A ​lohinai fű / A két koldusdiák / A beszélő köntös 3 csillagozás

– Vakard meg, fiam, egy kicsit a talpamat!
A jegyző még azt is megcselekedte. (Ha az egy éven alóli gyerek olyan nagy úr, mint egy király, akkor a száz éven felüli aggastyán csak olyan szent lehet, mint egy pápa.)
Az apó arcán sajátságos kéjérzet tükröződött a vakargatás alatt: az ajkszélei olyanformán mozogtak, mintha mosolyogna, megszűnt pislogni, és az egyik kezét olyan édesdeden rázogatta, mint a bárány a lábát, mikor sót nyal.

A lohinai fű - A mindentudó Hrobák

Még élemedettebb nőszemélyeket is majd kilelt a hideg; szerettek volna mérkőzni – biz isten olyanok, akiket Szegeden megégetnének.

A beszélő köntös - Negyedik fejezet

Ámbár iszen meg van írva, hogy akinek az isten hivatalt ád, ad az annak észt is. Hát még akinek pénze van! Az meg már éppen tudományt is vehet magának.

A lohinai fű - Bevezetés

Tereskey Márton a legkitűnőbb vizsgáló talentum hírében állott, sokat tapasztalt, nagy megfigyelő tehetsége volt és ötletei. Ő sütötte ki a híres Maszlaghy-hamisítást is. Pompásan tudott beszélni az emberekkel az ő nyelvükön, kedves, behízelgő hangon, amivel aztán megejtette a legmakacsabbat is. Valószínűleg sokra vitte volna (híre járt egyszer, hogy Pestre viszik a rendőri ügyek élére), ha némely róla szállongó anekdota tönkre nem teszi a jó hírnevét. Azt mesélték ugyanis, hogy a keresztkérdésekben a legkiválóbb (ami megyei értelemben annyit tesz: piff jobbról, puff balról keresztbe), és hogy szívesen engedi magát informáltatni. Mikor a rápolti kovács egy borjút hozott neki ajándékba, ráripakodott nagy dühösen: »Minek néz kend engem? Hát én szoptassam ezt a borjút? Nem tudta kend az anyját is behozni?«

A lohinai fű - Bevezetés

Elindultak egy reggel, maguk mellé véve Hamar Gyurit, a rövidlátó írnokot, aki arról volt nevezetes, hogy amit a kezével írt, azt az orrával eltörölte.

A lohinai fű - Bevezetés

– Csak vagy az ördög lehet ilyen ügyes, vagy…
– Vagy egy asszony.
– No, azzal meg nem hogy a vármegye, de még az ördög sem bír.

A lohinai fű - Árulkodó fonalak

Aztán azért is jó volt, mert Dobos néninek nagy örömet okozott a hizlalás. Minden szenvedélye az volt, hogy ami a keze alá jut, legyen akár malac, akár diák, az ott színt és húst kapjon.

A két koldusdiák - I. fejezet Dobos néni és diákjai

Hanem ha a nap fele részében azzal foglalkozott a nemzetes asszony, hogy mindenkinek keserűséget okozzon, a nap másik részét meg éppen abban töltötte, hogy mindenkit kiengeszteljen. Így volt neki egész napra való dolga, hogy soha el ne unhassa magát.

A két koldusdiák - I. fejezet Dobos néni és diákjai