A ​vén gazember 78 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​kisregény Mikszáth nagy műveinek sorába tartozik, mintegy a Szent Péter esernyője párdarabja, ha az irodalomtörténet meg is feledkezett róla. Látszólag ugyan ez is habkönnyű, könnyes-mosolyos história egy vén kasznárról, aki egész életén keresztül orcátlanul lopja gazdája, az Inokay bárók könnyelmű-kártyás utódjának gazdaságát, hogy azután végrendeletében a hatalmasra duzzadt vagyonát immáron koldusbotra jutott ura gyermekeire hagyja, ám a kisregénynek legfeljebb felszínét alkotja ez a hihetetlen és az író által elhitetni nem is nagyon kívánt adoma, a mű mélyebb rétegei egészen másról szólnak. Mindenekelőtt arról, hogy pénz és tisztesség összeférhetetlenek, hogy a századvég társadalmi berendezkedése torz és elviselhetetlen, hogy az úri becsület nem egyéb arcátlan hazugságnál, hogy szépség, jóság, igazság csak a mesében létezik, csak a költészetben, csak az álomban. A kisregény hasonlíthatatlan szépségét éppen az adja, hogy Mikszáth minderről közvetlenül szinte szót sem ejt,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1906

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris · Olcsó regény Athenaeum

>!
Osiris, Budapest, 2000
152 oldal · ISBN: 9633799384
>!
Dacia, Kolozsvár, 1982
374 oldal · keménytáblás
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1958
242 oldal · Illusztrálta: Győry Miklós

3 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Ibanez P>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Nagyszerű könyv, igazi Mikszáth-hangulat. Nagyon drukkoltam, hogy minden rendben menjen a fiatalok között éppúgy, mint a vén gazemberrel. Humoros, szép, amelyben a dolgozó, tisztességes ember előrébb jut az életben (na jó, a kasznár azért nem teljesen tisztességes, de ha úgy nézzük, akkor a lopása is nagyon tisztességes volt, hiszen jó ügy érdekében tette, előrelátó volt).. A bárót nem tudtam megérteni, hogy még akkor is kockáztatott, amikor már nem volt semmije, hogy ennyire valaki semmibe vegye a gyerekei jövőjét (meg a sajátját és feleségéét)… Annak viszont örültem, ahogy a végén viselkedett, bár azért kíváncsi lettem volna, hogy egy amolyan epilógusban mennyire adtak neki hozzáférést az örökséghez (remélem, sehogy) :-D Kellemes olvasmány, egy kis társadalomrajzzal vegyítve, Mikszáth most sem okozott csalódást!

dokijano>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Igazi mikszáthi mese. Bár ha jobban belegondolok, a dzsentri világban már szinte mindennapos lehetett ez a „mindent elkártyázunk vag y lóversenyen elverjük a vagyont, utánam az özönvíz” – mentalitás, nem is beszélve a párbajozásról. Már amennyire az ilyen témájú más regényekből megtudhattam.

De visszatérve az aktuális regényhez: ez a befejezés tényleg inkább mesébe illő. A háta mögött csak vén gazembernek titulált gazdatiszt sumákolása és a „mindenből lecsípek egy kicsit (vagy nagyot), mert úgysem veszi észre a gazda” – beállítottság manapság sem idegen az ilyen hajlamú emberektől, tehát ebben nem találok semmi meséset. A csattanó viszont spoiler már tényleg romantikus. A két gyerek vonzódása egymáshoz szintén idillbe illő végkifejletet hoz, de az olvasó kedvtelve merül el ebben a világban, és izgul a boldog befejezésért.

Olvassunk minél több Mikszáthot (is)! Nagy mestere volt ő a meseszövésnek, ez a regénye is jó példája ennek.

dontpanic P>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Egy kicsit megijedtem, mert most nem ragadott úgy magával Mikszáth stílusa és bölcs humora, ahogy szokott – vagy ebben nem csillogtatja annyira az említetteket, vagy én kezdek kiábrándulni belőle. Ez utóbbi igen nagy baj lenne, szóval remélem, egyedi esetről van szó. (Bár eddig is voltak művei, amikért nem rajongtam annyira, pl. a novellái. Ez meg kisregény, ami majdnem novella, szóval biztosan erről van szó. :P)

Ez a történet egyébként a felszínen egy szép mese, amolyan shakespeare-i szerelmes vígjáték, egymásért küzdő fiatalokkal (bár csak az egyikük küzd igazán, és mindkettejük elég idegesítően menedzseli ezt a szerelem dolgot), „legfiatalabb királyfi” történettel (pedig nem is a fiatalabb testvér van a középpontban). Ez egy kedves kis történet, kedves kis szereplőkkel.

