A ​két koldusdiák 85% 119 csillagozás

De régen is olvastam utoljára Mikszáth Kálmántól! Azt hiszem több klasszikust kellene olvasnom a jövőben. :)
Ez a kötet viszonylag rövid sajnos, mégis olyan szinten bele tudtam magam élni a történetbe, hogy nehezen térek magamhoz most.
A cselekmény a 17. században kezdődik és a 18. században fejeződik be. Volt egy-két pontatlanság (pl. nem igazán öregednek a szereplők csak minimálisan, hiányzott a bővebb leírás és az évszámok), de ha azt nézem, hogy ez egy ifjúsági regény tanító célzattal megírva, akkor persze nem rovom fel ezt.
A történet két fiúról szól, akiknek igen kalandos az élete. Néha szerencse kíséri útjukat, máskor meg nem, ezt a kutyájuk színe is szimbolizálja. spoiler.
Kár, hogy nem volt kötelező olvasmány anno nekünk, biztosan élveztem volna. :)

Mindenképpen többet kellene olvasnom Mikszáth Kálmántól, hisz számomra egy szép és kedves, néhol szomorú magyar népmese. Két koldussá vált diák életét vezethetjük nyomon, az elmaradhatatlan 17. századi Magyarország korhű bemutatásával. Veres Laci és Veres István életét hol a szerencse, hol a balszerencse kíséri. Életútjuk nyomán kapunk az életbölcsességekből is jócskán, mint a Mátyás király meséiből.
Az író írásmódja, szóhasználata engem személy szerint magával ragad; kalandos, néhol vicces, néhol szomorú, de mindenképpen olvastatja magát.

Bevallom őszintén, ez nekem kimaradt, vagy olyan régen olvastam, hogy elfelejtettem.
A 60 éveseknél előfordulhat ilyen . :))
Szeretek ilyen régi könyveket is olvasni, főként a nyelvezete és a történelmi háttér miatt.
No meg sokkal többet mond a hűségről, a testvéri szeretetről, többször szól közbe a lelkiismeret.No meg a hűséges kutyák….
Jöhet a többi Mikszáth könyv!

Igazi kis gyöngyszem Mikszáth-tól, hiszen minden stílus elem bele van szőve, ami egy igazán izgalmas, letehetetlen olvasmányhoz kell. Népmesei elemekkel, mondanivalóval átszőtt művet kapunk : két jobbágysorból származó fiú megpróbáltatásairól, szerencséjük kereséséről és alakításáról és az útjukat övező szeretetről, hősiességről, barátságról, ragaszkodásról, példamutatásról, célra tartásról. Mindeközben Mikszáth is újfent megcsillogtatja anekdotázó kedvét ezúttal történelmi háttérbe helyezve. Az anekdotikus történetek között zajló cselekményekben az 1600-as évek közepétől az 1700-as évek elejéig gondosan, a történelmi precizitásra ügyelve vannak felsorakoztatva a híres történelmi alakok is.A két testvér is két jól megformált, pozitív karaktertípust képvisel: Veres Pista, a hős kiváló tulajdonságaival, testi erejével kiemelkedik és célt ér, míg Veres Laci eszével, furfangjával halad célja felé és megmutatja, hogy milyen nehéz becsületesnek maradni a legnehezebb időkben is és megtalálni a helyes utat. Mikszáth rokonszenvvel, szerető odafordulással ábrázolja a szegényebb, gyengébb szereplőket, míg az élősködőket nem fél kigúnyolni. megmutatja ez a történet, ha a szegénysorból származó szereplőnek helyén van a szíve és az esze és megfelelő lelki ereje van elviselni a nehézségeket, akkor van esélye célt érni, felülemelkedni. Erre pedig korszaktól, országhatártól , vallástól és mindenféle ideológiától függetlenül nagy szükség van. A fordulatokban gazdag mesélőkedv és a nyílt, őszinte, egyenes bíráló szándék mint ami Mikszáth stílusát jellemzi mindig népszerű tud lenni.

Igazi kaland történet magyar módra a kuruc és labanc időkből mesei elemekkel átszőve, azért realisztikusabban, mint a János vitéz. Két testvér szerencsétlen gyerekkorból kalandokkal teli fiatal felnőttkorát követhetjük végig, van ahol elválnak az útjaik, néhol hátráltatják egymást, de inkább segítik.
Egy élmény volt ez a rövid történet, főleg, hogy sok olyan helyszínen játszódott, ahol már jártam, vagy a környékén laktam.

Örök kedvencem, meg se tudom számolni a két kezemen, hányszor olvastam már :-D Rövid, velős, gyönyörű kis történet a két testvérről és a két kutyáról, melyek szerencsét avagy balsorsot hoznak. Imádom a történet humorát, kezdve Dobos nénivel:

