A ​jó palócok 124 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok Mikszáth Kálmán: A jó palócok

A ​művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" – írja az előszóban Kaiser László. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiakban (1880) a népélet tragikus és művészi szemlélése Arany János balladaköltészetéhez hasonlítja Mikszáth stílusát, akit a legnagyobb magyar írok sorában tartunk számon. A jó palócok (1881) kis történetek tudatos kompozíciójából áll össze. Számos forrásból eredő, több helyszínhez köthető valós történetek (zsánerképek) szerveződnek ciklussá a kötet lapjain, azt az írói meggyőződést sugallva, hogy a halál nem egyenlő a pusztulással, de azt is, hogy a sors független az emberi akarattól. A palóc történetek gyűjteménye a romantikus népiesség záró darabja. Hősei: Olej bacsa és Lapaj, a híres dudás, Bede Anna és a pogány Filcsik feledhetetlenek. Történeteiknek babonás modernségét Mikszáth a józan megfigyelés, a csaknem pozitivista… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1882

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar könyvtár

>!
Adamo Books, 2016
130 oldal · ISBN: 9789633878484
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878491

4 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
joopsy P
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Hangoskönyvben hallgattam gyaloglás közben. Mikszáth fantasztikus író, Mészáros Zoltán pedig csodálatosan adta elő a történeteket.
Valamikor újraolvasom, de akkor már könyvként.

2 hozzászólás
>!
robinson P
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Sok kis apró életmese, kincsek, magyaros hangulat egy elmúlt, letűnt világ csodáiról, embereiről.
Viccesen szomorúak, életpillanatokat mesélnek el ezek a novellák. Cukri bárány a mai napig itt van velem, sok egyéb történet szereplőivel.

3 hozzászólás
>!
Solymár_András IP
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Erősen foghíjas műveltségem igyekeztem kicsit sminkelni ezzel a kötettel, kisebb-nagyobb sikerrel. Megvallom őszintén, nem szolgált túl nagy örömömre az olvasása, de hát dolgozni se szeretek oszt láss csodát, két munkahelyem van.

Kicsit az az érzésem, hogy Mikszáth a magyar Hemingway, a maga magyaros módján, ám egy nagy különbséggel. Hemingway azt mondta, hogy ő az olvasás örömééért ír, bármit lát bele a kedves olvasó, azt magával hozta. Mikszáth mester írásaiban is sejtenék valami hasonlót, ám míg előbbi novellái, történetei olyanok akár egy szűz mező, az utóbbi azért hagy nekünk egy istenes csapást, hogy merre is kéne menjünk, mi olvasók, hogy meglássuk, mit mondani akar.

Ezt a szerzői hiúságot, melyben oly sokan vagyunk vétkesek, úgy tűnik nem tudta a mester legyőzni, legalábbis ebben a gyűjteményében. Mert hát ki tudná jobban, mit kell üzenni az olvasónak, mint az író?
És itt jönne be a szakmai alázat, hogy nem, mi iróként nem tudunk többe az olvasónál. Nekünk csatornázni kell azt, amit ő hoz. De hát, ez fenemód ördöngös praktika, bizonyosan vannak még mások, én csak Hemingwaynél láttam ezt ezidáig.

Na de a messzmenő gondolatokat és a hozzánemértésem önkényes, gusztustalan mutogatását félretéve beszéljünk egy kicsit a műről is. Kis, letisztult, életképek, melyek nem mentesek az élet kegyetlenségétől, vagy az isteni igazság agresszív magamutogatásától.

Ezek a jó palócok nem is annyira jók és nem is annyira palócok, mintsem emberek. Egyszerűen emberek, kik kínlódnak, vágyakoznak, próbálkoznak és tévednek. S tudjátok mi a csodáaltos ebben? Hogy ez elég. Nem kellenek sárkányölő nagy hősök, nem kellenek hegyről legördülő seregek, nem kellenek világmegváltó politikák, hogy az élet egész legyen, drámai, fájdalmas, vagy épp csodás. Elég egy olló, elég egy bárány, elég egy csók, vagy egy orvosságos üveg.

