Cília ​árnyai 9 csillagozás

Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Cília helyes lány, és töriből is zseniális. Csak egy kicsit habókos. Vagyis nagyon. Mert mi mással lehetne magyarázni, hogy állítása szerint néha egy fejetlen szellemmel társalog? Ám akármilyen fura is Cília, most szükség van rá meg az eszére, különben bezárják az iskolát – a hajdani Akarattyánkastélyt –, és wellness-szállodává alakítják. A hatalmaskodó polgármesterrel nemcsak Cília száll szembe, hanem a suli markos vízilabdacsapata is, köztük Káró, a kiváló gólvágó, aki egyáltalán nem tartja bolondnak Cíliát, sőt rajong érte. A szórakoztató kísértethistóriában nyüzsögnek a szellemek, évődnek a szerelmesek, és még a Nárcisszuszlovagrend titkára is fény derül.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 2017
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634157465 · Illusztrálta: Bölecz Lilla

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Kelemen_Hanna P
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Ha lesz gyerekem, a kezébe adom ezt a könyvet. Napsugaras olvasmányélmény. Olyan, mint Bálint Ágnes könyvei, annak hibáival együtt: kicsit sok az oktató-nevelő rész, az ismeretterjesztés, de elképzelhető, hogy a szerző tapasztalatból tudja, hogy a mai gyerekeknek már túl sok minden az újdonság erejével hat, mert az iskolában elfelejtik megtanítani nekik a múltat. Mag ellenben a kísértetek kevésbé voltak félelmetesek, mint egy Disney-rajzfilmben lennének, de ez mind nem baj, mert a könyv csodás, vicces és letehetetlen.

1 hozzászólás
>!
Annamarie P
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Vérzik a szívem. Már megint.
Még a századik oldalnál is azt gondoltam, hogy meg tudom cáfolni az előttem értékelőket. Aztán erőtlenné váltak bennem a tiltakozások, és végül megadtam magam.
Remek ötletből indult ki M.L.Mónika; aktuális a téma, iskolai összevonások, műemlék jellegű épületek piacra kerülése, kapzsi vállalkozók, és mindezekhez a fiatalság örök frissessége, tettrekészsége, szerelem, vízilabda verseny életre-halálra, és fűszerként egy csepp borzongás, a bezárásra kerülő iskolában ólálkodó több évszázados kísértetek.
Ötletből tehát nem volt hiány, de egyrészt túlírtnak érzem a könyvet, már, ha helyén való így nevezni azt, amikor túlságosan sok részlet tömörül egy ifjúsági regénybe. Másrészt a sok részlet olyan, mintha nem vezetne előre, hanem szétszóródna. Rengeteg felesleges dolog vitte el a figyelmet, a főszál, viszont nem tudott izgalmasan előre haladni. Nagyon tetszettek a kultúrtörténeti emlékek, a legendák, mítoszos gondolatok megjelenése, de az olvasási „élmény” felett ezek sem tudtak diadalmaskodni.
Személy szerint én már a borítón is kiakadtam, de nem én vagyok az olvasói tábor alapköve, talán a gyerkőcöknek tetszhet, így egy vállrándítással elintéztem. De azért csak bántja a szemem.

Szinte bizsereg a kezem alatt a ceruza, mit kellene kivágni belőle, mit kellene megerősíteni, hol lehetne tágítani rajta.
Szörnyű ember az olvasó, semmi nem jó neki!

4 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Ez fergeteges volt! Teljesen lekötött, csak úgy faltam az oldalakat. Ez megint egy rejtélyes, szerelmes, nyári sztori, de az eddigiek közül a legjobb szerintem. Abszolút a helyén volt minden, az illusztrációk is nagyon tetszettek.

