A ​fekete város 392 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város

A ​századvég-századelő – Jókai mellett – legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1910

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Életreszóló olvasmányok, Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Mikszáth Kálmán válogatott művei, Millenniumi Könyvtár, Mikszáth Kálmán művei, A magyar próza klasszikusai, A magyar próza klasszikusai, Magyar Klasszikusok, Mikszáth Kálmán életmű, Kincses Könyvek

>!
Titis, 2017
ISBN: 9786155157387 · Felolvasta: Székhelyi József
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878507
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878514

43 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Görgey "Otrokócsy" Rozália · Fabricius · Görgey György · Görgey Pál · Berzeviczky Miklós · Bibók Zsiga · Esze Tamás · Görgey János · jobbágy · Thököly Imre · Verona

Helyszínek népszerűség szerint

Görgő · Lőcse · Szepes vármegye


Kedvencelte 57

Most olvassa 23

Várólistára tette 197

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Mikszáth Kálmántól olvasni számomra mindig különleges örömet jelent. Csak akkor lehet élvezni az ő stílusát, ha van a számára elég időnk, figyelmünk, odaszánásunk. Ha nem sietünk, ráérősen olvasunk, észrevehetjük azokat az értékeket, melyekkel jeles, nagy íróink ugyancsak rendelkeztek, ám mindezek itt, Mikszáth vitriolos tollába mártva, anekdotázó kedvével meghintve mégis valahogy feljebb értékelődnek.
Mennyire ismeri az író az emberi gyengeségeket, a hatalom fény – és árnyoldalait, a köpönyegforgató emberek ezerféle arcát, a fennhéjázó emberek meggondolatlanságát.
Jóízű humorral festi elénk az 1700 – as évek Magyarországának basáskodó urait, a törvényeket megragadó, vagy éppen kijátszó jogtalanságait, a pénz hatalmát, a tekintély mindenek felett való uralmát.
Annyira szerethető a hirtelenharagú, ám aranyszívű Görgey, a szókimondó Quendel apó, vagy akár a szűzies tisztaságú Rozáli. Nehéz elfogultság nélkül írni erről a remekműről. Az időutazás során feltárul előttünk a pestis árnyékában élő ember hétköznapja, ünnepei, szokásai, babonás hitvilága. Jó elmerülni e régi, magyar klasszikus szép stílusában, latinos műveltségében, mert ezek ma is maradandó értéket képviselnek.

7 hozzászólás
gabiica P>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Nekem egy kicsit nehézkes volt. Nagyon nehezen rázódtam bele, sokáig nem kötött le az olvasása, csak azt éreztem, hogy túl akarok esni rajta.
Aztán belejöttem. Elkezdtem élvezni a történetet, elkezdtek szórakoztatni bizonyos jelenetek, szinte én is ott éreztem magam a szereplőkkel. Számomra kicsit hihetetlen volt, mennyire élvezhetően fedezhető fel benne a humor, pedig éppenséggel egy komoly történetről van szó.
A végét természetesen én is máshogy képzeltem el, de ez így van jól megírva, ahogy van.

Véda P>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Óhhhhhhh, no hát ez nem igazság! Sőt, szívtelenség! Eddig ez a legkedvencebb Mikszáthtól, nagyon tetszett a kibontakozó szerelmi szál és az is, hogy a cselekményt a mellékszereplők tevékenysége is céltudatosan hajtotta előre, szerepük volt az elsőre pusztán szórakoztató mellékszálaknak is.
Mikszáth remekbe szabott és részletes képet fest a kor viszonyairól, egy szász város belső berendezkedésétől kezdve – amely még az öltözködést is szabályozta – a magyar nemesek öntörvényű életmódjáig. Élvezetes volt a történelmi személyek szerepeltetése, valamint az „isteni” igazságszolgáltatás bemutatása is. Ötcsillagos!

