Bibliai ​szuperhősök 82% 13 csillagozás

Ezek az ifjúságnak írt bibliai történetek szépen a helyükön vannak. Nagyon nehéz mitikus történeteket újramesélni. Az ember nehezen nyúl hozzájuk, és valahogy a tiszteletteljes bánásmód alaposan meg szokta kötni az újragondolók kezét. Ha nincs meg a tisztelet, annak meg tudjuk, hogy igen vegyes fogadtatása lehet, és roppant színes skálán kaphat hideget és meleget a merész tollnok.
Miklya Luzsányi Mónikánál érezhetően jelen volt a tisztelet a héber mítoszok biblikus hősei iránt. Próbálkozása, hogy a fejezetcímekben párhuzamot vonjon a modern szuperhősökkel, kedves és nagyon valószínű, hogy működőképes a fiatalság tekintetében (is). Csak annyit mondok, hogy a Sámson – Hulk párhuzam nekem nagyon bejött. Alaposan foglalkoztat „a nagy erő nagy felelősséggel jár” és az erővel párosuló fékezhetetlen harag-agresszió párosítás. Alapvetően is sokat gondolkoztam szegény Sámsonon, aki mindig megjárta a nőkkel (ki tudja, talán a szerelemmel is), és inkább megroppantotta lelkileg az ármányos Delila csalfa árulása, mint fizikai erejének elvesztése.
A másik nagy kedvenc Mózes története, bár én magam újat nem tudtam meg, de élvezettel olvastam. Harmadsorban pedig Józsefé, bár egyfolytában Disney Józsefét láttam magam előtt, amikor olvastam. /Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen tudattalan kapcsolódások alakulnak ki bennem!/
Szóval olvasmányos, a fiatalok számára érdekes és izgalmas kalandokat írt újra az írónő, amivel megmutatja nekik, hogy az archaikus időkben is voltak klassz történetek és nem csak a görög, vagy a germán mitológiában, hanem ld. speciel a héber hősök is hősök, mögöttük pedig a Teremtő Úr, aki ekkoriban még nem csak bennünk szemlélte önmagát, hanem irgalmatlanul be is avatkozott, ha azt szükségesnek vélte.
Ja, és Dávid történetét azért olvastam volna még tovább, hisz közel sem olyan kerek így, mint lehetne…

Ez a történet semmi újat nem adott, becsapva és átejtve éreztem magam. Azt hittem jobban a gyermekekhez szóló történet lesz, nem pedig a bibliából kimásolva kicsit újítva a nyelvezeten betéve egy könyvbe 9 ember története, ahol a szuperhős összehasonlítás abból állt hogy odaírt egy pl marvel főhőst…… Ilyen alapon kimásolom Potter kötet és eladom úgy hogy Harry Potter a régi idők új Merlinje…. mérges vagyok….

Nagyon élveztem a szerző tolmácsolásában leírt-átadott bibliai történeteket. Először aggódtam, talán valami Lackfi-féle borzalmat kapok erőltetett-moder-fiatal kifejezésekkel teletűzdelve, oda nem illő szófordulatokkal, de szerencsésen tévedtem, és egy remekbe szabott könyvet foghattam a kezembe. Habár a történetek egy részét ismertem, jó volt feleleveníteni a részleteket – az illusztrációk pedig nagyon ízlésesek voltak, illettek a kötet témájához.
spoiler

Értékelem a szándékot és azt, hogy talán ezzel a szuperhős hmmm… utalásokkal meg lehet fogni a közönséget. A stílus sem volt rossz, kicsit néhol szájbarágós-vontatott volt, de talán pár apró résznél éreztem csak ezt.
Ugyanakkor némileg több illusztráció nekem jobban tetszett volna. Beszédesebb illusztráció, hogy nem csak ott áll valami figura, aztán gondoljuk hozzá a többit.
Jó, én elfogódott vagyok a Larousse képregényes Biblia kiadásával kapcsolatban, mert én ott szerettem és ismertem meg ezeket a történeteket 9-10 évesen, nem baj az, hogy több a szöveg, csak remélni tudom, hogy így is leköti a gyerekeket.
Szóval jó volt, de nem kitűnő.

