A ​Noszty fiú esete Tóth Marival 434 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mikszáth ​Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című, 1908-ban megjelent regényének alapötletét hírlapi szenzáció szolgáltatta: a századfordulón egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. Miután az ifjú hölgyet ily módon „kompromittálták”, az apa látszatra beleegyezett a házasságba, az esküvő napján azonban külföldre küldte leányát, s a hozományvadász hoppon maradt. Az ilyen néven nem létező, de nagyon is valóságos Bontó vármegyében (ahova Mikszáth szerint „a francia forradalom szele még mostanáig sem fujt be") élő, szerteágazó rokoni kapcsolatokkal rendelkező Noszty család egy szépreményű sarja, Feri is hozományvadászatra indul. Ez a "vidám, könnyelmű, eleven, pompás lovas és nagy kártyás” ifjú ember előbb nyalka huszár hadnagyként egy dúsgazdag felvidéki polgárlány kezét akarja elnyerni, ám egy váltóhamisítás miatt el kell tűnnie a színről. Másodjára az Amerikából multimilliomosként hazatért Tóth Mihály leányára veti ki a horgot. A dologba be van… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1908

Tartalomjegyzék

>!
Kossuth, Budapest, 2015
502 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630980692
>!
504 oldal · ISBN: 9789633641804
>!
Kossuth, Budapest, 2011
496 oldal · ISBN: 9789630965163

48 további kiadás


Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Bubenyik · Báró Kopereczky Izrael Izsák · Noszty Ferenc · Kozsehuba Tivadar · Malinka · Noszty Vilma · Tóth Mari · Velkovics Rozália


Kedvencelte 46

Most olvassa 20

Várólistára tette 135

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

„Szerelemről szó sem volt
Ilyenekről nem dalolt a hold
Ha mégis megtettük volna
Minden, minden csak sírna „
A mai irodalom jó része, olyan mint egy három sávos autópálya, száguldasz előre, esetleg egy-két kanyar belefér, de szigorúan akkor ha jó előre ki van táblázva, jobbról-balról védőkorlát, hogy véletlenül se térj le az előre kijelölt útról. Igazából gondolkozni nem is kell, a lényeg az érzelmek, borzong, szeress, utálj, élvezd, de szigorúan olyan sorrendben ahogyan előre ki van találva, mert nem engedhető meg egy olyan skandalum, hogy a negatívnak leírt szereplő esetleges pozitív tulajdonságokkal fel legyen ruházva, ha netalán igen akkor ő lesz a bukott angyal karakter.
Ehhez képest Mikszáth megint bevitt az erdőbe, itt nincsenek előre eltervezett útvonalak, túráztunk egy jót, keveredtünk erre-arra. Használni kell a józan eszemet, felismerni olyan tényeket, mondatokat, amiket nem ver egy szerkesztő (piár manager) nagykalapáccsal a fejembe, miközben tátott szájjal csodálkozom, hogy a világ (benne az ember, főleg a kiváltságos réteg) szinte semmit nem változott százvalahány év alatt. Semmi más nem fontos mint a látszat, és a megtartására irányuló erőfeszítés, legyen az állás, pozíció vagy házasság. Mihályt nagyon bírtam, és végig igaz volt az öregnek. Lassú, csapongó, néha iszonyúan unom, ha jól belegondolok egy erős novellába bele lehetne a tartalmát sűríteni, de így többet tudok a korabeli szüretekről, a szolgabíró választásról és ezer dologról amire lehet sose lesz szükségem, de odakerült a fejembe, előkaphatom, ha mondjuk valahol róka ugatásáról hallok (Hanzin nagyot nevettem) akkor már tisztába vagyok vele, még zöld a szőlő.
Ez a könyv igazi kék túra, azért annyira nem szeretek kirándulni, hogy maximálisan elégedett legyek, kicsit kisebb távon több csillagot adnék. Kifáradtam, fáj a lában, mivel Pesti lány vagyok (és nem szoktam), gyorsan hazarobogok a mellékutakon, amiket a legjobban szeretek, nézni a tájat, de közben azért tempósan haladni a cél felé :)

2 hozzászólás
>!
Aurore
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

A könyvek kivárják az idejüket, türelemmel. Ha kell 25 évet is, vagy akár annál többet. Ennek a könyvnek épp 25 évet kellett rám várnia, ugyanis ennyi ideje kaptam meg év végi ajándékként „kiváló tanulmányi eredményemért, illetve példás szorgalmamért és magatartásomért”. Csakhát aztán vastag volt, meg ijesztően szép kötésű, meg nem is fogtam annyira fel annak idején az első oldalakat; meg aztán azt is tudtam, nem teljesen hepiend a vége, mármint olyan érelemben, hogy ez a Noszty fiú egy csaló-féle spoiler. Ma már azt gondolom: a lótúrót nem hepiend, hát nincs-e annál boldogabb vég, hogy valaki átlát a szitán és túljár annak az eszén, aki lépre akarná csalni?