3 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Nagyon tetszett ez a könyv, igaz nem lehetett száraz szemmel végigolvasni, mert nem egy rózsaszín lányregény.
A régi magyar klasszikusok tudtak írni, imádtam a kort és a környezetet, amiben játszódott a történet, szinte ott voltam a szereplőkkel. A mezővárosban, a leányneveldében, a hivatalokban és a birtokon, ahol főhősnőnk édesapja élt.
Azért a realitások mellett volt a történetben sok humor is, emellett hátborzongató dolgok.
Az hogy városnak fontosabb volt egy ember életénél, hogy földterületet bitoroljon el, mint megmenteni a sebesült birtokháborító életét és ezek után még a birtokost felelőssé tenni, igen megdöbbentő volt.
Nem nagyon szeretem, ha a szerelmi szál tragikusan végződik, de ebben az esetben ez is a helyén volt, hiszen az életben gyakoriak a tragédiák.
Szóval ez egy zseniális, realista történet volt és sajnálatos, hogy az iskolai kötelezőség miatt talán kevesebben olvassák, mint kellene.

7 hozzászólás
Annamarie P>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Számos jó értékelés után csak annyit tennék hozzá, hogy nagyon sajnálom, hogy ennyire kevés időm és energiám jut klasszikus magyar irodalom olvasására. Nem szabad hagyni, hogy ez a kategória az iskolás kötelező olvasmányok szintjére sorvadjon vissza!
Mikszáth remekül ír, izgalmas időszakról, érdekes kérdésekről.
Jó volt ez az időutazás!

Brigi007>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Kálmán! Maga összetörte a szívemet ennek a regénynek a befejezésével! Ezt akkor se fogom megbocsátani, ha ezért a történetért zseninek tartom! Maga ízig-vérig gonosz volt! Maga, hártbrékör, remélem forog a sírjában! (Ha másért nem, remélem, legalább a hártbrékör kifejezésért, édes bosszú…)

3 hozzászólás
ÁrnyékVirág P>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Kálmán bácsi gondosan összepakolt mindent, ami egy átlag romantikus regényhez szükséges, aztán pedig egy hatalmas fricskát pattintott az olvasó és a romantika orrára, és megírta ezt a regényt. Ahol a karakterek már nem feketék vagy fehérek, hanem sokkal árnyaltabbak, sőt. A legszimpatikusabb karakterek hozzák a legrosszabb döntéseket, amelyek tragédiába torkolnak. Mikszáth ezzel egy sokkal árnyaltabb, és bár ízes-régies magyar nyelven írt, de ma is aktuális képet tart elénk: ilyenek vagyunk, a magunk apró-cseprő dolgaival foglalkozunk, miközben háború dől körülöttünk, pillanat hevében visszafordíthatatlan döntéseket hozunk, hagyjuk magunk a céltalan gyűlölet és büszkeség által vezetni, és végül azoknak okozunk fájdalmat, akinek legkevésbé szeretnénk.
És hát az a vég, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen, és szinte látom magam előtt Mikszáthot, amint leírta az utolsó mondatot, majd a bajusza alatt somolyogva elégedetten szív egyet a pipából…
Egy pohár vizet nekem is!

Lipe>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Lehettem 12 éves amikor részt vettem egy olvasási versenyen. El kellett olvasni egy listáról a könyveket és olvasónaplót írni. A listán rajta volt Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője is. Nagyon megszenvedtem vele, sőt meg is utáltam.
Ennyi idő után először vettem kezembe Mikszáthot és hát nagyon jól tettem. Sohasem gondoltam volna, hogy pont egy Mikszáth könyv fog átsegíteni az olvasói válságomon. Pedig megtette. Megvolt ebben a könyvben minden, amit csak elvárhatok egy könyvtől. Gyönyörűen forgatott, meseszép mondatok, egy kis történelem, csipetnyi szerelem…és hát a vége. Na arra nem számítottam. Még az utolsó lapoknál is lestem, hogy milyen fordulat fér még bele pár oldalba, hogy minden jóra forduljon. Nem fért bele.

