A ​fekete fogat 9 csillagozás

Mintha csak öreg eperfák alatt üldögéltem volna egy eldugott kis budai korcsmában a pirosra terített asztalnál, szőke nyári éj volt, és én rostélyost ettem sok fokhagymával. „Oltsó ételek, ittalok, és pettyegtetett szolgálat”! A körülöttem lévő asztalok felől válogatott anekdotamorzsákat csipegettem össze, falu közepén van a temető, hogy a halottaknak ne kelljen messzire fáradniuk hazajáráskor, és ha nincs mit tenni a családi kriptába, hozatunk Csehországból ősi rokonságot bele. Mutassatok szebb asszonyt a híres Bulykainénál, nincs vonzóbb áll a tepsi oldalára kifeküdt pogácsa formájánál! Ihol jön Bogozy Miklós bácsi. Tréfás, jóízű öregúr. Lelke minden társaságnak. Talán szellemes ember? Nem biz az, hanem fölségesen tudja utánozni a távoli kutyaugatást. Távoli klimpírszónál bizonyára kellemesebb, főleg, ha a „Szeretnék szántani” óhaja ismétlődik immár századik alkalommal. A szomszéd úr bajszát éppen joviális figurák rángatják – netán csak ragaszték ama mókusfarok? Édes bruderkám, itt mindjárt kitör a viszály, aztán jöhet a pohos vendéglős, hogy eredeti módszereivel legyen úrrá a káoszon. Csak annyit tett meg a forradalom lecsöndesítésére, hogy kivette zsebéből aranycirádás házisapkáját és föltette a fejére. Gubó legyek, ha ez használ az amabilis konfúziónak. Mennyivel hatásosabbak az angyali vendéglősnők, akik csupán gyermekükért élnek, ugye? „Nem szeretnék anya lenni” nyilatkozik Sipeky Márton, mulatságos aggastyán. Még egy fröccsöt, cimborám? Vagy egy kis citronyos bort? Leveses tálba hull a lorgnette, jó emberből nem lesz szolgabíró, a sipka hatalom, a demokrataság hangulat. Különösek ezek a vándorló livrék… de hát Sáros az illúziók vármegyéje. Ni, holdvilágos az éjjel, és ott rohan két lábas serpenyő a temető felé! Filtsik Rozália a megmondhatója, minő kísérteties és borzadályos látvány ez, ahogy ott száguldoznak veszett módon… hát hogy fogok így újabb rostélyost rendelni? Odafönn pemetén nyargal a boszorkány a Gellérthegy fölött, ez impertinencia! Ami nem anständig, hát nem anständig! Ugyan ne légy hiú, mint egy vén hofdáma. Messze még a hajnal, anekdotázzunk még sokat, és aggódni is ráérsz, ha eljő a fekete fogat.

„Egy testes kötet munkát írt a demokráciáról és beküldte az akadémiának. Hogy jó volt-e? Nem tudom. Nem olvasta azt senki. De nem lehetett valami nagyon jó, mert az akadémia neki ítélte a nagydíjat.”

Mikszáth mindig fantasztikus. Imádom a közvetlenségét, hogy mindig meg tud nevettetni és hogy annyiféle hangja van. No meg, ahogyan kifigurázza/bemutatja a kora emberét, ami még rám, a 21. század gyermekére is nagy hatással van, képzelem, hogy az akkoriak mit érezhettek, amikor ebbe az általa tartott tükörbe belepillantottak.