Mikszáth remekül ír, minden szónak helye van, funkciója van, lélekfestészete csodálatos, de mégcsak a testet sem hanyagolja el. Egész életeket mesél el pár oldalon, hibákat teremt, vagy javít ki. Elképesztő, hogy MENNYIRE tud írni ez az ember. Büszkeséggel tölt el, hogy a nyelvemen alkotott.

Amúgy untam.

7 hozzászólás
>!
Roszka
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Olyan szépen tudott írni, lélekbe markolón. Ezek a rövid kis történetek annyi mindent elmondanak, az emberről, a nyomorúságokról, apró örömökről, bánatról, szinte mindegyik egy rövid regény.
A néhai bárány – t olvasva, rá is döbbentem, miért nem szerettem Mikszáth-ot. Én ezt nagyon zsenge-lelkű koromban már olvastam, annyira a szívemre vettem, hogy utána sokáig sírtam, hiába mondták, hogy ez csak egy kitalált történet, vagy mese. Valahogy az rögződött, hogy nem akarok ilyeneket olvasni. Érdekes dolog a tudatalatti!
Remélem a lelkem már erősebb, olvashatom újra Mikszáth-ot!

>!
ggizi P
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Egy újabb anno kihagyott, majd felnőtt fejjel pótolt kötelező, amit gyanítom, ezerszer jobban élveztem most, mint ahogy akkor tettem volna. Nagyon tetszett Mikszáth nyelvezete és az a kis palóc közeg, amit megmutatott. A régmúlt idők keserédes hangulata nagyon jólesett most a lelkemnek.

>!
h_orsi P
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Ezek a pici novellák olvastatják magukat. Nekem inkább azzal volt a bajom, hogy sok hasonló volt és egyszerűen muszáj volt táblázatot készítenem belőle, hogy dogánál tudjam, hogy melyikben ki csal meg kit :'D

11 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Már többször is kinyilatkoztattam, hogy Mikszáth nem a szívem csücske, nem is beszélve a jó parasztembörökről. Nem, nem vagyok városi sznob, teljesen át tudom érezni a tehénbőgős valóságot. Nyilván nem is vártam, hogy tetszeni fog, de azért nem volt olyan rossz, mint amire számítottam. Tetszett, hogy néhány szereplő több novellában is feltűnik, és ettől valamennyire összefüggenek egymással. Bede Erzsiről pl. elég sokat megtudunk.
Viszont meglepetésként ért, hogy némelyik mennyire durva. Már eleve az elsőtől sokkot kaptam (A néhai bárány), mert úgy emlékeztem, hogy happy end, de az utolsó történethez képest ez semmi. Nem is értem, hogy lehet ilyen durván befejezni egy könyvet. Vagy csak egy ártatlanul induló sztorit. Szóval elismerem, hogy Mikszáth elég merész volt, és ez jót tett neki, mert volt egy-két egész jó történet. Nem, nem a bárányos, azt már örök időkig utálni fogom, mert összetörte az ábrándképemet. A boszis kifejezetten tetszett, egész darkos volt. :D

1 hozzászólás
>!
Lynn
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Ez de jól esett a lelkemnek!
Mikszáth annyira szépen ír, annyira kifejező! Csak ömlengeni tudnék róla legszívesebben beidézném az egész könyvet és a novellákról is, még akkor is, ha tele van szomorúsággal – mind a szerelemről, a szeretetről szól, de úgy, hogy az embernek összeszorul a szíve, ha belegondolja magát a szereplők életébe, helyzetébe.

A települések, ahová Mikszáth elhelyezi a palócait teljesen valósnak tűnnek, pedig nincsenek is a térképen. De talán pont emiatt is történhetnének bárhol ezek az események. A palócok tele vannak hiedelmekkel, babonákkal, és ez körülöleli az életüket. És ezzel be is szorítja őket, megbélyegez némelyeket, tönkretesz sorsokat.

Más volt ezt felnőttként – saját tempóban, saját választás alapján – olvasni, mint kötelezőként, amikor hajtott bennünket a tanrend, hogy mennyi mindennek kell beleférnie milyen kevés időbe és csak daráltuk, daráltuk az olvasmányokat.

