Akli ​Miklós 88% 189 csillagozás

Egyik elhatározásom 2021-re, hogy a csíkos és pöttyös könyvgyűjteményem olvasását is beiktatom az új megjelenések és a könyvtárból kikölcsönzött könyvek közé. A csíkos és pöttyös könyvek nagy része 2020-ban került hozzám, kisebb részét használt piacon találtam, nagyobb részét pedig anyukám közreműködésével szereztem.

Külön öröm, amikor nem csak én ajánlok a családtagjaimnak könyvet, hanem ők is nekem. Anyukám ajánlására kezdtem a pöttyös könyvek olvasását Akli Miklóssal.

Akit megtéveszt a fülszöveg és lányregényt szeretne olvasni, az szerintem csalódni fog, mert ez nem egy kifejezetten lányregény, még akkor sem, ha van benne lánynevelő intézet és némi szerelem, sőt helyenként elnagyolt, máskor túl részletes, de ettől eltekintve szerintem egy olvasmányos, kalandos, humoros, régi időket idéző nagyszerű olvasmány.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2021/04/mikszath-kalman-a…

Ez a Mikszáth kötet nekem tetszett és nagyon is bejött. Hogy miért is vontam le azt a fránya 1 csillagocskát, hát az utolsó pár oldal előtti pár oldal miatt:DDD.
Akli Miklós egy mulattató, nem udvari bolond! Mert olyat Ferencünk nem szeretne. Egyszer majdnem merénylet áldozata lesz, de egy magyar úr, helyet cserél vele, így Ő esik áldozatul, két árváját pedig Ferencünk „magához” veszi. A kislány lányneveldébe, a fiú katonai pályára kerül. A felügyeletükkel Akli Miklóst bízza meg. Szépen felcseperednek, de közben az udvarban is megy az áskálódás és Akli Miklóst elviszik, eközben egymásba szeretnek a lánykával, jönnek a bonyodalmak és minden jó ha a vége jó. spoiler
Jó kis könyv volt ez. Hiába klasszikus címke, tetszett. Aminek megint csak örültem, hogy egy újabb pöttyös ami meglepett mennyire szerethető:)))) Mert volt már olyan amit gyerekként olvasva imádtam aztán felnőttként nem is értettem mit szerettem ezen? De a nagy többségük jó szokott lenni. Talán megérne egy pöttyös, csíkos, delfin olvasást is tartani, de addig is csak néha be-be iktatok egy-egy darabot közülük.

Minden Mikszáth-olvasás alkalmával le kell, hogy boruljak Kálmán bátyám zsenialitása előtt és hát ez most sem esett másképp. Igazán jó formában van az öreg ebben a történetben, ami keltezését tekintve 1903-as, de azzal, hogy egyes bekezdései 118 év elteltével is fájdalmasan aktuálisak és talán hitelesebbek is, mint valaha, már mindent elmondtam. A második regényírói – és egyben legtermékenyebb – korszak más művei azonban sajnálatos módon elhomályosítják ezt a kis remeket, pedig megvan benne minden, amiért egy Mikszáth-írás szerethető: anekdotázós vonal, hatalom- és társadalomkritika, még ha az eggyel korábbi század elejére vetítve is, plusz az elkerülhetetlen romantika.

Mégsem válik ponyvává Akli Miklós története, egyáltalán nem. Ahogy egyébként pettyes lányregénnyé sem, akármennyire is próbálták két kiadásban is úgy eladni, ez nagyon nem egy hupirózsaszín ifjúsági könyvecske, hiába a már-már sziruposságba hajló romantikus szál, egészséges mértékben van jelen és teljesen tolerálható. Cseppnyi keresgélés után bárki számára ingyenesen elérhető, ha pedig belelendülsz, pár óra leforgása alatt nagyobb dózisban elfogyasztható – a magam részéről mindenképpen ajánlom, egy igazi klasszikus elfeledett gyöngyszem!

„- Mit mond ön? Nem ön a gyámja a kisasszonynak? Hát akkor miért hagy itt engem darálni egy félóráig?
-Hát mondtam én, hogy beszéljen?”

Hamisítatlan Mikszáth-történetet kapunk, melyben megismerhetjük Akli Miklós udvari bolondunk kalandos éveit s rajta keresztül egy kicsit a császári udvarba is bekukkanthatunk. A történet egyetlen negatívumaként talán a (számomra) túl sok, német szavakkal tűzdelt részt tartanám, de az sem volt vészes, csak kicsit zavaró volt. Miklós, mint udvari bolond, mint kiderül, egyáltalán nem bolond, inkább furmányos, eszes gondolkodású, aki eszével képes kivágni magát a meleg helyzetekből. A történet fő kalandos vonalát a császár gyámleánya nyújtja, kibe (vagy inkább szépségébe) „beleszeret” egy félőrült magyar báró… az eset megvilágosítja Miklósunk elméjét (vagy inkább szívét) is, de mielőtt léphetne saját boldogsága érdekében, börtönbe kerül egy régi versike miatt (mert rosszakaró aztán mindig akad). Épp időben kap kegyelmet ahhoz, hogy megakadályozhassa szerelmének elrablását, melyhez ismét egy okos ötlethez van szükség… ami persze később újabb kalamajkába juttatja :-D

A könyv végig izgalmas, kalandos, ráadásul a megszokott módon, rengeteg humorral van ötvözve, úgyhogy nagyon jó szórakozást nyújt!

