A ​lohinai fű és más elbeszélések 5 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

A ​millenniumi esztendő kiadványa! ; A Millenniumi Könyvtár sorozatban megjelent kötet a nagy palóc tucatnyi nevezetes elbeszélését tartalmazza. Az elcsábított lány motívuma Mikszáth több novellájában is szerepel. A szép falusi lányokat szívesen vitték az urak szeretőnek, akik azonban a gazdag élet ellenére is boldogtalanok voltak, sápadtan sorvadoztak, mint Az a pogány Filcsik című elbeszélés főszereplője, amelynek története szerint a megyei úr szeretőjévé lett lány beteg lesz. Egy kívánsága van, apját szeretné látni, aki azonban hajthatatlan, és végül csak akkor látogatja meg a lányát, amikor féltett kincsét, a szűcsipar remekét, bundáját annak szeretője ellopatja. Nagybeteg gyermekének látása azonban egyáltalán nem hatja meg, és a történet végén féltett bundáját egy koldusasszonynak adja. Az elfelejtett rab és a Bede Anna tartozása egyaránt a naív tisztaság együttérző példázata. Derűs színek ragyognak föl a szépasszonyokról, gyermekekről, és az ember hűséges társairól, az… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mikszáth Kálmán művei, A magyar próza klasszikusai

>!
Kossuth, Budapest, 2011
288 oldal · ISBN: 9789630965187
>!
Osiris, Budapest, 2000
174 oldal · ISBN: 9633798345
>!
Unikornis, Budapest, 1998
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634272452

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Habók P
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

A kötetben szereplő kisregények közül a Kísértet Lublón-t már valaha régen olvastam, de nem sok maradt meg belőle (valószínűleg gyerek voltam még hozzá). Most viszont maradéktalanul élveztem mindegyiket. Még ha magát a történetet nem is (pl. Ne okoskodj, Pista), de nyelvét, jelzőit, hasonlatait, régies szép szavait, humorát nagyon. És Mikszáth még krimit is nagyszerűt ír (A lohinai fű)!

>!
geucsa
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

Nem a történetek, hanem a nyelv szépsége és a hasonlatok lenyűgözőek.
Pl. a 180. oldalon lévőtől libabőrös lettem. Még soha nem volt ilyen, hogy egy hasonlat így hasson rám. Hihetetlen!


Népszerű idézetek

>!
Habók P

– Hány éves vagy öreg? – faggatta a főbíró.
– Makacs negyvenes.
– No, az még nem kor! – szólt közbe a jegyző, gyanúsan méregetve az öreget.
– Ej, úgy értem, hogy már tizenhat esztendő óta vallom magamat ennyinek.

A lohinai fű

>!
ajikarei P

– Adja, vagy nem adja két forintért? – hangzott a Kohl Mór eltéveszthetetlen hangja.
– Szemtelenség! – méltatlankodik a másik – hogy mer oly passzusért két forintot ígérni?
– Hogy merek? – rikácsolt a zsidó – Mert kalkulust csináltam. Nyolc forintért hagyja, biztos hát, hogy hatért odaadja; ebből gondolom, hogy megér négy forintot, és azért ígérek érte kettőt.

23. oldal, A lohinai fű: Eredeti egzisztencia (Kossuth Kiadó, 2011)

>!
Habók P

A bánatot azelőtt is olyanformán gyógyították, mint most. Akinek bánata volt, bort ivott, akinek sok bánata volt, sok bort ivott és meggyógyult. Albertus is a borban kereste a feledést. De a bor veszedelmes nedű is. Mikor Noé az első szőlőtőkét elültette, hiteles forrásokból tudjuk, megkeverte földjét egy oroszlán, egy birka és egy disznó vérével.
Azóta minden részeg emberen megérzik ez állatok valamelyike.

Galamb a kalitkában

>!
ajikarei P

A szolgabíráknak csak a tekintetes cím jár ugyan, de Sótony Mihály a négylovas famíliák közül való. Született úr, akinek csak úgy mellékesen jutott eszébe, hogy miután már meglehetősen ráunt az asszonyokra, valami más mulatságot keres magának: alispán lesz. De hát az ilyesmit csupa illedelemből mégis a főszolgabíróságon kell kezdeni, hogy előbb praxist szerezzen. Ámbár iszen meg van írva, hogy akinek az Isten hivatalt ád, ad annak észt is. Hát még akinek pénze van! Az meg már éppen tudományt is vehet magának.