Viszont szerintem ez csak a díszlet ahhoz, amit Mikszáth igazán el akar mondani, be akar mutatni: azt, hogy milyen károkat okoztak ennek az országnak az oligarchák és leszármazottaik.
Szerintem a könyv igazi főszereplője igazából báró Inokay Gottfried, aki a cselekményben tulajdonképpen nem sok vizet zavar, viszont tökéletesen képviseli társadalmi osztályát: mindene a látszat, azt kell fenntartani a végsőkig, bármi áron, de ha már az is lehullott, akkor ott van a második legfontosabb érték, a büszkeség, amibe akár úgy is kapaszkodik a végsőkig, hogy annak a saját családja látja a kárát. És talán az sem véletlen, hogy a történet végefelé egy választáson is elindul, nem bármiféle társadalmi vállalástól motiválva, hanem ilyen „mentsük, ami menthető” alapon.
Felelősségtudata, képesítése, vagy éppen képessége szinte semmi, nem tudja kezelni azt a vagyont, illetve társadalmi szerepet, ami jutott neki, és ezek alatt a terhek alatt (amik nem feltétlenül kellene, hogy terhet jelentsenek) végül teljesen megtörik, vigyázni kell rá, óvni kell, mint egy kisgyereket, mint aki túl sok játékot kapott, és ettől a bőségtől teljesen összezavarodott.

Mikszáth szokása szerint végtelenül empatikusan és szeretetteljesen bánik a szereplőivel, Inokayra is elnéző, enyhén paternalisztikus mosollyal tekint, de azért érezzük mögötte a szigorú ítéletet, amit az ilyen Inokay-félék felett mond. És én megint csak azt mondom, hiányzik ma egy Mikszáth Kálmán, de nagyon.

1 hozzászólás
Habók P>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Kedves mese gyerekszerelemről, talált kincsről, félreismert gazemberről, elnyert boldogságról. És benne van – derűsen, mikszáhtosan a társadalomkritika a választásokkal, a dzsenti párbajokkal, a nemesi felsőbbrendűséggel és büszkeséggel. De csak olyan alig – ha az olvasó nem akarja, észre sem veszi.

4 hozzászólás
DTimi>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Kis habos-babos, harmatos mese mese meskete. Annyira jól esett olvasni. Méghogy nincsenek könnyed, mai diákoknak is olvasható klasszikusok.

>!
Osiris, Budapest, 2000
152 oldal · ISBN: 9633799384
ibelieveinmyshelf P>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Nagyon szerettem ezt a történetet. Nem is olvastam gyorsan, mert minden szavát élvezni akartam, kicsit visszarepített a Szent Péter esernyője világába, ami gyerekkorom egyik kedvenc meséje volt, de mégis más történet. Emberi, romantikus, meseszerű, de mégis gyönyörűséges. Mikszáth fantasztikus író, annyira szépen fogalmaz, csodálatosak a leírásai, a történetvezetése, a választékossága, minden.
Kedveltem a szereplőket, és bár sejtettem a végkifejletet, mégis érdeklődve olvastam, és együtt izgultam hőseinkkel. Tökéletes őszi olvasmány volt, pont jókor. Aki szereti a magyar szépirodalmat, annak mindenképpen érdemes elolvasnia ezt a gyöngyszemet.

OlvasóMókus>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Ha valaki nem értené, hogy mi a szépirodalom és miért szeretem a szépirodalmat, illetve mit lehet szeretni a klasszikus szépirodalmi művekben, akkor biztos, hogy azt javasolnám neki, hogy olvassa el ezt a könyvet és minden kérdésére választ kap. Egyébként is szeretem Mikszáth-ot, de ez a regénye különösképpen gyönyörűen van megírva. Szinte minden mondata egy remekmű. A története is egy kedves kis történet, de az írásmód és a stílus mindent visz. Mindenkinek csak ajánlani tudom A vén gazembert!

