugyan eleven beszéd csengene fülembe olvasásakor, folyton modulálódva: az elbeszélés folyamán nyugodtan, kényelmesen ömlik, egy-egy jelenetnél ellágyul, egy másiknál gyorsabb ütembe lendül – szóval él, és a maga kifejezõ eszközeivel kíséri a történet folyamát. Mintha nem is volna köztünk az a nagy távolság, amely az írót az olvasótól elválasztja, hanem elõttem ülne az író és mondaná nekem a mondanivalóját. Ez Mikszáth közvetlensége, minden jellem-vonása között a legjellemzõbb. Nemcsak az elõadás dolga ez a közvetlenség, hanem a mű egész természetéé, a mese alkatáé, az ember- és természetlátásé is.” (Schöpflin Aladár)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2001
126 oldal · ISBN: 9633799937
>!
Ifjúsági, Budapest, 1955
64 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Szecskó Tamás

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

dokijano >!
Mikszáth Kálmán: Az első bánat

De jó, hogy rátaláltam erre a Mikszáth-kötetre!
Be kell valljam, eddig nem is tudtam, hogy önéletrajzi vonatkozású írásokat is közrebocsátott a nagy palóc. Olvastam tőle a kötelezőket, azon túl is jó pár regényét, de ez a novellagyűjtemény egészen lenyűgözött. Visszamentünk a gyerekkorába, nagymamája ebecki házáig. Nagyon meleg hangon emlékezik meg róla és a különös meséiről. Nem hiszem, hogy sokat tévednék, ha azt sejtem, valahol akkoriban születhetett meg az irodalom szeretete és a hozzá kötődése benne.
Szeretettel ajánlom mindenkinek. Tényleg egy másik Mikszáthot ismerhetünk meg belőle.

Gvendolin P>!
Mikszáth Kálmán: Az első bánat

A könyv nagy része megegyezik A gyerekek című kötettel, amit Mikszáth negyven éves írói jubileumára adtak ki. Abban a kötetben csak az utolsó négy elbeszélés nem szerepel. Ennek ellenére ugyanolyan élményt jelentett a kötet végigolvasása, mint először. Iskolában kötelező vagy ajánlott olvasmánynak is kiváló és tanulságos lenne!

edanka87>!
Mikszáth Kálmán: Az első bánat

Mikszáth a kedvenc magyar íróm a klasszikusok közül. Kedves stílusa van, csakúgy árad belőle a szeretet, a túlcsorduló érzelmek, és alkalmasint huncutság is bujkál a soraiban. Méltán tartják nagy mesélőnek.
Az első bánat egy kisebb gyűjtemény, rövid történetekkel, melyek ugyanúgy szólnak felnőttekhez, mint gyermekekhez. Olyan komoly témákat is érint, mint a halál-elengedés, vagy a bűntudat és megbocsátás.
A címadó mese tetszett a legjobban. Mindig meghatódok és elérzékenyülök ekkora, sírig tartó szeretettől és hűségtől, melyre csak állatok (kivált kutyák) képesek. Emellett még jó volt olvasni Holubár és Mátyás király párviadaláról is. Hát, igen, ilyen királyunk is csak egyszer volt: bátor, bölcs, igazságos, nemes szívű.

knutomix P>!
Mikszáth Kálmán: Az első bánat

Cirka 25 éve nem találkoztam Mikszáthtal, kamaszként rajongtam érte, olyan, mint egy valószerűtlenül puha fotel egy jól szellőző, ugyanakkor jó hőtartó, bársonyos tapintású takaróval, kényeztetően otthonos, bármikor öröm belemerülni. Gondoltam volna akkor, ha úgy gondoltam volna, ahogy a mai fejemmel gondolkodtam volna, de akkor szerintem arra gondoltam, hogy ez marha jó. (De inkább gondoltam nőkre, teljes nőkre és női testrészekre egyaránt, mesés kamaszkor.)
Jelen kötetben szereplő írások általában a gyerekkor (saját gyermekkora, de inkább saját gyermekeinek kora) köré szerveződnek, és hát ismert tények okán van köztük rendkívül szomorú is, de azt is, mint általában mindet, átlengi az időtlen és bölcsességet sugárzó Mikszáthi báj és humor. (Bár a kötetben tárgyalt némely gyermeknevelési elveit valószínűleg nem állítja követendő példaként kezdő szülők elé a szakirodalom.)


Népszerű idézetek

Caroline>!