>!
Citrompor
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

A Pillanatragaszóról derült ki @blackett értékeléséből, hogy a számomra leginkább átütő erejű novella egy Mikszáth-parafrázis volt. Ezért olvastam el most A jó palócokat.
A gimnáziumban kötelező olvasmányként annyira „túlelemeztük", hogy nem igazán tudtam élvezni a novellákat olvasás közben. Tanulmányaimból felrévedt, hogy A jó palócok hősei a Tót atyafiak „bogaras, magányos különceivel" szemben sokkal inkább barátságos emberek, akik jól ismerik egymást és szoros rokoni, baráti szálak fűzik össze őket. Olvasás közben sok helyen azt kérdezgettem magamtól, hogy vajon összekevertem a két kötetet? A baráti kapcsolatok helyett elfojtott indulatokat, évtizedes konfliktusokat, haragtartást, borzongató misztikumot, babonaságot és mély szomorúságot találtam. Ennek ellenére nagyon tetszett, sőt, sokkal inkább értékelni tudtam felnőtt fejjel mindazt, amit leírt. A novellák az én értelmezésemben főként a szerelemről (szerelemféltésről) és az élet törékenységéről szóltak.
Élveztem. De ezek után el merjem vajon olvasni a Tót atyafiakat? (Biztosan el fogom olvasni.)
Különösen megfogott olvasás közben Mikszáth különleges, szép nyelvezete.

2 hozzászólás
>!
szil0214
Mikszáth Kálmán: A jó palócok

Szeretem a Mikszáth-novellákat. Egyszerű emberekről szóló kedves történetek, némelyik szomorú, néhány bájos és humoros. A kedvencem a Bede Anna tartozása volt.


Népszerű idézetek

>!
BoSziKa78

A szerelem éget csak, őt már elégette, a szeretet melegít, s ő sohasem fázott még ilyen nagyon.

>!
Citrompor 

A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátomásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében.

Galandáné asszonyom

Kapcsolódó szócikkek: babona · végzet
>!
BoSziKa78

…de amennyi itt a rossz nyelv, százan is kinyújtják lapátnak, hogy a mások becsületét hordják el rajta.

>!
Citrompor 

Kemény, makacs tél következett. Fehér lepedővel volt a föld borítva, mint a poéták szokták mondani, a süvítő szélben a fák zúzmarás gallyai ropogtak, zörögtek, mint a csontok.

Galandáné asszonyom

Kapcsolódó szócikkek: tél
>!
Belle_Maundrell 

Csillagoknak mindig kell lenni.

Péri lányok szép hajáról

Kapcsolódó szócikkek: csillag
>!
Belle_Maundrell 

Az utolsó öröm éppen olyan édes, mint valaha régen az első lehetett.

Az a pogány Filcsik

>!
Szelén P

Hátha az akácfa virága a kacsintása…Mindenkire hullatja, de olyan magasan nyílik, hogy nem lehet ágat szakítani róla…

A bágyi csoda

>!
lukacsbrigi

Bizi apó hálateljesen nézett föl az égre.
Milyen messze van és mégis milyen közel…
Egy pár kis csizmával meg lehet járni egy óra alatt…

A kis csizmák

>!
Citrompor 

Ez a Galandáné mosott a szegény Palyusra. Ez a szó: 'mosott', nem jelent talán a szalonokban semmit, de a köznépnél az egy viszony. Aki az agglegényre mos, az annak az agglegénynek mindene, az a kísérő árnyéka; megbecsüli, ha él, megsiratja, ha meghal. Egy házasság az, melyet nem az eskü, hanem egy csomó gúnya köt össze.

Galandáné asszonyom

>!
Citrompor 

Minden okos asszony úgy viseli a viganóját, húgom, hogy a színes oldala van kívül.

A bágyi csoda


Hasonló könyvek címkék alapján

Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
Krúdy Gyula: Jézuska csizmája
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Victor Hugo: A nyomorultak
Rūdolfs Blaumanis: Tavaszi fagy
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen
Szabó Magda: Abigél
Fekete István: Tüskevár