A ​lohinai fű és más elbeszélések 7 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

A ​millenniumi esztendő kiadványa! ; A Millenniumi Könyvtár sorozatban megjelent kötet a nagy palóc tucatnyi nevezetes elbeszélését tartalmazza. Az elcsábított lány motívuma Mikszáth több novellájában is szerepel. A szép falusi lányokat szívesen vitték az urak szeretőnek, akik azonban a gazdag élet ellenére is boldogtalanok voltak, sápadtan sorvadoztak, mint Az a pogány Filcsik című elbeszélés főszereplője, amelynek története szerint a megyei úr szeretőjévé lett lány beteg lesz. Egy kívánsága van, apját szeretné látni, aki azonban hajthatatlan, és végül csak akkor látogatja meg a lányát, amikor féltett kincsét, a szűcsipar remekét, bundáját annak szeretője ellopatja. Nagybeteg gyermekének látása azonban egyáltalán nem hatja meg, és a történet végén féltett bundáját egy koldusasszonynak adja. Az elfelejtett rab és a Bede Anna tartozása egyaránt a naív tisztaság együttérző példázata. Derűs színek ragyognak föl a szépasszonyokról, gyermekekről, és az ember hűséges társairól, az… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Mikszáth Kálmán művei, A magyar próza klasszikusai

>!
Kossuth, Budapest, 2011
288 oldal · ISBN: 9789630965187
>!
Osiris, Budapest, 2000
174 oldal · ISBN: 9633798345
>!
Unikornis, Budapest, 1998
294 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634272452

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Széchenyi István

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Verhovina


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

Kicsit zavaró, hogy ugyanazon a címen többféle válogatás is itt jelenik meg, különböző tartalomjegyzékekkel. Az általam olvasott kötetben (Kossuth Kiadó, 2011) a következő elbeszélések/kisregények szerepelnek:
– A lohinai fű
– A kis prímás
– Farkas a Verhovinán
– A vármegye rókája
– Apró képek a vármegyéből
– Apró megyei történetek
Mikszáthot olvasni mindig öröm számomra. :)

2 hozzászólás
Dénes_Gabriella P>!
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

Érdekes olvasmányélményt nyújt a könyv, és igen, a 4,5 csillag az egy nagyon jóindulatú pontozás, az írások a 2,5–4,5 csillag közé eső tartományban mozognak. Az olvasás utáni összhatás mégis eléri a 4,5 csillagot. Kicsit meg is lepődtem, ugyanis a Kossuth-féle életmű-sorozat egyik-másik kötetében már csalódtam, sajnos.
Minél többet olvasok Mikszáthtól, annál biztosabb vagyok abban, hogy mi nem rezgünk egy hullámhosszon. Értékelem a műveiben rejlő gondolatokat, ugyanakkor valahol viszolygok is tőle. Például az e kötetben lévő Farkas a Verhovinán egy briliáns alkotás – lehetne. Mind az ötlet, mind a kivitelezés szerintem nagyon jó, és akkor jön az a fennsőbbséges magyar kiszólogatás – ami a korban természetes volt, persze –, illetve a nőkhöz való viszonyulás, és ez nekem máris elég ahhoz, hogy keserű szájízt érezzek. Mondom még egyszer, tudom, hogy a korban oly bevett eljárásokkal találkozom a mű lapjain, de attól még egyáltalán nem tetszik, és nem is tudok ettől eltekinteni.
A kötetben lévő alkotások mindenike amolyan mikszáthos alapállásból indít, és én felfedezni véltem némi jó palócos hangot is. A művekben rejlő helyzetkomikumok, társadalmi reflektások, fricskázások nagyon tetszettek; főleg azért, mert stílusosan történtek. Azt hiszem, manapság sem ártana valaki, aki mer ilyen kritikus lenni, hátha meglátnánk magunkat a görbe tükörben.

Habók P>!
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

A kötetben szereplő kisregények közül a Kísértet Lublón-t már valaha régen olvastam, de nem sok maradt meg belőle (valószínűleg gyerek voltam még hozzá). Most viszont maradéktalanul élveztem mindegyiket. Még ha magát a történetet nem is (pl. Ne okoskodj, Pista), de nyelvét, jelzőit, hasonlatait, régies szép szavait, humorát nagyon. És Mikszáth még krimit is nagyszerűt ír (A lohinai fű)!

geucsa>!
Mikszáth Kálmán: A lohinai fű és más elbeszélések

Nem a történetek, hanem a nyelv szépsége és a hasonlatok lenyűgözőek.
Pl. a 180. oldalon lévőtől libabőrös lettem. Még soha nem volt ilyen, hogy egy hasonlat így hasson rám. Hihetetlen!


Népszerű idézetek

Habók P>!

– Hány éves vagy öreg? – faggatta a főbíró.
– Makacs negyvenes.
– No, az még nem kor! – szólt közbe a jegyző, gyanúsan méregetve az öreget.
– Ej, úgy értem, hogy már tizenhat esztendő óta vallom magamat ennyinek.

A lohinai fű

ajikarei P>!

– Adja, vagy nem adja két forintért? – hangzott a Kohl Mór eltéveszthetetlen hangja.
– Szemtelenség! – méltatlankodik a másik – hogy mer oly passzusért két forintot ígérni?
– Hogy merek? – rikácsolt a zsidó – Mert kalkulust csináltam. Nyolc forintért hagyja, biztos hát, hogy hatért odaadja; ebből gondolom, hogy megér négy forintot, és azért ígérek érte kettőt.