>!
Gelso P
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Ez egy nagyon aranyos könyv, bár a vastagságával elriaszthatja a célközönség 4-5-6-7. osztályos olvasóit.
Napjaink tablójaként soroltatja fel a szerző az ilyen-olyan (különc, sokszor meg nem értett gyermek, kisebbség, pol közszereplő, lelkes tanár, időszűkében szenvedő, rohanó, vagy munkájukba temetkező szülők, szingli nő, sokféle vállalkozó stb.) szereplőit és tárja elénk a hozzávalókból egy igazi, mai problémákból felépülő regényét.
Sokan találkoztak az iskolabezárás napjainkhoz köthető jelenségével, amikor egy iskola „már nem éri meg létezni”, és helyébe vagy egy nagyáruházlánc húzza fel falait (mint városunkban) vagy wellness-fittness komplexummá alakul (mint ebben a regényben).
Az ebből születő problematikát járja körül az érintettek nézőpontjait és álláspontjait elénk tárva a szerző, miközben példaértékű összefogásként a város apraja-nagyja közös kezdeményezéseként egyszerre mozdulnak azért, hogy az iskola tényleg annak maradjon meg, aminek az adományozók kb 400 évvel ezelőtt azt szánták.
Jó volt szemtanúja lenni ennek a törekvésnek, miközben természetesen az iskola és a vár mögötti rejtélyt ki-ki a saját felkészültségével, hozzáértésével (gyerek a puszta kíváncsiságával és nyitottságával, történész a forrásokra támaszkodva, régész a megmaradt romokból és térképekből, újságíró a személyek meghallgatásával, ügyvéd, tanár az érintett személyek felkutatásával, vállalkozó egy, a szokásostól merőben eltérő színpadi technikával) igyekszik felgöngyölíteni, vagy ha úgy tetszik kinyomozni: mik azok az árnyak, mik is azok a bántó szellemek, amik nem engedik nyugodni Cíliát, a szüleit, az iskolát, a tanárait és esetleg másokat is.
Az elejét igazán élveztem, a feléig szinte egyhuzamban elolvastam, a végére kissé elült, és több rejtélymegoldást is vártam volna – de talán a korosztálynak, akinek szól a könyv, ez is elég. (a levágott, kísértő fejeket, a vért olykor sokallottam, még ha illúzió is)
Kedves és reménykeltő történet egy szimpatikus (de napjainkban kicsit irreális), mégis pozitív kicsengésű kezdeményezésről – egy sportiskola megmentéséről…
Engem kicsit gyerekkorom egyik Pöttyősére, a Kincskereső Pipitérre is emlékeztetett.

„Apának is tele van a szobája könyvekkel. Mert tudd meg: egy csomó minden nincs fent az interneten. vagy ha fent is van, nem biztos, hogy pontos az adat. Legalábbis tudományosan nem ellenőrzött. Amit viszont a könyvekben találsz, az biztos tudás. A könyvekben nem csalódhatsz. ” 118-119.pp.
„Nem a víz az ellenfél, hanem a stopperóra. A víz segít legyőzni az időt.” 198.o.
„Az íróasztalán Kopélia lelkének rendje szerint régi iratok halmozódtak összedobálva a sárga minden árnyalatában. Voltak ott len-, mimóza-, kurkuma-, mustár- és homoksárga kódexek, de nem hiányoztak a mézga-, arany- vagy éppen rézszín kötésű könyvek sem az asztalról Nem csoda, hát, hogy első pillantásra észre sem vette a nárciszsárga bőrbe kötött kódexet a többi között.” 124.o.
„…egyszerre legalább hét helyről lehetett hallani a bömbölést. De az is lehet, hogy tizenkettőről. Nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy a nézőtér különböző pontjain egyszerre csapott fel a vérfagyasztó hang. Még Frézia néni, a cukorkaárus se számolta nem, pedig ő igazán szeretett számolni, egészen odavolt, amikor kivonták az egy- meg a kétforintosokat a forgalomból. Frézia néni ugyanis egész álló nap nem csinált mást, mint számolta a forintosokat, tíz-, majd százdarabos oszlopba rendezte őket, azután fehér papírba csomagolva, berolnizva vitte a postára. Néha ugyan felsóhajtott, és visszasírta a régi alumínium tíz-, meg húszfilléreseket, hogy azoknak volt csak igazán tartásuk, de azért lelkiismeretesen számolgatta ezeket az újmódi pénzeket is.” 102-103.old.