Nekem pillanatnyilag Mikszáth a legjobb klasszikus magyar író, igaz, Jókaitól csak általánosban olvastam, annyira már nem emlékszem. Van itt kérem ember- és társadalomismeret, adomázgatás, humor, gúny és irónia, de líraiság is. Nagyon tetszett még a józan és becsületes Tóth Mihály alakjaspoiler. Tóth Mihály for prezident!

Nekem ez a könyv és úgy általában Mikszáth írásmódja csak hajszállal marad el színvonalban Tolsztojtól. Ha elmarad egyáltalán. De gustibus (et coloribus) non est disputandum.

>!
Európa, Budapest, 1992
504 oldal · ISBN: 9630754053
6 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth for President!!!!
Hihetetlen ez az író!
Könnyed, vicces, de ugyanakkor elmés olvasmányra vágytam, ezért vettem le a polcról egy Mikszáth kötetet, és nem okozott csalódást, mint soha máskor sem!
Magyarul: nagyon tetszett!!!
Nem értettem az elején, hogy mire az a sok mellékszál, hogy annyira késleltei Mari színrelépését, de ez azért tűnt zseniális megoldásnak később, mert egyrészt jobban megismertem a szereplőket, másrészt pedig, mert úgy éreztem, az író játszik velem, mint ahogy a könyv szereplői sem tesznek mást, mint játszanak egymással – vagyis próbálja ki-ki a maga kis csapdáját megalkotni, a maga kis trükkjeit, hogy ez által kicsalja a fekete gyöngyöket, vagy próbára tegye Tóth Mihály baratságát, stb.stb., szóval mindenki ügyeskedik és próbálja a másikat kijátszani – és UGYANÍGY vert át engem is, többször is az író a stílusával (azt hittem én is, hogy Tóth Mihály megbolondult, mikor hitelt és bizalmat adott a barátjának, mert olyan lekicsinylően írt róla Mikszáth is, persze, úgy, ahogy a közvélemény a barátról gonolkodott), a történetvezetésével, stb. Amúgy pedig eleven szereplőkkel találkoztam. Nagyon tetszett a vége! Nem tudom,mi lett volna jobb megoldás! És nagyon tetszett Mikszáth józan, paraszti bölcsessége, ami persze megint a köz bölcsessége – hihetetlen jó az is, ahogy a közvéleményt állandóan beleszövi a szövegeibe!
Vagyis, zseni volt ez a Mikszáth, és hihetetlen jó pillanatokat okozott nekem ezzel a könyvével (is)! :D

>!
Lady_L P
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Tökéletesen imádatos, fogamra való élvezet, a MEK hangoskönyvének a felolvasása meg egy kis habocska a tortán! Ez tényleg az a regény, amikor ülj le és hagyd, hogy az orrodnál fogva vezessenek a végeláthatatlan meséléssel. Semmi mai sablon, ahol érezni, hogy a biztos sikerre hajtott az író a jól bejáratott recepttel, ahol a szerkesztő megmondta, hogy minek hogy kell lennie, különben nem fog működni, itt senki és semmi sem fekete-fehér, pozitív vagy negatív, mint az igazi életben sem az, még ha a sok sablonregénnyel, sablonfilmmel, sablonzenével és sablonvéleménnyel ezt kezdjük is elfelejteni a mai világban. Fúj, mai világra köpködős vénasszony vagyok, aki annak örül, hogy nem lett nyálasan romantikus hepiend!:D Nem kell aggódni, van hepiend, csak nem olyan:)

