A ​fekete város 315 csillagozás

Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város Mikszáth Kálmán: A fekete város

A ​századvég-századelő – Jókai mellett – legnépszerűbb, legolvasottabb írója novellistaként indult. Elbeszélései nyomán szűkebb pátriája, a Palócföld jellegzetes figuráinak avatott tollú megörökítőjeként vált ismertté, szeretettel és egyben a rá jellemző ironikus látásmóddal rajzolta meg az általa jól ismert embereket, az egyszerű nép egyszerre furfangos és érzelmekben gazdag lelkületű fiait-lányait éppúgy, mint a kedélyes, régimódi kisnemeseket, birtokosokat, akik fel-feltűnnek későbbi műveiben, a nagy sikerű romantikus kisregényeiben, majd hosszabb lélegzetű műveiben is. Bár a drámaiság sem idegen tőle, az anekdotaszerű szerkesztésmód, a bájos humor nagymestere, akinek társadalomkritikája, a kiegyezést követő kor bírálata többnyire megértő, megbocsátó, ritkán vitriolos, leszámítva politikai karcolatait, amelyek nem egyszer keltettek komoly felzúdulást. Kiapadhatatlan mesélőkedve, szellemes, szórakoztatóan tömör stílusa, realisztikus, de nem földhözragadt világlátása a magyar… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1910

Tartalomjegyzék

>!
Titis, 2017
ISBN: 9786155157387 · Felolvasta: Székhelyi József
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878507
>!
Adamo Books, 2016
ISBN: 9789633878514

39 további kiadás


Enciklopédia 34

Szereplők népszerűség szerint

Görgey "Otrokócsy" Rozália · Görgey Pál · Berzeviczky Miklós · Bibók Zsiga · Esze Tamás · Fabricius · Görgey György · Görgey János · jobbágy · Thököly Imre · Verona

Helyszínek népszerűség szerint

Görgő · Lőcse · Szepes vármegye


Kedvencelte 48

Most olvassa 26

Várólistára tette 168

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Nekem egy kicsit nehézkes volt. Nagyon nehezen rázódtam bele, sokáig nem kötött le az olvasása, csak azt éreztem, hogy túl akarok esni rajta.
Aztán belejöttem. Elkezdtem élvezni a történetet, elkezdtek szórakoztatni bizonyos jelenetek, szinte én is ott éreztem magam a szereplőkkel. Számomra kicsit hihetetlen volt, mennyire élvezhetően fedezhető fel benne a humor, pedig éppenséggel egy komoly történetről van szó.
A végét természetesen én is máshogy képzeltem el, de ez így van jól megírva, ahogy van.

>!
Annamarie P
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Számos jó értékelés után csak annyit tennék hozzá, hogy nagyon sajnálom, hogy ennyire kevés időm és energiám jut klasszikus magyar irodalom olvasására. Nem szabad hagyni, hogy ez a kategória az iskolás kötelező olvasmányok szintjére sorvadjon vissza!
Mikszáth remekül ír, izgalmas időszakról, érdekes kérdésekről.
Jó volt ez az időutazás!

>!
Véda MP
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Óhhhhhhh, no hát ez nem igazság! Sőt, szívtelenség! Eddig ez a legkedvencebb Mikszáthtól, nagyon tetszett a kibontakozó szerelmi szál és az is, hogy a cselekményt a mellékszereplők tevékenysége is céltudatosan hajtotta előre, szerepük volt az elsőre pusztán szórakoztató mellékszálaknak is.
Mikszáth remekbe szabott és részletes képet fest a kor viszonyairól, egy szász város belső berendezkedésétől kezdve – amely még az öltözködést is szabályozta – a magyar nemesek öntörvényű életmódjáig. Élvezetes volt a történelmi személyek szerepeltetése, valamint az „isteni” igazságszolgáltatás bemutatása is. Ötcsillagos!

2 hozzászólás
>!
Lipe P
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Lehettem 12 éves amikor részt vettem egy olvasási versenyen. El kellett olvasni egy listáról a könyveket és olvasónaplót írni. A listán rajta volt Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője is. Nagyon megszenvedtem vele, sőt meg is utáltam.
Ennyi idő után először vettem kezembe Mikszáthot és hát nagyon jól tettem. Sohasem gondoltam volna, hogy pont egy Mikszáth könyv fog átsegíteni az olvasói válságomon. Pedig megtette. Megvolt ebben a könyvben minden, amit csak elvárhatok egy könyvtől. Gyönyörűen forgatott, meseszép mondatok, egy kis történelem, csipetnyi szerelem…és hát a vége. Na arra nem számítottam. Még az utolsó lapoknál is lestem, hogy milyen fordulat fér még bele pár oldalba, hogy minden jóra forduljon. Nem fért bele.