>!
h_orsi P
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Ez érdekes volt. :)
Tetszett, hogy kicsit a jelenben, kicsit a múltban játszódott. Bár a kettő közötti váltások néhol akadoztak, de a végére egészen jól összesimult a két szál.
A karakterek kidolgozottságáért jár a hatalmas nagy piros pont. Főleg azért is, mert most az egyszer annak ellenére, hogy sokan voltak mégsem kevertem össze egyik gyereket sem a másikkal.
Az illusztrációkért szintén plusz dicséret jár, mert egyszerűen szuperek. Kicsit többet is elbírt volna belőlük a könyv.
Szerintem a történetet kevesebb oldalban is el lehetett volna mesélni. Zavart, hogy többször szóba jött az aktuál politika, a különböző társadalmi osztályok közötti szakadékok. Nem biztos, hogy az ifjúság ezt értékeli, de soha nem lehet tudni. Néhol vicces szituációk is kisültek abból, hogy az emberek elbeszéltek egymás mellett. Például Rézi mama kirohanása vagy Béla bá, akinek egy Hiltont kell 2 hét alatt építenie.
Az egész történet kicsit misztikus, de nem fordul át horrorrá. Végig izgalmas és érdekfeszítő tudott maradni. spoiler
Összességében egy nagyon jó könyv, kár hogy a hosszúsága miatt lassan haladtam vele.

>!
Hintafa P
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Gyerekkoromban örömmel olvastam a pöttyös könyveket, így most valamiféle nosztalgikus öröm töltött el, amikor kezembe vettem Cília árnyait. Viszont a hatás sajnos még árnyalataiban sem hasonlított arra, amit gyerekként, kiskamaszként kiváltott. Ezek a rettenetesen túlkarikírozott (akárcsak a már-már ijesztően torz emberábrázolások) alakok közül egyet sem találtam, aki legalább egy kicsit ne lett volna idegesítő. A történet alapötlete érdekes lenne, de a kivitelezésből hiányzott a könnyedség. Amit máshol spoiler olyan nagyon értékeltem. A helyét az én ízlésemnek erőltetett poénkodás vette át, amitől az egész olvasás egy merő erőlködésbe fulladt spoiler

4 hozzászólás
>!
ribizli0414
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Összességében vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert témájában nagyon aktuális dolgokat boncolgat, kellően humoros is volt (itt-ott talán erőltetett is), izgalomból viszont többet reméltem a fülszöveg alapján. A főszereplőnk, Cília annyira nem került közel a szívemhez, valahogy nem tudtam vele azonosulni – talán mert keveset hallottunk a belső gondolataiból. Sok szálon is futott a történet, ami nem lenne baj, csak így kicsit csapongtunk a történet mesélés közben. A főszál a mellékszálakhoz képest gyenge, vagy a mellékszálak túl erősek, nem tudom, de rengeteg az olyan információ, ami véleményem szerint nem lett volna olyan fontos és megakasztott az olvasás élményben. Az illusztrációkat viszont nagyon szerettem, nagyon hozták a könyv hangulatát és imádom a borítóját is.
Végeredményben ez egy igazán friss és mai „pöttyös” könyv, ahol a levágott fejű Akarattyán szelleme kísért és pornókönyvet ad Cíliának, miközben fény derül egy titkos társaság létezésére, vérre menő vízilabda meccset vívnak a Nádossy iskola becsületéért, kiderül, hogy a toportyáni suliból jövő Balogh Rodrigó és Lakatos Tiágó nem is rossz pólósok és a középkor már csak ilyen: szenvedjen, aki lovag akar lenni. Ha lehet, jó sokat.

>!
Oláh_Zita P
Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

Hullámzó volt a kapcsolatom a könyvvel, voltak benne nagyon jó ötletek és részek, de voltak vontatott, számomra lassabb részei. A Kopéliás vonal zseinális volt, meg a gyerekek összefogása is. Nem volt rossz, egyszeri olvasmánynak megfelelő.


Népszerű idézetek

>!
Gelso P

Apának is tele van a szobája könyvekkel. Mert tudd meg: egy csomó minden nincs fent az interneten. vagy ha fent is van, nem biztos, hogy pontos az adat. Legalábbis tudományosan nem ellenőrzött. Amit viszont a könyvekben találsz, az biztos tudás. A könyvekben nem csalódhatsz.

118-119. oldal Ciceró 2017.

