A ​vén gazember 51 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kisregény Mikszáth nagy műveinek sorába tartozik, mintegy a Szent Péter esernyője párdarabja, ha az irodalomtörténet meg is feledkezett róla. Látszólag ugyan ez is habkönnyű, könnyes-mosolyos história egy vén kasznárról, aki egész életén keresztül orcátlanul lopja gazdája, az Inokay bárók könnyelmű-kártyás utódjának gazdaságát, hogy azután végrendeletében a hatalmasra duzzadt vagyonát immáron koldusbotra jutott ura gyermekeire hagyja, ám a kisregénynek legfeljebb felszínét alkotja ez a hihetetlen és az író által elhitetni nem is nagyon kívánt adoma, a mű mélyebb rétegei egészen másról szólnak. Mindenekelőtt arról, hogy pénz és tisztesség összeférhetetlenek, hogy a századvég társadalmi berendezkedése torz és elviselhetetlen, hogy az úri becsület nem egyéb arcátlan hazugságnál, hogy szépség, jóság, igazság csak a mesében létezik, csak a költészetben, csak az álomban. A kisregény hasonlíthatatlan szépségét éppen az adja, hogy Mikszáth minderről közvetlenül szinte szót sem ejt,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1906

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár, Olcsó regény

>!
Osiris, Budapest, 2000
152 oldal · ISBN: 9633799384
>!
Helikon, Budapest, 1958
242 oldal · Illusztrálta: Győry Miklós
>!
Révai, Budapest, 1910
182 oldal

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
dontpanic P
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Egy kicsit megijedtem, mert most nem ragadott úgy magával Mikszáth stílusa és bölcs humora, ahogy szokott – vagy ebben nem csillogtatja annyira az említetteket, vagy én kezdek kiábrándulni belőle. Ez utóbbi igen nagy baj lenne, szóval remélem, egyedi esetről van szó. (Bár eddig is voltak művei, amikért nem rajongtam annyira, pl. a novellái. Ez meg kisregény, ami majdnem novella, szóval biztosan erről van szó. :P)

Ez a történet egyébként a felszínen egy szép mese, amolyan shakespeare-i szerelmes vígjáték, egymásért küzdő fiatalokkal (bár csak az egyikük küzd igazán, és mindkettejük elég idegesítően menedzseli ezt a szerelem dolgot), „legfiatalabb királyfi” történettel (pedig nem is a fiatalabb testvér van a középpontban). Ez egy kedves kis történet, kedves kis szereplőkkel.

Viszont szerintem ez csak a díszlet ahhoz, amit Mikszáth igazán el akar mondani, be akar mutatni: azt, hogy milyen károkat okoztak ennek az országnak az oligarchák és leszármazottaik.
Szerintem a könyv igazi főszereplője igazából báró Inokay Gottfried, aki a cselekményben tulajdonképpen nem sok vizet zavar, viszont tökéletesen képviseli társadalmi osztályát: mindene a látszat, azt kell fenntartani a végsőkig, bármi áron, de ha már az is lehullott, akkor ott van a második legfontosabb érték, a büszkeség, amibe akár úgy is kapaszkodik a végsőkig, hogy annak a saját családja látja a kárát. És talán az sem véletlen, hogy a történet végefelé egy választáson is elindul, nem bármiféle társadalmi vállalástól motiválva, hanem ilyen „mentsük, ami menthető” alapon.
Felelősségtudata, képesítése, vagy éppen képessége szinte semmi, nem tudja kezelni azt a vagyont, illetve társadalmi szerepet, ami jutott neki, és ezek alatt a terhek alatt (amik nem feltétlenül kellene, hogy terhet jelentsenek) végül teljesen megtörik, vigyázni kell rá, óvni kell, mint egy kisgyereket, mint aki túl sok játékot kapott, és ettől a bőségtől teljesen összezavarodott.

Mikszáth szokása szerint végtelenül empatikusan és szeretetteljesen bánik a szereplőivel, Inokayra is elnéző, enyhén paternalisztikus mosollyal tekint, de azért érezzük mögötte a szigorú ítéletet, amit az ilyen Inokay-félék felett mond. És én megint csak azt mondom, hiányzik ma egy Mikszáth Kálmán, de nagyon.

1 hozzászólás
>!
DTimi P
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Kis habos-babos, harmatos mese mese meskete. Annyira jól esett olvasni. Méghogy nincsenek könnyed, mai diákoknak is olvasható klasszikusok.