>!
Brigi007
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Kálmán! Maga összetörte a szívemet ennek a regénynek a befejezésével! Ezt akkor se fogom megbocsátani, ha ezért a történetért zseninek tartom! Maga ízig-vérig gonosz volt! Maga, hártbrékör, remélem forog a sírjában! (Ha másért nem, remélem, legalább a hártbrékör kifejezésért, édes bosszú…)

2 hozzászólás
>!
ÁrnyékVirág
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Kálmán bácsi gondosan összepakolt mindent, ami egy átlag romantikus regényhez szükséges, aztán pedig egy hatalmas fricskát pattintott az olvasó és a romantika orrára, és megírta ezt a regényt. Ahol a karakterek már nem feketék vagy fehérek, hanem sokkal árnyaltabbak, sőt. A legszimpatikusabb karakterek hozzák a legrosszabb döntéseket, amelyek tragédiába torkolnak. Mikszáth ezzel egy sokkal árnyaltabb, és bár ízes-régies magyar nyelven írt, de ma is aktuális képet tart elénk: ilyenek vagyunk, a magunk apró-cseprő dolgaival foglalkozunk, miközben háború dől körülöttünk, pillanat hevében visszafordíthatatlan döntéseket hozunk, hagyjuk magunk a céltalan gyűlölet és büszkeség által vezetni, és végül azoknak okozunk fájdalmat, akinek legkevésbé szeretnénk.
És hát az a vég, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen, és szinte látom magam előtt Mikszáthot, amint leírta az utolsó mondatot, majd a bajusza alatt somolyogva elégedetten szív egyet a pipából…
Egy pohár vizet nekem is!

>!
ppeva P
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Ifjonckoromban láttam a regényből készült tévéfilmet, nem is egyszer, az annyira jó volt, hogy nem is akartam elolvasni a könyvet. (Pedig kár lett volna kihagynom.) Szerencsére pont a történet legeslegvége kipottyant az eszemből (na jó, arra emlékeztem, hogy milyen irányt vesz a vége, hogy ne spoilerezzek itt, de hogy pontosan hogy s mint lesz/volt, arra már nem), így végig izgultam, az utolsó lapokig. A film azért mély nyomokat hagyott bennem, a szereplőknek arcuk volt, színészektől kölcsönzött, és Quendel bácsi minden alkalommal Pécsi Sándor hangján szólt hozzám…
Az én nagy mesélőm Mikszáth Kálmán. Imádtam ebben a könyvben mindent: a történetet, a történelmi utalásokat, a csipkelődést a szelíd humortól maró gúnyig, a szó- és mondatfűzést, a korfestő szavakat és mondásokat, mindent. (A vége meg, hát, igen, ez lett a vége…) Sikerült megnevettetnie, elgondolkodtatnia, nyomoztam a számomra új szavak után, izgultam a szereplőkért, sőt, még meg is hatódtam. :) Ennyi mindent kapni egyetlen könyvtől, ez már valami. Azt hiszem, ismét találtam egy igazi gyöngyszemet, egy kedvenc könyvet. :)

>!
korkata
Mikszáth Kálmán: A fekete város

A könyvnek közel a feléig úgy gondoltam, hogy nem sok csillagot fog kapni tőlem. Aztán csak belelendültem. Megszoktam Mikszáth Kálmán stílusát, nyelvezetét. Kezdtem élvezni a történetet. Egy érdekes 1700-as évekbeli világot ismerhettem meg. Érdekes és néha bizarr szokásokról olvashattam.
A történet nekem már az elején hihetetlen volt. Viszont érdeklődővé tett, kíváncsi lettem hogy mi sül ki a végére.
A végére sikerült feszültséget teremtenie a szerzőnek. Izgultam a szereplőkért és a sorsukért. Bár sejtettem, hogy mi felé megy a történet. Ettől függetlenül megdöbbentett.
A szereplők között nem volt olyan akit úgy igazából a szívembe zártam volna. Volt akiben kifejezetten csalódtam. A romantikus szál szerintem kimondottan jót tett a könyvnek.