9. oldal, A lohinai fű: Bevezetés (Kossuth Kiadó, 2011)

>!
ajikarei P

– A XIX-ik század nem mutat ilyet. A Pitavalban nincs párja. Én azt mondom, kedves öcsém, hogy maga az ördög gyújtogatja ezt a falut.
– Azzal pedig nem bír a vármegye – hebegte Hamar Gyuri.
– Csak vagy az ördög lehet ilyen ügyes, vagy…
– Vagy egy asszony.
– No, azzal meg nem hogy a vármegye, de még az ördög sem bír.

28. oldal, A lohinai fű: Árulkodó fonalak (Kossuth Kiadó, 2011)

>!
ajikarei P

[…] a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett ide talált egy németnél is nagyobb hatalom, a „Liberalizmus.” Az is úgy jött ide, hogy előbb megtanult röpülni.
…Világot borító szárnyait összecsapta fölöttünk, lehelete összevegyült a haza levegőjével, melyet ki magába szívott, elkezdett beszélni mint a mákonyivó, soha nem halott bolond, ábrándos eszmezagyvalékról, egyenlőségről, testvériségről. Fojtott lett a levegő, hogy elkezdett köhögni tőle a fél ország, mintha tüdővészben lenne.

140. oldal, A vármegye rókája, 1 Fejezet: Bevezetés (Kossuth Kiadó, 2011)

>!
Habók P

S a mi hősünk könnyelmű, bohó fiú volt, ha találkozott valakivel, akinek pénze nem volt, kölcsönnel kínálta meg, amiben egyébiránt nem vagyok bizonyos, mert az akkori írókból sehol sem látom, hogy az akkori emberek valaha pénzre is megszorultak volna.; ezek a régi jó lelkek hadakoztak, kalandoztak, lantot pengetének a várablakok alatt, hölgyek színét viselték karjaikon, s folytonosan jót tettek ügyefogyottakkal, szórták az aranyakat – de hogy honnan vették, arról nincs tudomásom.

Galamb a kalitkában

>!
ajikarei P

Az álomisten még a magyar királynál is erősebb. Kiverte őt a fejükből. Elbágyadva dőltek el, gyorsan mély álomba merülve, csak a pap tartotta még magát egy kicsit, s elkezdett diskurálni a kulaccsal.
Hm! Igazán hagyjalak már?Pedig még jóformán tele vagy. Ejh, nem iszom többet, már így is nehéz a fejem. Jó éjszakát, kulacska!
Moretti atyának úgy rémlett, mintha a kulacs, amint megkottyant, visszafelelné kedélyesen:
„Jó éjszakát, páterka!”
„Mit mondtál, kulacska?”
„Hogy kóstolj meg, páterka.”
„Isten neki, kulacska.”
„Hogy ízlettem, páterka?”
"Ne beszélj már annyit, mert Isten engem, egy kortyot sem hagyok benned. […]

65-66. oldal, A kis prímás (Kossuth Kiadó, 2011)

>!
ajikarei P

A herceg a lábával toppantott.
– Én vagyok-e az esztergomi érsek vagy nem?
– Mindenesetre az…
– Hát akkor én parancsolok.
– Igen, igen, de az bűn lenne.
– Feloldozom magam a bűntől.
("Ez kemény gyerek lesz valamikor" – dohogta magában Angelo.)
A páter közbeszólt, félig mosolyogva, félig szigorú arccal:
– Az nem lehet, kegyelmes uram. Önmagát nem oldozhatja fel a bűntől.

71. oldal, A kis prímás (Kossuth Kiadó, 2011)

>!
ajikarei P

A királyoknak minden sikerül. Igazán regeszerű az…
Egyszer egy királynak mi jutott eszébe? Talán nem volt pénze és nem kapott kölcsön sehonnan; kérdé a miniszterétől:
„Hát már most honnan vegyek pénzt?”
„Próbálja meg felséged az álmok országát.”
És onnan hozott pénzt. Ez volt a lutri.
Másszor egy királynak mi jutott eszébe? Annak sem volt pénze és talán már nem is volt mit eladnia, kérdé a miniszterétől:
„Bajban vagyunk; miből pénzeljünk ezután?”
„Keressen felséged a bajára gyógyfüvet.”
És a király megtalálta a dohányt.

72. oldal, A kis prímás (Kossuth Kiadó, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Bächer Iván: Utóíz
Gárdonyi Géza: Az én falum
Fekete István: Régi karácsony
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Tar Sándor: A 6714-es személy
Lázár Ervin: Tuvudsz ivígy?
Szöllősi Mátyás: Váltóáram
Kosztolányi Dezső: Beteg lelkek
Örkény István: „Rózsakiállítás”