ppeva P>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Ifjonckoromban láttam a regényből készült tévéfilmet, nem is egyszer, az annyira jó volt, hogy nem is akartam elolvasni a könyvet. (Pedig kár lett volna kihagynom.) Szerencsére pont a történet legeslegvége kipottyant az eszemből (na jó, arra emlékeztem, hogy milyen irányt vesz a vége, hogy ne spoilerezzek itt, de hogy pontosan hogy s mint lesz/volt, arra már nem), így végig izgultam, az utolsó lapokig. A film azért mély nyomokat hagyott bennem, a szereplőknek arcuk volt, színészektől kölcsönzött, és Quendel bácsi minden alkalommal Pécsi Sándor hangján szólt hozzám…
Az én nagy mesélőm Mikszáth Kálmán. Imádtam ebben a könyvben mindent: a történetet, a történelmi utalásokat, a csipkelődést a szelíd humortól maró gúnyig, a szó- és mondatfűzést, a korfestő szavakat és mondásokat, mindent. (A vége meg, hát, igen, ez lett a vége…) Sikerült megnevettetnie, elgondolkodtatnia, nyomoztam a számomra új szavak után, izgultam a szereplőkért, sőt, még meg is hatódtam. :) Ennyi mindent kapni egyetlen könyvtől, ez már valami. Azt hiszem, ismét találtam egy igazi gyöngyszemet, egy kedvenc könyvet. :)

Zsuzsanna_Makai>!
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Nem igazán tudom, mit gondoljak, és mit írjak.
Egyrészt nem írhatom, hogy nem volt jó, mert nem lenne igaz. Viszont nem is tetszett igazán.
Leginkább a hullámzáshoz tudnám hasonlítani, egyszer tetszett, egyszer nem, majd megint. De voltak részek, amik igencsak megmaradtak, pl az elmélkedés arról, hogy melyik gyerek is halt meg, vagy az elveszettnek hitt fiú előkerül, de a neje már újra férjhezment, és az, hogy most ki a hites férj, vagy kit választana az asszony, ez is nagyon tetszett. Vagy, hogy ki ölte meg igazából, az, aki lelőtte, vagy azok, akik vitték körbe, földet jelölni vérrel, és kivéreztették.
De csak az utolsó két fejezet tetszett igazán.


Népszerű idézetek

melloncollie>!

Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfinból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom.

5.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
Nandi>!

…hiszen az ördög maga is öregasszonyt küld olyan helyre, ahova ő maga fél elmenni.

hablaty P>!

Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.

3. oldal

Izolda P>!

Ösmertem az apádat, fráter. Derék ember volt. Kár, hogy megholt. De legalább jó karban hagyta az anyádat. Sohase láttam hozzá fogható elmét. Könyv nélkül tudta az egész kalendáriumot és minden nemesi családnak a prédikatumát. Az égitestek neveit, a Marsot, a Jupitert, meg a Bundást. Eleinte csak azon csodálkoztam, hogy honnan tudhatta meg a csillagok neveit. Vagy, megállj csak, hogy is hítták a félszemű péknek a másik kutyáját átellenetekben? Kastornak? Hát persze. No, hát úgy hítták a csillagot is. Kastornak és nem Bundásnak. Mindig eltévesztettem a két dögöt diákkoromban.

249. oldal

1 hozzászólás
Brigi007>!

Volt azután szerelmesek padja is, ezzel a lehűtő mondattal: „Az isten mindent lát, A mama mindent megtud.”

368. oldal (tizenkettedik fejezet)

Ydna>!

Hiába, úgy van az ember alkotva, hogy mindent megun. A paradicsom is pusztán kis ideig paradicsom, aztán már közönséges kert s végül csak ugar.

253. oldal

Vizsla>!

A rézgarasok a munka és a verejték termékei, az aranyak az elmésségé és a leleményé.

134. oldal

Lunemorte P>!

Hát nem bolond a világ?

14. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó 1973

tolkien>!

Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek még a látszatokon épülnek fel.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Örsi Ferenc: A Tenkes kapitánya
Örkény István: Tóték
Kertész Imre: Sorstalanság
Laczkó Géza: Rákóczi
Köpeczi Béla: Tanulmányok a kuruc szabadságharcok történetéből
Szabó Magda: Az ajtó
Rideg Sándor: Indul a bakterház
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Németh László: Égető Eszter
Alexandre Dumas: A három testőr