Nem igazán értem, hogy ez a kötet miben „új”. Bár nem gyakorlok semmilyen vallást, gyerekkoromban a nagymamámnál volt egy színes képes biblia, amikor unatkoztam, mindig abból olvasgattam a történeteket és emlékeim szerint ugyanolyan élményt adtak, mint ez a kötet, nem volt a szöveg sem kenetteljes, a rajzok is színesek, szépek voltak és a történetek is izgalmasan voltak elmesélve. A különbség csupán annyi, hogy ebben a kötetben volt pár olyan történet, amely ott nem szerepelt, ez újdonság volt. Az illusztrációk szerintem nagyon gyengék, olyanok, mint a gyerekek kifestőinek rajzai (lehet pont ez a cél, hogy kiszínezzék?), a szuperhősös összeállítás pedig tényleg annyiból áll, hogy a címhez oda lett írva, hogy xy bibliai személy melyik marvel alakra hasonlít???? Egyszóval csalódás volt ez a kötet, ráadásul tele volt öldökléssel, nem tudom, vajon megfordul-e a gyerek fejében, hogy egyes „hősök” azért, hogy kedvére tegyenek valakinek, lemészárolnak párszáz embert… avagy „új hazába” érkezve természetes, hogy az ott élőket megtámadjuk, leöljük és elpusztítjuk a várost, mindezt a „jóságos” Teremtő segítségével… paff…

Kíváncsi voltam, a szuperhősök hogyan csatlakoznak majd ezekhez a bibliai történetekhez, és féltem, hogy mennyire lesznek átdolgozva, de szerencsére a szuperhősök éppen csak egy-egy hasonlatig bukkannak fel, annyira, hogy a gyerekek meg akarják ismerni a bibliai személyek útját.
Élveztem a könyvet, felidézte a gyerekkoromat, és minden egyes sort ismerősnek találtam. Nem volt modern nyelvezet, úgy adja át az eseményeket, ahogy egy felnőtt elmesélné egy gyereknek, ahogy velünk hittan órán megismertették.

A borító alapján képregényre számítottam, de ezek hosszabb novella terjedelmű történetek az Ószövetség egy-egy hőséről. Mindegyiküket párhuzamba állítják egy-egy szuperhőssel, sajnáltam, hogy néha ez a párhuzam nem volt jobban kibontva. Mindazonáltal új szemszögből világítja meg Gedeont, Mózest, Dávidot, Debórát és a többieket. Kell hozzá a Biblia iránti érdeklődés, de ha ez megvan, 10 éves kor felett elsősorban fiúknak, de akár lányoknak is kiváló olvasmány lehet.

A cím után rosszabbat vártam. Nem tudom, Thor, Hulk vagy Amerika Kapitány mennyire lesz hívószó a kamaszoknak, de ha már elkezdik az olvasást, nem járnak rosszul vele. Gyanítom, a Bibliát nem emiatt fogják olvasni, de elég sok ismeretet kapnak belőle. Csak az a sok hiba ne lenne benne!

Nem volt rossz, de jó se.
Bibliai történeteken nőttem fel, ezért jó volt egy kicsit “nosztalgiázni”, ám az írónő stílusa nem fogott meg. Nem hiszem hogy egy 11-12 évesnek arról kéne olvasnia, hogy mEgÖlTeK embereket a “szuperhőseik”. Számomra ez egy csalódás volt, többet vártam, de nem bántam meg hogy elolvastam.

A képes Biblián nőttem fel…nagyszülőkkel olvastuk rendszeresen többször is egymás után (persze inkább az újszövetségi részeket) – így újdonság nem sok volt a történetekben számomra, és többet sem adott azzal, hogy [szuperhős] címkét kapott.
Pedig engem és talán sok tinit is meg lehet fogni a szuperhősökkel – egy kicsit bővebb párhuzam, és esetlegesen pl. a képregényes / több illusztrációs feldolgozás vonzóbbá tette volna a történeteket.