>!
Hintafa P

Emília itt egy pillanatra megzavarodott, mert hallott ugyan kósza híreket a közmunkások sorkatonai szolgálatáról, de az nem általános iskolásokra vonatkozott. Ám Rézi mama nem is arra gondolt:
– És ott az a nagy víz, drága Szűzmárjám! Mert jártam ám én ott, a strandon, de az uszodának a közelébe se mertem menni. Ha beleugranék, tudom én, csak kapálódznék benne, mint Dzseki Csán kungfuórán. Ezeket meg belehajtják, bele az ártatlanokat, pedig le se ér a lábuk! – jajgatott Rézi mama. – Hát persze, hogy úsznak benne, hogyne úsznának: mentik az életüket. De mi lesz, ha egyszer nem érnek a medence egyik végétől a másikig? Ki húzza ki őket, ha megfulladnak? Ó, Kálmikám, drága kincsem -zokogott megint a fia vállába Rézi mama –, hát nagyon vigyázzál nekem magadra ott az uszodába'. Legjobb lenne, a elvinnéd a Mercédesz úszógumját magaddal és azzal ugornál be a vízbe. Mert tudod te, hogy milyen ronda egy vízi hulla? Hogy rendezzünk neked rendes temetést, ha fel leszel puffadva, mint egy Pikacsu a Pokémon góban?

207. oldal, 15. fejezet (Móra, 2017)

8 hozzászólás
>!
Gelso P

Nem a víz az ellenfél, hanem a stopperóra. A víz segít legyőzni az időt.

198. oldal Ciceró 2017

>!
Gelso P

…egyszerre legalább hét helyről lehetett hallani a bömbölést. De az is lehet, hogy tizenkettőről. Nem lehet tudni, annyi azonban biztos, hogy a nézőtér különböző pontjain egyszerre csapott fel a vérfagyasztó hang. Még Frézia néni, a cukorkaárus se számolta nem, pedig ő igazán szeretett számolni, egészen odavolt, amikor kivonták az egy- meg a kétforintosokat a forgalomból. Frézia néni ugyanis egész álló nap nem csinált mást, mint számolta a forintosokat, tíz-, majd százdarabos oszlopba rendezte őket, azután fehér papírba csomagolva, berolnizva vitte a postára. Néha ugyan felsóhajtott, és visszasírta a régi alumínium tíz-, meg húszfilléreseket, hogy azoknak volt csak igazán tartásuk, de azért lelkiismeretesen számolgatta ezeket az újmódi pénzeket is.

102-103. oldal Ciceró 2017

>!
Citrompor

Kopélia tekintetétől zúmarásak lettek a falak, megfagyott a levegő, az ablakon bontani kezdte szirmait a jégvirág. A gyerekek remegve álltak sorba, némán, leszegett fejjel vonultak a lépcsőkön a kínzókamra felé, ahol a muzeológusnő részletesen elmesélte, hogyan és miként büntették meg Akarattyán idejében a hűtlen szolgákat vagy a szökött jobbágyokat. A gyerekek szürke arccal, vacogó fogakkal hallgatták Kopélia történeteit, pedig szokva voltak a horrorhoz. Ám ahogy Kopélia a középkor szörnyűségeiről beszélt, ahhoz képest egy balrog vagy akár a Múmia 2. gyerekjátéknak tűnt.

63. oldal

>!
Hintafa P

Vizner nem volt egy műszaki zseni, és elég hosszan próbálkozott, hogy rendes hangot varázsoljon ki szeretett hangszórójából. Olyan sokáig, hogy az uszoda közönségének egyik fele hazamenekült, mert azt hitte, hogy itt a második istencsapás, amikor békák hullanak az égből. Másik fele meg ott röhögött a kakasülő alatt a békaparádén.

215. oldal, 16. fejezet (Móra, 2017)

>!
Gelso P

Az íróasztalán Kopélia lelkének rendje szerint régi iratok halmozódtak összedobálva a sárga minden árnyalatában. Voltak ott len-, mimóza-, kurkuma-, mustár- és homoksárga kódexek, de nem hiányoztak a mézga-, arany- vagy éppen rézszín kötésű könyvek sem az asztalról Nem csoda, hát, hogy első pillantásra észre sem vette a nárciszsárga bőrbe kötött kódexet a többi között.

124. oldal Ciceró 2017


Hasonló könyvek címkék alapján

Nemere István: A fantasztikus nagynéni
Nyulász Péter: Helka
Petrovácz István: Nevelem a családom
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Bálint Ágnes: Szeleburdi család
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Britt G. Hallqvist – Ingrid Sjöstrand – Siv Widerberg: Ami a szívedet nyomja
R. J. Palacio: Csodácska