A ​beszélő köntös 84% 226 csillagozás

Nagyszerű könyv!
Néha úgy érzem, Mikszáth műveit receptre kéne felírni, ha az ember szórakozni akar, de azért a világról, az emberekről is meg akar tudni valamit.
Tele van ez a történet fordulatokkal, kiszámíthatatlan véletlenekkel, és sok-sok emberi gyarlósággal, spoiler Görbe, de szép és vidám tükör ez! És pont azért mert szép, hamarabb néz bele az ember; de azért, ha komolyabban vizsgálódik, elég szomorú dolgokrat is felfedezhet benne.
Nagyon szerettem olvasni!

Kicsit aggódtam, hogy ennek is olyan vége lesz, mint a Fekete városnak, de szerencsére nem. Ez a könyv is a kuruczok idejében játszódik, szemtanúi lehetünk annak, hogyan zsákmányolnak ki egy-egy várost a törökök. Szerencsére a magyarok leleményesek, nem hagyják annyiban és fondorlatos tervet eszelnek ki. Külön tetszett a könyvben a cigány lány, hiszen teljesen nem a mai sztereotipiáknak felel meg a személyisége hanem egy rendes, dolgos kislányról beszélünk, aki még furmányosabb és bátrabb is, mint a főszereplőnk, Mihály. Kiváncsi vagyok Mikszáth további művei is maradnak-e ebben a korban. Külön érdekesség volt nekem, hogy igaz történet alapján iródott, igy kell a történelmet megismertetni!

Felnőttként még csak-csak kibogozom mit is akart tudtomra adni ez a történet, de ifjúsági könyv címkével is ellátták, így nekik is szánták.
Hát én kétlem, hogy ezt egy mai, vagy éppen 30- 40- 50 évvel ezelőtti diák szívesen olvasta. Mikszáth megjegyzi, hogy ez egy igaz történet volt, valójában el tudom képzelni, hogy voltak ilyen esetek, voltak olyan vidékek, városok, amelyeket több oldalról sanyargattak. Nehéz lehetett akkor az élet.
Ízes beszéddel tűzdelt, amit szeretek olvasni.
Mondanivalója : az igazság mindig kiderül !!!

Már majdnem elfelejtettem, mennyire szeretem Mikszáthot. Valamiért eddig kimaradt az életemből ez a fantasztikus kis szösszenet (nálunk más művei voltak kötelezőek), és most is csak egy kihívás miatt vettem a kezembe, de nagyon jól esett, és ezennel elhatároztam, hogy előbb-utóbb sort kerítek a teljes életműre :)
Könnyed (bár rengeteg – még nekem is – idegen szóval tarkított), humoros, szórakoztató olvasmány a maga meseszerű történetével, fordulatos cselekményével, népmese-hős karaktereivel és egy nagy rakás emberi gyarlósággal. Nagyon szerettem :)

Mindig olyan nehezen veszem rá magam a klasszikus magyar irodalom olvasására, de újra és újra rájövök, hogy élvezem Mikszáth stílusát. Csak meg kell szokni a régies stílust, és utána már nagyon jó. :)

Régen olvastam már klasszikus magyar irodalmat, pedig gimnazistaként nagyon szerettem őket. Különösen Jókai Mór és Mikszáth Kálmán tartozott a kedvenceim közé (igen, bármennyire is hihetetlen, a XXI. század elején imádtam Jókait!). Jelen regényt is olvastam korábban, de vannak annak már vagy 15 éve, és megvallom, nem sokra emlékeztem a történetből. Most, hogy Kecskeméten bemutatják a musical-változatot, amelyben egy kedves ismerősöm is közreműködött, és már megvan a jegyünk, illő volt, hogy felelevenítsem a történetet.

Mikszáth Kálmán 1889-ben vetette papírra ezt a kisregényt (az én kiadásom alig több 100 oldalnál), azonban mondanivalójában, tartalmában bármely féltégla vastagságú kötettel felér. Csodálatos, hogy régi íróink még igazán tudtak írni: annak ellenére, hogy még ebben a rövid történetben is van egy-két feleslegesebb rész, és néha úgy érzi az ember, hogy alig történik valami, mégis igazi, fordulatokban gazdag kalandregény kerekedik ki belőle. No meg, persze mondanivalója is van, pont mint egy mesének.

A szereplők élnek, mintha szabályosan le akarnának lépni a lapokról: Lestyák Mihály egyszerre válik hőssé és anti-hőssé, akit szeretünk, de azért néha jól képen kellene törölni. Hasonlóan Cinnához, aki egyszerre előképe a ma oly divatos „tökös főhősnőnek”, mélyen belül azonban naív kislány, aki vágyik a szerelemre, és ennek nevében képes meggondolatlanul is cselekedni. Harmadik főszereplőnk, az idős Lestyák, a szabó, aki önimádatával okozza a pusztulást, de igazán rá sem tudunk haragudni, hiszen annyira emberi a cselekedete.