>!
Osiris, Budapest, 2000
152 oldal · ISBN: 9633799384
>!
moonchristal P
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Nagyon szerettem ezt a történetet. Nem is olvastam gyorsan, mert minden szavát élvezni akartam, kicsit visszarepített a Szent Péter esernyője világába, ami gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt, de mégis más történet. Emberi, romantikus, meseszerű, de mégis gyönyörűséges. Mikszáth fantasztikus író, annyira szépen fogalmaz, csodálatosak a leírásai, a történetvezetése, a választékossága, minden.
Kedveltem a szereplőket, és bár sejtettem a végkifejletet, mégis érdeklődve olvastam, és együtt izgultam hőseinkkel. Tökéletes őszi olvasmány volt, pont jókor. Aki szereti a magyar szépirodalmat, annak mindenképpen érdemes elolvasnia ezt a gyöngyszemet.

>!
OlvasóMókus
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Ha valaki nem értené, hogy mi a szépirodalom és miért szeretem a szépirodalmat, illetve mit lehet szeretni a klasszikus szépirodalmi művekben, akkor biztos, hogy azt javasolnám neki, hogy olvassa el ezt a könyvet és minden kérdésére választ kap. Egyébként is szeretem Mikszáth-ot, de ez a regénye különösképpen gyönyörűen van megírva. Szinte minden mondata egy remekmű. A története is egy kedves kis történet, de az írásmód és a stílus mindent visz. Mindenkinek csak ajánlani tudom A vén gazembert!

>!
kolika
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

A rengeteg sok újonnan megjelenő könyv mellett néha érzem, hogy ideje visszanyúlnom a régiekhez is. Így esett választásom Mikszáth könyvére. Olyat választottam, amelyről anno nem tanultunk az iskolában, s nem is rémlik, hogy ezzel a művel eddig bármilyen összefüggésben találkoztam volna. A fülszöveg alapján tetszett meg a kötet, de sajnos éppen ez az, amivel egy kicsit elrontják a kiadók az olvasásra kedvet érző olvasó szája ízét. Sajnos, a fülszöveg tulajdonképpen elmondja az egész kötet fő cselekményét. Ennek ellenére nem bántam meg az olvasást, mert Mikszáth itt is megcsillogtatta szokásos stílusát, megismertetett szereplőivel. Vannak szerethető és kevésbé szerethető szereplői.
A könyv fő eseménye kicsit meseszerű. Sajnos a való élet azt mutatja, hogy aki lop, az nem azért teszi, hogy később visszaadja, s a való világban egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik segítség nélkül jutnak ilyen gyorsan egyre feljebb a ranglétrán.
De Mikszáth olyan stílusban beszél ezekről, hogy hajlandó vagyok becsukni a fél szemem, s eljátszani a gondolattal, hogy akár így is lehet(ne).

>!
ÁrnyékVirág
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Mikszáth úr, maga vén gazember, engem ismét becsapott, de egy percig sem bánom! Jövök én még a maga utcájába!

>!
gab001 P
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Sok benne a valóság, de mégis olyan mintha mesét olvasna az ember. Kicsit zavart, hogy nem voltak fejezetek, de érdekes volt, ahogy egyik nézőpontból átváltottunk egy másikba, s olykor ugyanazt egészen más oldalról láthattunk. Sokáig nem értettem, hogy miért ez a cím, hiszen a történetben nem igazán az öreg Borlyn volt a hangsúly, sokkal inkább az unokáján. A végén azonban egy olyan csavarral fejezi be az író, ami mindent más megvilágításba helyez. Nem győztem csodálkozni.

>!
Osiris, Budapest, 2000
152 oldal · ISBN: 9633799384
>!
ggizi P
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Símogatta a lelkemet. Nemcsak Mikszáth ízes magyar nyelvezete volt élvezetes, de a történet is kedves és mesés volt, és egy kis bepillantást engedett az akkori vidéki élet zűrzavaros mindennapjaiba. Öröm volt olvasni.

>!
dre
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Szívmelengető történet. Bár teljes mértékben a valóságban játszódik, mégis egészen meseszerű. A kedvenc karakterem Borly kasznár volt, a nyilvánvaló okokon túl azért, mert nagyon emlékeztet egy kedves ismerősömre, és nem is tudtam máshogy elképzelni a kinézetét. Az író stílusa továbbra is lenyűgöz, bár a hosszabb, tartalmasabb műveit, főként a regényeit, jobban kedvelem.