23. oldal, A lohinai fű: Eredeti egzisztencia (Kossuth Kiadó, 2011)

Habók P>!

A bánatot azelőtt is olyanformán gyógyították, mint most. Akinek bánata volt, bort ivott, akinek sok bánata volt, sok bort ivott és meggyógyult. Albertus is a borban kereste a feledést. De a bor veszedelmes nedű is. Mikor Noé az első szőlőtőkét elültette, hiteles forrásokból tudjuk, megkeverte földjét egy oroszlán, egy birka és egy disznó vérével.
Azóta minden részeg emberen megérzik ez állatok valamelyike.

Galamb a kalitkában

ppeva P>!

Régi történet már ez. Egészen más idők jártak, más emberek uralkodtak. Élő ember már alig emlékszik arra a boldog korra, mikor egy váltógaras volt a bor iccéje, mikor az volt a legjelesebb szónok, ki a legnagyobb bunkós bottal jött a megyegyűlésre, a legtekintélyesebb férfiú, kinek legkülönb tajtpipa lógott a szájában, s az tartatott a legszabadelvűbb hazafinak, aki legszebben fütyölte a „Rákóczi-nótát”.

139. oldal, A vármegye rókája

ajikarei P>!

A szolgabíráknak csak a tekintetes cím jár ugyan, de Sótony Mihály a négylovas famíliák közül való. Született úr, akinek csak úgy mellékesen jutott eszébe, hogy miután már meglehetősen ráunt az asszonyokra, valami más mulatságot keres magának: alispán lesz. De hát az ilyesmit csupa illedelemből mégis a főszolgabíróságon kell kezdeni, hogy előbb praxist szerezzen. Ámbár iszen meg van írva, hogy akinek az Isten hivatalt ád, ad annak észt is. Hát még akinek pénze van! Az meg már éppen tudományt is vehet magának.

9. oldal, A lohinai fű: Bevezetés (Kossuth Kiadó, 2011)

ajikarei P>!

– A XIX-ik század nem mutat ilyet. A Pitavalban nincs párja. Én azt mondom, kedves öcsém, hogy maga az ördög gyújtogatja ezt a falut.
– Azzal pedig nem bír a vármegye – hebegte Hamar Gyuri.
– Csak vagy az ördög lehet ilyen ügyes, vagy…
– Vagy egy asszony.
– No, azzal meg nem hogy a vármegye, de még az ördög sem bír.

28. oldal, A lohinai fű: Árulkodó fonalak (Kossuth Kiadó, 2011)

Dénes_Gabriella P>!

– Jancsi fiam! Nem szeretem, ha koldusnak nézik a cselédemet. Miért nem jársz tisztességesebb ruhában?
– Nem telik, nagyságos uram. Nagyon szegény ember az édesapám.
– Hát a magad bére mire való?
– Azt másra szoktam elkölteni.
– Mire?
A legény fülig elpirult erre a kérdésre, és kénytelen volt igazat mondani.
– Könyvre, nagyságos uram!

Ami a lelket megmérgezi

ppeva P>!

Minden másképp volt. Az ország összes évi irodalmát meg lehetett olvasni nyolc garason a „Kassai kalendáriom”-ból, már ti. aki olyan bolond volt, hogy nemcsak megvette, hanem tetejében még el is olvasta.

139. oldal, A vármegye rókája

ajikarei P>!

[…] a német nem is akadt ránk, hanem ahelyett ide talált egy németnél is nagyobb hatalom, a „Liberalizmus.” Az is úgy jött ide, hogy előbb megtanult röpülni.
…Világot borító szárnyait összecsapta fölöttünk, lehelete összevegyült a haza levegőjével, melyet ki magába szívott, elkezdett beszélni mint a mákonyivó, soha nem halott bolond, ábrándos eszmezagyvalékról, egyenlőségről, testvériségről. Fojtott lett a levegő, hogy elkezdett köhögni tőle a fél ország, mintha tüdővészben lenne.

140. oldal, A vármegye rókája, 1 Fejezet: Bevezetés (Kossuth Kiadó, 2011)

ajikarei P>!

A királyoknak minden sikerül. Igazán regeszerű az…
Egyszer egy királynak mi jutott eszébe? Talán nem volt pénze és nem kapott kölcsön sehonnan; kérdé a miniszterétől:
„Hát már most honnan vegyek pénzt?”
„Próbálja meg felséged az álmok országát.”
És onnan hozott pénzt. Ez volt a lutri.
Másszor egy királynak mi jutott eszébe? Annak sem volt pénze és talán már nem is volt mit eladnia, kérdé a miniszterétől:
„Bajban vagyunk; miből pénzeljünk ezután?”
„Keressen felséged a bajára gyógyfüvet.”
És a király megtalálta a dohányt.

72. oldal, A kis prímás (Kossuth Kiadó, 2011)


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Régi karácsony
Gárdonyi Géza: Mai csodák
Gárdonyi Géza: Kék pille
Kosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjai
Móricz Zsigmond: Tyúkleves
Gárdonyi Géza: Pöhölyék
Babits Mihály: Karácsonyi Madonna
Ambrus Zoltán: A gyanú
Jókai Mór: Az egyhuszasos leány, Száz leány egy rakáson és egyéb elbeszélések