Mikszáth regényének (regényeinek) ez is az egyik, számomra igazán pozitív hozadéka: a szereplők valóban hús-vér ember, jó és rossz tulajdonságokkal. Nem csak a főhősök, hanem a mellékkarakterek is igazi élő figurák, akik humorosak, irritálóak, de mindennek ellenére mégis roppant közel érezzük magunkhoz őket.

A sztori nem csak fordulatokban, hanem humorban is bővelkedik. Persze, nem hangosan nevetős viccekre kell gondolni, az távol is áll tőle, de mégis, roppant jó kedvű lesz az ember, ahogy olvassa, milyen cseleket eszelnek ki a város lakói és fosztogatói egyaránt.
Nem tudom, hogy a mai fiatalok mennyire élveznék ezt a regényt, mert sok benne az idegen kifejezés (habár az én példányomban már van lábjegyzet, de lassan azt is frissíteni kellene). Szerencsére több évig tanultam latint, és a történelem is közel áll hozzám, így nem kellett minden egyes alkalommal hátra lapoznom, ha idegen szóval találtam szembe magam (meg ez egyébként is különösen idegesít, ha keresgéléssel kell megszakítanom az olvasást), de ugyanakkor el kell ismernem, hogy az utánam jövő generációnak már gondot okozna a megértés. De ez természetesen semmit sem von le az élvezeti értékből, a megoldás, ha kicsit idősebb korban vágunk bele az olvasásba. Megéri.

A sok száz oldal krimi és az indiánregények után – között – jó volt olvasni egy kis klasszikus magyar mesét. Mert Mikszáthnak ez a kisregénye tényleg rövid, hamar elolvasható, klasszikus, mert maga Mikszáth is az, ízig-vérig magyar, hiszen Kecskeméten játszódik, a török-kuruc-császár által három részre szabdalt Magyarországon (ráadásul ízes magyar nyelven íródott, még ha ma nem is ismerünk minden kifejezést), és igazából egy mese. spoiler. Jó mese, mert szórakoztató, viszont tanulságos, és nagyon jó karakterek találhatók benne. Akár a város vezetése, akár Lestyák Mihály, a szabógyerekből lett főbíró, apja, a nagyra vágyó szabómester, vagy Cinna, a szerelmes kis cigánylány – nagyon jól megírt figurák. És a törökök, meg a kurucok is, egyik sem túl jó, egyik sem túl rossz – senki nem fekete-fehér ebben a helyenként humorosnak is mondható történetben. (Mert a papok pénzért való csereberéje valóban elég vicces, meg a szakállas kecske is). És az látszik, hogy hús-vér emberek szerepelnek benne, akik hibáznak – és igyekeznek jóvátenni, ha még módjukban áll! spoiler.
Ajánlom mindenkinek, aki pár órás kikapcsolódásra vágyik a XXI. század korszerűnek (sci-fi), kreatívnak (naplónyírás), szellemesnek (vámpíros), fantáziadúsnak (fantasy) mondott könyvdzsungelében!

Mindig nagyon jó Mikszáthot olvasni. Annyira szép a szöveg, olyan jók a karakterek, izgalmas a cselekmény. Hangosan nevettem néhány részen.
Ezt el is teszem magamnak depressziós téli estékre.

Mikszáthoz kéne ingyen mesélő ajándékba, aki szépen elmeséli a könyvet, megfelelően hangsúlyozva, hatásszünetekkel, türelmesen bevárva, amíg a hallgatóság kiröhögi magát – hát, igen.

Nagyon szeretem a mikszáthi közösségábrázolást, azokat az apróságokat, ahogy az emberek egymáshoz (vagy épp Nagykőröshöz) viszonyulnak, azokat a hirtelen hangulatváltozásokat, a megszülető legendákat, és persze azt a mikszáthi humort, amivel az egész meg lett fűszerezve.

Mindemellett gonosz és lelketlen csillagozó vagyok, mert bár ez is egy jó kis írás volt, azért a többi* sokkal jobban tetszett.

*A jó palócok, az Új Zrínyiász, Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma…

Régen sikerült a kezembe fognom klasszikus magyar irodalmat. Már el is felejtettem, hogy én szeretem! :) Mikszáth pedig úgy tud mesélni, hogy a szereplők szinte lelépnek a lapokról. Vicces, mégis elgondolkoztató. Igazán jó korrajz a török hódoltság idejében lévő Magyarországról, és Kecskemétről. Igazán jókat nevettem a kecskemétieken, szinte második otthonom volt anno a város, 12 évig jártam oda iskolába,ezért egy kicsit még nagyobb élmény volt az olvasása