>!
furacs 
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Kellemes olvasmány, csengő szép nyelvezettel.
A balítélet és a babona elfedte sokak szeme elől a valóság egyszerű jóságát, amelyet kasznár uram úgy tudott művelni, hogy az megírásra érdemesült.
A fiatalok bohósága kedvesen naiv, egyes karrierek mesébe illőek – pl. Lackó gyakorlatilag Mikszáth János Vitéze. A báró úr függőségének leírása teljesen életszerű – én nem biztatnék azonban egy ilyen embert politikai pályára (ha magán sem tud uralkodni, másokon se kéne).
Kár, hogy néhány szál kidolgozatlan és elvarratlan maradt (Lackó ikertesója és Pál báró), ha több időt szánt volna erre Kálmán bácsi, talán teljes regény is lehetett volna.


Népszerű idézetek

>!
Cicu

– Ne féltsd még. Sőt azt mondom, nincs is tüdőbaja. Vagy ha van, abba se hal meg. Mert ahogy én ismerem, míg az én tüdőm megvan, addig ő nem a magáéval lélegzik.

>!
opi

…és mikor már azt hitte volna a társadalom, hogy az oligarchák letűntek, századok óta alusznak a várromok alatti kriptákban, egyszerre megint szembe találja őket, csakhogy nem pánczélruhákban, sisakosan, de redingot-kabátban pénzintézetek élén, ahonnan lecsapnak a kis vagyoknokra, mint elődeik. Csak a forma változott – maguk az oligarchák megvannak. A világ haladása mindössze egy kis optikai csalódás.

4. oldal

>!
ppeva P

Mariska visszaszaladt, hogy ott legyen a megérkezés első perceiben. Mert a legnagyobb öröm is csak olyan, mint egy köcsög aludttej, hogy csak a tetején van egy kis vékony réteg tejföl.

>!
Nandi

Mert az életnek nem a tragikus botlásokból nőtt konfliktusai a legkeservesebbek, hanem azok a tűrhetetlenek, melyekbe csak úgy esetlegből ütődik bele.

>!
Nandi

A szegénység talaján jobban és sűrűbben tenyésznek a virágok.

>!
ppeva P

Lecsaptak a váraikból rablókalandokra, hogy a kis vagyonokat magukhoz szedjék a kúriákból, összetörve pályákat, szíveket és életeket. Az embernek szinte a háta borzong, ha az egykori oligarchákra gondol. Pedig talán nincs is értelme, hogy fázik az emlékükre. Meglehet, szükségesek voltak, a természet rendje szerint, mint ahogy megvannak a tengerben a cápák, akik az apróbb halakat felfalják. A nagy tengerparti városok, mióta a cápák ritkábbak lettek, már szinte arról tanácskoznak, miképpen lehetne a város közelében házi cápát tartani, mint tisztasági faktort, aki fölegye a beesett mindenféle emberi és állati testeket és hulladékokat, melyek a tengert elpiszkítják. Egy cápa olyan szükséges rossz a tengerben, mint egy kormányzó a szárazföldön.

>!
Zsucsima 

Ha az emberek mindig eltalálnák, melyik úton menjenek, sok nagy bonyodalomtól kímélhetnék meg magukat.

>!
Nandi

– Te pedig vigyázz az órádra, hékás – folytatá a kasznár a fiúhoz szólva –, mert igen jó óra. Bécsben vettem egy megszorult török zarándoktól, s az a tulajdonsága vagyon, hogy egy kicsit lassan jár. De hát tíz forintért nem is szaladhat lóhalálában. A báróé ötszázforintos kronométer, annak meg az a baja, hogy siet. És az se jó. Látod, nekem sohase volt órám, mégis itt vagyok. Tudom az időt, a napról, az árnyékról, meg a gyomrom hangulatából.

>!
Cicu

– Falak között vagyon a komoly megbeszéléseknek a barázdája, hogy a mag át ne guruljon a szomszédba.

>!
Cicu

Egy kis izé, egy kis vadság, de nem nemesség nélküli. Mindig eszembe jutott, izé – szólt a felesége felé fordulva. – Sapristi! – mi is jutott csak az eszembe? Hát igen, hogy gyerekkorában ilyen lehetett a Széchenyi Stefi. Hja, bizony egy kis vadság. Ez a karakter virágja.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tersánszky Józsi Jenő: Legenda a nyúlpaprikásról
Fekete István: Vuk
Móricz Zsigmond: Kisregények I-II.
Zilahy Lajos: Valamit visz a víz
Heltai Jenő: Jaguár / A 111-es
Reviczky Gyula: Apai örökség
Ambrus Zoltán: A gyanú
Csiky Gergely: Csiky Gergely válogatott művei
Jókai Mór: A kétszarvú ember
Jókai Mór: Sárga rózsa / Tégy jót