10 hozzászólás
>!
Rushka
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Keserűség és gúny nélkül, a kioktató, tanító szándékot is elkerülve írni rossz dolgokról – Mikszáthot azért öröm olvasni nekem, mert megmutat minden rosszat, de ezt mégsem fordítja szomorúságba.
A Noszty fiú esete Tóth Marival is egy alapvetően szomorú történet, egyéni szinten is és általánosan nézve is. Szerelmi történet, de olyan, ahol a férfi hozományvadász, a legócskább trükkökkel hódítja meg a lányt, általánosabb szinten pedig tabló az urambátyám viszonyokban élő, a teljes életképtelenségig eljutott (magát már eltartani sem képes) dzsentrirétegről.
Ez az szomorú történet viszont éppen azért tud hatni, mert a lehető legkönnyedebben és legszórakoztatóbban van bemutatva. Már a cím olyan, mintha egy pletyka bevezetése lenne, a tényleges cselekményt szinte elbújtatják az egymást követő (tényleg vicces) anekdoták, a történet messziről kezdődik, rengeteg nem lényeges elágazása van, és igazából be sem fejeződik rendesen, alig tűnik a címadó szerelmi szál a legfontosabbnak.
A szerelmi szál kudarca sem tragikus, mert ebben a világban majdnem mindenki (minden ellentétes látszat ellenére) a teljes vereség szélén áll, a címszereplő Noszty Feri egyik adósságból a másikba menekül, de még a sikeres sógor, Kopereczky sorsa is a végsőkig ingatag. Az egyetlen kivétel Tóth Mihály, a maga erejéből meggazdagodott, Amerikát megjárt vállalkozó – alakja olyan erősen (bár emiatt egy kicsit sematikusan) megrajzolt, hogy a regény végén egymaga könnyűszerrel szétfújja a dzsentrivilág évek alatt megszőtt terveit.
De Tóth Mihály alakja nélkül is érezni lehetne, hogy ennek a világnak mennyire nincsen súlya, mai olvasóként persze nehéz elvonatkoztatni attól, hogy tudjuk, mi lett mindennek a vége, de enélkül is azt érezheti az ember a regény sok fordulatán, hogy azt utoljára lehetett következmények nélkül megúszni. (Az ember szinte szégyelli bevallani, hogy a nemzetiségi szavazók kizárása a nyelvtörvényről való szavazásról a megyei gyűlésben önmagában a könyv egyik legjobban sikerült vicces anekdotája, csakhogy sem akkor, sem azóta nem volt igaz az „önmagában”.)
Humor és egyéni boldogtalanság, humor és kiábrándult társadalomrajz – a humor igazi, a kiábrándultság meg nem keserű.

>!
KingucK P
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Érdekes szerelmi történet…
Ha már nem lenne foglalt a Külösös házasság cím… :D

Ebben az évben láttam szindarabként a történtet, így nem hagyhattam olvasatlanul a regényt :)
Ha belegondol az ember, mennyi hasonló cselszövésre lehet példa a történelemben házasságok terén minkét oldalról:
Az elszegényedett nemesi család sarja igyekszik olyan párt találni magának, akinek a vagyonával fent tudja tartan a rang követelte életszinvonalát vagy legalább a látszatát.
Itt viszont a másik oldalon nem egy olyan felkapaszkodott „újgazdag” családot találunk, aki minden áron nagyhírű nemesi családba szeretne beházasodni…
Itt kezdődik a bonyodalom…
A nagyon szimpatikus Tóth Mihálynak nem ez a célja…

A regény Mikszáthhoz híven tele van plusz nformációval, történet a történetben típusú adalékokkal, ezért a szindarabhoz képest jobban el tudtam merülni ebben a világban és jobban megértettem az indítékokat. :)

2 hozzászólás
>!
cseri P
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Kötelező olvasmányok polcáról levenni, lefújni róla a port, olvasni, igen hamar rájönni, hogy de hiszen ez még 15+ év múlva is zseniális, izgalmas meseszövés, friss humor, emberismeret. Mikszáth az élvonalban! 100 éve halott, és tessék, az év meglepetése.

