Azon morfondírozom, amióta csak befejeztem a könyvet, hogy milyen jó is lett volna ismerni a gyermek Mikó Csabát! Milyen nagyszerű élmény lehetett volna végigjátszani azokat a játékokat, amiket Ő talált ki! Mennyi kaland, mennyi hihetetlen szórakozás várt volna ránk!
Mennyi fantáziadús játék…
Bogártársadalom, félelmetes, titkos helyek, autós üldözés, világmegváltás – ha mindezt bele tudta sűríteni a Felnőtt egyetlen könyvecskébe, milyen kiforratlan és ötletteli fantáziavilág rejtőzhetett a kisgyermek Mikó Csaba elméjében!
Kár, hogy lemaradtam róla…
.. és ugyanakkor mégsem, hiszen a felnőtt Mikó Csaba olyan gyermeki eredetiséggel és beleéléssel meséli el nekünk mindezt, ami elhiteti velünk az ellenkezőjét! Egy rövid időre újra gyermekké lesz, hogy újra gyermekké tegyen minket is.
Kedves Csaba! Köszönöm az élményt, s hogy röpke 400 oldal erejéig ismét gyermek, ráadásul még bogár is lehettem!
….
Lakatos István azt hiszem, mindenki számára ismert és elismert illusztrátor, akinek munkáit az egész ország – de a könyves „társadalom” mindenképpen – ismeri.
Mikó Csaba történetét is Ő illusztrálta és öntötte beszédes, hihetetlenül inspiráló formába. A történet karaktereit olyan módon képesítette meg, amire ha ránéz az ember, hihetetlen ingerenciát érez újra elolvasni a történetet, és vágyakozva gondolni arra: „bár látnám őket mozogni, beszélni, mesefilmben játszani!”
Megrajzolt alakjai tökéletesen illeszkednek a Csaba által megálmodott és megírt formákhoz, kedvesek, viccesek, szeretetreméltóak.
Kedvencem egyértelműen Fátyolka, teljesen odavagyok azért a színes képért, amin Csápy és Fátyolka párosa látható! Valahonnan mindenképpen be kell szereznem egy ilyen könyvjelzőt…:)
Bővebben a linkeknél!