Dénes_Gabriella >!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Hiába jósolta a Moly-algoritmus, hogy 92%-ra fog ez tetszeni nekem… mert nem.
Egy naiv kis történet egy dzsentri családról, és az ő gyerekeik arany szívű jótevőjéről.
Igazán meg sem lepődünk, hogy a végén a báró spoiler sőt, spoiler. Sok benne a mesei, romantikus fordulat. Kicsit olyan érzés volt, hogy Mikszáth elindította a történetet, és egy darabig rendesen kidolgozta, a végét pedig jól összecsapta. Minden szálat olyan valószínűtlenül gyorsan zárt le, hogy az embernek szabályosan hiányérzete marad.

kolika>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

A rengeteg sok újonnan megjelenő könyv mellett néha érzem, hogy ideje visszanyúlnom a régiekhez is. Így esett választásom Mikszáth könyvére. Olyat választottam, amelyről anno nem tanultunk az iskolában, s nem is rémlik, hogy ezzel a művel eddig bármilyen összefüggésben találkoztam volna. A fülszöveg alapján tetszett meg a kötet, de sajnos éppen ez az, amivel egy kicsit elrontják a kiadók az olvasásra kedvet érző olvasó szája ízét. Sajnos, a fülszöveg tulajdonképpen elmondja az egész kötet fő cselekményét. Ennek ellenére nem bántam meg az olvasást, mert Mikszáth itt is megcsillogtatta szokásos stílusát, megismertetett szereplőivel. Vannak szerethető és kevésbé szerethető szereplői.
A könyv fő eseménye kicsit meseszerű. Sajnos a való élet azt mutatja, hogy aki lop, az nem azért teszi, hogy később visszaadja, s a való világban egyre kevesebb azon fiatalok száma, akik segítség nélkül jutnak ilyen gyorsan egyre feljebb a ranglétrán.
De Mikszáth olyan stílusban beszél ezekről, hogy hajlandó vagyok becsukni a fél szemem, s eljátszani a gondolattal, hogy akár így is lehet(ne).

ÁrnyékVirág>!
Mikszáth Kálmán: A vén gazember

Mikszáth úr, maga vén gazember, engem ismét becsapott, de egy percig sem bánom! Jövök én még a maga utcájába!


Népszerű idézetek

Cicu>!

– Ne féltsd még. Sőt azt mondom, nincs is tüdőbaja. Vagy ha van, abba se hal meg. Mert ahogy én ismerem, míg az én tüdőm megvan, addig ő nem a magáéval lélegzik.

opi>!

…és mikor már azt hitte volna a társadalom, hogy az oligarchák letűntek, századok óta alusznak a várromok alatti kriptákban, egyszerre megint szembe találja őket, csakhogy nem pánczélruhákban, sisakosan, de redingot-kabátban pénzintézetek élén, ahonnan lecsapnak a kis vagyoknokra, mint elődeik. Csak a forma változott – maguk az oligarchák megvannak. A világ haladása mindössze egy kis optikai csalódás.

4. oldal

Dénes_Gabriella >!

A báró Inokay-családnak a gazdatisztje volt Borly Gáspár, ütött-kopott öregúr, ezer ránccal az arcán.

(első mondat)

ppeva P>!

Mariska visszaszaladt, hogy ott legyen a megérkezés első perceiben. Mert a legnagyobb öröm is csak olyan, mint egy köcsög aludttej, hogy csak a tetején van egy kis vékony réteg tejföl.

Firoci >!

– Adj isten jó napot, Disznósy Mihály uram – köszöntött rá Borly. – Úgy látszik, önmagával beszélget kegyelmed?

Disznósy uram megrezzent, hátrafordult, de egy csöpp meglepetést se árult el.

– Hát azt teszem – felelte –, mert szeretek becsületes emberrel beszélgetni, aki tovább nem adja, amit mondok.

Nandi>!

Mert az életnek nem a tragikus botlásokból nőtt konfliktusai a legkeservesebbek, hanem azok a tűrhetetlenek, melyekbe csak úgy esetlegből ütődik bele.

Habók P>!

…(mert a hatalmaskodást csak egyszer kell megkóstolni, hogy rászokjék az ember: roppant jó íze van)…

Nandi>!

A szegénység talaján jobban és sűrűbben tenyésznek a virágok.

Zsucsima>!

Ha az emberek mindig eltalálnák, melyik úton menjenek, sok nagy bonyodalomtól kímélhetnék meg magukat.


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
L. M. Montgomery: Avonlea-i krónikák
Muhari Ilona (szerk.): Édes keserűség
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I–III.
Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
Zágonyi Mónika: Jég és gyöngy
Garai Ferenc: A pénz parancsol
Cathrin Smith: Vámpírhistória 2.
Zilahy Lajos: Halálos tavasz