„Azt lehetett volna hinni felőle, aki felületesen ösmerte, hogy egy kiállhatatlan sárkány. Már korán reggel elkezdődött a háznál a rettenetes patália; legelsőbb Dobos bácsit szidta össze, kivel szörnyen rosszul bánt, sokszor megfogta, és kigurította az ajtón, egyszer ott esett össze a küszöb előtt, de ő ezt mind eltűrte, felkelt nagy nyugalommal, leverte a port ruháiról, s besompolygott a boltba nagy dörmögéssel. – No, megállj, asszony!… mert végre is én vagyok a te urad; kezemben vagy, megállj! Ezer szerencséd, hogy bennmaradtál! Úgy tett Dobos bácsi, mint Scipio, ki midőn átevezett a tengeren Afrikába, s a parton megbotolván elesett, mégis úgy kiáltott fel kevélyen: »Afrika földje, erősen tartalak!« Mikor a férjével végzett, a szolgálókkal kezdett zenebonát csinálni, valamennyit megverte, vagy legalább sírásra fakasztotta. Azután nagyharagosan berúgta lábával a diákcellákat, és besüvített: »Válóra, gyerekek!« Jó szíve volt, de már a stílusából nem engedett. Ezt a mai debreceni kosztoló asszonyok már így fejezik ki: »Tessék reggelizni jönni.« (A szép szó olcsóbb lett azóta, de a hús drágább.) Hanem ha a nap fele részében azzal foglalkozott a nemzetes asszony, hogy mindenkinek keserűséget okozzon, a nap másik részét meg éppen abban töltötte, hogy mindenkit kiengeszteljen. Így volt neki egész napra való dolga, hogy soha el ne unhassa magát.”

Aztán ott a medvesztori, hát én azt hogy imádom! :-D

„Mikor Erdélybe átjöttem a Királyhágónál, majdnem egy évig tartózkodtam ott az erdőben a szénégetők közt. Egyszer bolyongva csörtetést hallok, s a bokrok sűrű gallyain át két fényes villogó szemet pillantok meg. Összeborzadtam, medve volt. A halálos rettegés fogott el, mert nemhogy fegyver lett volna nálam, de csak egy bicska sem. Egy tisztás közepén állottam, s a mackó, mihelyt kilépett a bozót közül, megpillantott és felém lépdelt. Első dermedtségemben semmi sem jutott eszembe, önkénytelenül futni kezdék. Szerencsére széles szakadék szelte keresztül a tisztást, s egy, a vihar által valamikor kitépett fa keresztül volt dőlve az óriási mélység fölött. – Meg vagyok mentve! – kiálték fel. Hiszen csak a túlsó partra kellett átfutni, s alátaszítani a fát, a medve nem jöhet oda. Így is lett, a mackó utánam rohant, fogvicsorgatva bár, tehetetlenül kellett megállnia a parton. Én a recsegő faderekon lépkedve, már mentve hittem magamat, midőn borzadva látom, hogy a túlsó parton is egy medve vár. Képzeljék, uraim, a helyzetet!… – No, és mi történt aztán? – kérdék és lélegzetelfojtva hallgatták. – Istennek ajánlottam a lelkemet… – De hát a medvék mit csináltak? – Hát mit csináltak volna? Megfogtak és megettek.”

És még ilyen apróságok:
„Dicsvágyó, gonosz ember, akit gyűlöltek a polgárok, s mikor a tanácskozások folytak a városházán, hogy miként kellene fogadni a császárt, úgy, hogy meg legyen lepetve, a népnek is öröme legyen, és sok pénzbe se kerüljön, fölszólalt az egyik bátor magyar polgár: – Ezen plánumhoz képest, uraim, a legcélravezetőbb lenne, ha polgármester uram őkegyelmét fölakasztanák a váci-kapura, ahonnan őfelsége jönni fog; elérnénk mindent, mert őfelsége nagyon meg lenne lepetve, a nép roppant örülne neki, és nem is kerülne sok pénzbe.”

:-D

Szóval aki kalandra, humorra, magyar virtusra vágyik, ne habozzon, elő ezzel a történettel, nem fog csalódni! :-D

Eddig is nagyon szerettem Mikszáth Kálmánt, és ez bizony folytatódni is fog!
Sajnáltam a két árván maradt fiút, de szerencsére nem csak én, hanem Dobosné is.
Debrecen különösen a szívem egyik csücske, így különösen kedvesek számomra az itt játszósó történetek.
Mikszáth ízes, régi szép magyar nyelve jó lenne, ha örökre fenn maradna.

Nem emlékszem középiskolai éveimben kellett-e olvasni, avagy sem – bár itt-ott ismerős volt a történet – nem emlékszem pontosan. Most viszont tetszett, szeretek történelmi témájú könyveket olvasni. Jó volt olvasni a magyar kuruc-labanc időszakról. Tele gyönyörű mondatokkal, rengeteget tanulhatunk a hűségről, a lelkiismeretről, a testvéri szeretetről, az önfeláldozásról.

Kedves történet két testvérről, akik szegény debreceni diákból hol kuruc, hol labanc vitézek lesznek, de végül Rákóczi hű katonáiként válunk meg tőlük. Ifjúsági regény, kalandregény, mesés és valós elemekkel, romantikával, szerelemmel fűszerezve. Érdekes, mikszáthi nyelvezet, könnyen olvasható, fejedelmek, grófok, úrikisasszonyok és két kutya is színesíti a történetet.

Ezt a történetet még nem olvastam Mikszáh Kálmántól. Pedig szeretem ezeket a klasszikus regényeket. A két árva fiú történetét kísérhetjük végig. Mi mindenen mennek keresztül két kutyával. Igazi ifjúsági regény a kuruc-labanc időkből. Szerettem olvasni.