"Az udvari doktor azt találta, hogy az ischli levegő a legjobb a világon (bizonyosan telkei voltak Ischlben), oda küldte Ferencet hosszabb tartózkodásra, ami egyszerre fölvirágoztatta azt a vidéket. A császárnak kastélyt építettek és roppant parkot ültettek, amelyben kocsikázni lehes-sen. A birodalom összes arisztokráciája oda tolult. A divat szárnyaira emelte Ischlt. Még a levegőjét is elhordták hermetice elzárt palackokban Európa összes patikáiba. Az emberiség csak lassan, sok vér árán áll a nagy igazságok mellé, de a nagy bolondságok gyorsan legyőzik. A páciensek szörnyen hittek az ischli levegő csodálatos erejében, tehát az orvosok is, s nagyon gyakran lehetett hallani úri betegszobákban, amint az ütér megvizsgálása és a százados sablon: »nyújtsa ki a nyelvét« után komor arccal rendeli Aeskulap fölkentje:
– Bontsanak fel a beteg szobájában éjjelre egy palack ischli levegőt!
S ha másnap panaszkodott a beteg, hogy nem javult az állapota, a doktor készen volt a bölcs tanáccsal:
– Hát meg kell az adagot kettőztetni. Bontsanak fel két palackot.
Az ilyen beteg aztán vagy meggyógyult és akkor holta napjáig dicsérte az ischli levegőt, vagy meghalt és nem panaszkodott ellene…

Ez is olyan Mikszáthos volt.
Helyenként unalmas, annál több helyen viszont nagyon érdekes. Meglepett, hogy lányregény, soha nem gondoltam volna, hogy „Kálmán bácsi” ilyet is írt. Azt hiszem, ő az az igazi író, aki nem csak egy típusban állja meg a helyét.

Sajnos Mikszáth tollából a kötelezőkön kívül eddig nem olvastam mást, pedig tavaly, amikor Selmecbányán kirándultunk a férjemmel, megbeszéltük, hogy hazatérve egy Mikszáth kötet lesz a következő közös olvasmányunk. Aztán ez valahogy elfelejtődött. Most a 3M (Móra, Mikszáth, Móricz) kihívás jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy nagy kedvencem, Móra Ferenc mellett kicsit nyissak Mikszáth és Móricz munkássága felé is.
Az Akli Miklós alapvetően ifjúsági regény, nekem mégis élvezetes, humoros olvasmány volt, néha hangosan nevettem közben. Helyenként ugyan kiszámítható, azért voltak benne izgalmas, nem várt fordulatok is. A szereplőket mind megkedveltem, a negatívabb figurákat is.

Az egyik legimádottabb kötelező olvasmányom.

Nagyon jó lenne egyszer újraolvasni, mert csak egyetlen élményem van róla.
Villanyoltás után kislámpával olvastam a takaró alatt, anyámék meg nem győztek be-benyitni az éjszaka közepén, mert annyira de annyira nevettem (és olyan hangosan), hogy már azzal fenyegetőztek, hogy elveszik, de szerencsére hagyták, hogy iccaka befejezzem, ami remek, mert nem is tudtam volna letenni. :))

off

Mikszath nekem mindig a feludulest jelenti. Nagyon szeretem ot olvasni es mindig feldobja az ember hangulatat. A szereploi bar esendoek de szerethetoek es szinte mindig megmosolyogtatok…. Meg a szomoru(bb) reszekbe is tud egy kis vidamsagot bevinni ezaltalan tompitani a temat…. Van benne szerelem, izgalom – varatlan fordulatok – mindez anekdotazva elmeselve…. Igazi irodalmi csemege!
Nalam tuti ujraolvasos (sokszor olvasos) kategoria rossz hangulat eluzesere! :D

Tavaly kezdtem az ismerkedést Mikszáth Kálmán műveivel. És mivel nagyon tetszett a Szent Péter esernyője, úgy gondoltam, hogy most az Akli Miklós című regényét olvasom el. A filmet már láttam régebben, de nem nagyon emlékeztem a történetre. A könyv sok-sok derűs percet szerzett. A szereplők közül Ferenc császárt kedveltem a legjobban, valamint az ő mulattatóját, Aklit, és Kovács ezredes árváit. Kaptunk egy kis történelmi hátteret, egy kedves kis románcot, továbbá nagy adag humort. A végét egy picit összecsapottnak éreztem, és dühös is voltam spoiler.

Kamaszként felhőtlenül élveztem a történet minden egyes mozzanatát, minden csínyét, minden elemét. Felnőttként olvasva persze látom Miszáth szándékos élceit, fricskáit, zseniális leleményességét is. A történet is szintúgy elvarázsolt. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy mennyire kötné le a lányaimat a sok latin, német kifejezés miatt. Hiába van a hátuljában értelmező szótár, vajon nem vált-e már porossá számukra, vagy éppen irodalomtankönyvízűvé? A választ majd meg fogom tudni, ha egyszer a pöttyöskönyvekre fogékony lányzó kezébe kerül…