>!
dre
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Jó sokáig tartott, mire a végére értem, de csak azért, mert hangoskönyv formában hallgattam, és így nagyon ritkán tudtam időt szakítani rá. Pedig bőven megérte!
Eddig is imádtam Mikszáthot, de ez a regény valami nagyszerű volt! Pont egy ilyen remekül felépített, kiterjedt, részletekbe menő könyvre volt szükségem. Nekem nagyon tetszett, hogy annyi szálon futott a cselekmény, hogy ennyire sok szereplőt vonultatott fel, és hogy nem fekete-fehérek voltak. Mindenki tele volt élettel, mindenkinek megvolt a maga szerepe, a maga gondolatai, mindenki teljesen életszerű volt. Olyan könyv ez, ahol nem lehet eldönteni, hogy kinek is „szurkoljunk”, mert nincsenek jók és rosszak, csak emberek.
Mikszáth szinte tapinthatóan mutatja be azt a kort, amelyben a regény játszódik, az emberek gondolkozásmódjától kezdve a dzsentrivilágon át egészen a politikáig. És mindezt annyira könnyedén, ítélkezés nélkül, humorosan, hogy az ember egy pillanatig sem esik ki a történetből, nem érzi vontatottnak a tempót, és nem kételkedik benne, hogy minden pontosan úgy van, ahogy az író megmondja, holott pontosan tudjuk, hogy a történet kitaláció, bár van bőven valóságalapja.
És a regény vége… Megmondom őszintén, nem erre számítottam. Szinte biztos voltam benne, hogy végül spoiler
Szóval engem teljesen megnyert magának ez a könyv. Nem tudok mást mondani.

5 hozzászólás
>!
tgorsy
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Néha KELL Mikszáthot olvasnom. Megnyugtat, kikapcsol, ellazít.
Mesél, csak mesél és mesél. De Jókai sematikus szentimentalizmusa és Móricz brutalitása nélkül.

6 hozzászólás
>!
Kovács_Heni
Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Én mondom nektek, mindig az ispánokkal van a baj. Főispán, viceispán, várispán – magyar klasszikusok esetén egykutya az összes, a korrupt és hatalommal visszaélő politikusok tökéletes mintapéldányát testesítik meg. Na,semmi komolytalankodás, mutassatok nekem csak egyetlenegy aprócska magyar regényt, amelyben az ispán nem elbizakodott, erőfitogtató, ellenszenves személy. Nincs ilyen, ugye? Az ispán mindig a becsületes magyar társadalmi osztály első számú ellensége.

A Noszty fiú esetét nagyon nehéz úgy értékelni, hogy az ember ne árulja el a végkifejletet, bizonyára ezért lövi le a molyos fülszöveg is mindjárt az első pár sorban a csattanót (figyelmeztetés: NE olvassátok el a fülszöveget, élményromboló). Elég annyit tudni, hogy adott nekünk egy dzsentri szépfiú, aki az egész számító, elszegényedő családjával együtt azon ügyködik, hogy magába bolondítsa a gazdag Tóth Marit, és megszerezze a lány hozományát, amit aztán utolsó forintig fel lehet élni – bálozás, hintók, palota, tudjátok, efféle úri huncutságokra vágynak, lehetőleg más pénzén. Tulajdonképpen nem is annyira hülyék, roppant találékonyan űzik ezt a kis játékot, és olyan szórakoztatóak, hogy Noszty Feri kivételével még utálni sem igazán lehet őket.

A regényt alapvetően két részre lehet osztani, Kopereczkyékre és Nosztyra, úgyhogy senki ne ijedjen meg, amiért Tóth Mari fel sem tűnik az első száz oldalon. A könyv címétől eltekintve eleinte úgy tűnik, mintha Kopereczky báró lenne a főszereplő, ami egyébként nem baj, mert halálosan szórakoztató azoknak, akik szeretik a kifinomult, gunyoros humort. Mikszáth bizony jót mulat az emberek gyarlóságán, és itt meg kell jegyeznem, hogy Kopereczky báró az alapvetően bukott ispán-jelleme ellenére nagyon vicces, márpedig vicces ispánokkal sem gyakran találkozunk a magyar irodalomban :)

Noszty Feri és Tóth Mari csupán a könyv második felében jutnak lényegi szerephez, és mintha kettévágták volna Mikszáth humorérzékét, a regény egyre szomorúbb lesz, itt már Kopereczky báró sem a régi, és a végén aligha támad kedve bárkinek is nevetni. Nincs tragédia, de lesújtó spoiler Noszty Feri az a szereplő, akit igazán utálni lehet, mert nemhogy nem vicces, hanem egyenesen unalmas is.