>!
Nyctea 
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Nagyon rég olvastam már Mikszáthtól, ezért most szinte üdítő érzés volt elmerülni a gyönyörű, régies nyelvezettel megírt történetében, kacifántos mondataiban.
A cselekmény lassan halad előre, sok oldalt szentel a szereplők bemutatásának, a körülmények részletezésének, mindez azonban olyan ízesen és olyan jó humorral van megírva, hogy egyáltalán nem teszi unalmassá a történetet. Bibók Zsiga szála különösen szórakoztató. :)
A történet mozagtórugói a hirtelen düh által indíttatott, meggondolatlan tettek. Ilyen tettekből indul a cselekmény és ilyen tettekből következik a végkifejlet is, amely számomra az előzmények ellenére is megrázó és sokkoló volt. Így kell befejezni egy regényt, hogy még napokig belesajduljon az olvasó szíve…

>!
Panelmacska
Mikszáth Kálmán: A fekete város

Rendszerint úgy vagyok az olyan könyvekkel, amelyekből filmek is készültek, mint Platón az ideáival és azok képmásaival. :) A könyv remek, a film gyenge utánzat. De A fekete város esetében a kettő tökéletesen összecseng. Mikszáth Quendel apójának bőrébe senki más nem bújhatott, csak Pécsi Sándor. Bessenyei Ferencre is úgy rászabta a tekintetes alispán gúnyáját, hogy azt kell hinnem, volt egy mennyei casting, ahol Mikszáth kiosztotta a szerepeket.


Népszerű idézetek

>!
melloncollie

Mindegy, azért a hatalom mégis hatalom, s úgy van vele az ember, mint a morfinista, mindig nagyobb adagot akar a morfinból. Hiszen végre is csak fölfelé volt kényelmetlen, lefelé mindig kényelmes a hatalom.

5.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
>!
Nandi

…hiszen az ördög maga is öregasszonyt küld olyan helyre, ahova ő maga fél elmenni.

>!
hablaty P

Népszerűség! Különös kis holmi. Az egyetlen dolog, amiből a látszat annyit ér, mint a valóság. Sőt talán többet, mert ha az embert népszerűnek gondolják, sokra viheti a közpályákon, ha alapjában gyűlölik is. Ellenben semmire se viszi, ha szeretik bár, de nem látszik, hogy szeretik. A valóságok bizonyára erős gránitkövek, de a legnagyobb karrierek mégis a látszatokon épültek fel.

3. oldal

>!
Izolda +SP

Ösmertem az apádat, fráter. Derék ember volt. Kár, hogy megholt. De legalább jó karban hagyta az anyádat. Sohase láttam hozzá fogható elmét. Könyv nélkül tudta az egész kalendáriumot és minden nemesi családnak a prédikatumát. Az égitestek neveit, a Marsot, a Jupitert, meg a Bundást. Eleinte csak azon csodálkoztam, hogy honnan tudhatta meg a csillagok neveit. Vagy, megállj csak, hogy is hítták a félszemű péknek a másik kutyáját átellenetekben? Kastornak? Hát persze. No, hát úgy hítták a csillagot is. Kastornak és nem Bundásnak. Mindig eltévesztettem a két dögöt diákkoromban.

249. oldal

1 hozzászólás
>!
Ydna

Hiába, úgy van az ember alkotva, hogy mindent megun. A paradicsom is pusztán kis ideig paradicsom, aztán már közönséges kert s végül csak ugar.

253. oldal

>!
Brigi007

Volt azután szerelmesek padja is, ezzel a lehűtő mondattal: „Az isten mindent lát, A mama mindent megtud.”

368. oldal (tizenkettedik fejezet)

>!
Vizsla

A rézgarasok a munka és a verejték termékei, az aranyak az elmésségé és a leleményé.

134. oldal

>!
Izolda +SP

– Lyukas az már, mint a százesztendős bunda a molyjárástól.

299. oldal

>!
Lunemorte MP

Hát nem bolond a világ?

14. oldal Szépirodalmi Könyvkiadó 1973


Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
Jókai Mór: Egy magyar nábob
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Szabó Magda: Az ajtó
Ottlik Géza: Iskola a határon
Németh László: Iszony
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Jókai Mór: Az arany ember
Kosztolányi Dezső: Pacsirta
Kosztolányi Dezső: Édes Anna