De a költségem nem veszett mégsem kárba, mert ha ő elfelejtette, amit tanult, én újra megtanultam, amit már elfelejteni kezdék, hogy van külön magyar vér, és talán egy külön isten is. Egy csodálatos mag a lélekben, mely se puha nem lesz, se össze nem zúzza semmi erő, mely kicsírázik, előbújik, szántás nélkül, borona nélkül, esőben, fagyban, szárazságban, még ha sziklát hempergetnek is rá. Magyarok! Minden összeomolhat, átváltozhat, de ti világvégeiglen megmaradtok. Elég sokan talán egyszer se lesztek, de végképpen soha el nem fogyhattok.

A németke - 25.o.

dokijano >!

    Az én nagyanyám a szomszéd faluban lakott, maga vezette kis gazdaságát. Egy jó nekifutamodás egy jó fűzfavesszőn, és akármikor ott lehettem az ebecki kis házikónál, mely szép kék akácvirággal volt befuttatva.
    Tudta, hogy nagyon szeretem a meséket, azokkal édesgetett magához.
    – Valahányszor hozzám jössz, szívecském, mindig kapsz egy ezüstpénzt és egy mesét.
    Szebbnél szebbeket tudott. Sokszor eltűnődtem rajta, honnan szedi. Egyszer meg is kérdeztem, mire elvezetett kertje mögött a szántóföldjeire, és így szólt:
    – No nézd meg jól, itt teremnek azok a mesék!
    Igaz volt, mert a földjei egy részét úgy adta ki bérbe a parasztoknak egyenlő darabokban, hogy húsz napszám, húsz mese a bér. Híres mesélők voltak akkor különösen Summint János a felvégen, Palotaji Mihály a templomsoron és Keszennye Ferenc, a szűcs. Ez az utóbbi maga komponálta a meséket.
    Ismerősei kárhoztatták ezért az öregasszonyt. Nagy tékozlás – mondták –, olcsóbb volna, ha egy-két mesekönyvet hozatna a városból, a földjeit jobban kiadhatná készpénzért. De ő túlságosan is szittya volt ahhoz, hogy könyvet vegyen, azt tartotta, biztosabb ez így, mert a könyvben amilyen mese van, olyant kell elfogadni, míg a bérlőnél csak az a mese számít, amit ő (a nagymama) nem tud folytatni.

95-96. oldal, Az ebecki délutánok (Osiris, 2001)

Gvendolin P>!

Rokona a Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettő a gyerekeknek keresi kedvét?

7. oldal, Falusi karácsony, 36–37. sor (Osiris 2001)

Gvendolin P>!

Egy derék professzor járt hozzám akkoriban, a lelkemre beszélt, hogy nem jól cselekszem a fiúval. Nem szabad a gyereknek minden kívánságát betölteni, mert megszokja. Márpedig az apa után az Élet következik, s az nem olyan bolond, hogy mindent elővarázsoljon a kirakatokból, ami valakinek megtetszik. Az ilyen elkényeztetett fickó aztán nem bírja elviselni az életet.

92. sor, Az óra, 5–10. sor (Osiris 2001)

Gvendolin P>!

Az enberek végre különfélék , és tele vannak egyéni tulajdonságokkal és bogarakkal.

112. oldal, Mohora, Mikszáthfalva és a szarvas, 17–18. sor (Osiris 2001)

Caroline>!

Még az a kő is megfordulhat, amit a vízbe dobnak, hullám fölemeli, más oldalra fordítja, de az én bánatom, azt meg nem fordulhat.
Menekszem az emlékektől, s rajként tódulnak elém. Futok tőlük, és hívogatom őket magamhoz.

A ló, a bárányka és a nyúl - 15.o.

edanka87>!

A kis Tinti családtag. Oly kicsike, oly kedves, azokból a fajokból való, melyek nem nőnek nagyobbra, mint az öklöm. Szép, hosszúkás feje van, mint egy kis festett lóé. Hát még azok az okos szemei, meg a zsemlyeszín szőre!…

edanka87>!

Mikor aztán hazajött a fiú, volt nagy öröm a találkozásban, nem lehet azt leírni. Bercike magához ölelte Tintikét, a Tintike pedig a farkát rázogatta roppant vígságában és nyalta finom kis nyelvével a Berci kezét – mely tele volt ajándékokkal.


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Az erdő ébredése
Békés Pál: Csikágó
Fekete István: Régi karácsony
Hunyady Sándor: Razzia az „Arany Sas”-ban
Fekete István: Tarka rét
Schäffer Erzsébet: Egyszer volt
Gárdonyi Géza: Messze van odáig!
Tar Sándor: A 6714-es személy
Benedek István Gábor: A komlósi Tóra
Kosztolányi Dezső: Válogatott novellák