A könyvnek van egyébként egy nagyon érdekes pontja, ami már rámutat a felszín alatt zajló társadalmi változásokra, ez pedig Tóth Mihály beszélgetése Topsich gróffal és Palojtayval. A két derék lényegében azt mondja, a leány semmi más, csak portéka a húspiacon, van egy meghatározott kezdőára, és adott eseményektől függően nő vagy csökken az értéke. Mari kompromittálódott, ezért leesett az értéke, az apának meg örülnie kellene, ha túlad rajta és le tudja passzolni annak, aki kompromittálta (milyen érdekes, talán egy hete írtam értékelést Hardy Egy tiszta nő című regényéről, ott lényegében ugyanerről van szó, ha egy lány nemi kapcsolatot létesít valakivel házasságon kívül, akkor a társadalom szemében lebecsülendő, „értékcsökkent áru” lesz. Nevetséges). És Tóth Mihály, az apa, nem érti, mért lenne a lánya értékcsökkent, miért olyan fontos ez a „becsület”, miért kellene odadobnia szerencsétlent egy rossz férjnek, hogy hadd szenvedjen, ha már nem vigyázott jobban magára. Szereti a lányát, ezért nem is hajlandó még több szenvedést okozni neki, csakhogy a társadalom ne szólja meg. Egy kezdőlépése annak, hogy a társadalom véleménye egyre kevésbé fontossá válik az egyén boldogsága szempontjából. Ez is fejlődés.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

A tudatlanságnak csak egy takarója van – a nyelv; minek azt minduntalan mozgatni?

30. oldal, Második fejezet (Akkord Kiadó)

>!
Fay 

Valahogy mindég rendbe jönnek az eligazíthatatlan dolgok is.

Harmadik fejezet

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

…a szent házasságban csak eleinte vonzerő a csók, de a jó asztal az örökös kapocs a férj és feleség között. Az elválás is ágytól és asztaltól szól. Az ágytól még csak el lehet válni, de a jó asztaltól nagyon keserves.

Negyedik fejezet

>!
Frank_Spielmann I

…sok ember egybevéve sokkal ostobább, mint csupán egyetlen ember, ha nagyon ostoba is.

Kilencedik fejezet

>!
Gabriella_Balkó 

Kicsiny téglákból épülnek a nagy házak.

Huszonharmadik fejezet, 432. oldal (1954)

>!
Frank_Spielmann I

– Tessék záptojást venni, tekintetes uram. Leszállított ár! Darabja három krajcár!
– Hát a jó tojás hogy, Macskásné asszonyom? – kérdi Tóth Mihály, hátrafordulva az asszony felé.
– Az csak két krajcár.
– Ej, ej – fenyegeti meg tréfásan Tóth uram –, hogy lehet a jó tojásnál drágább a rossz tojás?
– Hja, az onnan van – feleli nevetve –, mert a jó tojásból csak csirke születik, a záptojásból ellenben kétfejű sas.

Kilencedik fejezet

1 hozzászólás
>!
Nandi

Gyalázatnak tartja a paraszt a kórházba való jutást: az akasztófán meghalni vagy a kórházban, egyforma szégyen, sőt az akasztófa még valamivel gavallérosabb, mert a király akasztatja fel az embert roppant ceremóniával (s az is csak valami), de az ispotály borzasztó, inkább pusztuljon el az illető a garádban, a lésza alatt!

>!
A_mordályos_nyul

– Mindjárt gondoltam, hogy pletyka lesz – botránkozott meg Velkovicsné. – Nemhiába mondom, hogy az Isten rosszul teremtette az embert, ki kellett volna mérnie a szavakat, mint a búzakalászba a szemeket, hogy ennyi és annyi jut egy-egy emberi nyelv számára, például egymilliárd szó, ha ezeket ledarálta az utolsóig, megdermedne a nyelv, és meg nem mozdulna többé, akkor aztán jobban meggondolnák az emberek, hogy mit beszélnek, s nem pazarolnák a szókészletüket üres, valótlan fecsegésre.
– Ó, szegény Zsuzsannám, akkor te már régen néma lennél – szavalta Velkovics úr nagy pátosszal

273. oldal, Tizenötödik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Szerb Antal: Utas és holdvilág
Závada Pál: Jadviga párnája
Szabó Magda: Régimódi történet
Jókai Mór: Az arany ember
Babits Mihály: A gólyakalifa
Németh László: Iszony
Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Kármán József: Fanni hagyományai
Szabó Magda: Az ajtó
Bródy Sándor: A nap lovagja